Tárolópiaci stratégiák: számolni kell a Hitachival

Az anyavállalattól örökölt, japánosan konzervatív piacszemlélet révén a Hitachi Data Systems (HDS) hagyományosan az üzletileg kritikus rendszerekre és a nagyvállalati ügyfelek stratégiai szintű kiszolgálására koncentrált, és sosem látszott rajta, hogy nagyra törő, a magának kivívott piaci résen túlmutató ambíciókat pátyolgatna. A HDS egyben megbízható és boldog beszállítója volt a Sunnak és a HP-nak is, amelyek Hitachi technológiát kínáltak tárolóportfóliójuk koronájaként. A világ és a Hitachi élete egyszerű volt.

A nagy pofon

2010 elején azonban valami alapjaiban változott meg. Ez a valami valószínűleg a Sun Microsystems eladása volt, és az új tulajdonos Oracle azon lépése, hogy nem újítja meg a Hitachival a beszállítói megállapodást és nem forgalmazza többé a saját neve alatt a japán cég tárolótömbjeit. Az Oracle ezt még azzal is tetézte, hogy semmiféle folytonossági tervet nem jelentett be az ügyfelek számára, a meglévő támogatási szerződéseken túl gyakorlatilag magára hagyta a vevői bázist, ami, tekintve a rendszerek kritikus természetét, kifejezetten drasztikus lépésnek tekinthető.

A HDS ekkor már javában tesztelte következő generációs zászlóshajóját, a Virtual Storage Platformot (VSP), amelynek rajtját a 2010 utolsó negyedévére időzítette. A HDS így a Sun/Oracle nélkül kezdte meg a felkészülést a rajtra, és kezdte meg a tárgyalásokat a volt Sun-ügyfelekkel. Azonban még a rajt előtt megérkezett a második kijózanító pofon is: a HP licitháborúba bocsátkozott a Dell-lel a 3PAR felvásárlásáért, majd végül több mint 2 milliárd dollárért meg is szerezte azt.
Bár a HP viszonylag gyorsan kijelentette, hogy meg kívánja tartani az HP StorageWorks XP családként forgalmazott Hitachi tárolótechnológiát, sok időbe nem telhetett a Hitachi stratégéinak, mire világossá vált számukra, hogy a HP előbb-utóbb teljes mellszélességgel a 3PAR mögé áll, és az XP csak erősen másodlagos szerephez juthat legfeljebb.

A Japánon kívüli piacokon a Sun és a HP együttesen mintegy kétharmadát generálták a Hitachi csúcskategóriás hardvereladásainak 2008-ban, de még a Sun körüli bizonytalansággal és a válsággal sújtott 2009-ben is több mint felét. A Hitachi így drámai gyorsaságú marginalizálódással nézett szembe, miközben éveket és dollár százmilliókat fektetett a VSP létrehozásába, valamint már folyamatban voltak az azt követő tárolók fejlesztései is, immár a két legnagyobb stratégiai partnerének támogatása nélkül.

Megérkezett a VSP

A kibontakozó krízisre a Hitachi nem visszavonulással reagált, hanem éppen ellenkezőleg. A VSP rajtjára a HDS alaposan felkészült, és tankönyvbe illő módon hajtotta azt végre. Rengeteg ügyfél már a bejelentés előtt hónapokkal tesztelhette, sőt, éles üzemben használhatta a VSP tömböket, a hardverek köré pedig a HDS vonzó professzionális szolgáltatásokat dolgozott ki, mint például a szerződésben vállalt minimum költségmegtakarítás a tárolóinfrastruktúrán vagy a jogilag garantált (nem csak reklámozott) ötkilences rendelkezésre állás - a HDS gyakorlatilag garantálni tudja a VSP-vel a rendelkezésre állást és az adott ügyfél számára elérhető megtérülést, magára véve a pénzügyi kockázatokat.

A HDS ezen kívül úgy döntött, hogy megmutatja foga fehérjét, és alapos programot dolgozott ki az EMC Symmetrix és IBM DS8000 pozícióinak megtámadására, hogy a meglevő frissítések mellé új ügyfeleket is szerezzen. Mindezt az értékesítési csapatok megnövelésével, kiterjedt tréningezésével, valamint a potenciális ügyfélbázis és partnerek alapos feltérképezésével készítette elő. A VSP olyan képességeinek mint például a továbbfejlesztett virtualizációnak, finomított automata tárolórétegezésnek és könnyített rendszermenedzsmentnek köszönhetően a HDS erőfeszítéseinek jutalma nem maradt el. A VSP robbanásszerűen növekedő eladásokat produkált már 2010 végén, ami folytatódott 2011-ben is. A HDS megduplázta saját eladásait 2009-hez képest, amivel lényegében ellensúlyozni tudta a Sun teljes és a HP stratégiai támogatásának részleges elvesztését.

