Hamarosan nagyobb felületek is láthatatlanná válhatnak
Kutatók régóta kísérleteznek negatív törésmutatójú metaanyagok előállításával, amelyekkel más anyagokat meghatározott feltételek mellett láthatatlanná lehetne tenni. A technológia hátránya, hogy egyelőre csak mikroszkópikus nagyságrendben használható, azonban egy amerikai kutatócsoport új nyomtatási módszere feloldhatja ezt a problémát.
Az emberek fantáziáját időtlen idők óta izgatja, hogy milyen módon válhatnának láthatatlanná, és bár a tudomány kétségtelenül sokat fejlődött ezen a téren, a sci-fi filmekben bemutatkozott kütyükre vagy a Harry Potter történetekből ismerős láthatatlanná tévő köpenyre még sokat kell várnunk. Az elmélet mindenesetre már régóta adott: Viktor Veszelago orosz fizikus 1968-os, később matematikailag is igazolt teóriája szerint negatív törésmutatójú metaanyagokkal láthatatlanná lehet tenni a tárgyakat.
Ami korábban elmélet volt, az ma már a gyakorlatban is megvalósítható. A metaanyagok gyakran fémekből készült mesterséges anyagok, amelyek szerkezetük révén olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek a természetben nem fordulnának elő. Az egyik tulajdonság a már említett negatív törésmutató, ami annyit takar, hogy a “balirányú” anyag ellentétes irányba téríti el a fény egy részét, így az nem hatol bele, nem verődik vissza, hanem kvázi megkerüli azt, mint egy folyó vize egy szigetet.
Mindez végső soron láthatatlanságot eredményez, a megkötés annyi, hogy a metaanyagok szerkezete és mérete a hullámtartományoktól függ, ezért a kutatók célja, hogy nanotechnológiával a lehető legtökéletesebb anyagot teremtsék meg. A másik probléma, hogy a metaanyagokat a rendkívül időigényes és bonyolult elektronsugaras litográfiával állítják elő, ez a módszer pedig nem teszi lehetővé, hogy olyan mennyiségben készítsék el őket, hogy azokból a kisebb laboratóriumi bemutatók tárgyán kívül a gyakorlatban is használható eszközök, például szuperlencsék vagy láthatatlanná tévő öltözékek válhassanak.
Mentorhatás: tapasztalt szememmel vezetem a kezedet A sikeres IT karrierek többsége mögött ott áll egy erős mentor, szerepének azonban nagyon sokféle árnyalata lehet.
Az Illinois Egyetem professzora, John Rogers új nyomtatási technikájával már nagyobb lemezeket is lehet készíteni a metaanyagokból - írj az MIT Technology Review. A módszer alapja egy kemény műanyagból készült pecsét, amely a metaanyagok szerkezetének dombornyomott mintáját viseli magán: a pecsétet egy párologtató kamrába helyezik, itt vonják be egy ideiglenes réteggel, amit utána a metaanyag összetevői - ezüst és magnézium-fluorid - követnek. A pecsétet ezután egy üveg- vagy műanyaglemezhez nyomják, az ideiglenes réteget lehúzzák, és így maga az elektromágneses hullámokkal való reakcióhoz szükséges metaanyag kerül a felszínre.
Rogers ezzel a módszerrel néhány centiméteres oldalhosszúságú lemezeket tudott előállítani, de állítása szerint nem kizárt, hogy a későbbiekben már méterben mérjük a lemezek méretét, amelyek ráadásul sokkal jobb optikai tulajdonságokkal rendelkeznek mint a hagyományos módszerekkel előállított metaanyagok. Rogers szerint a minta elkészítése jelenti a legnagyobb feladatot, de ha az megvan, nem tart sokáig használható pecsétet és végül egyre nagyobb lemezeket készíteni. A kutatók egyetértenek abban, hogy fontos előrelépés ez a láthatatlanság felé.