Kiütötték a tőzsdén az AMD-t
Bejelentette távozását Thomas Seifert, az AMD három éve kinevezett pénzügyi vezére, aki Dirk Meyer elnök-vezérigazgató 2011-es eltávolítása után néhány hónapig ideiglenesen irányította is a céget. A hírre a vállalat részvényei több mint 11 százalékot gyengültek.
Zuhant az AMD részvények árfolyama tegnap este, miután a vállalat nyilvánosságra hozta Thomas Seifert pénzügyi vezető lemondását. A cég sietett leszögezni, a távozásnak nincs köze a vállalat könyvelési gyakorlatával kapcsolatos nézeteltérésekhez vagy pénzügyi jelentések közzétételéhez - belsős források szerint csupán arról van szó, Seifert szeretne elnök-vezérigazgatóként dolgozni valahol. Az új pénzügyi vezető megtalálásáig Devinder Kumar tölti be a pénzügyi vezetői tisztséget, aki 2001 óta az AMD kontrollere.
Seifert távozásával gyakorlatilag teljessé vált az AMD vezetőváltása, amely 2011 elején vette kezdetét. Az igazgatótanács ekkor menesztette Dirk Meyer elnök-vezérigazgatót, akit aztán számos további vezető követett: februárban elhagyta a céget Bob Rivet operatív igazgató és Marty Seyer stratégiai igazgató, majd az ősszel Rick Bergman is távozott, aki Product Group vezetője volt, és ebben a minőségében a processzor- és grafikuschip-fejlesztő csapatok irányítása volt a feladata. A távozott vezetőkről és vezető beosztású mérnökökről hosszú lista található az All Things Digital blogban.
A bejelentés hírére mélyrepülésbe kezdtek az AMD részvényei, a papírok több mint 11 százalékot vesztettek értékükből a tőzsde zárása után. Elemzők szerint a befektetők szemében Seifert volt a pénzügyi fegyelem biztosítéka ezekben a bizonytalan időkben, amikor a PC-piac kilátásai nem túl rózsásak, az AMD kilátásai pedig még kevésbé azok. "Thomas volt az, akiben sokan bíztak, hogy ezekben a nehéz gazdasági időkben is féken tartsa a működési költségeket. Gyanúm szerint a tőzsde zárása utáni kereskedés során látható kiábrándulás annak az aggodalomnak a lecsapódása, hogy a vezetése nélkül nem lesz tartható a költségszigor" - mondta a Reutersnek Joanna Feeney, a Longbow Research elemzője, aki még a bejelentés előtt vételről semlegesre módosította az AMD és az Intel papírjainak besorolását is, a PC-piac gyatra kilátásai miatt. Az AMD részvényeinek árfolyama az év során 25 százalékkal csökkent, miközben a nagy rivális Intel papírjai 3 százalékot estek.
Nem megy a megújulás
A befektetők joggal lehetnek csalódottak. A vállalat 2011-ben alapoktól megújította termékkínálatát, az év elején megérkezett a netbookokba és olcsó noteszgépekbe szánt Brazos platform, ezt követte a mainstream PC-kbe szánt Llano APU szilícium szintjén integrált DirectX 11-es grafikus maggal, majd az ősszel hosszas késés után elrajtolt a szerverpiaci reménység, a Bulldozer is. Mindhárom termékcsalád vadonatúj fejlesztésű mikroarchitektúrát implementál, a Brazos a TSMC 40 nanométeres, utóbbi kettő a GlobalFoundries 32 nanométeres gyártástechnológiáján, amelynek kihozatali problémái miatt az AMD rendszeresen magyarázkodni kényszerült a pénzügyi jelentéseiben.
Az AMD termékfrissítése azonban nem tudta beváltani a hozzá fűzött kereskedelmi elvárásokat. A Brazos alól kirántotta a megcélzott piacot az iPadhez hasonló médiatabletek gyors terjedése, amelyek padlóra küldték a netbookok eladásait, a gazdasági bizonytalanság pedig az alsó kategóriás lakossági noteszgépek eladásait küldte padlóra, ahol az AMD hagyományosan erős. Ezzel együtt a Brazos lett a legnagyobb számban értékesített új generációs AMD processzor tavaly, mivel a Llanót és a Bulldozert a Globalfoundries csak nagyon gyenge kihozatal mellett tudta gyártani - a chipgyártási tevékenység leválasztása pénzügyileg indokolható volt, azonban eddig a fabless modellnek csak a hátrányaival szembesüt az AMD.
A tavaly tavasszal debütált Llano a grafikusan intenzív benchmarkokban eredményesen vette fel a versenyt a Sandy Bridge generációs Core processzorokkal, de játékokban még az AMD APU-ja is csak éppen elfogadható teljesítményt produkált nagyobb felbontásokban és részletességeken. A lapka teljesítmény és energiatakarékosság terén is méltó ellenfele volt a Core processzoroknak, de a notebookgyártók kínálatában alig-alig lehetett megtalálni Llano-alapú gépeket - ennek oka feltehetően a kezdeti hiány mellett az is volt, hogy az AMD márkanév nem cseng túl jól a mobil piacon, a vevők az Intel processzoros gépeket keresik, pénz híján pedig brazosos gépet vettek inkább. Idén a Trinity kódnevű, Bulldozer-alapú magokkal és új generációs GPU-val felszerelt lapkával javított a CPU fogyasztásán a vállalat, a megítélését azonban ezzel látszólag nem tudta érdemben javítani.
