Gólok és kapufák: ezt adja a Windows 8

A Windows 8 megjelenése előtt a Microsoft minden erejével igyekezett felkelteni a felhasználók és fejlesztők érdeklődését az új rendszer iránt. A szakmai média azonban alaposan lehűtötte a lelkesedést és a szoftverház saját vitatható döntései is elgondolkodtatták a leendő felhasználókat. Az első előzetes kiadás után alaposan átnéztük a rendszer előnyeit és hátrányait, az akkori észrevételeink helytállóak ma is. Lassan egy hónapja a boltokban a rendszer végleges verziója, így újra összeszedtük a legnagyobb előrelépéseket és a legfájóbb hiányzó funkciókat.

Egy jobb Start menü

A Windowsban nevelkedett nemzedéket nehéz meggyőzni, de az új, metrós kezdőképernyő szerintünk jó és hasznos upgrade apáink Start menüjéhez képest. A programokat listázó menü helyébe lépő kezdőképernyő aktív csempékkel és testreszabhatósággal igyekszik kedvünkben járni, az alapvető funkciók, mint a gépelve keresés, vagy az alkalmazások csoportosítása továbbra is elérhetők, azonban az ikonok pofásabbak, a folyamatosan frissülő adatokkal pedig egész jó kezelőpult válhat a képernyőből.

A metrós alkalmazások elsöprő többsége szerintünk is idegen a hagyományos PC-től, a kezdőképernyő funkcionalitása azonban némi testreszabással egészen hasznossá tehető. És nem utolsó szempont, hogy a csilli-villi új felületet nagyon jól optimalizálta a Microsoft, még több éves, harmatos Intel GPU-ával szerelt gépen is akadásmentesen fut. Kihagyott ziccerek itt is vannak, a jobb klikkel előhúzható All apps például kerülhetett volna a bal oldalra - kvázi a hagyományos Start menü helyére.

Szerencsére a metrós kezdőképernyő mögött megmaradt a Start menü egy turbózott változata is - ehhez a bal alsó sarokba kell jobbklikkelni. A feltáruló menüben minden haladó felhasználó kedvencei megtalálhatóak, a futtatás, parancssor, eszközkezelő, telepített alkalmazások listája mind egyetlen kattintással elérhető, szerintünk kényelmesebben, mint Windows 7 alatt.

Továbbra is ablakozó rendszer

Elsősorban a Windows RT kapcsán nem lehet elégszer elmondani, hogy ugyan az Asztalon futtatható alkalmazások sora igen korlátozott (az Office négy alkalmazása, Internet Explorer 10 és néhány rendszerapp), de ez bizony továbbra is a jól ismert ablakozó rendszer. Ezt csak az tudja megbecsülni, aki megpróbált már Android vagy iOS alatt dolgozni és alkalmazások között váltogatni. A Windows Asztal ugyanis mai formájában egy hosszú evolúciós út legutóbbi állomása, billentyűzettel és egérrel az ablakozó rendszert nem múlja felül semmi hatékonyságban, kezelhetőségben, főleg ha munkáról van szó.

Az alkalmazásváltás-paradigma, az ablakok egymás mellé vagy fölé helyezhetősége magától értődőnek tűnik egy Windows-felhasználó számára, a teljes képernyős alkalmazásokkal operáló mobil rendszerekhez viszonyítva azonban sokkal alkalmasabb a legtöbb számítógépes munkára. Aki próbált már alkalmazást váltani, szöveget alkalmazások között másolni, netán adatokat összehasonlítani két alkalmazás között egyéb platformon, az meg tudja becsülni az Asztalt. Ezért is érthetetlen, hogy a Microsoft egy vonással elavultnak minősítette e felületet- szerencsére e döntés ellenére a felület teljes valójában elérhető Windows 8 és Windows RT alatt is.

És az "elvárt" evolúció

A Windows 8 kapcsán kevés szó esik arról, hogy a mennyi kisebb-nagyobb újítást kapott a motorháztető alatt. A rendszer kódjának optimalizálása vagy az újabb hardverek jobb támogatása persze elvárható egy újabb operációs rendszertől, a Windows 7 és a Windows 8 összehasonlításában azonban sokan elfeledkeznek erről. A Windows 8 gyorsabban indul, gyorsabban áll vissza, kevesebb memóriát fogyaszt (!), kevesebbszer ébreszti fel a processzort - csupa olyan apró, kisebb-nagyobb fejlesztés vált részévé, amelyek összességében egyértelműen jobbá teszik elődjénél.

