Tényleg kipróbáltuk: Samsung Galaxy S III

A mobilt első alkalommal kézbe fogva a meglepetés elmaradt. Az élmény pontosan az volt, amire a májusi bemutató után számítottunk. A teljesítmény tényleg hihetetlenül jó, a szoftverek tényleg fejlődtek, az akkumulátoros üzemidő tényleg jó, a kijelző tényleg PenTile, a készülék műanyag borítása pedig tényleg bazári és olcsó hatású. A misztikus titkolózás közben kiszivárogtatott részletek valóban pontosan rajzolták meg az új Galaxyt. Kétség sem fér hozzá, hogy a HTC One X-szel párban állnak az élen, egy-egy területen mindkettő elhúz a másiktól, de összességében egálban vannak.

Tényleg bazári a kivitel

A külsőségekben a koreai tervezők nem tudtak nagyot villantani és hiába “tervezték embereknek” a mobil, ha mérnökök faragták ki az eszközt, akiknek a szépérzéke valahol elveszett a számok eszeveszett hajszolása közben. Az egyébként könnyen kézre álló, nagyon vékony ház előlapja messziről továbbra is az első Apple iPhone-ra hasonlít, bár sokkal visszafogottabban mint az előző Galaxy. Lent megmaradt az egy nagy gomb látszata, megspékelve a körbefutó ezüst dekorációval. A két szélső gomb nem különül el a borítástól, csak akkor jelennek meg, ha odanyúlunk és megérintjük azt a részt, ekkor bekapcsol a világításuk. A kijelző felett szintén ezüst színnel a Samsung felirat és a hangszóró, a sima felületet ezeken kívül csak az optikai szenzorok és a kamera törik meg.

A kijelző üvegén itt is van lehajlás, így az ujjunk nem akad bele a képernyő szélébe. A Gorilla Glass 2 jól ellenáll a pusztító próbálkozásoknak, de a tesztkészülék üvegén mégis volt egy nagy karcolás, amit valószínűleg a táskában a mobil mellé rakott kulcs okozott, ami nem épp egy jó ómen az új technológiának. Ha a hátlapot vizsgáljuk, akkor leginkább az alsó-kategóriás, a szolgáltatóknál ingyen adott belépőszintű készülékek jutnak eszünkbe.

A vékony, hajlékony, fényesre lakkozott műanyag valamilyen csíkozott textúrával van megcifrázva. Ha nem tudnánk, hogy mi lapul a műanyagon belül, akkor könnyen azt mondanánk rá, hogy gazdaságos, okostelefon-jellegű műszaki cikkel van dolgunk. Véletlenszerűen mutogattuk hozzá nem értő embereknek a Samsung Galaxy S III-at, sokan azt hitték elsőre, hogy egy régi modell, a laikusok pedig középkategóriásnak gondolták a mobilt. Óriási a szakadék a HTC One X polikarbonát "unibody" háza és a Samsung műanyag burkolata között látványban és tapintásban is, a Galaxy S III hagyományos kialakítás mellett szól azonban, hogy a leszedhető hátlap alatt cserélhető az akkumulátor és memóriakártyának is van hely.

A 2012-es év benchmark-királya érkezett meg az új Galaxy képében, ami gyakorlatilag minden tesztben veri az összes többi, piacon lévő mobilt. A JavaScript-futtatási teljesítményt mérő Sunspiderben elsőként jutott be az 1600 ms körüli régióba az SGSIII. A nálunk lévő példány a Quadrant komplex tesztjén valamivel kevesebbet produkált mint amit az amerikai lapok újságírói mértek: a One X 4700-as eredményére csak 4850-4900 ponttal válaszolt. A processzorban és 3D-ben gyengébb mint a One X, 2D grafikában azonos eredményeket hoz, memóriában és az I/O-teszten viszont súlyosan jobb a Samsung csúcsmodellje. A gyári felület villámgyors animációkkal, csicsás effektekkel és látványos widgetekkel bizonyítja, hogy a mobilt semmivel nem lehet megizzasztani. Egyetlen kivétel, hogy a vízfelületet utánzó feloldóképernyő, ahol rendszeresen láttunk akadást, ez azonban semmit nem von le a telefon értékéből és egy szoftverfrissítéssel feltehetően orvosolható.

