Kipróbáltuk: Sony Ericsson Xperia Arc
Teszteltük a legszebb telefont az Android-flottából, arra kerestük a választ, hogy a különleges design mellé társul-e elegendő belső érték ahhoz, hogy az Xperia Arc a csúcskategória vezető telefonjává váljon?
Nem volt könnyű dolga a Sony (és Sony Ericsson) rajongóknak az elmúlt évtizedben. A PlayStation márkán kívül a cég botladozott, a hagyományosan innovatív és high-tech gyártó folyamatosan ontotta magából a másodrangú termékeket, amelyeket apró design-váltásokkal újra és újra kiadtak. Az elsőre zseniális Walkman-mobilok vagy a K-sorozat a sokadik iteráció után már a legelvakultabb híveknek is unalmassá vált, nem csoda, hogy a cég súlyos pénzügyi válságba került.
A lélegzetvételt a Sony Ericsson számára is az Android hozta el. A cég a tabukat félredobva mert a platformhoz hozzányúlni, és olyan telefonokat hozott ki, amelyek ma is egyediek a piacon. Az X10 mini pro például az apró méretével, teljes billentyűzetével és zseniális kezelőfelületével olyanok számára is elhozta az okostelefonos élményt, akik amúgy sosem vásároltak volna ilyen eszközt.
Az első generációs okostelefonjairól azonban a Sony Ericsson hamar elfeledkezett, hivatalos Andoid 2.2-es frissítést egyikhez sem adott ki, az eredetileg 1.6-os verzióval érkező mobilok így csak az operációs rendszer 2.1-es változatát kapták meg. Az elhanyagolt felhasználók számára a cég csak annyit vetett oda, hogy a módosított Eclair könnyedén felér a Google-féle Froyóval - és a vitát lezárták.
Pörgessünk előre néhány hónapot: megérkezett a Sony Ericsson új androidos négyesfogata, a zászlóshajó Arc-kal az élen. A másik három telefon is figyelemreméltó, mindegyik hoz valami különlegeset az androidos ökoszisztémába (a Play a valódi játékélményt, a Neo az olcsón jót, a Pro pedig az oldalra kicsúszó billentyűzetet). Az új telefonok 2.3-as Androidot futtatnak, a várható frissítésekről azonban a gyártó mélyen hallgat - ennek megfelelően aki nem szeret könyékig turkálni telefonja lelkivilágában, az vásárolja azzal a tudattal a telefont, hogy ez a végleges szoftver.
High-tech külső
A Sony design-filozófiájára mindig a futurisztikus kialakítás volt jellemző, ez érhető tetten az Arcon is. A telefon alapvetően letisztult, de a rafinált részletek mégis egy nagyon különleges formatervet eredményeznek. Nem néz ki olyan jól, mint a renderelt sajtófotókon, de nekünk így is tetszett. A telefon nevét is adó konkáv hátlap, vagy a lefele elcsúsztatott kijelző öncélúan ugyan, de mégis stílust ad a telefonnak.
Sajnos az odafigyelés nem terjedt ki a minőségi anyagok felhasználására, az ezüstösen csillogó részek mind festett műanyagból vannak, ami nem illik egy zászlóshajóhoz. A minőségérzetet rontja a hátlap is, a telefon vékonysága érdekében ide egy anorexiás, törékeny panel került, ráadásul gyűjti az ujjlenyomatot és az érintésre is kellemetlen. Az Arc ennek ellenére nagyon jól össze van rakva, sem csavaró, sem görbítő erőhatásra nem hajlik - ami a nagyon vékony kialakítást tekintve nem kis teljesítmény. A hátlap azért bezavar, a műanyag lap nem áll masszívan a helyén, kissé lötyög.
A gombok jó nyomásponttal rendelkeznek, de túlságosan közel vannak az előlap aljához, ha hüvelykujjal akarjuk megnyomni őket, akkor a telefont kissé alul kell megfogni, így azonban a fejnehéz és kissé csúszós készülék ki akar esni a kezünkből. Kétkezes használattal persze a probléma megoldható, ami a tetőn elhelyezett kioldógomb miatt a legtöbbször amúgy is szükséges - ergonómiai szempontból azonban ez így is elégtelen.
Megfelelő háttér
Lehet vitatkozni a HTC és a Sony Ericsson döntésével, miszerint idei generációs telefonjaikból kihagyják a kétmagos processzorokat, de az igazság az, hogy a telefonon futó alkalmazásokhoz egyelőre biztosan nincs még szükség rájuk. A vita ugyanaz, mint annak idején a számítógépek esetében: nincsenek a kétmagos feldolgozást igénylő programok az okostelefonokon, és a PC-vel ellentétben a multitasking sem jelentős szempont. Természetesen ez nem igaz a táblagépekre, vagy a számítógéppé konvertálható Motorola Atrixra, a telefonokra azonban igen.
A Sony Ericsson azért nem spórolt a processzoron, az Xperia Arcba a második generációs Snapdragon, a Qualcomm MSM8255 modell került, amely a HP Pre 3-at, vagy a HTC Desire S - Incredible S párost is meghajtja. Teljesítményt tekintve a processzor hozza a Tegra 2 sebességét például a SunSpider benchmark alatt, a második mag egyelőre csak a szintetikus tesztekben mutatja meg az erejét.
