Szupermodemek, szuperhálózatokhoz

Ma nincs annyira könnyű dolga annak, aki mobilnet-előfizetéshez megfelelő terminált, vagyis modemet szeretne vásárolni, a szolgáltatók árlistája roskadozik az eszközöktől, melyeknek ráadásul sokszor az áruk is megegyezik. Az egyre bonyolultabbá váló hálózatokkal ezek az eszközök is bonyolultabbá váltak, bár ez külsőre nem feltétlenül látszik rajtuk - a vásárló azonban ha rosszul választ közülük, lehet, hogy a megrendelt szolgáltatást nem tudja maradéktalanul kihasználni. Bemutatjuk a ma a szolgáltatóknál kapható leggyorsabb, legmodernebb mobilnetes modemeket.

A kor szelleme

Szinte köztudott tény, hogy a mobilszolgáltatók mindegyik hálózatmodernizációs folyamat kellős közepén - vagy éppen elején - jár, és bár a marketing bármennyire is szeretné, egyelőre nem lépünk generációt, a Telenor, a Vodafone és a T-Mobile új hálózata éppúgy 3G-s lesz, mint a hat évvel ezelőtt üzembe állított első mobilszélessáv-hálózatok. Más kérdés, hogy ha valaki egy akkortájt vásárolt modembe rakja be mondjuk a Telenor Hipernet SIM-kártyáját, alighanem csalódás fogja érni, legalábbis ami a hálózaton elérhető adatátviteli sebességet illeti.

Az újabb, modernebb 3G-s hálózatok kihasználásához tehát újabb eszközök is szükségesek, szerencsére a szolgáltatók kínálatában többé-kevésbé fellelhetők ezek a berendezések, akár többféle alakot (USB-s stick, zsebben elférő mobilnetes router stb.) öltve. Mi ezekből három USB-s megoldást, a ZTE MF680-at (Telenor), a Vodafone K4605-öt (valójában ezt a Huawei gyártja) és a Huawei E367-U2-t (T-Mobile) kértük el egy próba erejéig.

A három modem közül kettő (a Telenor és a Vodafone készüléke) DC-HSPA+ kompatibilis, azaz elméletileg képes a 42 Mbps sávszélességű letöltési link elérésére is. Nyilván ezt soha nem fogjuk velük elérni, fontos azonban, hogy a megfelelő körülmények közt dual carrier HSPA+ hálózaton rövid időközökre át lehet lépni az eggyel alacsonyabb szintet, a "sima" HSPA+ által jelentett 21 Mbps-t (a T-Mobile által rendelkezésünkre bocsátott Huawei modemnek ez volt az elméleti végsebessége).

A terminálok felépítésükben nem térnek el egymástól jelentősen, azaz mindhárom készülék USB-s eszköz, az USB-csatlakozót azonban mindhárom eszközön máshogy helyezték el. A végfelhasználó számára mindez persze jelentéktelen momentumnak tűnik, a gyártók azonban képesek perre menni egymás ellen egy ilyen aprócska részlet kapcsán is. Pusztán kényelmi szempontból mi a Huawei E367-U2 által alkalmazott rotátor-megoldást látjuk a legjobbnak, itt van ugyanis a legkisebb esély rá, hogy kárt tegyünk a noteszgép USB-portjába bedugott eszközben, és az ölünkben is kényelmesebben használhatjuk a rendszert, ha a sticket függőleges állásba állítjuk.

A SIM-kártya behelyezése egyik eszköznél sem okoz problémát, a modem alján található ajtó nyitása után a kártyát egy irányba, erőltetés nélkül lehet betolni, ugyanitt található a modemek microSD-kártyahelye. Ez utóbbi extra a modern mobilnetes-modemek gyakorlatilag mindegyikénél megvan, hasznossága akkor lehet nyilvánvaló, ha a sticket többen, több gépen is használják, és a gépek közt amúgy is mozgatnának adatokat.

