Kipróbáltuk: Samsung Galaxy Tab 10.1v
A Honeycomb kódnevű 3.0-s Android piacra kerülésével megkezdődött a hosszú csata a piaci dominanciáért a Google és az Apple között. Valódi versenyről még nem beszélhetünk, az eladási adatok szerint egyelőre senki sem veszélyezteti az iPad-sorozat királyságát. Utánajártunk: hol a hiba?
A Samsung hatalmas fába vágta a fejszéjét, és úgy döntött, hogy marketingszempontból egyenesen az Apple ellenfeleként pozicionálja magát, mint kihívó. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy a dél-koreaiak egyes termékeiket az Apple termékeivel szemben állítják fel, felvállalva, sőt, bátorítva az összehasonlítást közöttük. Ez a stratégia természetesen csak akkor működik, ha a kihívó valóban jobb is, mint az eredeti termék - ellenkező esetben a dolog látványosan visszaüthet.
Pontosan ez vezetett tesztalanyunk létrejöttéhez is. A Galaxy Tab 10.1-et a gyártó az iPad ellenfelének szánta, azonban piacra kerülése előtt az Apple bemutatta az iPad 2-t. Ez utóbbi vékonyabb és könnyebb lett mint a dél-koreai tablet, így a Samsung visszavonulót fújt, és újrarajzolta a terméket. A név maradt Galaxy Tab 10.1, azonban ez már méreteiben is képes volt felvenni a versenyt az iPad 2-vel. A régi 10.1-hez azonban ott állt az előkészített gyártósor, a terméknek pedig nem volt igazi hibája. A Vodafone kapott is a lehetőségen, a Samsunggal megegyeztek az első verzió sorozatgyártásáról, amely így kizárólag a piros szolgáltató globális kínálatában jelenik meg, 10.1v néven.
Hardver
A táblagépek tervezésénél pontosan azzal a kihívással küzdenek a gyártók, mint az okostelefonok esetében, a nagyméretű érintőkijelző nem hagy sok játékteret a megkülönböztető designelemek elhelyezésére. Talán az egyetlen pont, ahol mégis ki lehet törni, az a felhasznált anyagok és az összeszerelés minősége, a design a legtöbb termék esetében csak másodlagos.
Sajnos a 10.1v esetében pont a minőséget sikerült elrontani: a műanyagok kellemetlen tapintásúak, az összeszerelési minőség pedig csapnivaló. Az érintőkijelző üveglapja meghajlik ott, ahol találkozik az oldalsó kerettel - ez pedig történetesen az a pont, ahol a legtöbbet markolászunk egy tabletet. A hátlap mintázata távolról kifejezetten tetszetős, a finoman ívelt kialakításnak köszönhetően pedig "markolatot" kap, a csúszós műanyagon azonban sajnos ez nem sokat segít - a tablet folyamatosan ki akar esni a kezünkből.
A Galaxy Tab 10.1v nem kellemetlenül vastag, így az újrarajzolás mögött minden bizonnyal a fent említett marketingstratégia állhat. A tablet méretei 246,2 x 170,4 x 10,9 mm (összehasonlításul az iPad 241,2 x 185,7 x 8,8 mm). A Tab tehát minimálisan vastagabb és csak kicsit hosszabb, az iPad viszont eltérő képarányának köszönhetően szélesebb. Az ergonómiát ez jelentősen nem befolyásolja, érzésünk szerint azonban az iPad képaránya alkalmasabb böngészésre, a Tabé pedig filmnézésre.
Az iPaddel ellentétben a Samsungot fekvő tájolásban kell tartani - legalábbis a gombok és az előlapi kamera elhelyezéséből ítélve. Fektetett formában az egyedi csatlakozó lent, a hangszórók két oldalt, a SIM-kártya foglalata jobb oldalon, a kamera, a mikrofon és a hangerő-szabályozó fent, az audiokimenet és a bekapcsológomb pedig bal oldalon található. Bővíthető memória nincs, és az akkut sem cserélhetjük magunknak. Az előlapon semmilyen gomb nem található, az Android 3.0 sajátosságainak köszönhetően minden kezelőszerv szoftveres. A tablet természetesen 360 fokban körbeforgatható, a kezelőfelület követi az használat irányát. Ez néhány érintéssel ki is kapcsolható, ami a fekve tabletezéskor igen hasznos lehetőség.
Kamerából a 10.1v kettőt is kapott, egy a felhasználóval néz szembe, egy pedig a hátlapon van. A videotelefonáláshoz használható szemközti egység felbontása 2 megapixel, a hátlapi kameráé 8 megapixel, ami nagyon jó kombináció. A 10.1v képes 1080p videó felvételére is, ezzel a funkcióval az "utód" nem fog rendelkezni, ott csak 720p-s felbontást érhetünk el. Csak ezért persze ne döntsünk a 10.1v mellett, az elkészült videók ugyanis akadoznak, nem adnak élvezhető élményt. A fotók ezzel ellentétben nagyon szépek - bár kérdéses, hogy mi az az élethelyzet, amikor egy nagy kijelzős táblagéppel szeretnénk fotózni.
