Kipróbáltuk: Ubuntu 11.10, bálnából törpeleopárd
Óvatos változásokkal érkezett az Oneiric Ocelot, ennek alkalmából rövid tesztre vittük a Canonical legújabb operációs rendszerét. A változások azonban nem is mindig pozitívak - az irány megmaradt, a döntések azonban vitathatóak.
Megérkezett az Ubuntu 11.10, más néven Oneiric Ocelot. A kiadás bevallottan nem akkora horderejű, mint az áprilisi, az Unity bemutatkozását hozó változat, illetve a jövő áprilisra tervezett Precise Pangolin, amely hosszútávú támogatottsága révén számíthat különleges figyelemre. Újítások természetesen vannak, a fejlesztői közösség azonban a drámai változások helyett a rendszer használhatóságát, illetve a friss technológiai alapokra helyezést kezelte prioritással.
"A hathónapos kiadási ciklus legnagyobb feladata a GNOME 3 teljes körű integrációja volt" - írja blogján Torma László, a hazai Ubuntu-csapat tagja. Ennek megfelelően a fejlesztők portolták a két alapértelmezett témát, a világos Radiance-et és a sötétebb hangulatú Ambiance-t. GTK3-as alapokat kapott a két megújult alkalmazás, a szoftverboltként szolgáló Ubuntu Software Center, illetve a Gwibber nevű közösségi kliens. A törekvéseket siker koronázta, az Oneiric már a két hete kiadott GNOME 3.2-es alapjain nyugszik. Az alapok kicserélése nem merült ki ennyiben, az Ubuntu 11.10 már a legújabb, 3.0-s Linux kernelen fut, bár ott a főverzió váltása nem járt drámai fejlődéssel. A statisztikák szerint amúgy az Oneiric minden idők hetedik legnagyobb kiadása, 10 889 feltöltött kódváltoztatással (összehasonlításképpen a Natty 11 780, az első Breezy pedig 12 834 különböző változásával).
Unity
A Canonical továbbra is az Unityben látja az Ubuntu desktop jövőjét, a felület mára az operációs rendszer meghatározó elemévé nőtte ki magát. A változások jelentős része is ezt érintette, a fejlesztői közösség tovább csiszolta az előző változatban megjelent Unityt. A Dash megjelenítését szolgáló Ubuntu-logós gomba felső panelről az indítópanel első helyére került, a Places-t átnevezték Lensesre, és bővített funkcionalitást kapott a kereső - ezentúl nem csak a fájlokban és telepített alkalmazásokban keres, hanem a gépen található zenékben is. A kereséshez további szűrőket is kapunk, így értékelés (csillagok), de műfaj szerint is kereshetünk.
A funkcióbővítés sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket, a használhatósághoz csupán minimálisan ad hozzá. Cserébe azonban az Unity alapvető funkcionalitását tagadja meg: a Dash univerzális keresőként indult, a most hozzáadott aloldalak és egyéb információk pedig csökkentik, nem pedig növelik a hatékonyságot és feleslegesen bonyolítják a korábban letisztult és szép felületet. A kereső ráadásul nem csak a gépen található, hanem a pénzért megvásárolható zenéket illetve szoftvereket is mutatja, ez pedig alapjaiban kérdőjelezi meg a Dash funkcióját. Természetesen a kezdő felhasználó számára nagy segítség, hogy a GIMP-re keresve felajánlja a rendszer a program telepítését, ez az alkalmazások felfedezésén sokat dob - a zenei keresésekre azonban nálunk kizárólag fizetős bolti ajánlatok jönnek elő, ami megkérdőjelezi a modell sikerességét.