Divatcikkek

Jó látni egyébként, hogy a modemek esetében - akárcsak a telefonoknál - egyre fontosabb szerephez jut a dizájn, egy ma kapható mobilnet-modem egészen máshogy néz ki, mint egy öt évvel ezelőtti példány (emlékezzünk csak a Huawei - szappanosdoboz - E220-ra). Ma már a modem is divateszköz, vagy reklámhordozó, a legjobb példa erre a Telenor által forgalmazott ZTE MF680, amire nem csak a szolgáltató, hanem a szolgáltatás logója is felkerült.

A modemeken egy a legtöbb felhasználó szempontjából jelentéktelennek tűnő interfész is megtalálható, mely a külső antenna csatlakozására szolgál arra az esetre, ha a modem belső antennája által fogott jel erőssége nem lenne megfelelő. Mi még nem találkoztunk olyan csomaggal, ami a kültéri antennát is tartalmazta volna, a szolgáltatók műszaki szakemberei szerencsére többnyire úgy paraméterezik az adóberendezéseket, hogy a kiegészítőre a legtöbb esetben nincs szükség.

A számítógéphez csatlakozó, tápellátásukat a PC-től nyerő modemekkel kapcsolatos lényeges szempont lehet még a készülék áramfogyasztása, melynek a legtöbb vásárló nem tulajdonít jelentőséget, pedig egy noteszgép üzemidejét típustól függően akár egy órával is megrövidítheti egy ilyen aprócska eszköz. A modemekben a nagy teljesítményű jelfeldolgozó áramkörök mellett egy kompakt adó-vevő berendezést is "etetni" kell - aktív adatforgalmazás esetén egy ilyen eszköz méréseink szerint 2,5-3 wattot fogyaszt, az áramfogyasztás akkor is eléri az 1,5 wattot, ha a modemet anélkül csatlakoztatjuk a géphez, hogy felépítenénk a kapcsolatot.

A teljesítmény egy része a modemeknél is hőenergiává alakul, az új, HSPA+ modemek elképesztő forróak tudnak lenni működés közben, különösen nyáron, kánikulai időszakban. A ZTE MF680 típus például annyira képes volt felforrósodni, hogy az ujjunkat még éppen rajta tudjuk tartani. A másik két egységnél a Hipernet-modem esetében tapasztalt melegedési probléma kevéssé volt jellemző.

Szoftver a lelke mindennek

A hardver tüzetesebb vizsgálata után ideje rátérni a szoftverre és a használhatóságra, ami egy ilyen eszköznél szerintünk alapvetően akkor jó, ha a szoftver gyakorlatilag teljesen láthatatlan, a csatlakozás pedig minimális interakciót igényel. Sajnos ezen a téren kevés előrelépés történ az elmúlt öt évben, még a legmodernebb eszközökhöz is legtöbbször ósdi szoftver jár, ami a minimális funkciók elérésére szorítkozik - tisztelet a kivételnek.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

Sajnos az USB-s modemek legnagyobb rákfenéje, a detektálási és bootolási idő ezeknél az eszközöknél sem csökkent számottevően, vagyis a szupermodemek csatlakozása után is bő fél percet várni kell, mire az eszköz használatba vehető - ennyi idő alatt egy tablet, vagy egy okostelefon segítségével már lehet, hogy rég hozzájutunk a kívánt információhoz. Az esetek egy részében - konfigurációtól és operációs rendszertől függően - ráadásul előfordulhat, hogy a modem csak többszöri csatlakoztatás után hajlandó életre kelni. Erre esetleg egy frissebb illesztőszoftver, vagy Windows-javítás jelenthet tapaszt.

A három modem közül a ZTE MF680-hoz egy fapados, de legalább a csatlakozási felületet tekintve egyénire szabott kezelőfelület, szoftver jár. A szoftver szokás szerint telefonkönyv- és SMS-modullal rendelkezik, valamint egy grafikus ábrázolást adó használati napló is jár hozzá. A program használatával nem akadt semmiféle problémánk, tette a dolgát, kezelése egyértelmű, üzembe állítása különösebb szakértelmet nem igényel.

