2011 váratlan sikerei az IT-piacon

Android - és Samsung

Az év operációs rendszere a Linux lett. Ugyan nem az asztali számítógépeken, mint azt korábban (oly sokszor) ígérték, hanem a mobiltelefonok körében, de az eredmény kétségtelen: az Android formájában testet öltött Linux letarolta az okostelefon-piacot. Az optimistább elemzők által sem várt döbbenetes teljesítményre jellemző, hogy a platform részesedése egyetlen év alatt több mint kétszeresére, 50 százalék fölé nőtt, miközben a készülékeladások háromszorosára ugrottak (2010 és 2011 harmadik negyedévét összehasonlítva).

^{Okostelefon-piaci részesedés, százalékban.}

A piaci sikerhez azonban az operációs rendszer mellé hardvergyártók is kellettek - közülük a Samsung lett a toronymagas győztes. A dél-koreai gyártónál lassan indult be a gőzhenger, az év elején még a HTC is megelőzte az okostelefon-gyártók rangsorában, de a koreaiak belehúztak, letették az asztalra 2011 (egyik) legjobb okostelefonját a Galaxy S II formájában, de a csúcskategória mellett a közép- és belépőszinten is taroltak. Ennek megfelelően ma a Samsung a világ legnagyobb okostelefon-gyártója, megelőzve az Apple-t és a Nokiát is.

A rendszer és a gyártó sikerei szorosan kötődnek egymáshoz: a többi androidos gyártó éve korántsem sikerült ennyire fényesre, a HTC fantasztikus növekedési üteme a negyedik negyedévben megtört, a Motorola elvesztette függetlenségét, a Sony pedig megvette a Sony Ericsson másik felét is, miután a svédek nem voltak hajlandóak tovább finanszírozni a közös vállalat veszteségeit. A szintén Androidra fogadó LG Electronics éve sem sikerült fényesen, a vállalat még mindig nem találta meg, mivel különböztethetné meg magát a többi androidos gyártótól, eladásai folyamatosan csökkennek, a mobilgyártási tevékenysége pedig veszteséges.

Google Chrome

Az év másik, bizonyos fokig váratlan sikere a Chrome-é. A Google saját fejlesztésű böngészője az év során a geekek böngészőjéből a tömegek által használt szoftverré vált, Magyarországon az Internet Explorert, világszerte pedig a Firefoxot utasította maga mögé és szerezte meg a piac második helyét. A grafikonokat szemlélve feltűnő, hogy a Chrome relatíve könnyedén lépett ki a power userek szűk köréből és indult világhódító útjára - ez sem a Safarinak, sem az Operának nem sikerül hosszú évek óta.

A Chrome sikere különösen annak fényében meglepő, hogy új funkcionalitást a versenytársakhoz képest nem hozott - azoknál “csupán” gyorsabb és kevésbé erőforrás-igényes volt, emellett a “gondozásmentesség” írható még a javára - aki egyszer feltelepíti a Chrome-ot, többet nem kell vele foglalkozzon, nem kell patchelni, frissíteni, ami ideálissá teszi informatikához kevéssé affinis felhasználók számára. A Google az alapoktól ennek a célnak megfelelően tervezte a böngészőt, a piaci válaszból ítélve pedig sikeresen mérték fel a felhasználók igényeit.

Érdekes módon nem csak a felhasználók, de a Google is rászorult a Chrome által kínált sebességnövekedésre. A webes óriás változatos szolgáltatásai ugyanis egyre komolyabb kódot futtatnak kliensoldalon is, amennyiben ez lassú, a felhasználók visszafordulnak a natív alkalmazások felé. A Chrome legnagyobb sikere ebben a tekintetben az, hogy a Google böngészőpiaci versenytársait is rákényszerítette a gyorsításra.

Apple iPad

2010-ben, az első iPad megjelenése idején sokan még nem tudták hova tenni ezeket a “médiatableteket” - bizonyára voltak olyanok, akik csak az Apple iránti feltétlen rajongásból vásárolták meg őket és talán azóta sem vették elő a dobozból vagy már rég eladták valamelyik aukciós oldalon. Mire az elődjénél gyorsabb és vékonyabb iPad 2 megjelent, megszülettek a hasznos alkalmazások is, a piac pedig többé már nem vitatta a tabletek létjogosultságát, amelyet az iPad-gyilkosnak kikiáltott, aztán a piacon óriásit bukó termékek tömött sora is bizonyít.

