Android vagy Windows Phone - hol tartanak ma?

Azonos hardver

A HTC Titan és a Sensation XL burkolata különböző, a Windows Phone-t futtató készülék fekete, egy darabból mart alumínium házat kapott, míg androidos társának csak hátlapja készült fémből. Az anyagminőség mindkét esetben nagyon jó, a telefonok nem nyekeregnek, az illesztések pontosak. A különböző külső közel azonos belsőt takar. Mindkét telefon lelkét 1,5 GHz-en ketyegő Qualcomm MSM8255T processzor adja, amely egymagos kivitelű, az integrált grafikus feldolgozóegység pedig az Adreno 205. A processzor mellett eltérő mennyiségű memória található, a Sensation XL 768 megabájttal gazdálkodhat, a Titan azonban csak fél gigabájtot kapott.

^{Bal oldalon a Titan, jobb oldalon a Sensation XL}

A kijelző is megegyezik, a 800x480 pixel felbontású, 4,7 hüvelykes panel S-LCD rendszerű. A nagy méret ellenére a relatív kis felbontás nem zavaró, a képek illetve betűk láthatóan, de nem zavaróan pixelesek. A kijelző fényereje és kontrasztja kitűnő, mindig, minden körülmények között jól látható maradt, a színek pedig meggyőzőek. A frissítési sebességgel is elégedettek voltunk, erre az értékre különösen a Windows Phone érzékeny, a sok helyen fekete-fehér elemekkel operáló felület sok függőleges és vízszintes mozgással operál, ami igényli a gyors panelt.

^{A Sensation XL képei (alapértelmezett 16:9 képarány)}

^{Titan képei (alapértelmezett képarány 4:3)}

Jó hír, hogy a beépített, 8 megapixeles hátsó kamera is azonos. A telefonokkal készült fényképek kifejezetten jónak számítanak, különösen gyenge fényviszonyok között teljesítettek jól az érzékelők, a képek jobbára mentesek a kromatikus zajtól, csak a jóval kevésbé zavaró fényességbeli aberráció tapasztalható. A zajtalanságnak ára van, az erős szűrő elmossa a finomabb részleteket, webes felbontásokban azonban kifejezetten jó képeket ad mindkét mobil. Mindenképpen fel kell rónunk azonban a gyenge dinamikatartományt, az árnyékban fotózva még a felhős ég is kiégett. Érdemes megjegyezni, hogy a Sensation XL nem kapott dedikált kameragombot, exponálni csak a képernyő megérintésével lehet - ez mindenképp visszalépés a Titan dedikált, két nyomáspontú gombjához képest, amelyet egyébként a Microsoft kötelezően előír minden Windows Phone-t futtató készülék számára.

Az azonosság a telefonok akkujára is kiterjed, mindkét készülék ugyanazt az 1600 mAh-s egységet kapta. A második generációs egymagos Snapdragon és a nagy kapacitású akku együttes hatása, hogy a telefonok meglepően sokáig, mintegy másfél-két napon keresztül húzták töltés nélkül. Bár részletesebb objektív mérést nem végeztünk, a két rendszer energiagazdálkodásában érdemi különbség nem volt, az esti töltést a készülékek 50 százalék körüli töltöttségnél fogadták.

Android versus Windows Phone

A két telefon csatája ennek megfelelően elsősorban a két operációs rendszer között dől el, miután a gyártó eszközök hiányában érdemben közelíteni nem tudta őket. Az operációs rendszerek értelmét pedig az őket körülvevő ökoszisztémák adják. A rendszer használat közben nyújtott sebességére nagy hatással van a megfelelő optimalizálás. Jellemző példa, hogy a Windows Phone böngészője a sebességtesztekben látványosan alulmaradt az Androidéval szemben, a Sunspider 0.9.1 teszttel a robotos rendszer 3076 ezredmásodperc alatt végzett, ez az Internet Explorernek 6363 ms-be telt. Browsermark alatt hasonló eredményt kaptunk, az Android böngészője 80361 pontot ért el, szemben az Explorer 34853 pontjával szemben.