Tény, az Asztal érdemben nem újult meg, a kivasalt, gradienseitől megfosztott "új" téma sok szívet nem fog megdobogtatni. De a rendszer végre meg tudja különböztetni a mobil (korlátos) adatforgalmat a korlátlantól, sokkal használhatóbb lett a Task Manager, az apró, de összességében jelentős módosítások érezhetően jobb környezetet eredményeznek. Ezzel minden bizonnyal egyet értene minden felhasználó, ha a Microsoft nem tenné kötelezővé az új kezdőképernyő használatát - de ahogy az első pontnál kifejtettük, kis átalakítással és megszokással jól használhatóvá faragható az is. Ha pedig valaki visszatérne a hagyományos Start menühöz, utólag letöltött szoftverekkel ezt megteheti, miközben a Windows 8 sebességelőnye megmarad.

A kisebb-nagyobb pozitívumok után vegyük sorra azt is, hogy mi róható fel joggal a Microsoftnak a Windows 8 kapcsán:

Nincs alkalmazásbolt

Alkalmazásbolt. Hihetetlen, de a Microsoft úgy érezte, hogy a Windows platformnak továbbra sincs szüksége egységes alkalmazásboltra. A Windows 8-ba beépített Store ugyanis csak az új felületet használó alkalmazásokra korlátozódik, az Asztalt használó alkalmazásokat listázza, de a letöltésért, telepítésért, frissítésért vagy a fizetési tranzakció lebonyolításáért el kell hagyni a Store-t. Érzésünk szerint ez óriási kimaradt helyzet, a felhasználók egyértelműen igénylik és szeretik az ehhez hasonló boltokat, a Microsoft pedig egyedül valósíthatta volna meg ezt mindenre kiterjedően.

Az alkalmazásbolt a platform rengeteg problémájára adott volna egy csapásra választ. Egyrészt a bolt egy előzetes biztonsági és minőségi szűrést is jelent, a bekerülő szoftver garantáltan vírusmentes, az operációs rendszerrel maradéktalanul kompatibilis, zavart annak működésében nem okoz. Ezzel a bolt egycsapásra az egyik legmegbízhatóbb szoftverforrássá válhatott volna, ami hatalmas hiány Windows-on. Másrészt az ilyen boltok saját hatáskörben megoldják a szoftver automatikus frissítését is, ami a platform másik rákfenéjét orvosolná egy csapásra, az elavult, kétes biztonsági besorolású szoftververziókat söpörné ki. Ráadásul egy ilyen megoldás az erőforrásokkal is spórolna, a számtalan "update agent" helyett futhatna egyetlen, a hivatalos alkalmazásbolté. A fejlesztő szempontjából is előrelépés az ilyen bolt, egyrészt a bekerülés azonnal jobb reputációt eredményez, másrészt nem kell saját infrastruktúrát fenntartani a frissítésekhez vagy vásárlási tranzakciók lebonyolításához.

Az ilyen bolt ötlete nem ördögtől való, ezt a modellt gyakorlatilag kifogástalanul működteti a Steam a játékok esetében (ami nemrég az felhasználói alkalmazások piacára is belépett). De a rivális platformokon, így OS X-en vagy Ubuntun is elérhető alkalmazásbolt pontosan a felsorolt funkciókkal, feladatukat pedig eléggé sikeresen ellátják. Érthetetlen tehát, hogy a Microsoft miért nem indított ilyen boltot a saját platformján, amely mind a fejlesztőknek, mind a felhasználóknak, mind pedig saját maguknak előnyére vált volna.

Automatikus adatrétegezés

Az SSD-k mára a mindennapi élet részévé váltak. Akár 20 ezer forint alatt is elérhetőek SATA 3-as meghajtók, akinek PC-re van pénze, erre is van. A nagyobb kapacitások azonban továbbra is nagyon drágák, a fél terabájtos modellek már százezer forintba kerülnek. A problémára már régen megszületett a megoldás: használjunk két meghajtót, SSD-re a sűrűn elért adatokkal és az írással, és HDD szolgálja ki a nagyméretű médiafájlokat. Az adatok szétválasztása mehet manuálisan (operációs rendszer, alkalmazások az SSD-re, adatfájlok a HDD-re), egy automatikus rendszer azonban ezt optimálisan meg tudja oldani.