A kijelző az eszköz nevéhez híven 10.1 hüvelyk képátlójú, felbontása 1280 x 800 pixel, vagyis képaránya 16:10. A panel színei és betekintési szögei nagyszerűek, fényereje azonban meglehetősen alacsony. Ez utóbbi, és a tükröződő kijelző együtt azt jelenti, hogy nagyon meg kell válogatnunk, hogy milyen fényviszonyok között használjuk az eszközt, sok esetben egyszerűen nem fogjuk látni a képernyő tartalmát. Sajnos ez minden ilyen termék esetében igaz lesz, az egyetlen megoldás az extrém fényerejű panelek beszerelése lenne.
A fényerőért cserébe viszont legalább hosszú akkus üzemidőt kapunk: folyamatos filmnézés és 3G-s internetezés mellett a 10.1v 6860 mAh kapacitású akkuja akár 8 órán keresztül is képes működni, ami az okostelefonokhoz képest hihetetlenül jónak számít. A nagy akku sokáig is töltődik, a mellékelt töltővel több mint 4 órát tart a teljes feltöltés, így a ciklusokat érdemes előre kalkulálni. Sajnos a gép energiagazdálkodása csapnivaló, készenléti állapotban sokszor néhány óra alatt lemerült. Ezen segített, ha repülős üzemmódba állítottuk, vagyis az összes adatkapcsolatot megszakítottuk. Feltehetően a 3G-s és a WiFi kapcsolat kezelésébe csúszhatott szoftveres hiba, amit később még orvosolhat a Samsung.
Szoftver
A 10.1v-ben az 1 GHz-es Tegra 2 kétmagos processzor dolgozik - ugyanaz, mint az LG Optimus 2X-ben, vagy a Motorola Xoomban, házon belül maradva pedig a később piacra kerülő Galaxy Tab 10.1-ben. A rendszer kiforratlanságára jellemző, hogy a Honeycomb felületét még ez a processzor sem tudta röccenés nélkül meghajtani: az üres, widget-mentes homescreen is akadozva gördül, a menükben beljebb ásva pedig ez még általánosabbá válik. A különböző alkalmazások lassan indulnak, bár később a közöttük történő váltás nagyon gyors, köszönhetően az egy gigabájt rendelkezésre álló memóriának.
A Honeycomb mégis elvérzik, a rendszer gyakorlatilag nincs kész. Az érintés és az eszköz reakciója között folyamatos a késés, ami esetenként akár egy másodperc is lehet. Listák vagy weboldalak gördítésénél ez már a használhatatlanság határát súrolja: az érintőkijelzős paradigma kritikus pontja, hogy a felhasználó úgy érezze, hogy valóban a weboldalt, vagy a képet érinti meg. Az iPad valahogyan már az első verzióban is hozta ezt az érzést, a kétmagos iPad 2 pedig továbbvitte azt. Az Androidnak úgy tűnik többet kell még fejlődnie ezen a téren, még a Google által hivatalosan támogatott, elsőrendű platformnak kinevezett NVIDIA Tegra 2-re sem sikerült megfelelően optimalizálni a teljesítményt.
Az erősen félkész termék tipikus példája a betűk élsimításának problémája. Mivel a tabletek betűnként jóval kevesebb pixelből gazdálkodnak, mint okostelefonos társaik, ez egy égető kérdés (a betűk fizikai mérete nagyjából megegyezik, azonban az egységnyi területre jutó képpontok száma jóval alacsonyabb). Az Apple megoldása az iOS-ben korábban megismert erős élsimítás, amellyel egész jól sikerül elfedni az alacsony felbontású kijelző hiányosságait. Az Androidnál valamiért erre nem figyeltek oda, a betűk pedig ennek megfelelően nagyon csúnyák lettek. Bár szőrszálhasogatásnak tűnik, az ilyen apróságokból áll össze a jó felhasználói élmény - és azt kell mondanunk, hogy az Apple ebben ma a tabletek közt verhetetlen.
A Honeycombbal amúgy nem lenne sok problémánk, látszik, hogy a Google designerei leültek és újragondolták a teljes operációs rendszert. Ennek megfelelően szépen összeáll a gyári alkalmazások új kezelőfelülete, a számos retro-futurisztikus elem és a tablet-specifikus megoldások. A végtermék tetszetős és valóban modern. Az iPad ikon-alapú, funkciószegény felhasználói felületéhez képest az Android egy gazdag, minden részletében élő alternatívát kínál, amelyet hosszabb távon sem kényelmetlen használni - ha leszámítjuk a gyenge teljesítményt és a bosszantó apróságokat. A platformnak van jövője, kérdés, hogy sikerül-e majd olyan ütemben fejleszteni, mint az okostelefonos verziót.
A "gyári" Google alkalmazások nagyon jól sikerültek: a Gmail kliens vagy a böngésző mind használhatóságban, mind funkciójában vetekszik az asztali verzióval - az előbbi annyira tetszett, hogy míg a tesztgép nálunk volt, azt használtuk elsődleges email-kliensnek. A Gtalk implementáció is jól sikerült, ami fontos is, eddig ugyanis ez az egyetlen lehetőség a videotelefonálás kihasználására.
