Samsung Series 9 ultrabook: ezt már lehet szeretni

Méret, tömeg, minőség, kialakítás

Nem másolt a Samsung - jelentettük ki az első generációs Series 9 ultrabook bemutatójában tavaly. Ez a kijelentés a második generációt kézbe véve is megállja a helyét - míg a versenytársak egy része nem tud elszakadni a MacBook Air formatervének egyes elemeitől, a Samsung ultrabookja teljesen egyéni formatervet kapott. Pedig a készülékház ebben az esetben is alumínium, a dél-koreai mérnökök azonban az elemeket fekete festékkel kezelték, így egy rendkívül tetszetős, az amerikai lopakodó bombázókéra hajazó textúrát kaptunk. A matt felületekről eltűnt a szálcsiszolt mintázat is, ezzel a Samsung már inkább diktálja, mint követi a divatot.

A Series 9-et kézbefogva a nagyon merev házon kívül a nagyon alacsony tömeg is feltűnik. Saját mérlegünk szerint 1192 gramm a 13 hüvelykes gép tömege, ezzel megközelíti a legkönnyebb ultrabooknak számító Toshiba Z830-at. Az alacsony tömeg oltárán a Samsung nem áldozott fel semmit, a ház merevsége teljesen megállja a helyét, a kijelző sem görbül aggasztóan erő hatására. Emiatt a Series 9 normális használatban nem tűnik törékenynek, kényesnek, így nem is igényel különleges odafigyelést.

A laptop másik különlegessége a kis alapterület és vastagság, a 13,3 hüvelykes gépek között ugyanis a Samsung modellje feltűnően aprónak számít. A bennfoglaló téglatest térfogata mindössze 884 köbcenti, szemben például a Dell XPS 13 1166 köbcentis vagy a 13-as MacBook Air 1254 köbcentis adatával. A Series 9 ugyanis a legvékonyabb a kategóriában, igaz, a Samsung a vékonyodó kialakítás helyett egyenletes vastagságú házat épített, így első látásra nem tűnik nagyon vékonynak. Legnagyobb vastagságát tekintve pedig látványosan odaver a mezőnynek, a 12,9 milliméteres maximális vastagság a 13-as MacBook Air 1,7 centijével összehasonlítva már a felhasználó számára is érezhető különbséget ad. A kis térfogathoz a kis alapterület is hozzájárul, a Samsung számít a legkeskenyebb ultrabooknak, és a mélységben is csak az XPS 13 ver rá. Ez annak köszönhető, hogy a Samsung a kijelző köré vékony kávát szerelt, így a szélességből le tudott faragni, a nagyméretű touchpadet azonban nem áldozta fel a kisebb mélység oltárán.

Kijelző, billentyűzet, touchpad

A kis szélesség ugyanakkor nem ment a teljes méretű billentyűzet rovására, kifért a magyar kiosztás összes gombja teljes méretben. A billentyűzettel ennek ellenére nem voltunk maradéktalanul elégedettek, a prémium kategóriás gépektől joggal elvárható minőséget nem üti meg a Series 9. Ugyan a billentyűzet jól alátámasztott, görbülésre nem hajlamos, az egyes gombok nyomáspontja is jó, a gombok túlságosan rövid úton járnak. Ez azzal jár, hogy a billentyű akkor ér az út végére, amikor az ujjbegy még mindig a legnagyobb erővel nyomja. Az eredmény kemény koppanás, ami hosszas használat után sajgó ujjbegyekhez vezet.

A touchpadet minden noteszgép esetében kritikus fontosságúnak tartjuk, ezt a feladatot szerintünk minden gyártónak, minden árszinten kötelező megugrani, hiszen minden felhasználói kör elsődleges beviteli eszközként használja, egy gyenge minőségű alkatrész képes a felhasználói élményt teljesen tönkretenni. Szerencsére a Samsung jól oldotta meg a feladatot, az Elan gyártmányú touchpad most is hozza a megszokott minőséget. Az élményhez hozzáad a megfelelő méretű üvegfelület is, amely pont megfelelő súrlódási együtthatóval bír. A touchpad működését ettől függetlenül kell egy kicsit szokni, a dedikált gombok hiányával egyes felhasználók fognak kicsit szenvedni. A kétujjas görgetés és az egyéb multitouch gesztusok azonban jól működnek, testreszabhatóak - a képernyőn azonban semmilyen vizuális elem nem utal a gesztus működésére, ebben az Apple azért továbbra is előbbre jár.

