Kipróbáltuk: Android 4.0 Ice Cream Sandwich

Az Android tehát nem véletlenül kapott új főverziót és nem is a Google verziószámozási mániájának egy újabb példája. Az Android főverziók alapvető filozófiája, alapvető kezelése és logikája szinte változatlan maradt. A korábbi évek jellemző újításai többségében csak gyarapították a lehetőségeket, szebbé, ugyanakkor bonyolultabbá tették az operációs rendszert. Az iOS hiába maradt le funkcionalitásban az Androidtól, a platform rajongói jogosan állították,hogy az ő rendszerük jobban működik, jobban egyben van, érthetőbb, átláthatóbb. Az Android kezelőfelülete nem nőknek és gyerekeknek való volt, a rendszer ugyanazt a “helyet” töltötte be a mobil platformok között, mint anno a Windows Mobile - a szakértők, barkácsolók kedvence.

Itt a reneszánsz

A Google puritán, mérnöki mentalitása köszönt vissza minden sarokból, minden menüből, de időközben a geekek helyett a széles, mainstream közönség lett az okostelefonok legfőbb felhasználói rétege. Az emberek többsége pedig valószínűleg nem látta át pontosan, hogyan kell kezelnie például a Froyót, ha tehették volna iOS-t választottak volna, csak az túl drága volt nekik. Jogos a felvetés, hogy az Android egy laghalmaz (lassú, akad), jogos a kritika, hogy sok a “Force close”, sok a hibaüzenet, nem egységes a megjelenés, sovány az élmény. Vannak, akik “szeretik” az Androidot, de valójában sosem volt igazi liebling, mint amilyen az iOS, vagy amilyenné a Windows Phone 7 vált azonnal.

A Honeycomb által megvillantott felület véglegesítése azonban komoly mérföldkő a fent leírtak megváltoztatásában. Az eredmény persze nem lett tökéletes, a használhatóságról, felhasználói élményről megoszlanak a vélemények, de az irány mindenképp jónak tűnik, az ugrás pedig jelentős. Elsőként a vizuális újításokat érdemes szemügyre venni.

A Roboto betűtípus, ami az Androidban ezentúl minden alap szöveg megjelenítésére szolgál, kétségkívül menő lett - kecses, könnyen olvasható és szép. A vezérlés is az egyszerűsödés irányába ment el, a régi gombokból a home és a vissza maradt, a menü és a keresés gomb viszont nyugdíjba ment (legalábbis a Galaxy Nexus referenciatelefon esetében). Új szereplőként került be viszont egy multitask gomb, ami a windowsos “alt+tab” megfelelője. Megnyomva megjelenik egy vizuális lista a futó, vagy háttérben pihenő alkalmazásokból. Oldalra elhúzva bezárhatjuk ezeket, ráklikkelve pedig rájuk válthatunk. A beállítások közt az érzékenyebb lelkűek finomhangolhatják a multitaskingot és választhatnak, hogy az Android mennyire szigorúan zárja be a programokat.

Byebye, gombok

A menü gomb eltűnése némi zavart okozhat, ugyanis a legtöbb alkalmazás máig használja. Minden régi programnál, ami még nincs felkészítve az ICS-re, a multitask gomb mellett megjelenik a három pöttyel jelölt menügomb a szélen, így biztosítva a visszafelé kompatibilitást, az ICS-re optimalizált alkalmazásoknál pedig már a kezelőfelületen belül jelenik majd meg ugyanez (egyelőre a Google programjainál lehet ezt megnézni). Egyes alkalmazások viszont látványosan döcögnek még az új verzióval, a Facebook-kliens például gyakorta áll le.

Az alkalmazásokat felsoroló listánál egy külön fület kaptak a widgetek, amik közül végre előnézeti képpel válogathatunk. Az értesítési terület is megújult kissé, fent a dátum mellett találunk egy gombot a beállítások menühöz, jobb oldalon az összes értesítés törlése gomb marad, de a felirat helyett egy X jelzéssel. Az értesítési elemek közül egyesével is kigyomlálhatjuk az érdektelen sorokat, a multitasknál is megszokott oldalra húzással. A Home screenen egy további fontos újítás, hogy az iOS-ben is használt mappa megjelent, azaz saját rendszerezés szerint dobálhatunk egy csoportba több programot, amire kattintva felugrik egy overlay a csoportba rakott összes app ikonjával. A játékokat vagy a fontos linkeket például érdemes így tartani, tehermentesítve a home screent.

Használhatóság és felhasználói élmény mindenek felett

A Google alkalmazások vizsgálatával egész pontos képet kapunk arról, hogyan gondolta a fejlesztő- és dizájnergárda az új felület működését. A Google+ által vezérelt egységesített megjelenés itt is visszaköszön és szintén szellős, szép, könnyen kezelhető, informatív felületeket kapunk. A Gmail, a Calendar, a Maps egyaránt sokkal élvezhetőbbé vált. Annyi kritika talán érheti a csomagot, hogy hiába lett egységes az arculat, még mindig nem magától értetődő, hogy egy alkalmazásban mikor hol találjuk meg a fő kapcsolókat. A három pöttyös menügomb helyzettől függően fent, lent, vagy egy adott elemhez kapcsolva jelenik meg. Általánosságban véve viszont igaz, hogy használhatóság szempontjából nagyot lépett előre az ICS.