Szubjektíven nézve az Arc egyértelműen gyorsabbnak érződött mint az első generációs Snapdragon chipekkel szerelt készülékek, a processzor egyértelműen elegendő volt a telefon meghajtására. Legnagyobb meglepődésünkre azonban az azonos platformon futó Incredible S még gyorsabbnak érződött, főleg a Flash-sel teli weboldalak böngészésénél, jelen pillanatban tehát a gyártó által végzett optimalizálás fontosabb tényezőnek tűnik a teljesítményben, mint a processzormagok száma - ugyanolyan Flash-verziót használtunk, az Incredible S azonban Froyót futtat, az Arc Gingerbreadjével szemben.
A Sony Ericsson Xperia Arc kiemelkedő hardvereleme a kijelző. Az LCD technológiát használó, 854 x 480 pixel felbontású és 4,2 hüvelyk átmérőjű darab tényleg nagyon jó képet ad, a megjelenítés kontrasztos, gyönyörű (de nem túltelített) színekkel. A betekintési szögek sajnos nem jobbak az átlagosnál, színinverziót azonban nem láttunk, oldalról nézve csak a kontraszt csökken. A Sony végre elkezdte aktívan használni a már bejáratott márkaneveket, a kijelző Bravia néven fut.
A kamera is Sony brandet kapott, a képérzékelő az Exmor-R nevet vette fel, és ha nem is ér a nagyméretű (DSLR-ekben is használt) szenzorok nyomába, kifejezetten jó benyomást tett. A kamera képei natív, 8,1 megapixeles felbontáson kissé zajosak (még közvetlen napsütésben is) és nem is részletgazdagok. Nyomtatni tehát nem ezeket a képeket fogjuk, számítógép monitorán, 1680x1050 pixeles felbontáson nézve azonban nagyon jónak tűnnek a képek, a színek jók, kromatikus aberrációt nem látni. A kamera videofelvételt is tud, méghozzá 720p felbontásban. A felbontás valóban ez, az elkészült videó valóban 720p méretű, a felvétel azonban pont annyi részletet tartalmaz, mintha SD minőségben készült videót néznénk.
Szerencsére a vékonyság nevében nem spóroltak az akkumulátoron, az egységen feltüntetett kapacitás 1500 mAh, ez a mai okostelefonos mezőnyben átlagos kapacitást jelent. Sajnos az akkus üzemidő ezt nem igazolta, a telefon alapos (de nem rendkívüli) használat mellett alig bírta ki reggeltől estig, pedig a hasonló felépítésű mobiloknak általában nem kihívás a legalább 24 órás működés sem.
Szoftver
Az Android 2.3 "Gingerbread" legfontosabb funkciója a rendszer összecsiszolása volt, nem utolsó sorban a kezelőfelületet illetően. Nos, a Sony Ericsson (és a HTC is) sikerrel kigyomlálta a Gingerbread finom vizuális csemegéit, az új rendszerikonoktól a kikapcsoláskor lefutó szép animációig. Sikerült még a beállításoknál látható checkboxokat is saját képekre cserélni, amitől a felület egyedi lett, viszont így most nem tudjuk, hogy kipipáltuk vagy sem az adott funkciót.
Az ilyen öncélú módosítások jelentik a kezelőfelület újdonságainak legnagyobb részét. Kapunk természetesen a telefonra exkluzív programokat is, mint a Timescape vagy a legendás TrackID. Előbbi egy használhatatlan Facebook- és Twitter-kliens, amely időrendi sorrendben mutatja barátaink üzeneteit, illetve kitehetjük a saját üzeneteinket. A hiba a kezelésben van, a térben látványosan animált üzenetek olvasása fárasztó - csajoknak lehet villantani vele, de saját felhasználásra inkább töltsük le a hivatalos klienseket, vagy valamelyik alternatív alkalmazást. Szürreális módon a modern internetes kommunikációra kihegyezett telefonon postai levelezőlap-küldő szolgáltatás is helyet kapott, amellyel (pénzért) fotóinkat küldhetjük el postán.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A telefon ismeri a DLNA szabványt is, így a médiaszervert elindítva az összes hálózati eszközről engedélyezés után elérhetjük a rajta tárolt képeket és videókat. A nagyképernyős vetítésnek azonban van más módja is, az Arc rendelkezik HDMI-kimenettel, amelyet azonban mini HDMI kábel hiányában nem tudtunk kipróbálni - a tartozékot mindenkinek magának kell beszereznie, a telefon mellé nem adnak.Konklúzió
A Sony Ericsson tud, ha akar. Számtalanszor mutatta be, hogy ha igazán rákényszerítik, akkor tud olyan telefont letenni az asztalra, amely a mind képességeit, mind használatát tekintve kiemelkedik a tömegből. Az Arc azonban nem ilyen, a gyártó lendülete elfogyott a design és a kijelző után. A kamera ugyan jó, de nem kiemelkedő, ugyanez mondható el a sebességről, vagy a felhasznált anyagok minőségéről és a kezelőfelületről is. Kérdés természetesen, hogy milyen áron kerül majd piacra a készülék, azonban ha sejtéseink nem csalnak, akkor a HTC új csúcstelefonjainál drágább lesz - miközben nem jobb azoknál.
A végső vásárlási döntés természetesen szubjektív, akinek a forma és a kijelző bejön, érthető módon választja majd az Xperia Arc-ot, hiszen a hibái nem jelentősek, a hardver pedig maradéktalanul hozza azt, ami ma egy okostelefontól elvárható. A Sony Ericsson újra beérte tehát a versenytársakat, az Arc azonban nem váltja meg a világot.