A Unity kinézete is változott, mostantól elmossa a háttérben látható alkalmazások képét, alapszínnek pedig a beállított háttérkép átlagos színét használja - így szépen illeszkedik asztalunk mindenkori kinézetéhez. Sajnos körültekintéssel az Unity átrajzolásáért felelős mérnököket nem lehet vádolni, rövid tesztünk során számtalan olyan változást tapasztaltunk, amely inkább visszalépésként és nem fejlődésként értékelhető. Csak egy példa: a Windows gomb lenyomása után azonnal lehet gépelni a keresőmezőbe, a felület pedig gyorsan rálel az általunk keresett alkalmazásra vagy fájlra. Azonban ha a találatokra szeretnénk ugrani, nem egyszer, hanem immár kétszer kell megnyomni a lefele gombot. Az átgondolatlanságot jól jelzi, hogy az első gombnyomást semmilyen vizuális effektus nem nyugtázza, így az egyszeri felhasználó joggal gondolhatja, hogy ez a funkció kikerült a rendszerből és csak egérrel navigálható a találati lista. Az ilyen apró, de rendkívül bosszantó problémák tucatjaival találkozhatunk a rendszer használata alatt - ez semmiképp sem jó jel azok számára, akik végre elkezdenék használni az Unity-t.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
Az OpenGL 1.4 grafikus gyorsítást nem támogató gépek felhasználói számára jó hír, hogy elkészült a Unity 2D, így már nekik is az új felület az alapértelmezett a klasszikus GNOME helyett. A Unity 2D a Qt keretrendszerre épül és képes tisztán szoftveres alapokon megjeleníteni az asztalt a régebbi típusú grafikus kártyákon is. A Unityt nem kedvelő felhasználók persze most is telepíthetik a hagyományos GNOME felületet, illetve ahogy eddig, használhatnak bármilyen kompatibilis ablakkezelőt.
Egyéb finomságok
Sajnos tapasztalataink szerint a rendszer monitorkezelése inkább visszafelé fejlődött, a szerkesztőségi ThinkPad X200-ra kötött Samsung monitort a Natty sem kezelte túl jól, de néhány próbálkozás után helyesen jelent meg rajta - ezt az Oneiric alatt hosszas próbálkozás után sem sikerült elérnünk. Sajnos ebben a tekintetben még mindig a Windows kijelzőkezelése viszi a prímet, főleg a Windows 7-ben bevezetett Win+P kombináció nyomán.
A jót nem szégyen nyúlni - a rendszerbeállítások erősen Mac OS X beütésűek lettek.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, változott az Ubuntu alapértelmezett email-kliense is, az Evolutiont a Mozilla Thunderbird váltotta ebben a szerepkörben. A bejelentkező felület LightDM lett, amely az előző verziónál sokkal esztétikusabb élményt nyújt. Az alapoktól írták újra a Gwibber közösségi klienset is, amellyel egyszerre tarthatjuk rajta ujjunkat a legfontosabb közösségi hálózatok érverésén. Sajnos a várt gyorsulás ebben a tekintetben elmaradt, az alkalmazás továbbra is lassú és nem felhasználóbarát - bár mindenképp jobb, mint az előző változat.
Jelentős átalakuláson esett át az Ubuntu szoftverboltja, a Software Center, amely tetszetősebb külsőt és rengeteg új funkciót kapott. A fizetős alkalmazások immár jóval nagyobb teret kapnak a felületen, ez több fejlesztőt is arra csábíthat, hogy létező alkalmazásait Linuxra is portolja - vagy épp ezt a platformot célozza meg legújabb ötleteivel. A boltban fokozatosan egyre több kiváló minőségű játék és egyéb alkalmazás érhető el pénzért, ez mindenképpen emeli a platform értékét, amelyre hagyományosan jó eszközök vannak, de a fogyasztói oldal rendkívül sovány. A Software Center új verziója amúgy arra is képes, hogy a telepített programokat az egy felhasználóhoz tartozó gépeken replikálja, így az összes számítógépen ugyanaz a szoftverkörnyezet lesz megtalálható.
Előre tekintve
Az Oneiric Ocelot igazából a tavasszal megjelenő Precise Pangolin (12.04) fényében nyer értelmet. Az a kiadás majd hosszútávú támogatással rendelkezik majd, így az abban található alkalmazások és technológiák hagyományosan jóval kiforrottabbnak számítanak, mint a "mezei" kiadások. Ennek megfelelően az Unitynek és a többi, Canonical által fejlesztett részegységnek stabilnak és hibamentesnek kell lennie áprilisra, így nem állunk messze a valóságtól, ha az Oneiric Ocelotot a Pangolin egyfajta előzeteseként fogjuk fel.
A rendszer a hagyományos (CD és USB-alapú) telepítés mellett Windows alatt virtuális partícióra is telepíthető a Wubi alkalmazás segítségével, a legóvatosabbak azonban az Ubuntu oldalán böngészőben is kipróbálhatják a "look-and-feel"-t.