Végleg megszűnik a Napster, béke poraira
Az internetes warez történetében gyásznappá nyilváníthatnánk december 8-át. Utoljára akkor láthatjuk ugyanis az mp3 és a fájlcsere elterjedésében is fontos szerepet játszó Napstert, illetve azt, ami maradt belőle. A megmaradt rendszer nyomtalanul beleolvad a Rhapsody on-demand zenei szolgáltatásba.
A Napster egy úttörő fájlcserélő alkalmazásként indult, ami specializáltan zenei állományok megosztására jött létre. A 2000-es évek elején az internetes zenei kalózkodás de facto szabványává vált, s egészen addig működött, amíg a kiadók komoly kártérítéseket nem kezdtek leperelni a cégről, illetve annak egyik alapítójáról Sean Parkerről. A zenekalózkodás olyan méreteket öltött akkoriban, hogy az amerikai egyetemi hálózatok forgalmának közel kétharmadát a zenefájlok cserélgetése adta.
Sikerei csúcsát a Napster 2001-ben érte el, amikor is a forgalma és a felhasználók száma a legmagasabb volt - az évezred elején, amikor kevesebb mint 500 millió internetező volt a világon, a Napstert mintegy 30 millióan használták, vagyis jóformán minden tizenhatodik netező. Az 1999-es indulástól számítva viszont ez a két év nem csak a világsikerre volt elegendő, hanem ahhoz is, hogy a nagy amerikai kiadók a bíróságokon érvényesítsék követeléseiket az állításuk szerint óriási bevételkiesést generáló vállalat ellen. Az amerikai lemezkiadókat tömörítő RIAA és egyéb jogvédő szervezetek több száz bírósági keresetet nyújtottak be a Napster és annak felhasználói ellen.
Miután a fájlcserélő a szerzői jogi perek miatt jogilag ellehetetlenült, eredeti tevékenységét felfüggesztette és a jól csengő nevet megpróbálta átmenteni a legális online zenekereskedelembe. A vállalatot majdnem megvásárolta az európai Bertelsman kiadó, de végül a Roxio tulajdonába került. A Napster második nekifutásra már csak egy szokványos online zeneáruház volt, szép csendben gyengült el, majd 2008-ban az amerikai elektronikai áruházlánc, a Best Buy vásárolta meg 121 millió dollárért, de jelentőségét tekintve a Napster már halvány árnyéka sem volt régi önmagának.
A Rhapsody viszi a felhasználókat, de nem kell neki a név
Múlt hónapban az egyik amerikai on-demand zenei streaming szolgáltató, a Rhapsody megállapodást kötött a Best Buy-jal a Napster megvásárlásáról. Ezúttal azonban nem egy egyszerű tulajdonosváltásról van szó, a Rhapsody célzottan a Napster felhasználói bázisát és egyéb vagyonát, eszköztárát akarta megszerezni. A tranzakció pénzügyi részletei nem ismertek, a véglegesítés szerdán történik majd meg, de annyi kiszivárgott, hogy a Best Buy kisebbségi részesedést szerez a Rhapsody-ban.
A Rhapsody 2001 óta létezik, több generációváltás után most havi 10-15 dollárért asztali és mobilos kliensen keresztül kínál streaming zenét egy 13 milliós katalógusból. A Napster név és a szolgáltatás viszont úgy tűnik, teljesen értéktelenné vált, a Rhapsody nem kívánja a zeneiparban rosszul csengő, a kalózkodás szinonimájává vált nevet tovább használni. A csütörtöki nap így az 10-12 évvel ezelőtt az online zenei világot meghatározó, a kiadókat megrémisztő, a CD-korszak sikerében elpilledő iparágat felébresztő szolgáltatás kimúlása is egyben.
A virágnak megtiltani nem lehet...
Pedig a Napster csupán egyértelmű következménye és tünete volt annak, hogy a keresleti és kínálati oldal teljesen elszakadt egymástól. A digitális technológiák terjedésével, ahogyan a logisztikai és többszörözési költségek lecsökkentek, a felhasználók már nem akartak 1-2 kedvelt szám miatt 20-40 dollárt fizetni egy teljes albumért és az évek múltával egyre kevesebben akarták egyáltalán CD-n megkapni a zenei tartalmat. A hallgatóság egy egyszerű, kényelmes és olcsó módszert kívánt, amivel hozzájuthat a digitális kópiákhoz, s mivel az iparág ezt megtagadta, mindenki automatikusan a feketepiachoz fordult, ami a tömeges elterjedtsége miatt nem is tűnt bűnözésnek senki számára. Ki érezné néhány kattintás miatt tolvajnak magát?
Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.
A Napster (majd a Limewire, a Kazaa és más fájlcserélők) virágzásának időszaka után több évnek kellett eltelnie, hogy a zeneipar elő tudjon rukkolni egy legalább elfogadható alternatívával. Az Apple nagy visszatérését is ez az anomália segítette elő, ugyanis a cég nem csak egy etalon zenelejátszó eszközt adott a felhasználók kezébe, hanem elindította mellette az első igazán sikeres online zeneboltot, az iTunes-t is, ahol 99 centért lehetett és lehet a mai napig is zeneszámokat vásárolni.
Pedig minden a Napsterrel kezdődött
A legális és illegális zeneletöltő oldalak az otthoni és mobil internetelérések sávszélességének növekedésével együtt megágyaztak a streaming szolgáltatásoknak is és a legnagyobb videomegosztó, a YouTube is jelentős részben köszönheti sikerét annak, hogy klipek, zeneszámok jelentek meg a feltöltések közt. Nem csoda, hogy mostanra minden nagyobb kiadó jelen van ott is. Az internetes rádiók, illetve on-demand szolgáltatók pedig második reneszánszukat élik manapság, az asztali PC-s zenei forradalom után most itt van a mobilos is.
Eközben Sean Parker, a Napster egyik atyja, már a Spotify egyik stratégiai befektetője - Parker több fórumon is hangoztatta, hogy amit anno a Napster elkezdett, azt a Spotify fogja befejezni. A Rhapsody számára ez nyilván nem egy jó hír, az amerikai piacon sem tűnik úgy, hogy a régi, jól bejáratott nevek húznák a trendeket. Csütörtök után mindenesetre eggyel kevesebb régi húzónév lesz a listában.