Kipróbáltuk: Vodafone Smart II - Tuti kis cucc

A Vodafone 845, illetve a Smart 858 az Android platform megcsúfolása volt tavalyelőtt, illetve tavaly májusban. Jöttek is a közlemények, hogy a szinte ingyen osztogatott Vodafone Smart 845 milyen jól fogyott, de saját számításaink szerint a Vodafone akkori kínálatában ez a modell az egy készülékre  eső átlagos eladási darabszámot sem érte el, nem véletlenül. A Vodafone és a Huawei nevében is elnézést szeretnénk kérni minden felhasználótól, aki 2011-ben a Smart 845 révén találkozott először az Android platformmal és csalódott benne.

Végre jó az alsókategória

Az idei modell szerencsére már átgondoltabb és annak ellenére, hogy továbbra is gyenge hardverről van szó, az alapvető használatra már alkalmas az eszköz. Arról nem is beszélve, hogy anyaghasználatában és egyéb külső jegyeiben még túl is mutat az árkategóriától elvárható szinten.

A Vodafone Smart II valójában a szinte már elfeledett francia gyártó, az Alcatel terméke. A tervezés kicsit hasonlít az időseknek szánt mobilok felfogására, ugyanis a specifikációt böngészve látszik, hogy több éves, kifutó technológiák szolgáltatják az alapokat, ami a használhatóságot nem feltétlenül semmisíti meg, de az árat csökkenti. A nagy gyártók által az alsó kategóriás készülékekben használt Broadcomm rendszerchipben egy ARM v6 processzor igyekszik 832 MHz-es órajellel kielégíteni a számítási igényeket, amiben az 512 megabájt belső memória próbál segíteni neki.

Nem játékgép, nem multimédia központ, hanem jó igásló

Ugyan microSD-kártyával akár 32 gigabájtig bővíthető a tárhely, a telepítésre használható hely alig 130 megabájt, ami azt jelenti, hogy 20-30 app telepítése után már trükközni kell az SD-kártyára másolással és néhány bonyolultabb szoftverről le is kell mondanunk. A mobil célközönsége persze nem a komplex és grafikailag fejlett játékokat hajtja (ha igen, akkor ez nem az ő választásuk), így ez a korlát, illetve a mai szemmel nézve gyenge grafikus teljesítmény sem feltétlenül rossz pont a mobilnak. 22 ezer  forintért nem várunk el tőle olyan képességeket, mint egy hat-nyolcszor annyiba kerülő csúcsgéptől.

A kíváncsiság mégis hajtott minket, így a szokásos teszteket lefuttattuk: a böngésző JavaScript-futtatási teljesítményét mérő Sunspider teszt 10500 ms eredményt hozott (Samsung Galaxy S III 1600 ms, a kisebb a jobb), a Quadrant Standard Benchmark 650 pontot adott (Galaxy S III kb. 13 ezer pont, a több a jobb), az Angry Birds Space az első néhány bemelegítő pályán még jól ment, itt kevés objektumot kellett mozgatni, az első igazi terepen viszont csúnya képregény lett a játékból.

Kívül-belül szép

Ami viszont nagyon pozitív meglepetés, hogy a kezelőfelület és a gyári funkciók kiválóan, mindenféle akadás vagy lassulás nélkül futnak. A kijelző 320x480 pixel felbontású, ami a 3,2 hüvelykes átlónál 216 pontos pixelsűrűséget jelent egy hüvelyken. Ez egy nagyon szép érték ezen az áron, ráadásul korrekt színű, éles képet kapunk - nem szabad persze elfelejteni, hogy egy pici, 3,2 hüvelyk átlójú kijelzőn. Ez utóbbi miatt a weben olvasgatásra nem igazán alkalmas az eszköz, de alkalmi, eseti használatra kiváló. A böngészőben viszonylag fürgén töltődnek be az oldalak, a komplex, Flash tartalmakat használó helyeket viszont érdemes hanyagolni. Az apró szövegek egyáltalán nem olvashatóak, ami egyes appoknál kellemetlen lehet, amik nincsenek felkészítve erre a méret-felbontás kombinációra.

