Trükközik a fogyasztási adatokkal az Intel

Játszik a mérési módszerekkel az Intel, derült ki a múlt heti, CES-en tett bejelentés után. A nemzetközi elektronikai vásáron a gyártó bejelentette új, 7 wattos fogyasztással rendelkező processzorcsaládját, amelyet elsősorban tabletekbe szán. A bejelentés nagy meglepetést okozott, az Intel korábbi kommunikációjában még 10 wattos processzorokról beszélt, ehhez képest a 7 watt igen jelentős csökkenést jelent - mindezt Ivy Bridge architektúrán, nem pedig Atomot használva.

Új mérési módszertan

A bejelentés után azonban többen megkérdőjelezték a 7 wattos érték létjogosultságát, az ugyanis egy alternatív, külön az új processzorcsalád "kedvéért" megszületett új számítási módszerrel született, úgynevezett SDP (scenario design power) fogyasztást jelent, szemben a korábban egységesen használt TDP (thermal design power) fogyasztási értékkel. Mindkét értéket az Intel "állítja elő" abban az értelemben, hogy nem közvetlen méréssel határozzák meg, hanem több tényezőt figyelembe véve számolják ki.

^{7 watt? Inkább 13. (forrás: CNet)}

A TDP meghatározásához az Intel különböző számítási feladatokkal terheli a processzort, miközben folyamatosan figyeli a fogyasztást. A tesztek között szerepelnek mindennapi alkalmazások is és olyan speciális programok is, amelyek egyetlen célja, hogy maximálisan kihajtsák a processzor minden egyes elemét. A gyártó ezen adatok alapján adja meg a terhelés alatti tipikus fogyasztást jellemző TDP értékét. Ez a tévhitekkel ellentétben nem a maximális fogyasztást jelenti, de nem jár messze attól, a processzor várhatóan csak ritkán, rövid időre fogja túllépni a TDP-keretét. A túllépést pedig a lapkára épített logika kezeli, amennyiben az energiafelvétel elkezdi tartósan túllépni a hűtési kapacitást, fokozatosan visszavesz az órajelből.

Az SDP meghatározásánál az Intel az "érintős alkalmazások" alatt mutatott fogyasztást veszi figyelembe, a kiadott közlemény szerint ezt a forgatókönyvet hivatott jellemezni az új érték. Ebben az esetben is terhelés alatt vizsgálják a processzort, egy, a CPU-t és a GPU-t egyaránt terhelő számítási feladattal. Az SDP-érték azonban nem a fogyasztási maximumot jellemzi, hanem a futás időtartama alatt mutatott átlagos fogyasztást, ami nyilván jóval alacsonyabb. Az Intel teszteli a processzort "mindennapi" érintős alkalmazások alatt is (böngészés, email, játékok, videolejátszás), és meggyőződik arról, hogy az energiafelvétel az SDP-érték alatt marad.

Modern SOC, kiberhírszerzés és fenntartható IT védelem (x) Gyere el meetupunkra november 18-án, ahol valós használati eseteken keresztül mutatjuk be az IT-biztonság legújabb trendjeit.

Lehet persze vitatkozni, hogy a két mérőszám közül melyik jellemzi jobban egy processzor fogyasztását és hogy melyik tartalmaz több információt a felhasználó számára, abban viszont megegyezhetünk, hogy (legalább egyetlen gyártón belül) a fogyasztás egységes kezelése nélkül teljesen értelmezhetetlenné válnak a számok. Még rosszabb azonban, ha a cég "elfelejti" megemlíteni, hogy az új termékek fogyasztását más módszerrel számította.

Nem mindegy, hogy 7 vagy 13

Pontosan ezt tette pedig az Intel, az eredeti sajtóanyagban és a bemutatón egyetlen szó sem esett arról, hogy a 7 wattos érték nem a processzorok bevett fogyasztási mutatója, a TDP szerint értendő, így azt mindenki, mi is, az ultraalacsony feszültségű, U-sorozatú processzorok 17 wattos fogyasztási adatával vetettük össze. A szög azonban hamarosan kibújt a zsákból, az Intel adatbázisa szerint ugyanis az Y sorozat TDP-je nem 7 watt, hanem 13 - a különbség nem elhanyagolható.

Végeredményben persze mindegy, hogy milyen mérőszámot használ az Intel a fogyasztás mérésére, az adott processzor alkalmazhatóságát különböző formátumú PC-kben a gyártók ennél komplexebb mérésekre, tesztelésre alapozva döntik el. Az Intel marketingdöntése nem is nekik, hanem a fogyasztóknak szól - őket szeretnék meggyőzni arról, hogy az új lapkák már sokkal sokkal kevesebbet fogyasztanak, mint elődeik, és hasonló kategóriába kerültek, mint a nagy ellenfélnek kikiáltott ARM-os társaik.