A VSP azonban a HDS új irányának csak első mérfödkövét jelentette egy sokkal messze mutató stratégiában. A HDS feladata immár az lett, hogy a Hitachi globális informatikai vállalatává nője ki magát, amely versenyre tud kelni az EMC-vel, az IBM-mel vagy bárki mással az IT-infrastruktúra megoldások szállításában. Ezek nem csak üres szavak, a Hitachi és a HDS hatalmas pénzügyi, mérnöki és szervezeti erőforrásokat állított ezen cél elérése mögé. Ennek hátulütője, hogy a HDS kínálatának és stratégiájának megértése sokkal több időt igényel a korábbinál, és ezt a cikket közel sem lehet itt befejezni.

BlueArc: a legerősebb NAS platform?

Mi sem jelzi jobban az elkötelezettséget annál, hogy a HDS az elmúlt két évben több jelentős stratégiai felvásárlást is végrehajtott, annak ellenére, hogy megszállottan igyekszik házon belül kifejleszteni a lehető legtöbb technológiát. Ezeknek a felvásárlásoknak az ékköve az angol BlueArc technológia megszerzése volt, amely világ egyik legnagyobb teljesítményű NAS platformja. Az FPGA-alapú gyorsítás és metaadatokban gazdag objektumalapú fájlrendszer alkalmassá teszi akár szuperszámítógépes feladatok kiszolgálására is a vezérlőnként 1 GB/s feletti írási-olvasási teljesítménnyel, és horizontálisan skálázható architektúrával.

A BlueArc versenyelőnyének lényege, hogy szabványos NFS protokollal és kevéssé párhuzamos, erősen szekvenciális adatfolyammal is képes olyan extrém teljesítményt elérni, amelyhez a riválisoknak sokkal magasabb szintű párhuzamosság és sokszor egzotikus protokollok kellenek, ami végeredményben a forrásoldal és szoftverek módosítását is igényelné. A BlueArc ma már a HDS tárolókínálatának integrált részét képezi, bár a menedzsment integrációja még mindig folyik.

Irány a középkategória!

Minden eddigi jószándék és igyekezet ellenére a HDS továbbra is a nagyvállalati szegmens és problémák megszállottja, és nem érzi komfortosan magát a középkategóriában, különösen nem a kis- és középvállalatokért folytatott versenyben. Miért is váltana, amikor sikereket tud aratni, és van még hova növekednie? A világ legnagyobb 500 vállalata közül minden második használ HDS tárolókat, a következő 500 közül azonban már csak minden negyedik, és ez alatt a HDS penetrációja rohamosan csökken. Ráadásul a meglévő ügyfeleknél is biztosan bőséggel állnak rendelkezésre lehetőségek.

A vállalat ugyanakkor felismerte , hogy szerepét a jövőben csak úgy tudja sikeresen betölteni, ha erősebben nyit a középkategóriás termékek, és a nagyobb informatikai kihívásokkal küzdő középvállalatok felé. A HDS azt is belátta, hogy ehhez nem megfelelőek a VSP és más nagyvállalati megoldások, amelyeket nem tudna eléggé nyomott áron kínálni, de azok jellemzői sem minden tekintetben ideálisak - például túl komplexek és feleslegesen nagy teljesítményűek. A HDS ezért kifejlesztette a Hitachi Unified Storage (HUS) névre hallgató egységes (unified) tömböket, amelyek az AMS vonalat váltják.

Az Arkansas kódnévre hallgató HUS 100 család (Fibre Channel SAN) a belépő kategóriát képviseli a HDS portfóliójában, de még így is egy 960 meghajtóig skálázható a duál kontrolleres architektúra, akár 30 SSD-vel és dinamikus rétegezéssel gyorsítva. A HUS virtualizálja a vezérlőit és a LUN-okat, hogy képes legyen belső multi-pathingra és automatizált dinamikus terheléselosztásra is, és  rendelhető BlueArc NAS fejjel is, egységesített tárolóvá alakítva.

Bár a HUS továbbra is klasszikus RAID-csoportokat használ, képes a LUN-okat több csoportra szétteríteni a teljesítmény növelése érdekében - ez az úgynevezett wide striping, amely sok új architektúra sajátja. A HUS 100 ezenkívül nagy teljesítményű távoli replikációs képességgel is bír, amely nincs negatív kihatással az I/O teljesítményre. A HUS 100 család tehát egy sokak számára megfizethető (használható formában akár kevesebb mint 10 millió forinttól már elvihető) platform, amely akár egy teljes kis- vagy középvállalat üzleti adattárolási igényét is képes kiszolgálni.