Ha már az apró és a szöveg szavak előkerültek, akkor meg kell jegyezni, hogy telepítve van a Swype-szövegbevitel, aminél nem kell lenyomni a betűk gombjait, csak folyamatosan lenyomva tartva az ujjunkat húzgálni. Ezzel gyorsabb és kényelmesebb lehet az írás, de a kicsi kijelzőn a teljes qwerty elrendezéssel sem swype, sem normál bevitel mellett nem egy nagy élmény a gépelés. Ha valaki nem akar sokat írni, jobb, ha átváltja a jó öreg SMS-felosztásra a billentyűzetet, különben nagyon meggyűlik a baja a pötyögéssel és a melléütéssel.

Ellenben a szenzorok, a GPS, a Wi-Fi és a 3G adatforgalmazás teljesítménye alig érezhetően marad alul a csúcskészülékeknek, ezekben a kategóriákban nem lehet egyszerűen mellényúlni, itt már a legolcsóbb modellek is túl vannak a korrekt szint határán. A hangszórók minősége is vállalható: erős dobozhang, cicergő magasakkal, egy YouTube-videó megnézésére éppen alkalmas, házibulit ne építsünk rá. A Smart II 3,2 megapixeles fényképezője a körülbelül 2-3 három évvel ezelőtti átlag szintet hozza, azaz igen érzékeny lesz a fény hiányára a képek minősége, illetve ne várjunk tőle éles, kontrasztos képet és telt színeket sem.

Nem gagyi

Van azonban valami, amiben a Samsung Galaxy S III-at bőven lekörözi, az pedig a készülékház igényessége. A pici mobil fogása kényelmes, ergonomikus, ráadásul szép is. A gombok ugyan lötyögnek picit, de a billentésük puha. A hátlap két részből áll, egy külső keretből és egy belső fedlapból. A dobozban a normál fehér mellett további négy színt találtunk, amelyek közül akár naponta választhatjuk ki a hangulatunkhoz vagy ruhánkhoz illőt. Hiába műanyag, a mobil mégis robusztusnak tűnik.

Ez persze ne tévesszen meg senkit, a kijelző borítója nem Gorilla Glass, nem karcálló, be is törhet és a hátlap is karcolódhat, lekophat. Viszont még egy drágább készüléktől sem mindig elvárt szintű anyaghasználat és összeszerelési pontosság komoly érv a Vodafone Smart II mellett. Figyelembe véve, hogy a TFT-LCD kijelző fényereje egészen jó, a pixelsűrűség is hozza a középkategória szintjét, illetve a borítás is jól sikerült, a 22 ezer forintos okostelefonocska a laikus szemlélő számára sokkal feljebb pozicionálja magát, mint ahol van. Mondhatni sokkal menőbb, mint amennyibe kerül.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Szoftveresen is nagyon jó kombinációt tud felmutatni, ugyanis a gyári Androidhoz éppen csak hozzányúlt a gyártó és a Vodafone is csupán két, egyébként hasznos és jól kinéző widgettel toldotta meg a felületet. Nincsenek csicsás és felesleges effektek, nincs átvariálva a kezdőképernyő felosztása - mindent alaphelyzetben hagytak és ez így jól is használható. Nincsenek feleslegesen helyet foglaló óriás média appok, a Vodafone marketing nem öntötte tele a szerény belső memóriát úgy mint például a Red Bull Mobile-nál szokás. A Smart II felülete így nem is akad, nem is lassul, egészen addig, amíg tele nem pakoljuk interaktív widgetekkel mi magunk.

A Vodafone Smart II egy jól sikerült belépő szintű mobil, olyan előfizetőknek, akik maguk is belépő szinten vannak az okostelefóniával. Ha nincsenek elvárások, nincsenek még kialakult igények vagy épp nincs keret egy vagy akár több készülék megvásárlására a családban, akkor ez egy jó választás tud lenni. Nyilván további 10-10 ezer forintos léptékekkel könnyen el lehet jutni az Xperia Mini, a Desire C jelentette középkategóriáig, de a 35 ezer forint alatti mezőnyben ez a modell a legjobbnak tűnik jelenleg. Senkinek egy rossz szava se legyen a teljesítmény vagy a kevés memória miatt, ez egy feltöltőkártyás konstrukcióban 23 ezerért kapható mobil, ami akár 40 ezret is megérne.