Tényleg ez a legerősebb okostelefon a piacon

A processzor 4 magos, 1,4 GHz-es Cortex-A9 a Samsung saját műhelyéből, amit a Mali 400MP GPU egészít ki. A tesztekből az derül ki, hogy 3D-ben nem csúcstartó, de minden ma ismert alkalmazáshoz még ez is sok. Az egyik érdekes funkció, hogy lejátszás közben a videókat ki lehet tenni egy "popupba", és a mobilon más alkalmazást futtatni közben. Technikailag lehetséges egy HD videó futtatása alatt Angry Birdsözni is akár, ami persze nem túl életszerű, de a teljesítmény elég rá. A marketingesek szerint nagyon mókás funkció, hogy egy videót (nem YouTube, hanem a beépített lejátszóban futó) nézünk aközben, hogy weboldalakat nézegetünk. Szerintünk nem túl vicces, minden esetre jól példázza a mobil képességeit, érdemes kipróbálni. Ugyan a képet átméretezni nem lehet, de még mozgatás közben is teljesen simán fut a kép, tényleg látványos.

Ha már a képeknél járunk, akkor érdemes kitérni a kijelzőre is. A HD, tehát 1280x720 felbontású Super AMOLED kijelző igazán ínyenc darab. Az egyetlen probléma vele, hogy a színek túl hidegek rajta, a fehér kékesnek látszik, legalábbis akkor ha teszünk mellé néhány másik készüléket kontrollnak. Az AMOLED a feketéjével hódít, az LCD-k pedig a fehérrel, tessék választani! Az AMOLED-re jellemző túlszaturált színek itt is megjelennek, ami a nép igényeit tökéletesen lefedi. A videók, képek szépek lesznek, izzanak majd a részletek, a piros szinte vérzik, a kékből inni lehet, a zöld meg látványosan egészséges.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Ugyan az effektív pixelszám jóval alacsonyabb mint egy igazi HD-kijelző esetében, de ezt szabad szemmel nem tudtuk tetten érni. A kijelző fényereje is jó, igaz a technológia korlátai miatt a napsütés komoly ellenség az AMOLED-nek. Sötétben viszont akár síkból nézve is jó marad a kontraszt, a fényerő, mindössze a kékség növekszik kicsit oldalról. Aki attól félt, hogy a PenTile pixelrendezés miatt csúnya lesz a kép, az megnyugodhat, a legaprólékosabb grafikai elemek is kiválóan festenek a képernyőn.

Tényleg jól bírja az akkumulátor

Az AMOLED ráadásul óvatosan bánik az akkumulátorral is, nagyjából 15-20 százalékkal kevesebb arányban felelős a Galaxy S III-nál a merülésért a képernyő. A 2100 mAh-s telepre ennek ellenére szükség van. Az energiagazdálkodás korrekt lett, üresjáratban, a mobilhoz hozzá sem érve 4-5 nap alatt is alig felére merült. Aktív használat mellett sokkal hosszabb üzemidőre nem kell számítani, mint egy átlagos okostelefon esetében, de a mérete és teljesítménye ellenére is hozza az 1-2 napos használhatóságot. Játék közben 3-4 órát tudunk töltő nélkül lenni, multimédia fogyasztásnál körülbelül 5 óra a korlát, de mondjuk GPS nyomkövetésre akár egy egész napos túrára is el lehet indulni vele, ha nem piszkáljuk út közben és lekapcsoljuk a frissítéseket. A Samsung jó munkát végzett, semmi ok a sopánkodásra az üzemidővel kapcsolatban, mivel tökéletesen jól tervezhető.

Az pedig külön szexi, hogy a Samsung támogatja a vezeték nélküli töltést, igaz, ilyen töltő még nincs a Galaxy S III-hoz, de az akkumulátor fel van készítve erre is. Az akkumulátor hátuljára került egyébként az NFC-antenna is, amit egy matrica takar le. Ez nagyjából azt jelenti, hogy ha valaki utángyártott akkumulátort használ, akkor elveszíti az NFC-képességet. Pedig a normál Android-beam felturbózott verziója igen menő, ráadásul a Samsung fejlesztett egy saját alkalmazást, ami a kompatibilis eszközök közt a közvetlen Wi-Fi fájlküldést készíti elő NFC-vel. Ha valaki az NFC-képes mobiljára feltelepíti az XDA-közösség által kibányászott S-beam appot, akkor ő is képes fájlokat küldeni vagy fogadni, egyébként viszont csak a Galaxy S III tulajok játékszere marad ez.

