Peer-to-peer hálózatok: múlt, jelen, jövő
A Napster működési elve ráirányította a figyelmet a peer-to-peer hálózatok, magyarul az azonos szintű hálózatok használhatóságára.
Az elterjedt szemlélet szerint az azonos szintű hálózatok nagyobb munkacsoportokhoz, kiterjedtebb hálózatokhoz nem használhatóak; kell egy központi felügyeleti és hitelesítési pont, melyet a szerverek valósítanak meg. A Napster sikeres működése ugyanakkor megmutatta, hogy szerverek nélkül, vagy azokat közvetítőként alkalmazva igenis életképes megoldásokat lehet készíteni.
Az azonos szintű hálózatok nemcsak arra lehetnek alkalmasak, hogy a tágabb on-line közösség zenei fájlokat osszon meg egymással, hanem az asztali számítógépek elvesztegetett számítási kapacitásának kihasználására is. Az elékpzelés annyira nem komolytalan, hogy olyan cégek álltak mögé, mint az IBM, a HP vagy az Intel, akik most közösen szeretnék szabványosítani a technológiát. (Remélhetőleg a Microsoft is velük tart, mert a jelenlegi körülmények közt nélküle nem sokra mennek...) A cégek a cél érdekében létrehozták a Peer-to-Peer Working Group-ot, melynek feladata a cégek számára is eladható megoldás kifejlesztése.
A csoportnak sok feladatot kell megoldania, ilyenek a biztonság, megbízhatóság, és egyéb kérdések. Elemzők szerint a feladat nem lesz egyszerű, de megoldhatatlan sem. Az erőfeszítések pedig meghozzák a maguk hasznát, a Wisconsin-i egyetem kutatói szerint az asztali PC-k számítási teljesítményének és tárkapacitásának csak körülbelül 25 százaléka van kihasználva.
A fejlesztők munkáját leginkább a spanyolviasz feltalálásához lehetne hasonlítani, hiszen a Windows-ból ismert Microsoft Networking mindenki számára ismerős lehet, illetve maga az Intel is alkalmaz egy hasonló hálózatot. Az Intel 1990 óta használja NetBatch hálózatát, mely "házon belül" 10.000 számítógépet köt össze. Segítségével a chiptervezők rengeteg PC felesleges erőforrásaihoz jutnak hozzá, ezzel is gyorsul a tervezési munka, illetve elkerülhető költséges, nagyteljesítményű szerverek vásárlása.
Az azonos szintű hálózatok használata enyhíthet a hálózatok túlterheltségén is. A kapcsolatok gyakorlatilag véletlenszerűen épülhetnek fel kisebb csoportok, egyedek között, így teljesen új módszerek alakíthatók ki a munkavégzésben is - feltéve, hogy mindehhez megfelelő biztonság társul.
A peer-to-peer hálózatok kétféle módon működhetnek: a Napster-hez hasonlóan kiszolgálók közvetítésével, vagy közvetlenül a munkaállomások közt felépült kapcsolatokkal. Egyetemeken, kutatóintézetekben gyakorlatilag évek óta széles körben használják mindkét módszert.
Az elterjedt szemlélet szerint az azonos szintű hálózatok nagyobb munkacsoportokhoz, kiterjedtebb hálózatokhoz nem használhatóak; kell egy központi felügyeleti és hitelesítési pont, melyet a szerverek valósítanak meg. A Napster sikeres működése ugyanakkor megmutatta, hogy szerverek nélkül, vagy azokat közvetítőként alkalmazva igenis életképes megoldásokat lehet készíteni.
Az azonos szintű hálózatok nemcsak arra lehetnek alkalmasak, hogy a tágabb on-line közösség zenei fájlokat osszon meg egymással, hanem az asztali számítógépek elvesztegetett számítási kapacitásának kihasználására is. Az elékpzelés annyira nem komolytalan, hogy olyan cégek álltak mögé, mint az IBM, a HP vagy az Intel, akik most közösen szeretnék szabványosítani a technológiát. (Remélhetőleg a Microsoft is velük tart, mert a jelenlegi körülmények közt nélküle nem sokra mennek...) A cégek a cél érdekében létrehozták a Peer-to-Peer Working Group-ot, melynek feladata a cégek számára is eladható megoldás kifejlesztése.
A csoportnak sok feladatot kell megoldania, ilyenek a biztonság, megbízhatóság, és egyéb kérdések. Elemzők szerint a feladat nem lesz egyszerű, de megoldhatatlan sem. Az erőfeszítések pedig meghozzák a maguk hasznát, a Wisconsin-i egyetem kutatói szerint az asztali PC-k számítási teljesítményének és tárkapacitásának csak körülbelül 25 százaléka van kihasználva.
A fejlesztők munkáját leginkább a spanyolviasz feltalálásához lehetne hasonlítani, hiszen a Windows-ból ismert Microsoft Networking mindenki számára ismerős lehet, illetve maga az Intel is alkalmaz egy hasonló hálózatot. Az Intel 1990 óta használja NetBatch hálózatát, mely "házon belül" 10.000 számítógépet köt össze. Segítségével a chiptervezők rengeteg PC felesleges erőforrásaihoz jutnak hozzá, ezzel is gyorsul a tervezési munka, illetve elkerülhető költséges, nagyteljesítményű szerverek vásárlása.
Az azonos szintű hálózatok használata enyhíthet a hálózatok túlterheltségén is. A kapcsolatok gyakorlatilag véletlenszerűen épülhetnek fel kisebb csoportok, egyedek között, így teljesen új módszerek alakíthatók ki a munkavégzésben is - feltéve, hogy mindehhez megfelelő biztonság társul.
A peer-to-peer hálózatok kétféle módon működhetnek: a Napster-hez hasonlóan kiszolgálók közvetítésével, vagy közvetlenül a munkaállomások közt felépült kapcsolatokkal. Egyetemeken, kutatóintézetekben gyakorlatilag évek óta széles körben használják mindkét módszert.