2011 őszén a nagy kiábrándulást pedig a Bulldozer okozta, az évek óta fejlesztett és csiszolgatott mikroarchitektúra, amellyel a szerverpiacon elért pozícióit szerette volna megerősíteni az AMD. A terv azonban egyáltalán nem vált be, az új Opteronok teljesítménye kétszer annyi maggal is csak az előző generációs (Westmere magos) Xeonokéval ért fel, sokkal rosszabb fogyasztási mutatók mellett. Ennek megfelelően az AMD szerverpiaci részesedése nem hogy nem nőtt, hanem tovább csökkent a várva várt modell bejelentése után - az előzetes információk szerint a következő generációs processzormagok beépítésétől sem várható nagy javulás.
Az AMD és az Intel csatájának állása
Megfoghatatlan jövőkép
A 2009 októberében, a mára már nem is létező Qimonda memóriagyártótól érkezett Seifert volt az AMD első pénzügyi vezetője azután, hogy a vállalat nagyszabású átalakítá során egy saját félvezetőgyártással nem rendelkező, chiptervező cég jött létre. Elemzők szerint szigorúan kordában tartotta az AMD költségszintjeit, elképzelhető, hogy e szigorúság nélkül a cég ma nem létezne mai formájában, a kiadások visszafogásának a tech-szektorra jellemző hátulütője ugyanakkor a fejlesztések lelassulása, az átütő erejű, innovatív termékek megritkulása, ez következhetett be az AMD-nél is.
Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.
Az AMD legnagyobb problémája azonban ma már nem a jobbára versenyképtelen termékkínálat vagy a partnerek gyártástechnológiai botladozása. Az AMD legnagyobb problémája, hogy mára megszűnt relevánsnak lenni, a piac nagy kérdése ugyanis jelenleg nem úgy hangzik, hogy Intel vagy AMD, hanem hogy iPhone vagy Galaxy; iOS vagy Android; PC vagy tablet (vagy esetleg okostelefon). Az AMD ezeken a beszélgetéseken nem téma, a cég csak messziről figyeli, hogy a PC-eladásokba mind inkább beleharapnak a médiatabletek, ahogy a korábban személyi számítógépen futtatott alkalmazások egy része átkerül rájuk és az okostelefonokra.
Erre a piacra pedig az AMD-nek nincs terméke: a Brazos az eredeti ellenfelét, az Atomot két vállra fekteti ugyan, azonban az Atom fejlesztések fókusza mára nem a teljesítmény fokozása, hanem elsősorban a fogyasztás leszorítása, hogy az x86 ISA betörhessen a médiatabletek és okostelefonok sok százmillió darabos piacára és alternatívájává válhasson az ARM-alapú chipeknek. Az Intelnek megfelelő gyártástechnológiai eszközei vannak arra, hogy az "x86 adónak" nevezett hátrányt le tudja dolgozni, az AMD azonban ugyanazokra a szerződéses gyártókra támaszkodik, amelyek az ARM-ra fogadó versenytársaknak is partnerei - a fabless modell ismét megbosszulja magát.
Minden mindegy?
Az ARM-világ előretörése és egyértelmű terjeszkedése a PC-k és szerverek felé sokkal komolyabb fenyegetés az AMD-re nézve mint az elsőre látszik. Míg az x86 rendszerek uralták a számítástechnikát, az AMD kivételezett szerepben volt, mint az x86 processzorok egyetlen alternatív szállítója az Intel mellett. A cég el tudta látni a legalsó árszegmenst versenyképes termékekkel, ami folyamatosan tisztes bevételt és néha még nyereséget is biztosított számára, ennél azonban fontosabb, hogy a legnagyobb chipgyártónak jogi alibit szolgáltatott monopóliumgyanús ügyek esetére - az AMD csődje esetén nem lett volna elképzelhetetlen forgatókönyv az Intel feldarabolása sem.
Mára azonban a PC- és a félvezetőpiac alapjaiban megváltozott: a személyi számítógép fogalma nem korlátozódik x86-os PC-re, okostelefonból és tabletből ma már több fogy mint x86-os PC-ből, ezek pedig szinte kivétel nélkül olyan ARM processzorokra épülnek, amelyek a Qualcomm, a Samsung, a TI, az Apple vagy az NVIDIA emblémáját viselik. Az Intel mellett ezekkel a cégekkel is versenyeznie kell az AMD-nek, amelynek ráadásul korábbi megkülönböztetett versenyjogi szerepe is megszűnt - a feladat nem kicsi, és az idő előrehaladtával egyre reménytelenebbnek tűnik.