Tényleg jó a hangfelismerő, de a fedélzeti szoftveren még csiszolni kell

Kipróbáltuk az S-Voice-ot is, ami az iPhone 4S-ben bemutatkozott Siri koppintása. Egyes tesztek szerint jobban is sikerült, mint az Apple-féle hangfelismerő, de a mi tapasztalatunk az volt, hogy hiába a marketingakarat, a technológia még mindig nem jár ott, hogy egy kézi eszközön tökéletesen működjön egy cloud-alapú hangfelismerés. Érdekes módon problémánk nem is magával a felismeréssel volt, hanem azzal, ami utána történik. A nagyon artikuláltan, szép angolsággal, közelről bediktált parancsok és paraméterek többnyire helyesen jelennek meg az echo-buborékban, a szoftver viszont gyakran nem azt csinálta, amit vártunk tőle. A promós tesztek működnek, de egy ébresztő beállítása, egy tetszőleges város időjárása vagy egy navigáció elindítása sokkal gyorsabb és sokkal kevesebb odafigyelést igényel ha kézzel csináljuk, mintha a hangfelismeréssel szenvedünk.

Górcső alá vettük a bemutatóban hangsúlyozott, emberekre tervezett képességeket is. A funkciók listájának olvasásakor még csak az volt az érzésem, hogy ezek a többihez hasonlóan marketing-ihletésű képességek, amik miatt az emberek vásárlási döntést hoznak, de a valóságban nem fogják használni (csakúgy, mint az iPhone 4S esetében a Sirit), de a teszt után egy picit csalódnom kellett, ugyanis többségében ezek nem is működnek, legalábbis nem úgy, ahogy kellene.

Tényleg nem életszerűek a reklámozott funkciók

A legjobb példa a képernyő elsötétítést megakadályozó arcfelismerő funkció, ami bekapcsoláskor egy óriás magyarázkodással kezd, hogy milyen esetekben ne is számítsunk a működésére: sötétben, akkor ha az előlapi kamerát használja más app, vagy esetleg akkor, ha a program mégsem tudja felismerni a fejünket. Ez megtörténik akkor, ha sapka van rajtunk vagy fülhallgató vagy furán áll a hajunk. Ráadásul attól, hogy nem zárja le a kijelzőt, a kép elsötétedik kissé, így mégis hozzá kell érni a képernyőhöz időnként. Hasonlóan kétesélyes az ágyban fekve mobilozást könnyíteni akaró, a szándékolatlan képforgatást megakadályozó mechanizmus. A próbálgatások közül 50-50 volt az esélye, hogy mégis orientációt vált a kijelző, tehát sokkal biztosabb megoldás a régi, jól bevált “auto-rotate lock” widget.

A hirdetett képességek közül azokat nem emelnénk ki, amik nem a Samung fejlesztései, hanem az Android 4-gyel érkeztek, hiszen az minden más eszközön is ott vannak. Ilyen például a sorozatfotó-készítés, ezt minden eszköz ugyanígy tudja. A fotós alkalmazás persze saját, könnyen kezelhető, áttekinthető, nem túl bonyolult, de mégis számtalan funkciót lehet elérni benne 1-2 kattintás árán. A képminőség átlagosnak mondható, a képmegosztók táplálására és a gyors, hétköznapi pillanatok megörökítésére teljesen elég. A színek itt is némileg túlvezéreltek, de ettől csak élőbbek lesznek a fotók.

A hangszóró szép hangerőt képes produkálni, viszonylag tisztán, a fülhallgató-kimenet is kiváló, nem zajos, de érdemes a gyári helyett egy komolyabb fül- vagy fejhallgatót beszerezni a maximális zenei élményhez. Az FM-rádió mellett találunk egy jól használható hangrögzítőt és egy korrekt, szépre sikerült widgettel érkező zenelejátszót is. Ha valaki nem használ dedikált zenei szolgáltatást, hanem az mp3-mait töltögeti a mobilra, akkor akár a gyári app is elegendő, mindent tud, ami menet közben szükséges lehet. Az otthoni médiafogyasztásra pedig ott a felturbózott DLNA, az AllShare, ami immár Wi-Fin keresztül is képes a megfelelő eszközökre médiát továbbítani. Itt is MHL-csatlakozót rejt a micro-USB rés, a megfelelő átalakítóval innen köthetjük HDMI-kábellel a tévére a mobilt, akár Full HD filmet is gond nélkül nézhetünk.

