8 éven belül 50 milliárd eszközt kötünk az internetre

Különböző helyeken más-más kifejezéssel próbálják leírni a jelenséget, találkozhatunk az iThings, az M2M, web 3.0, illetve IRL 2.0 kifejezésekkel, de mindegyik definíció középpontjában az áll, hogy elképesztő mennyiségű adatot hoznak létre a gépeink, ezeket különböző szolgáltatások rendszerezik, értelmezik, kezelik, mi pedig már csupán a gyümölcseit élvezzük ezeknek a folyamatoknak. A következő évtizedek fejlesztései várhatóan kevésbé szólnak majd csak a felhasználói innovációkról, talán egy kicsit meg is nyugodhatunk, hogy ha az okostelefont megtanultuk kezelni, akkor egy jó ideig képben leszünk.

Egyszerű eszközök, bonyolult megoldások

A mérnökök, vállalkozók és ötletgazdák viszont bele kell húzzanak, hiszen egyes becslések szerint 2020-ra 50 milliárdra rúg az internetre kötött eszközök száma. Az összedrótozott világban pedig már nem leszünk bezárva az apró kijelzők keretei közé, nem arról szól a fejlődés, hogy a dobozokat mappákra cseréljük, hanem arról, hogy a fizikailag létező dolgokat is hálózatra kapcsoljuk és megadjuk számukra ugyanazokat az előnyöket, amik a webes dolgokat jellemzik.

A fizikai és digitális világ szép lassan teljesen összeolvad – mondta a LeWeb konferencia első napjának délelőtti szekciójában Tony Fadell, a Nest Labs alapítója. A Nest egy tökéletes példa arra, hogy milyen eszközökre kell gondolni akkor, amikor az IRL 2.0-ról beszélünk. A termék már két éve létezik, igaz egészen idáig kizárólag az Egyesült Államokban lehetett megvásárolni. A Nest nem más, mint egy „connected” termosztát, ami ráadásul termékdizájnban is igen kiválóra sikerült.
Tony Fedell arról mesélt, hogy a termosztát egy nagyon egyszerű eszköz, ami gyakorlatilag 30 éve változatlan formában létezik a civilizációban. Igazi innováció nem történt, maximum a mechanikus tekerő helyett digitális kijelzőt kapott és nyomógombokat.

A fejlettebb darabok manapság tudnak statikus programokat futtatni, de igazi fejlődés nem történt a lakások klimatizálásának szabályozása terén. Ami leginkább azért furcsa, mert annak ellenére, hogy a legtöbb ember ölni tudna kettővel több megapixelért vagy gigahertzért, esetleg eggyel nagyobb sorszámú iPhone-ért, de az energiaköltségeinek több mint felét egy elavult buta eszközre bízza. Éttermet Foursquare-en keres, az adatait a cloudban tárolja, a fűtésszámlája és a lakásának hőmérséklete pedig egy mechanikus kapcsoló működésétől függ.

A fizikai és a digitális világ egyesül

A Nest a hőmérséklet-szabályozást távoli okostelefonos eléréssel, automatikusan tanuló algoritmussal, időjárásfüggő működéssel és energiatakarékos vagy éppen a lakók számára kényelmes üzemmódokkal rukkol elő. Teszi mindezt úgy, hogy a kezelőfelület alapvetően nem lett bonyolultabb, mint a jelenlegi termosztátoké. A kijelzőn alapesetben a pillanatnyi hőmérséklet látható, ha a kerek eszközt széleinél fogva eltekerjük, akkor a beállított hőmérséklet és az eléréséhez szükséges idő jön elő. Van persze néhány egyéb beállítás is, de alapvetően ennyi elég a működéshez és a tanuláshoz is.

A termék hihetetlenül egyszerű a felhasználó számára, pedig a működése bonyolult. Az egyenlítő környékét leszámítva mindenhol van rá igény. Ezt a kombinációt kellett megfűszerezni mérnök munkaórák ezreivel, tesztekkel, adatbányászattal, illetve, ami ugyanennyire fontos: már-már Apple-szintű dizájnnal. A termosztát badarságnak tűnik, pedig nagyobb piaca van mint a videojátékoknak és sok pénz múlik rajta a felhasználó oldalán is.

Üzleti modellek a 2010-es évekre

A Nest olyan jól sikerült, hogy annak ellenére, hogy csak az USA-ban kapható, 63 másik országban is telepítettek belőle emberek és a cég nem tudja, hogy kerültek pontosan oda, hiszen nem is szállítanak külföldre. Mivel az eszközök internetet használnak és a cég szervereivel is kommunikálnak, ezért könnyen azonosítható minden telepítés. A cég nyilván nem kezdte el letiltani ezeket, hanem épp ellenkezőleg, a következő évet már nem mérnöki tervezéssel, hanem kereskedelmi partnerek keresésével tölti.