A több mint kétszeres teljesítménykülönbség nem csak a tesztekből tűnik ki, mindennapi használatban az Android lényegesen gyorsabban rendereli le az oldalakat, mint az Internet Explorer. A Microsoftnak mégis jár valamilyen dicséret, a Mangóval szállított IE9 a relatív lassúságtól eltekintve kiválóan használható, a renderelés befejeztével a görgetés gyors és folytonos, a megjelenítésben pedig nem tapasztaltunk hibákat, szemben az eredeti Windows Phone böngészőjével.

A Windows Phone őszi, Mango kódnevű frissítése óta az operációs rendszer gyakorlatilag hozza az Android Gingerbread minden funkcióját, a redmondiak rendszerét használva semmilyen fájó hiányosságot nem tapasztaltunk. A felület intuitív, kényelmes, jól átgondolt és kifejezetten tetszetős. Sajnos a rendszer nem tudja érdemben kihasználni a gyorsabb processzor adta előnyöket, az átvezető animációk miatt minden funkció elérése több másodperces késedelmet szenved. Az animációk vitathatatlan előnye, hogy a felhasználói interakcióra azonnal érkezik vizuális válasz, nincs fél-egy másodperces szünet, amelyben azon töprengünk, hogy megismételjük-e az interakciót.

A HTC Titanhez hasonló, élvonalba tartozó telefonok esetén azonban az animációk erősen visszafogják a menüben és alkalmazásokban való navigáció sebességét, egy adott funkció eléréséhez ugyanis rengeteg pár tizedmásodperces effektust kell végignézni. Ez egyúttal a Windows 8 számára is intő jel lesz: amennyiben a kezelőfelület animációit a belépő szintű ARM-processzorokra optimalizálják, akkor a gyorsabb hardveren ez jelentősen visszafogja majd a használat sebességét. A megoldást az jelentené, ha az átvezetések kikapcsolhatóak lennének, esetleg több fokozatban lehetne állítani azok időtartamát, sebességét. Érdemes megjegyezni, hogy az Android lehetővé teszi az animációk mennyiségének állítását, semmi-némi-összes fokozatokban.

Ökoszisztéma-csata

A szó szoros értelmében vett operációs rendszerek ma már nem sokat jelentenek, megfelelő online szolgáltatok nélkül az okostelefon elveszti létezésének értelmét - és erre semmi nem emlékeztet fájóbban, mint a Windows Phone. A Microsoft hatalmas lendülettel fejleszti az operációs rendszert, a mögöttes szolgáltatások azonban mára igencsak lemaradtak a konkurensek mögött, legalábbis itt Magyarországon. Ennek leglátványosabb példája a telefonokon található gyári térképes alkalmazás: míg a Google Maps ma már a kereséstől a forgalomfigyelésig és beszélő navigációig mindenre képes, a Bing Maps ennek csupán töredékét hozza és néha azt is rosszul. A Microsoft szolgáltatása legtöbbször a magyar utcanevekkel sem képes megbirkózni - a tökéletesen helyesen, ékezetekkel beírt utcákat sem találja mindig. Bizony a Bing használata látványosan rádöbbenti a felhasználót, hogy amit a Google Maps esetében természetesnek és alapvetőnek veszünk, az a versenytársak esetében korántsem működik olyan zökkenőmentesen.

Hasonló élmények tucatjával érik a Windows Phone-felhasználót. Az alkalmazásboltban a divatos okostelefonos appoknak csupán részhalmaza található meg - Dropbox, Skype például ma sincs, ahogy a "hivatalos" csevegőkliensek is hiányoznak, de a lista hosszan sorolható. Van persze rendkívül hasznos Office-csomag és teljes SkyDrive-integráció, de ha már valamilyen online szolgáltatásoknak aktív felhasználói vagyunk, új telefonunktól is elvárnánk, hogy azt támogassa - ez pedig számtalan haladó felhasználót vissza fog tántorítani a Windows Phone használatától és feltehetően attól is, hogy a rendszert laikus ismerőseinek ajánlja.

A lengyelek az új németek A lengyel informatikát már nyugati mércével kell nézni, mi is így tettünk az 52. kraftie adásban.

Pedig kezdő, az online szolgáltatások terén még "szűz", el nem kötelezett felhasználók számára jó választás lehet a Microsoft rendszere, amennyiben a fontosabb online szolgáltatásokban hajlandó a Windows Phone-os elérhetőségnek megfelelően választani. A Gmail vagy a Google Calendar a redmondi operációs rendszeren is jól használható, az emaileket beszélgetésekbe rendezi a kliens, a naptárbejegyzéseket pedig jól szinkronizálja (azonban csak egyetlen naptárat ismer).

