Így készül a nyomtatott telefonhátlap

Az idei Mobile World Congress alkalmával a Nokia saját újdonságainak bemutatásán túl igyekezett olyan érdekes új, vagy éppen a skandináv gyökereknek megfelelően környezettudatos technológiákat bemutatni, melyek ha rövid távon nem is változtatják meg gyökeresen az iparágat,  legalább színt visznek bele. A finn cég a barcelonai kiállításon felállított standján partnerével karöltve mutatta be működés közben azt a 3D-s nyomtatási eljárást, mellyel bizonyos Lumia okostelefonokhoz egyedi hátlap nyomtatható - kis túlzással akár otthon is.

A Nokia idén januárban tette közzé azokat a specifikációkat, melyek a 3D-s méretparamétereket, az anyagleírásokat és az egyéb, 3D-s nyomtatáshoz szükséges gyakorlati tanácsokat tartalmazták egyfajta sablonként méretpontos telefonhátlapok elkészítéséhez. A cég dokumentációi alapján a megfelelő 3D-s nyomtatóval jelenleg a Lumia 820 és 510 modellekhez készíthetők egyedi hátlapok, különböző mintázatokkal.

Több más gyártó megoldásával együtt a Nokia standján kiállított MakerBot Replicator 2 3D-s nyomtató alkalmas a kiadott sablonok alapján elkészíteni a kívánt hátlapot, ott jártunkkor éppen javában dolgozott a printer egy hátlapon, melyet az elkészítés után azonnal fel lehetne használni egy Lumia 820-hoz. A fröccsöntőüzemekhez képest a Replicator 2 elképesztően komótos tempóban dolgozik, rétegenként "rajzolja" meg a hátlapot, mely egyébként kidolgozástól függően pár száz, gondosan egymásra olvasztott műanyag rétegből áll.

Hello, itt az idei SYSADMINDAY! Szabadtéri helyszínen idén is megrendezzük a hazai Sysadmindayt. Melós hónapok után ez egy jó lehetőség, hogy találkozzunk barátokkal, kollégákkal.

A gép egyszerre egy színnel tud dolgozni, a festéket pedig egy nagyjából két és fél milliméter vastag, több tíz méternyi feltekercselt bioplasztik-huzal helyettesíti, melyet a fej lényegében ráolvaszt az előző rétegre. A megoldás előnye a teljesen egyen sablonra épülő formaöntésekkel szemben, hogy a 3D-s nyomtatásnál voltaképpen tetszőleges minta nyomtatható a plasztikba. Cserébe egy hátlap bő egy óra alatt jön le a nyomtatóról, legalábbis a kiállított nyomtató ennél nagyobb tempóval nem győzi.

Az elkészült hátlap azért minőségét tekintve nem vetekszik a gyáriakkal, a megolvasztott bioplasztik a legolcsóbb műanyagok érzetét kelti, és biztosak vagyunk benne, hogy ha valaki leejt egy telefont, amin ez a hátlap van, azonnal darabokra törik a műanyag, de a printert kezelő operátor szerint nem kár érte, egy hátlap ugyanis (nem számolva a nyomtató amortizációs költségével) nagyjából 60 forintra jön ki.

A fentiekből következik, hogy a 3D-s hátlapnyomtatás magáncélra bár nem elérhetetlen, de azért kétségtelenül úri luxus, egy nagyobb forgalmat bonyolító szaküzlet azonban színesítheti portfólióját ilyen termékekkel, feltéve, hogy a Nokia példáját más gyártó is követi, ezzel új értelmet adva az egyedi hátlapkészítésnek.