A végére hagytuk a kijelzőt, amely szerintünk a Series 9 abszolút fénypontja. Az 1600x900 pixeles, 13,3 hüvelykes kijelző ugyanis PLS panelt és matt borítást kapott, fényereje pedig jóval az átlag fölötti, több mint 400 nit. A PLS a Samsung saját fejlesztésű kijelzőtechnológiája, amely az IPS-től elsősorban magasabb fényerejében különbözik és valamivel olcsóbb előállítani. A betekintési szögeket tekintve azonban nem marad el az IPS-től, még extrém éles szögben sem mutat semmilyen színtorzulást vagy inverziót, az IPS-hez hasonlóan azonban a fényerő a betekintési szög növekedésével arányosan csökken.

A kijelző egészen lenyűgöző, a színek és a kontraszt a matt kijelző ellenére is kiválóak, maximális fényerőn pedig még napsütésben, szabad ég alatt is olvasható marad - ezzel visszaadja a hordozható számítógép valódi értelmét, a Series 9-t nyugodtan ki lehet vinni a kávézó teraszára vagy akár egy fa alá is leheveredhetünk vele. Nagyon fontos azt is megjegyezni, hogy a nagy fényerő nem ment a kontraszt rovására, a háttérvilágítás nem szivárog át, a feketék fantasztikusak. Annyira, hogy ha fekete képet állítunk be, irodai fényviszonyok között képtelenség megmondani, hogy be van-e kapcsolva a kijelző.

Portok, hardver, akku

Az ultrabook kialakításból kifolyólag a csatlakozási lehetőségek csak sokadrangú szempontként jelennek meg a tervezők fejében. Nem volt ez másképp a Series 9 esetében sem, a dél-koreai mérnökök két oldalt egy-egy USB-csatlakozóval (bal oldalon 3.0 támogatással), jobb oldalon Samsung-féle zsugorított VGA- és kombinált audioporttal szolgáltak mindössze, bal oldalon pedig microHDMI és gigabites Ethernet található. Az Ethernet és a VGA Samsung-féle átalakítót igényel, a gyártó azonban csak az elsőt mellékeli a gép mellé. Jobb hír, hogy a jobb oldalon elfért egy SD-kártyaolvasó is a házba rejtve, ami főleg a fotósok dolgát könnyíti meg.

A hardverre egyébként nem érdemes túl sok szót vesztegetni, a Samsung is az Intel Ivy Bridge platformját használja, ennek köszönhető például az USB 3.0-s csatlakozó feltűnése is. Az általunk tesztelt gépben Core i5-3317U jelű processzor teljesített szolgálatot, 1,7 GHz névleges és 2,6 GHz maximális órajelen, a kétmagos processzor 3 megabájt harmadszintű gyorsítótárat kapott, az előző generációs ultrabookok többségét hajtó i5-2467U-val szemben pedig 10-20 százalékos teljesítménytöbbletet tud felmutatni, alacsonyabb fogyasztás és jóval nagyobb grafikus teljesítmény mellett.

