Hova tűnik a Fesztiválkártyán hagyott pénz?

Ahogyan az összes helyszíni, webes és a szóróanyagokban található tájékoztatóból is kiderül, a Sziget Fesztiválon kizárólag a Fesziválkártya segítségével lehet vásárolni, legyen szó sörről, borról, lángosról vagy ajándéktárgyakról, sőt, még az értékmegőrzőben is ezzel a kártyával fizetünk. A Metapay által működtetett rendszer szabályozási szempontból egy elektronikus utalvány, aminek egyenlege a szabályok sajátossága miatt nem átvihető egyik fesztiválról a másikra.

Vissza lehet váltani? Igen!

A feltöltött összeget viszont vissza lehet váltani a rendezvény helyszínén annak időtartama alatt, illetve a zárónap utáni nap. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rendezvényről hazainduló látogatóknak el kell sétálnia egy feltöltőpontig, ahol a feltöltéshez hasonló egyszerű módon visszakapják az egyenlegükön maradt összeget. Ennek külön tranzakciós díja nincs, egyedül a bankkártyáról való feltöltés (Mastercard/VISA) után kell 100 forintos díjat fizetni. Figyelembe véve, hogy így készpénzhez is lehet jutni, egy feltöltés és visszafizetés révén, nem is túlzó a “kényelmi díj”. A kártya ingyenes, az elveszett kártya és egyenleg pótlásához szükséges regisztrációnál pedig mindössze 2 SMS-re kell áldozni, külön költsége annak sincs.

A fesztivállátogatók közül sokan nem foglalkoznak azzal, hogy megismerjék az új rendszer működését, arról nem is beszélve, hogy gyakran előfordul, hogy valaki "öntudatlan" állapotban hagyja el a fesztivál területét. A tudatlanok és az öntudatlanok pedig valószínűleg nem fognak a visszaváltással foglalkozni, az ő pénzük bent marad a rendszerben, hacsak nem veszik a fáradságot, hogy a rendezvény ideje alatt még egy alkalommal elmerészkedjenek legalább a bejáratig, ahol a kapukon kívül elhelyezett Metapay konténereknél anélkül tudják elintézni ezt, hogy érvényes jeggyel kelljen rendelkezniük.

Nem tudom vs. Nem érdekel

Az idei tapasztalatok szerint két tipikus eset fordul elő. Az egyik, amikor a tájékozatlan fesztiválozó nem olvassa el a leírást, nem hallgatja végig a feltöltőpontos munkatársak vagy a pontok körül dolgozó hoszteszek tájékoztatóját, s még az illető barátai sincsenek képben a rendszerrel. Ilyen esetben általában két gyakorlat van, az illető vagy megpróbálja mindenképp elkölteni a feltöltött összeget, akkor is, ha már alig bír többet enni-inni, a másik pedig az, amikor szomorúan, de rajtahagyja az összeget és Gerendai Károlyt szidja. Az ilyen esetek az idő múlásával csökkennek, hiszen számtalan módon kommunikálják a visszaváltás lehetősége és módját a szervezők, illetve az emberek egymástól is hamar megtanulják ezeket. A külföldi felhasználókat nem kell annyira félteni, ugyanis ők ismernek hasonló kuponos rendszereket otthonról, igaz nem NFC-alapú technológiával. Nyugaton ez még simán papírral, meg tekercsekkel megy.

A másik szituáció, amikor a tudatos, okos és józan fesztiválozó hazaindul, s tudja, hogy alig pár száz forint maradt az egyenlegén, de ezért az összegért nem áll sorba, nem keres Metapay pontot, hanem inkább vállalja, hogy megválik az “aprópénztől”. Ez ugyanaz a logika, mint amit eddig a készpénzes fizetésnél csináltunk: ha a pultos azt mondja, 930, akkor nyugodtan adjuk az ezrest, mert senki nem szeretne aprópénzzel mászkálni. Ha valaki szeretné, akkor akár 200 forintot is visszaválthat a Metapay pontokon, nincs alsó limit.

Kerüld a tömeget, mint mindig

Ha csak a nagy koncertekre érkezik valaki, vagy esetleg a hajnali bulik végéig marad, akkor ne a kijáratnál lévő, legegyértelműbb feltöltő pontot célozza meg, mert dugóba kerül. Aki mégis belefut ebbe, az számítson akár 10-15 perces sorban állásra is, ennyi idő alatt pedig át lehet sétálni egy másik, kevéssé zsúfolt feltöltőponthoz, mindenki eldöntheti, hogy sétálni szeret jobban, vagy álldogálni.

A megmaradt pénzek viszont valóban a Metapay bevételeként csapódnak le, ez kalkulálva van az üzleti modellben, de a teljes bevételeket, illetve a kiadási oldalon a fejlesztési és üzemeltetési költségeket tekintve sem komoly ez a tétel - aki azt hiszi, hogy ez a bombaüzlet, téved. A Metapay üzlete az, hogy minden egyes fizetéskor tranzakciós díjat von le, ebből kell fedeznie a technológia fejlesztésének, a kitelepítésnek, az eszközöknek, az ott dolgozó embereknek a költségét, és ebből realizálhat hasznot. Egy elnagyolt becslés szerint a tranzakciós díjak a Sziget fesztiválon 50-100 millió forint közti nagyságrendű bevételt jelenthetnek a Metapaynek - a kiadásaikról ugyanakkor semmilyen információ nem áll rendelkezésre. A kártyákon rajtamaradt pénzekből is összeadódhat néhány millió forint, de ez már csak a borravaló, amit a tranzakciós díjakon felül adnak a fesztiválozók a kártyáért akarva vagy épp akaratlanul.