Tényleg óriási a tárhely

Ha médiaközpontként is tekintünk a mobilra, akkor nem árt, ha a HD-filmekhez van elegendő tárhelyünk is. Nos, ebben a Galaxy S III verhetetlen. Akkora kapacitást, amit ez a mobil kínál, egy átlagos PC is megirigyelhetne már. Kezdetnek ott a 16, 32 vagy a későbbiekben 64 gigabájt belső memória, amiből 4-5 gigabájtot a rendszer lefoglal magának, de a többire bátran telepíthetünk alkalmazásokat vagy másolhatunk adatokat. Ezen felül a Galaxy S III kapott microSD-foglalatot is, ami további maximum 64 gigabájtot jelent és ha még ez sem lenne elég, akkor minden felhasználó, aki belép innen a Dropbox-fiókjába, az az eddigi kerete mellé két évre kap plusz 48 gigabájt online tárhelyet.

A különálló területek, amitől egy mobil okostelefonná válik, egyébként a korábbiaknál jobb egységet képeznek a Samsungon. A csicsás, de mégis konzervatív TouchWiz az Android 4.0 alatt valamivel összeszedettebb, praktikusabb és kevéssé hivalkodó, mint korábban. Nagyon sok olyan felületi finomság került beépítésre, ami egyszerűen szép.

Tényleg vinni fogják, mint a cukrot

Már csak a nagyon válogatós felhasználó fogja azt érezni, hogy azonnal le kell cserélnie a launchert, a tárcsázót és mindent, amit a gyártó szoftverrészlegén fejlesztettek. A tömegigények kielégítésében a Samsung igen jártas, a mobillal biztosan kevés lesz a probléma, ha valakit pedig zavar, hogy az ikonok kicsit bugyuták, akkor három kattintással feltelepít egy másik shellt, ha pedig az zavarja, hogy a fényes műanyagot összekeni a tenyerének izzadtsága, akkor vesz néhány ezer forintért egy tokot.

Igaz, hogy nem túl igényes a mobil kialakítása, de azért jól mutat, a működés pedig makulátlan. Már most látszik, csak az előrendelések alapján, hogy 2012-ben több tízmillió fog ebből fogyni, a Samsung Galaxy S III az Androidos csúcstelefon de facto szabványává válik.

A fejlesztők és a felhasználók is erre a mobilra gondolnak majd, amikor felső kategóriás androidos okostelefonról esik szó. Az alkalmazások erre mindig optimalizálva lesznek, ha Androidon belül van eltérés megjelenési időkben, akkor a Galaxy mindig az első sorban fog állni, illetve a szolgáltatók kínálatában is kiemelt helye lesz. A designed for humans szlogen pedig kissé cinikusan üzeni, hogy nem a geek fura figurákra lett szabva ez a termék, hanem arra a körülbelül 50 millió átlagemberre, aki idén nem akar iPhone 5-öt venni, de már szánna egy kicsivel több pénzt egy masszív okostelefonra.

A Samsung Galaxy S III forgalmazása ma kezdődött meg világszerte, és rövidesen Magyarországon is kapható a T-Mobile-nál és a Telenornál (a Vodafone-nál egyelőre se híre, se hamva). A készülék ára nagyon közel van a nagy rivális HTC One X-éhez, mindenkinek egyéni döntése, hogy a tajvani mobil szebb, igényesebb házát és "igazi" HD kijelzőjét vagy a koreai gép magasabb teljesítményét, jobb kameráját és bővíthetőségét választja közel ugyanannyi pénzért. Igaz, hogy nem túl igényes a mobil kialakítása, de azért jól mutat, a működés pedig makulátlan. Már most látszik, csak az előrendelések alapján, hogy 2012-ben több tízmillió fog ebből fogyni, a Samsung Galaxy S III az Androidos csúcstelefon de facto szabványává válik.