A Series 9 egyébként belépő szintű játékra már alkalmas, ha nem ragaszkodunk a panel natív felbontásához, akkor minimális részletességi beállítások mellett már új játékok is elindulnak az Ivy Bridge beépített grafikus feldolgozóegységén. Meglepő módon egyébként az alumínium készülékház egyáltalán nem hajlamos melegedésre, még játékok vagy egyéb nagy terheléssel járó feladatok esetén sem vált kellemetlenül meleg a Series 9 alja. Az Intel 22 nanométeres gyártástechnológiájának, illetve a Samsung jó hűtési rendszerének betudhatóan pedig a dupla ventilátorok sem hangoskodnak, még elhúzódó 3D játékkal sem sikerült zavaró hangoskodásra ösztökélni a párost.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A Samsung által közölt információk szerint az alaplapon található DDP foglalat is memóriabővítéshez, így valószínűleg a 2+2 gigabájtos konfiguráció egyik eleme upgradelhető a jövőben. A gépbe meglepő módon a SanDisk U100 SSD 128 gigabájtos verzióját szállítja a gyártó, nem pedig saját fejlesztésű meghajtóját. Az SSD egyébként szabványos foglalatot használ, így vásárlás után is könnyen bővíthető. A hálózati kapcsolatért is az Intel felel, a Centrino Advanced-N 6235 802.11 a/b/g/n szabványú hálózatokhoz kapcsolódik, kompatibilis router birtokában érdemes kizárólag ez utóbbit használni az alacsonyabb interferencia érdekében.

Az akkus üzemidővel nem voltunk maradéktalanul elégedettek. A Samsung előző generációs ultrabookja még 46 wattórás akkuval rendelkezett, ezt a kapacitást az új verzió 40 wattórára olvasztotta, elsősorban a kisebb készülékháznak betudhatóan. Ugyan az energiatakarékosabb processzornak hála az üzemidő egyszerű böngészős használat mellett, közepes fényerőn bőven eléri az 5 órát, magasabb fényerő, illetve kicsit aktívabb felhasználás mellett ez könnyedén három és fél óra köré esik. A processzor terhelésétől és a fényerőtől függően a rendszer fogyasztása 6 és 12 watt között ingadozik, ezzel kell elosztani a 40 wattórás kapacitást.

Szoftver

A Samsung saját szoftvercsaládját mellékeli az újabb számítógépek mellé. A család része az egyszerűbb rendszerbeállításokért felelős Easy Settings, amelyben például a BIOS egyes beállításait (USB töltés, akkuélettartam-kímélő, stb.) lehet módosítani rendezett, egyszerű felületen. A Samsung a telepített szoftverek frissítéséről is gondoskodik, az Easy Software Manager segítségével a meghajtóprogramok, illetve a rendszeralkalmazások is frissen tarthatóak. Egyedül annyit tudunk a fejlesztőknek felróni, hogy a szoftverek elképesztően lassúak, lassan töltődnek be, lassan reagálnak a parancsokra, a letöltések mérete pedig egészen elképesztő, egy-egy meghajtófrissítés könnyen többszáz megabájtot emészt fel. A rendszer része egyébként a Samsung AllShare alkalmazás is, amely alapszinten a DLNA-alapú streamingért felel (ezt egyébként a Windows 7 alapból tudja), de hamarosan a Samsung portfólióra kiterjedő új funkciókat kap és képes lesz a tabletek, okostelefonok illetve tévék felé többlet képességeket nyújtani.

Konklúzió

A Samsung bizony nagyon magasra helyezte a lécet a Series 9 második, javított kiadásával. A gépbe ugyanis nagyon nehéz belekötni, a dél-koreaiak egy nagyon kiegyensúlyozott gépet szereltek a gyönyörű és könnyű készülékházba, majd ezt megtoldották az egészen fantasztikus kijelzővel. Talán az akkus üzemidő a gép egyetlen gyenge pontja, a versenytársakhoz képest egy-két órával alacsonyabb a Series 9 üzemideje.

Szerencsére a Samsung a gép árával sem vetette nagyon messzire a sulykot, bruttó 370 ezer forintért lehet jelenleg hozzájutni ehhez a géphez. A prémium szegmensbe tartozó versenytársak között a Dell XPS 13 és a MacBook Air is drágább ennél, miközben műszaki tartalom dolgában jelenleg a Samsung jár előrébb. A nagy vetélytárs az ASUS UX31A lehet, amely árban és minőségben is hasonlót nyújt, kijelzője pedig IPS rendszerű, de FullHD felbontású.