Hitel- és Pénzintézeti törvény mondja: nem viszed át

Az ideális helyzet az lenne, ha az egyenleg átvihető lenne a Sziget különböző rendezvényei között vagy legalább a későbbiekben is visszaváltható lenne. Technikai akadálya egyiknek sincs, de a Hitel- és Pénzintézeti Törvény ("Hpt.") szigorú szabályozásai miatt nem lehet megvalósítani. A törvény egyértelműen megkülönbözteti a pénzforgalmi szolgáltatókat és azokat, akik nem valósítanak meg ilyen tevékenységet. Pénzforgalmi szolgáltató az a cég, aminek a fő tevékenysége a pénz kezelése, tárolása, elérhetővé tétele, a Metapay azonban nem foglalkozik ezzel, nem kíván sem bank, sem pénzforgalmi szolgáltató lenni. Nem lehet nála betétet elhelyezni, hitelt felvenni, sem utalgatni.

Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.

A Metapay szolgáltatása a készpénzmentes fizetési lehetőség biztosítása. A törvény viszont erre konkrét korlátozásokat tartalmaz: nem pénzforgalmi szolgáltatóként a cégnek csak akkor van lehetősége ezt megvalósítani, ha tevékenységét korlátozottan, csak egy-egy rendezvényre, egy meghatározott termékcsoportra értelmezhetően végzi alkalmi jelleggel. A definíció magában hordozza azt, hogy a szolgáltatás és az ahhoz kapcsolódó ügyfélpontok is kizárólag a rendezvény ideje alatt tarthatnak nyitva.

Az 1996. évi CXII. törvény a Hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról (Hpt.) a 2. számú mellékletében, az értelmező rendelkezések közt határozza meg, hogy mi számít pénzügyi szolgáltatásnak és mi számít elektronikus pénznek. A Metapay jelenlegi terméke egyik definíciót sem meríti ki, emiatt vannak ezek a korlátozások. “Nem minősül pénzforgalmi szolgáltatásnak az olyan eszközökön alapuló szolgáltatások, amelyek kizárólag a kibocsátó által használt létesítményekben vagy a kibocsátóval kötött megállapodás alapján a szolgáltatók korlátozott körű hálózatában vagy korlátozott körű áruk vagy szolgáltatások ellenértékének kiegyenlítésére használhatóak.”

Ez nem elektronikus pénz

Az elektronikus pénz pedig a törvény meghatározása szerint: “az elektronikus pénz kibocsátójával szembeni követelés által megtestesített, elektronikusan tárolt - ideértve a mágneses tárolást is - összeg, melyet pénzeszköz átvétele ellenében bocsátanak ki a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvényben meghatározott fizetési műveletek teljesítése céljából, és amelyet az elektronikus pénz kibocsátóján kívül más természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és egyéni vállalkozó is elfogad.”  Ugyanakkor a törvény szerint “nem minősül elektronikus pénznek az e törvény 2. számú melléklet I. fejezete 9.1. pontjának k) alpontja szerinti eszközön tárolt vagy l) pontjában rögzített fizetési műveletekre használt érték”.

Ezek alapján, mivel a Sziget Kft. rendezvényei, rendezvényenként eltérő helyszíneken és eltérő szolgáltatói körben, eltérő áruk és szolgáltatások fogyasztását teszik lehetővé, ezért ez a fizetési mód, csak akkor tartozik a törvényben említett, nem pénzforgalmi szolgáltatás hatálya alá, ha az érvényessége egy-egy adott rendezvényre korlátozott hely és idő szempontjából is.

A kevesebb néha több

Felvetődik a kérdés, hogy miért akar a Metapay mindenképp ebben a kategóriában maradni? A válasz egyszerű. Egy ilyen szolgáltatás vonzereje, hogy olcsó, gyors, kényelmesen használható, a kártyák pótolhatóak, az adatok könnyen aggregálhatóak, a fizetőeszközök névtelenek. A pénzforgalmi szolgáltatókra viszont olyan szigorú előírások vonatkoznak, olyan extra feltételeknek kell megfelelniük és olyan háttérrendszerrel kell rendelkezniük, amelynek költségei már ellehetetlenítenének egy ilyen szolgáltatást. A törvény lehetne megengedőbb, de nem az, ha pedig a Metapay elektronikus pénzt vezetne be, akkor az pont annyival drágítaná és bonyolítaná meg az egész rendszert, hogy nem lenne érdemes használni.

Így, aki sajnálja a kártyán hagyott forintokat, az menjen oda és kérje vissza, nem lesz semmi akadálya, aki pedig lusta volt vagy tájékozatlan, az vessen magára. A rendszernek ez egy kódolt sajátossága, amivel együtt kell tudni élni. A biztosított előnyökkel szembeállítva mondhatjuk, hogy ez csak egy apró kellemetlenség. Aki vallott már be adót, nyitott vagy szüntetett meg folyószámlát bankban, vett fel hitelt, az tudja, hogy a pénzügyi rendszerünkhöz több kell mint 8 általános, nem egyszerű és nem mindig átlátható. A világ bonyolult, s éppen erre emlékeztet a fesztiválterület elhagyása előtt a tény, hogy a játékpénzt vissza kell váltani igazira.