Baby VSP

A HUS 100-nál talán izgalmasabb és a HDS klasszikus vevőköre számára érdekesebb a HUS VM, amely bár elnevezésében ugyanabba a családba tartozik, valójában más ágról ered. A HUS VM ugyanis alapvetően nem más, mint egy mini VSP. A Wister kódnévre hallgató fejlesztés a VSP mikrokódját futtatja, a legfőbb különbség hogy nem a VSP hibrid skálázható vezérlőarchitektúráját, hanem az Arkansas-hoz hasonló virtualizált duálkontrolleres felépítést kapta meg. A HUS VM így sokkal olcsóbb lehet mint a VSP, miközben nem fogja kannibalizálni utóbbi piacát.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

A HUS VM a VSP mikrokódjára építve ugyanazokat a szoftveres képességeket vonultatja fel, amelyek közül kétségtelenül a legfontosabb a külső tárolóvirtualizáció: a VSP-hez (vagy például az IBM SVC-hez) hasonlóan a HUS VM is képes más tárolórendszereken található LUN-okat menedzselni, az I/O-hozzáférésük kezelését átvenni, valamint azokat a virtualizált tárolóinfrastruktúrán belül tetszőlegesen, leállás nélkül mozgatni. Valószínűleg a VSP mikrokódnak köszönhető, hogy a HUS VM-hez ugyanúgy elérhető a HDS ötkilences rendszerszintű és 100 százalékos adat rendelkezésre állási garanciája.

A HUS VM skálázódására jellemző, hogy akár 64 petabájt blokk kapacitást képes virtualizálni, amit 256 gigabájt RAM cache és akár 128 darab SSD gyorsíthat - hamarosan pedig a Hitachi saját fejlesztésű flash moduljai is megjelennek, amelyek gyorsabbak és olcsóbbak az SSD-knél. Az áteresztőképességet 32-32 Fibre Channel port biztosítja a belső és külső diszkek felé, portonként 256 hoszt támogatásával.  Ehhez társul a BlueArc NAS fejek, valamint a Hitachi Content Platform objektumalapú archiválórendszer integrálásának és kiszolgálásának képessége.

A HUS VM lényegében hozzáférhetőbbé teszi a HDS kiforrott tárolóvirtualizációs technológiáját, amelyet eddig csak a VSP vevői engedhettek meg maguknak, akik az IDC adatai alapján nem ritkán 100 millió forintnak (500 ezer dollár) megfelelő vagy még nagyobb összeget fizetnek ki egy-egy VSP rendszerért, jelentős kedvezményekkel együtt is. A rendszer így sem lesz olcsó, a diszkek nélküli listaár valahol nettó 150 ezer dollárnál, vagyis 30 millió forintnál kezdődik, ebből kell alkudni.

Konvergens infrastruktúrák, vertikális szakértelem, vízió

A HDS mára azonban nem egyszerűen tárolóvállalatként, hanem komplett konvergens infrastruktúrák szállítójaként is megjelenik saját Hitachi blade szervertechnológiával, vagy opcionálisan Cisco szerverekkel. Ennek tárgyalására azonban jelen cikk keretei szűkösek, elöljáróban annyit, hogy a HDS hatalmas mennyiségű mérnöki munkát fektetett abba, hogy a piacon az egyik legnagyobb választékot kínálja konvergens rendszerekből, kezdve a teljesen integráltan menedzselhető és egyetlen termékként rendelhető infrastruktúráktól a legószerűen konfigurálható célgépekig, amelyek egy-egy alkalmazást szolgálnak ki.

A HDS stratégiájának következő fokozatát a Hitachi konglomerátumban rejlő szinergiák kiaknázása jelenti. A HDS múlt héten, éves elemzői konferenciáján beszélt arról, hogy a Hitachi testvérvállalatokkal, valamint azok partnereivel közösen iparágspecifikus megoldásokat és piacralépési módokat dolgoz ki. A konglomerátum jelentős szereplő a közlekedési és vasúti rendszerek (gyorsvonatok), a csúcstechnológiájú egészségügyi berendezések (diagnosztika, rákkezelés), az építőipari erőgépek, energetika (erőművek) és biztonsági (CCTV, beléptetőrendszerek) megoldások területein is - a csoport nem informatikai területen realizált árbevétele tavaly meghaladta a 100 milliárd dollárt.

A HDS tehát, mint látható, egy néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen méretű, ütőképes IT-portfóliót hozott létre, és gőzerővel dolgozik mind a kutatás-fejlesztésen, mind a piac eredményesebb elérésén. A cég hosszú távú víziója, hogy egy teljesen virtualizált infrastruktúrán az adatok a jövőben függetlenednek a szoftverektől (például adatbázisok, üzleti alkalmazások), és a cégek az alkalmazások életciklusán túlmutatóan is tárolni, menedzselni, értelmezni, vagy akár újrahasznosítani tudják azokat. Amíg ez meg nem valósul, a HDS addig is az egyik, ha nem  a legmegbízhatóbb partnernek mutatkozik vállalati tárolórendszerek vagy akár infrastruktúrák biztosításában.