Windows alatt azonban továbbra is külső alkalmazásra van szükség ehhez, ezek pedig jellemzően csak hardvervásárlással érhetőek el (például megfelelő Intel-chipsetes alaplappal, vagy SSD-vel együtt). A Windows 8 ugyan tartalmaz innovatív tárolótechnológiát, a merevlemezek nyers kapacitását egyetlen kötetben egyesítő Storage Spaces-t, a gyors és lassú médiumok közötti automatikus adatrétegezés azonban kimaradt belőle.

A versenytársak pedig ezt is sikerrel lépték meg. Az Apple új PC-családjához már rendelhető úgynevezett Fusion Drive, amely egyben tartalmaz SSD-t és HDD-t, a kettő között pedig az operációs rendszer szoftveresen migrálja az adatokat használat függvényében. Ugyan az Apple megoldása meglehetősen rudimetáris, nem fájlszintű, hanem az alkalmazásokat egyben mozgatja, a célt eléri. A fejlettebb alkalmazások fájlszintű vagy blokkszintű rétegzést is tudnak, miközben az SSD-t az íráshoz is gyorsítótárként használják - maximálisan kihasználva a gyors véletlenszerű elérés előnyeit. 2012 végén ez a minimum, ami egy operációs rendszertől tárolókezelés szintjén elvárható, a Windows 8-ból azonban hiányzik.

Nincs felbontásfüggetlenség

Ahogy az alkalmazásbolt, a nagy felbontású képernyők megfelelő kezelése is a Metro felület kiváltsága, az Asztalt használó felhasználók nem részesülnek a jóból. Ez azt jelenti, hogy az apró méretű, 11-12 hüvelykes, FullHD felbontású kijelzőkön értelmezhetetlenül kicsik a felületelemek és a betűk - mármár használhatatlanságig. A Windows ugyan már az XP óta támogatja az Asztal skálázódási funkcióját, ezt azonban még az operációs rendszer saját beépített alkalmazásai sem kezelik teljes körűen, a külső, harmadik féltől származó alkalmazásokról nem is beszélve.

^{100% [+]}

^{150% - Fedezzük fel a sok apró, torzító hibát (például a böngészőfül szélessége nem nőtt) [+]}

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Az Asztal skálázódása elméletben azt jelentené, hogy minden felületelem adott mértékben (25 vagy 50 százalékkal, extrém esetben duplájára) nő. Ez a gyakorlatban viszont felemásan működik. Az ikonok vagy a betűk szépen megnőnek, előbbiek jellemzően több méretben is elérhetőek, utóbbiak pedig vektoros elemek, gyönyörűen skálázódnak. Az interfész számtalan eleme használ azonban abszolút. pixelben megadott távolságokat, ami a skálázódással sem íródik át, az ilyen részletek pedig teljesen eltorzítják és aránytalanná teszik a GUI-t. Az általunk kipróbált alkalmazások többsége, a Skype-tól a Gtalkig vagy épp a Windows tűzfalig egyáltalán nem támogatják a skálázódást, ilyenkor a rendszer még a teljes ablakot (betűket is) bitmapként skáláz, homályba döntve a GUI-t.

A kijelzők felbontásának növekedése egyértelműen új megapixel-háborút nyit. A gyártók egyre több képpontot zsúfolnak az okostelefonok, tabletek kijelzőjére. Ez egyelőre nem esett túlzásokba, a 720p-s 4,5 hüvelykes és a 11 hüvelykes FullHD kijelzők vagy a retinás 13" MacBook Pro minőségi változást hozott a hosszú ideje stagnáló PC-s pixelsűrűség területén. A Windows Asztal azonban ezt egyszerűen képtelen elegánsan kezelni, így aki szépen rajzolt betűkre, esetleg rugalmasan változtatható virtuális felbontásokra vágyik, használjon Androidot, iOS-t vagy OS X-et.

Konklúzió

A Windows 8 fejlesztésében a mobilitás kapta a főszerepet. Hagyományos PC-t használók számára ez nem egyértelműen negatív hozadék, a rendszer alapjainak újraírása, az energiatakarékosság és az alacsony erőforrásigény érdekében minden számítógépen előrelépés. A felületet illetően azonban a rendszer nem lépett érdemben előre, a kezdőképernyő minden előnye ellenére megosztja a felhasználókat és idegen elemet hoz a többé-kevésbé konzisztens hagyományos Asztalra. Saját meglátásunk szerint a Windows 8 érdemben, érezhetően jobb, mint bármelyik elődje, az előrelépés azonban csalódást keltően kicsi, a versenytársak néhány területen előreléptek, a Windows pedig nem tartott lépést.