A Huawei E367-U2-hoz egy a mai kor mércéjéhez mérve már kifejezetten kínosnak tekinthető szoftver, a Mobile Partner jár. A grafikus megvalósításon túl a program funkcionalitásával ez esetben sincs probléma, vagy panasz - az alkalmazás nagyjából ugyanazt tudja, mint a ZTE modemhez mellékelt telenoros szoftver, csak ennél a típusnál nincs a szolgáltató arculatához szabva a felület. A Mobile Partner éppúgy rendelkezik SMS- és statisztikai modullal, mint a telenoros szoftver a különböző funkciók menübe rendezése átlátható és logikus.

Végül, de nem utolsósorban érdemes kitérni a Vodafone Mobile Broadband szoftverre, mely az összes általunk eddig használt mobilnetes kezelőprogram közül  a legjobb, funkcióit tekintve messze túlmutat a versenytársak megoldásain. A Vodafone saját fejlesztésű alkalmazása kezelőfelületét tekintve is kifejezetten modern megoldásnak számít, látszik, hogy a program tervezése során az interfész-dizájnban, tervezésben járatos szakemberek véleményét is kikérték.

A Vodafone Mobile Broadband egy komplex kapcsolatkezelő alkalmazás, ami nem kizárólag a modem kapcsolatait képes kezelni, hanem többek közt a számítógép Wi-Fi vezérlőjét is tudja irányítani, így például hotspotokhoz is csatlakozhatunk a segítségével. Az Always Best Connected fantázianevű kapcsolatkezelő mód pedig az általunk meghatározott prioritási lista szerint csatlakozik a rendelkezésre álló legjobb vezeték nélküli hálózathoz.

Mindez azt jelenti, hogy a program képes arra is, hogy olyan helyszíneken, ahol nincs a közelben WLAN-hálózat, a modem csatlakoztatása után azonnal, felhasználói beavatkozás nélkül kapcsolódjon a mobilnet-hálózathoz. Akár abban az esetben is, ha egyébként a csatlakozáshoz PIN-kód megadása szükséges, mivel a Vodafone Mobile Broadband ezt is elmenti nekünk, ha kérjük.

Kell alájuk a hálózat

Összességében a szoftvert tekintve egyértelműen a Vodafone megoldása viszi a prímet, más kérdés, hogy a szupermodemek akkor válnak igazán különlegessé, ha mögöttük megfelelő hálózati háttér is található. Ezen a téren azért még mindhárom szolgáltatónak van mit behoznia, rögtönzött, nem reprezentatív sebességtesztünk ugyan a Telenor DC-HSPA+ hálózatának fölényes győzelmét hirdeti éppen ott, ahol tavaly a Vodafone HSPA+ hálózatán az akkori leggyorsabb sebességértékeket mértük, de ne feledjük, hogy a Hipernet egyelőre csak a fővárosiak kiváltsága.

^{Letöltési sebességértékek a három hálózaton. HWSW-grafika}

A T-Mobile a belvárosban szintén HSPA+ technológiával szolgáltat, a Szent István Bazilika környékén pedig mértünk is olyan sebességértékeket a szolgáltató hálózatán, ami indokolhatja a 7,2 Mbps-nél nagyobb letöltési sávszélességet nyújtó modem beszerzését. Biztosak vagyunk benne, hogy idővel, a hálózatfejlesztési folyamatok előrehaladtával a lefedettségi terület egyre nagyobb részén lehet előnyt kovácsolni egy HSPA+ modem használatával.

Más kérdés, hogy ehhez a Telenornál és a T-Mobile-nál prémium kategóriás előfizetésre is szükség lesz, miután a szolgáltatók a nyártól bevezették a sávszélesség alapján szegmentáló mobilnet-díjcsomagjaikat.