Látni kell természetesen azt is, hogy a Microsoft feleszmélt, és elkezdte gyorsabb ütemben fejleszteni online szolgáltatásait - amelyek kliensalkalmazásai adják majd a Windows Phone sikerét. Az Egyesült Államokban a Bing Maps feltehetően sokkal jobban muzsikál mint nálunk és a Mangóban debütált új lokációs szolgáltatások is elérhetőek - logikus módon ezek a változások idővel nálunk is elérhetőek lesznek majd. A helyzet dinamikusan változik, így jósolni nem is érdemes, egyelőre azonban a Google-Android tandem szolgáltatáskínálata és ökoszisztémája veri a Microsoftét.

Mennyi HTC?

A kérdés ezek után adja magát: mennyit képes a gyártó hozzátenni ezek után a felhasználói élményhez? A válasz tovább tolja a mérleg nyelvét az Android irányába. Míg a Windows Phone-on csupán néhány alkalmazást tud a gyártó előre telepíteni a telefonra, az Android szinte szabad kezet ad a gyártónak a felhasználói élmény testreszabására. A spekulációk szerint ez a jövőben változhat, ahogy a Google egyre szigorúbb feltételekhez kötheti a Markethez való hozzáférést, jelenleg azonban a HTC Sense a rendszer legmélyét is eléri.

A Sensation XL a Sense 3.5-ös verziójával érkezik, amely az Android 2.3.5 tetején ül. A felülettel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, van, akinek jobban tetszik, mint a "gyári", a tesztelő szerint azonban a Sense mára vizuálisan túlbonyolítottá vált és az Android 4.0-hoz képest (de az eredeti Gingerbreadhez képest is) visszalépés. Ez csupán a felület vizuális elemeire vonatkozik, a HTC által integrált szolgáltatáskínálat hozzáadott értéke vitathatatlan.

A Titan a szokásos HTC-s alkalmazáskínálattal érkezik, ugyanazok az előtelepített eszközök találhatóak meg rajta, mint a korábban általunk tesztelt Radaron. A kínálat elemei bármikor eltávolíthatóak a telefonról, a nem telepítettek pedig a Piactér HTC Apps névre keresztelt exkluzív szegmenséből bármikor letölthetőek. A leghasznosabbnak a HTC Hub-ot ítéltük, amely egyben időjárás-előrejelző, tőzsdei árfolyamfigyelő és hírközpont. A legjobb, hogy az érdekes elemek közvetlenül a kezdőképernyőre tűzhetőek aktív csempe formájában, így nem kell a Hubot megnyitni az információ eléréséhez - pontosan erre tervezte a Microsoft a nyitóképernyőt.

A két operációs rendszer között némi átjárás azért megtalálható, a tőzsdei és valutapiaci változásokat figyelő, vagy az időjárásjelző alkalmazás vizuális elemei nagyon hasonlítanak, a LED-es vakuból "elemlámpát" varázsoló alkalmazás pedig meg is egyezik. Szintén mindkét telefonon megtalálható a DLNA-alkalmazás, ennek felületét azonban az operációs rendszerhez igazította a HTC. Az alkalmazás roppant hasznos, két irányba is működik, így küldhetünk a telefonról tévére vagy média-PC-re zenét, filmet, képet, illetve játszhatunk le hálózati tárolóról médiát.

Konklúzió

A TIitan és a Sensation XL nem is lehetne különbözőbb, annak ellenére, hogy azonos hardverplatformot használnak és azonos gyártótól érkeznek. Ugyan funkcionalitás tekintetében van némi átjárás a két telefon között, az operációs rendszer illetve az általa támogatott szolgáltatások alapjaiban meghatározzák a telefon használati értékét és a felhasználói élményt.

Tapasztalataink szerint pusztán az operációs rendszert tekintve a Titan (és a Windows Phone) egyszerűbben használható és kényelmesebb - összességében jobb. Az Android és a hozzá kapcsolódó Google és HTC szolgáltatások azonban teljesen a Sensation XL felé döntik a mérleg nyelvét, a Microsoft egyelőre nem érte el a körítés tekintetében a funkcióparitást.