Az Android Market külön alkalmazást kapott a táblagépes rendszerhez, amely azonban valamiért csak fektetett nézetben használható. Sajnos egyelőre nagyon kevés, natívan táblagépes alkalmazásra kifejlesztett alkalmazás érhető el, ezeket pedig a Market valamiért egyáltalán nem emeli még ki. Szerencsére az okostelefonos appok mind jól működnek a táblagépen is, néhány telefonos kezelőfelület pedig egész jól mutat a jóval nagyobb felbontás mellett is. Nyoma sincs az iOS alatt "felnagyított" megoldásnak, az alkalmazások a teljes rendelkezésre álló teret kitölthetik, bár a legtöbb nem teszi.
Egy nem optimalizált alkalmazás: hivatalos Facebook app
A Google megközelítése, miszerint nem tesz explicit különbséget táblagép és okostelefon között, kétélű fegyver: egyrészt segít megelőzni a platform fragmentációját és bátorítja a fejlesztőket, hogy valóban felbontásfüggetlen alkalmazásokat programozzanak, a tablet-natív alkalmazások hiányában azonban a fogyasztók rajongása is elmaradhat. A tabletre optimalizált alkalmazások mindenesetre lassan de biztosan érkeznek, a napokban landolt például az androidos Amazon Kindle tabletes verziója is.
Érdemes megemlíteni, hogy a Vodafone által forgalmazott Galaxy Tab 10.1v semmilyen szolgáltató- vagy gyártóspecifikus alkalmazást nem erőltet ránk, a felhasználói élmény így pontosan ugyanolyan, mint amilyennek a Google szánta. A később megjelenő "v" nélküli 10.1-es Tab kap majd samsungos csemegéket, azok azonban nem a Honeycomb felülete helyett, hanem rajta futnak majd.
Milyen piacra?
Nem túlzás kijelenteni, hogy az Apple a táblagépes koncepció okostelefonos alapokra helyezésével új kategóriát teremtett. A tablet népszerűsítésével hosszú ideig próbálkozott a Microsoft az előző évtized elején, az áttörést azonban a Windows-t futtató, PC-s hardverrel dolgozó gépek nem érték el. Az Apple ezt a receptet kidobta, és okostelefonos operációs rendszerrel, okostelefonos processzorral gondolta újra a koncepciót. A váltás látványosan bejött, a gép így, "butított" formában is képes meggyőzni vásárlók millióit - miközben a windowsos tabletek magas áruk miatt sosem váltak tömegtermékké.
A termékszegmens azonban nem csak az Apple, hanem a Google számára is hazai pálya: a keresőóriás hosszú évek óta fejleszti modern okostelefonos platformját, amely mára egyértelmű piacvezetővé vált. A telefonok között sikerült átütő győzelmet aratni az operációs rendszer gyors fejlődésének köszönhetően, illetve az alsó- és középkategóriás, az iPhone alá pozicionált termékeknek köszönhetően.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A táblagépek szegmense azonban új terület és új csata. Az Apple nagyon erősen kezdett az iPaddel majd az iPad 2-vel, a termékből nem tudnak elegendő mennyiséget gyártani a Foxconnál. Ezzel szemben a Honeycomb zászlóshajójának szánt Motorola Xoom látványosan nem fogy, a fogyasztók mind Európában, mind Amerikában húzódoznak az androidos tabletektől. Az NVIDIA vezérigazgatója a napokban ki is fejtette elégedetlenségét az eladásokkal szemben, Jen-Hsun Huang szerint a gyártók messze túl drágán kínálják a portékáikat, azonos árszint mellett pedig az iPad könnyedén elhódítja a vevőket. Huang a belépő szintű, csupán WiFi-vel rendelkező modelleket is hiányolta, amely felkelthetné a közönség érdeklődését az androidos tabletek felé - a gyártók azonban csak a magasabb eredményhányaddal kecsegtető, 3G-s és 4G-s rádióval felszerelt modelleket reklámozzák, amelyek ára nem versenyképes.
Konklúzió
A Samsung 10.1v Magyarországon is a Vodafone kínálatában érhető el, Tablet Maxi Easy tarifával 50 ezer forintért, Tablet Maxi Comfort tarifával pedig 30 ezer forintért, kétéves hűségnyilatkozat mellett. Előbbi 10, utóbbi 13 ezer forintos havidíjjal rendelkezik, ezért cserébe 2 illetve 4 gigabájt mobilnetes forgalmat kapunk. Mobilnetezni a keret kimerülése után is fogunk tudni, csupán a sebességet viszi le a szolgáltató a 128 kilobites sebességre - kritikus esetben, e-mailezni vagy tweetelni azonban ez is elegendő lehet. Könnyű kiszámolni, hogy a 10.1v még az olcsóbb tarifával is 290 ezer forintba került két év alatt - ez nagyon sok pénz ezért a készülékért és jól mutatja, hogy nem csak a gyártók, hanem a szolgáltatók is keresik még a tabletek piaci rését.