Az Apple tabletjét tavaly úgy vitték a boltokból mintha kötelező lett volna, elemzői becslések szerint akár 50 milliónál is több iPad fogyhatott 2011-ben - az eladások szempontjából kiemelten fontos karácsonyi szezon hivatalos értékesítési számait január végén teszi közzé a cég. A harmadik naptári negyedévben az Apple forgalmának már közel negyedét adta az iPad, és az arány feltehetően az év végére sem romlott. Ezzel a tablet megjelenésétől számított bő egy évvel máris a cég teljesítményét alapvetően meghatározó termékké vált, miközben létrehozott egy virágzó új ökoszisztémát alkalmazásokkal, szolgáltatásokkal, tartozékokkal, sikerre éhes követőkkel - és persze szellemi tulajdonnal kapcsolatos perekkel. Sokat elmond az iPad sikeréről, hogy a Microsoft is fejleszt rá.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Az Apple mindegyik termékvonala legalább a piaci átlagnak megfelelő növekedést produkált már az iPad megjelenése előtt is, a cég kilátásai az iPad nélkül is fényesek voltak. Az új, gyakorlatilag a semmiből előtűnő tablet és a rajta keletkező bevétel és nyereség azonban egycsapásra a technológiai ipar élére repítette a vállalatot - piaci kapitalizációban, bevételben és profitban egyaránt az Apple a szektor éllovasa (bár nyereséghányadot nézve a tisztán szoftvercégek némelyike, például a Microsoft a mai napig jobban áll).

Amazon Kindle Fire

Ugyan az elemzők az iPad megjelenése után az Apple termékére húzták rá a médiatablet kifejezést, megkülönböztetendő azt a korábbi, Windows-alapú, érintőképernyős, notebook-szerű eszközöktől, a valódi médiára optimalizált eszközre egészen októberig várni kellett. Az Amazon Kindle Fire semmilyen formában nem célozza a hagyományos számítógépes közönséget.

A Fire az iPaddel szemben nem akar mindenre alkalmas lenni, készítője csupán egyetlen funkcióra hegyezte ki: olcsón hozzáférést biztosítani az Amazon tartalmaihoz. A rendkívül alacsony, 200 dolláros induló ár és a közepes hardver megtette hatását, az utolsó negyedévben a Fire millióit szállította le az Amazon. A pontos eladási számok nem ismertek, feltételezések szerint 3-6 millió Fire kelt el bemutatása óta - ez már az iPad első ünnepi szezonjával mérhető össze. A Fire sikerének fényét emeli, hogy az eladási darabszámai két nagyságrenddel múlják felül a versenytársakét.

Okostévé

Ugyan a forradalom még csak most kezdődik igazán, az okostévé 2011-ben komoly fordulóponton esett át. Egészen idáig még a vezető gyártók sem találták meg a módját annak, hogy a PC-szerű képességeket hogyan integrálják be az évtizedek óta megszokott kezelőfelületbe. Ahogyan korábban megírtuk, a tartalomfogyasztás visszaköltözött a fotelba, de ez nem csak a tabletekre vonatkozik, hanem a tévére is. Ahogyan a Samsung is tartja: a tévé “a képernyő”, ami megjelenít különböző forrásokból jövő tartalmakat, de ez már messze túlmutat a kábelen vagy az antennán érkező adáson.

Az okostévé tág értelmezésű definíciója szerint olyan televízió, ami IP-hálózatra köthető, alkalmazások telepíthetőek rá és talán hozzá vehetjük, hogy képes a nem broadcast típusú médiatartalmak lejátszására is, legyen szó streamingről vagy éppen helyben tárolt fájlokról. Ezt a kategóriát már jóideje kimerítik a gyártók vezető termékei, de sajnos egészen mostanáig ezt nagyon rosszul csinálták. A kezelőfelületek lassúak, csúnyák, bonyolultak és szinte használhatatlanok voltak. Ha tech demónak tekintjük a korábbi verziókat, annak is rosszak, bárkinek elmegy a kedve tőlük öt perc után.

2011-ben több gyártó fejlesztéseit is figyelemmel kísértük és a tapasztalat az, hogy sikerült az átlagember számára is használható megoldásokat letenni az asztalra.. A fordulópont után persze várható, hogy a legjobb gyakorlatot átveszik a lemaradók is. Szélsebesen haladunk az androidos vagy épp badás készülékek felé, ráadásul 2011 második felében már a 100 ezer forintos kategóriában is teljes értékű okostévéket találunk. A kezelőfelületek javulása mellett jelentősen bővült az elérhető tartalmak és alkalmazások palettája is, 2012-ben a mobilalkalmazás mellett a tévés app is egyre fontosabbá válik. 2011 bebizonyította, hogy minden képernyő használható univerzálisan, csak meg kell találni a megfelelő formátumokat és megoldásokat.