Kit vesz palira a Vodafone és a T-Mobile?
A magyar mobilpiacon eddig példa nélküli volt, hogy két mobilszolgáltató komolyan egymásnak essen nagyobb plénum előtt, éppen ezért, valamint az események furcsa egybeesése miatt különös a Vodafone és a T-Mobile aktuális, a mobilnet sebessége köré összpontosuló hadjárata.
A mobil adatforgalom a telekommunikációs iparág egyik legdinamikusabban fejlődő, legfényesebb jövő előtt álló szegmense, ezt a már-már közhelynek minősülő megállapítást az utóbbi hónapokban egyre többször hangoztatták a nemzetközi, illetve hazai mezőnyben versengő operátorok. Míg a mobilnet-szolgáltatások indulásakor a kommunikációs stratégiát a hálózati lefedettségre építették fel a cégek, addig mostanra a sebesség lett az abszolút érték - mivel ez viszonylag könnyen összehasonlítható (bár tény, hogy kicsit nehezen eladható) paraméter, adja magát, hogy a cégek újra megkezdjék az egymásra ígérgetést.
Angolszász módi
Két magyarországi mobilszolgáltató, a Vodafone és a T-Mobile idén februárban igen sajátos módon esett egymásnak a nagy nyilvánosság előtt - a feszültnek látszó vita középpontjában éppen a mobilinternet sebessége állt. Bár az angolszász világban egyáltalán nem szokatlan jelenség, hogy a különböző szolgáltatócégek kampányaikban egymást igyekeznek kikezdeni, olykor kifejezetten rossz színben feltüntetni, Magyarországon eddig példa nélküli volt az a PR-háború, ami a fenti két szolgáltató közt robbant ki a tél végével.
Szakmai berkekben időről-időre felmerül a kérdés, hogy az efféle kampány valójában kinek az érdekeit szolgálja, illetve kinek üzen vele valójában a szolgáltató. A hazai helyzetet elemezve könnyen megállapítható, hogy az egymást csépelő vállalatok által keltett hírverés - amihez a média boldogan asszisztál, hiszen végre történik valami - valójában egyformán jól jön a T-Mobile-nak és a Vodafone-nak, veszíteni valója itt egyedül a hallgatásba burkolózó Telenornak van.
A két cég közt dúló kommunikációs háború ráadásul több érdekes fordulatot és egybeesést is mutatott korábban. Legutóbb éppen tegnap küldött mindkét cég közleményt a sajtónak a témában, a Vodafone arról számolt be, hogy jelentősen növelte a szerződési feltételekben vállalt minimális letöltési és feltöltési sebességértékeket, amire a T-Mobile egy független kutatás eredményeivel kontrázott rá (ugyanez a cég korábban leszögezte, hogy csak a szolgáltatók által közösen létrehozott Mátrix-metodikát tartja mérvadónak, hitelesnek).
Véletlen műve
Nem ez volt azonban az első alkalom, amikor a cégek merő véletlenségből ugyanazon a napon húzták elő a fiókból a témát: február 24-én a Vodafone "kötetlen háttérbeszélgetésre" invitálta a sajtó képviselőit, ahol a cég szakértői a mérési metodikák rejtelmeibe kalauzolták el az újságírókat. Azokat az újságírókat, akiknek még a Vodafone sajtótájékoztató kezdete előtt elküldte legújabb mobilnet-kampányának kreatívját a T-Mobile. A kampánynak természetesen központi eleme volt a hálózat sebessége.
Biztosan nem tudható, hogy a két, egymással tökéletes összhangban lévő kommunikáció pusztán a véletlen műve, netán jó téglák ülnek egyik-másik cégnél, ad abszurdum végső esetben a két cég közt előre leegyeztetett akciókról van szó, tény azonban, hogy a kampányokkal folyamatosan felszínen van a két vállalat neve, a fogyasztók pedig preferenciáik alapján ehhez a két szolgáltatóhoz társítják a gyors mobilnet fogalmát.
Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.
A látszatharc időzítése más szempontból is rendkívül szerencsés a szolgáltatóknak. A kormány szándéka ugyanis, hogy rövidesen értékesítse azokat a frekvenciákat, melyeket felhasználva a mobilszolgáltatók tovább bővíthetik portfóliójukat, vagy szolgáltatási területüket, a három hazai operátornak pedig jól felfogott érdeke, hogy a frekvenciákat ne egy újonnan érkező piaci szereplőnek adja az állam. Egy új szereplő érkezése mindig versenyélénkítő hatással bír (ahogy ez történt 1999-ben a Vodafone megjelenésével is), a szolgáltatók pedig az efféle PR- és marketingakciókkal azt a látszatot kelthetik, hogy a piacon élénk verseny folyik - tehát nincs szükség arra, hogy a kormány beavatkozzon azzal, hogy megkönnyíti egy új szolgáltató színre lépését.
Az eddig jobbára mérsékelt kommunikációt folytató, piacelsőségében egy pillanatig sem veszélyeztetett Magyar Telekomnak alighanem ezért, illetve pusztán presztízsből (a cég korábbi kommunikációjában különösen nagy hangsúlyt szentelt annak, hogy innovatív és piacvezető multi képét mutassa) állhat érdekében, hogy légverekedésbe kezdjen a Vodafone-nal, utóbbit viszont egészen más szempontok is hajthatják. A cég a magyar piacra utolsóként érkező szolgáltatóként nem tudta két vetélytársának előnyét ledolgozni a hangszolgáltatások szegmensében, az adatszolgáltatások esetében azonban előnyösebb helyzetben van.
Norvég letargia
A Vodafone ebben a mezőnyben az utóbbi időszakban a Telenor kíméletlen ellenfelének bizonyult, és a tavalyi évben meg is szerezte a második piaci pozíciót (ettől a T-Mobile elsősége továbbra is behozhatatlannak látszik), amit feltett szándéka megtartani. A Telenor és a Vodafone ráadásul egyaránt a hálózata megújításán dolgozik, így mindkét cég számára presztízskérdés, hogy a befektetett pénz és energia mielőbb új ügyfelek megszerzésében csapódjon le.
A Telenor azzal, hogy kimarad a Vodafone és a T-Mobile adok-kapok kommunikációjából, könnyen nehéz helyzetbe hozhatja magát a jövőt illetően, illetve egérutat adhat a Vodafone-nak, amit a piros szolgáltató nyilvánvaló módon azonnal kész kihasználni.