Hasonló siker várhat az otthoni automatizálással foglalkozó SmartThingsre is. A LeWeb konferencián tartott előadásában Jeff Hagins, a SmartThings alapítója elmondta, szerinte hamarosan az egész világ programozhatóvá válik. Ehhez szerinte elengedhetetlen, hogy a fejlesztők, akik ezt a területet célozzák meg, nyitott, szabványos megoldásokat használjanak. Ha sikerül egységesíteni egy-egy területen használt formátumokat, mint ahogy például a multimédiában is igen jól működik a jpg, a gif, vagy az mp3, akkor félelmetes sebességgel terjedhetnek el intelligens megoldások.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A SmartThings is egy egyszerű problémát dolgoz fel: az emberek nagy része az otthonában biztosan tud mondani legalább fél tucat olyan dolgot, amit szívesen automatizálna vagy okosítana fel technológiával, de a professzionális megoldások túl drágák, barkácsolni pedig túl bonyolult. A cég nyílt, szabványos megoldásokkal felszerelt megoldásokkal viszont létrehozott egy univerzális "okosház platformot", amiben az eszközök kiválóan kommunikálnak egymással, minden kezelhető távolról az interneten keresztül és az egész moduláris és szabadon konfigurálható.

Elég, ha a felhasználó okostelefont tud kezelni

Jeff Hagins a demójában egy távoli ház eszközeit menedzselte, aminek eredményét a kollégái által hordozott iPad kameráján keresztül követhette nyomon a közönség. Szórakoztató volt például, hogy a bárszekrény kinyitásakor a beszerelt zárszenzor jelzése nyomán Jeff SMS-t kapott arról, hogy kinyitotta valaki a szekrényt. A már felállított karácsonyfa világítását is ügyesen tudta kapcsolgatni, de ami az igazi érték, hogy másodpercek alatt konfigurált egy olyan profilt, hogy a bárszekrény kinyitásakor kapcsolódjon fel a karácsonyfa világítása.

Ehhez nem kellett szerelni, tesztelni, állítgatni, a mobilalkalmazás felületén keresztül egy óvodás számára is értelmezhető bonyolultságú folyamat eredménye volt az új képesség. A programozás átjárhatósága mellé szükséges az is, hogy minden hardver is egységesen kezelhető legyen: Wi-Fi, Bluetooth, Zigbee révén kommunikálnak az eszközök. A vezérléshez egy Thingmodule nevű chipet kell csupán beépíteni az eszközbe, ami egy Arduino-alapú mikrokapcsoló rendszerhez csatlakozik.

A nyílt megoldások fejlődésével az „Internet of Things” forradalom létrehozhat egy hasonló rendszert, mint ami a közösségi szolgáltatások mögött működik, csak éppen a fizikai valóságban. A Facebook Social Graph-jának megfelelője lehet a fizikai gráf létrejötte az otthoni szenzorok, zárak, kapcsolók, háztartási gépek mögött.

Nyílt megoldásokra építkezhet a gépek internete

A SmartThings egy nyitott ökoszisztéma közepén ül, hasonlóan ahogy a Google az Androidnál.  A víziók arról szólnak, hogy a SmartThings szolgáltatásai mellett gombamód szaporodnak majd az alternatív megoldások is, különféle webes, okostelefonos vagy egyéb kivezetésekkel, de a gyártók is beszállhatnak a játékba azzal, hogy modulokat, szenzorokat fejlesztenek, amik képesek a többi egységgel együttműködni. A lényeg itt is az, hogy a felhasználó számára egyszerű, barkácsismeretek nélkül működésre bírható terméket adnak a kezébe, miközben a felső rétegekben folyamatos magas szintű munka folyik.

A folyamatot segítendő, a nemrég 3 millió dolláros kockázati tőkebefektetését hivatalosan a LeWeb konferencián bejelentő cég egy pályázatot hirdet meg. Ide szabadon jelentkezhetnek fejlesztők és eszközgyártók is ötleteikkel, megoldásaikkal, a teljes leíráshoz érdemes ellátogatni a felhívás oldalára. A 100 ezer dolláros összdíjazásból 25-25 ezret visz el a legjobb alkalmazás, illetve a legjobb új eszköz. A pénzen felül pedig befektetői és médiafigyelem, gyártói és termékdizájn tanácsadás is jár az ügyes ötletgazdáknak.

A LeWeb konferenciáról a HWSW a helyszínről tudósít, a következő napokban is, akit teljes mélységében érdekelnek az előadások, azok pedig a YouTube Live közvetítés révén a nagytermek programját élőben is követhetik.