A tárcsázó, névjegyzés és üzenetküldő alkalmazások is érdemben fejlődtek. Az üzenetek felület szinte teljesen megkülönböztethetetlen már a Gtalk felülettől, ez nagyon jól sikerült. A tárcsázó is szép, de szomorú, hogy a telefonfelület első képernyőjén a számkiosztással nincs T9 keresés, ehhez egy külön menüpontba kell belépni és qwerty billentyűn beírni a kívánt névrészletet. A híváskor az alkalmazás az illető profilképét kinagyítva, kivágva jeleníti meg, ami szerencsés lenne, ha mindenkinek nagy felbontású profilképe lenne. A valóság viszont az, hogy egyelőre pixelhalmazokat kapunk, ami csúnya - remélhetőleg a képek forrásaként szolgáló szerverek hamarosan magasabb felbontású képeket is konvertálnak majd.

Az élet apró örömei

Az újdonságokat napestig lehetne egyébként sorolni és nehéz is kiemelni a legjobb, leghasznosabb újításokat, hiszen a lényeg az apró részletekben van. A sokkal gyorsabb, stabilabb, folyamatosabb működés még nyilván feltűnik elsőre, ahogyan a fizikai gombokat felváltó virtuális gombok is (amik például videónézés közben jótékonyan eltűnnek). Emellett olyan finomságok okozhatnak örömöt, mint a kétujjas zoom a naptárban, az offline keresés vagy a kétsoros előnézet Gmailben, a beépített screenshot képesség (hangerő le + bekapcsoló gomb 1 másodpercig), az új tabokkal operáló (maximum 16) böngésző, ami automatikusan szinkronizál az asztali Chrome-mal.

Néhány napos használat után már előjönnek azok az extrák is, mint a fényképezésnél a nulla késés, panorámafelvétel vagy a time lapse videó. Előkerül bizonyára a beépített fotószerkesztő és a képeket helyszínenként vagy emberenként is rendezni képes galéria. A látványos kezelőfelületi újításoknál fontos még talán megjegyezni, hogy az UI végre hardveres gyorsítást kapott, így a fejlett grafikus képességek már a home screenen is éreztetik hatásukat, fél tucat widget nem fogja képregényre lassítani a főképernyőt.

Menedzsment kérdések

Miután az okostelefon már tényleg egy univerzális terminál, rengeteg alkalmazással, ezért kritikusan fontos volt, hogy a programok ne garázdálkodhassanak szabadon és ne kelljen lemondani teljesen az adatkapcsolatról, csak azért, mert valami sokat fogyaszt. Az adatforgalmat végre jól megjelenítve követhetjük, beállítható figyelmeztetési és maximum szint. Ráadásul alkalmazásonként láthatjuk, hogy mi mennyi forgalmat csinált, ebből mennyi ment 3G és mennyi Wi-Fi kapcsolaton keresztül. Az éhes appok háttérforgalmát korlátozhatjuk, letilthatjuk, és külön mérhető a roaming alatt fogyasztott adatmennyiség is.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A tesztet a 4.0.1-es verzióval végeztük, amit szinte azonnal követ az éles bevetés után megjelent hibajavításokkal a 4.0.3. A vásárlók nyilván ez utóbbival fognak találkozni a készülékeiken, a Galaxy Nexus tesztkészülékre azonban nem érkezett meg a frissítés, holott a Google már december 16-án kiadta. Így csak a dokumentációból derül ki, hogy pár idegesítő hiba mellett további optimalizációt kapott a grafikus vezérlés, az adatbázisok kezelése, a helyesírás-ellenőrző, a kamera és a Bluetooth. Fontos területet képez még a teljes NFC-támogatás, ezzel azonban egy külön anyagban foglalkozunk majd, kivesézve a funkció jelenlegi használhatóságát, az Android Beamet és a különböző gyártók közti kompatibilitást.

Rázós az út

Fejlesztői szemmel nézve az új Android viszont nem olyan kéjutazás, mint a felhasználónak. Számtalan új funkció és API került bevezetésre és a régiek közül is elég sok megváltozott. Ez per pillanat még nem jelent problémát, viszont 2012-ben újra előtérbe kerül a platform töredezettsége. A meglévő és a jövőben kiadott alkalmazások fejlesztőinek nagyon sokat kell majd tanulni és barkácsolni. A nagyobb ugrások természetszerűleg hoznak ilyen fordulatokat, ezzel tudni kell együtt élni, akkor is ha fájdalmas.

Az összképet nézve a Google fontos lépést tett az egységes “Android érzés” kibontásának irányába, úgy, hogy közben hagyott teret a magukat megkülönböztetni akaró gyártóknak. A HTC és a Samsung továbbra is hozhatja saját vizuális kultúráját, de közben a kezelés és a szerkezet egysége erősödött. A teljesítményről a később megjelenő gyengébb hardverű modelleknél lehet majd véleményt mondani, a referenciakészüléken minden korrektül ment, lassulást nem, apróbb felületi akadásokat ritkán tapasztaltunk. A 4.0.1-ben lévő hibák hamar javításra kerültek, ezeket nem is rójuk fel az operációs rendszernek. Az újdonságok egy része viszont sikít az erős hardverért és a nagy felbontású kijelzőért, nehezen képzelhető el az Ice Cream Sandwich az alsó kategóriás, gyenge készülékeken.