Kezünkben a HTC új okostelefonjai és tabletje
A HTC komoly terítékkel készült az idei Mobile World Congressre, hat új androidos okostelefont és egy tabletet is bemutatott. Kiderült az is, hogy a titokzatos Facebook-mobil helyett szoftveres integrációban mesterkedett Mark Zuckerberg cége, ami hihetetlenül egyszerűvé teszi mindenféle aktivitás megosztását a mobilról.
Peter Chou, a HTC vezetője sajtótájékoztatón ünnepélyes, díszes körmondatokkal méltatta cégét és a bemutatott új okostelefonokat, s látva az új felhozatalt valóban úgy tűnik, hogy a tajvani gyártó már tényleg a nagyok ligájában focizik. A HWSW Barcelonában, a helyszínen követte az eseményeket, és azon nyomban ki is próbálta az összes új androidos kütyüt.
Ráncfelvarrás: ez még nem az igazi Desire 2
A legjobban várt modell talán az új Desire, amelynek elődje 2010 egyik slágere volt, mondhatni a geek felhasználók kedvence, de 2011-re illett egy komolyabb ráncfelvarrást eszközölni. Érdekes módon a Desire S fizikai méreteit tekintve kisebb mint elődje, a kijelzője viszont ugyanakkora, tehát 3,7 hüvelyk átlójú maradt. Sajnos a hardvergombok helyét átvette a Nexus One-féle négy érintőgomb, ami talán dizájn és praktikum szempontjából is visszalépés, viszont maga a készülék sokkal izgalmasabb lett összességében.
A legfontosabb külső jegy a HTC Legendből is ismert unibody ház, ami egy egyetlen alumíniumdarabból kialakított, egybefüggő keret. Kinézetre, fogásra is jobb az új verzió, feldobja a látványt a hátul végigfutó fémrész, amit csak a felső részen egy folt, illetve alul az akkumulátorfedél tör meg. A HTC Desire S belsejében egy 1 GHz-es Qualcomm Snapdragon 8255 processzor és egy Adreno 200 GPU duruzsol, amelyek a Desire HD-ből már ismerősek lehetnek, illetve elődjénél valamivel több belső memóriát is kapott a készülék, így 768 megabájt RAM-mal és 1,1 gigabájt ROM-mal lehet gazdálkodni. A szűz, gyári készülékre körülbelül 700 megabájtnyi programot lehet telepíteni, ami jelentős előrelépés a korábbihoz képest, de egyes esetekben még ez is szűkösnek bizonyulhat.
A grafikus alkalmazások viszont itt már vállalható sebességgel futnak, az új Desire S hozza a Galaxy S-nél tapasztalható élményt, illetve megjelent a DLNA támogatás is. Komoly kérdés, hogy miért nem lett kétmagos az utód, illetve, hogy miért nincs NFC-chip a készülékben, ahogy a többi most bemutatott HTC mobilban sem. Viszont a HTCSense.com, a hozzátartozó menedzsmentfunkciók és a majdnem ingyenes, offline is működő navigáció itt már működik, s ezzel biztossá vált az is, hogy a HTC sosem fogja támogatni az online szolgáltatásával az eredeti Desire-t, a Legendet és a Wildfire-t. A Sense egyébként nem változott jelentősen, igazából csak a Gingerbread által hozott újítások tűnnek fel elsőre.
Nem sokat változott se kívül, se belül
A specifikáció többi része pedig nem változott, leszámítva, hogy bekerült egy előlapi kamera is, illetve az akkumulátor 50 mAh-val erősebb lett. Ugyan a Desire S méltó tagja az idei csúcsfelhozatalnak, viszont ezzel a konfigurációval azért nem ugrik az élre, mint tavaly ilyenkor, sőt, ha csak a hardvert nézzük, akkor épphogy kielégítő a fejlődés mértéke.
A bemutatóban szerepelt még a 4 hüvelyk átlójú kijelzővel felszerelt Incredible S, ami csak az USA-ban lesz kapható, ezért nem is foglalkozunk vele részletesebben, illetve a Wildfire S, ami elődjéhez képest alig változott, de QVGA (240x320) helyett egy HVGA (320x480) felbontású kijelzőt kapott, ami már önmagában sokat emel az eszköz fényén. A Wildfire-t leginkább a kijelző felbontása miatt kritizálta mindenki, a HTC pedig hallgatott a népekre.
Játékra kihegyezett tablet: Flyer
Komolyabb durranást inkább a Flyer jelent, ami a HTC első androidos tabletje. Hardveresen és a szoftverek, valamint támogatás terén is nagy dobás a gép, sőt fontos és jelzésértékű trendet mutat a HTC háza tájáról. A sajtótájékoztatón alig hangzott el az Android szó, s a többi gyártóval ellentétben a HTC nem is állt be a Honeycomb sorba, hanem inkább élt a saját grafikus felület alkotásának lehetőségével, így viszont csak Android 2.4 Gingerbread fut rajta. A Sense viszont itt testre szabott, teljesen elszakad a mobiltelefonos megjelenítéstől, egészen átalakítva a felületet.
A 7 hüvelykes kijelző felbontása 1024x600 pixel, amihez egy erős, 1,5 GHz-es Snapdragon processzor társul. A beépített flash háttértár 32 gigabájt, a belső memória pedig 1 gigabájt. A kijelző kényelmesen fogható, a ház vékony és szép is egyben, a Sense viszont talán nem tűnik annyira ütősnek tablet felületként a Honeycombhoz hasonlítva, mint amennyire jól mutat az okostelefonokon.
Cserébe viszont a HTC ide is olyan extra szolgáltatásokat és extrákat hozott, ami a többi gyártónál egyelőre nem érhető el. Az egyik ilyen például a kapacitív érintőceruza, amivel jegyzetelni, írni lehet a kijelzőre, s ehhez megfelelő szoftveres támogatás is van, például a könyvolvasóban, de a ceruzával a gesztusalapú vezérlés is működik. A HTC ezt Scribe-nak nevezte el egyébként.
A másik újdonság viszont tartalmat ad: a HTC integrálta az OnLive szolgáltatását, amely töménytelen mennyiségű játékot tesz elérhetővé egy katalógusszerű alkalmazás-piactéren, amiket telepítés nélkül, 2 kattintással lehet indítani. A játék pedig természetesen folyhat a tablet kijelzőjén, de akár egy tévén is, sőt külön külső kontroller is csatlakoztatható, így akár komolyabb programokkal is lehet játszani.
A 2009-es Game Developers Conference-en bemutatott OnLive az egyre népszerűbbé váló cloud-modellt ülteti át a videojátékok piacára. A rendszer működéséhez kliensoldalon elég egy kisebb teljesítményű hardver, mely a távoli szerverfarmon renderelt játéknak csak a megjelenítéséről gondoskodik. A maximális élvezethez persze elengedhetetlen az online kapcsolat, lehetőség szerint Wi-Fi vagy gyors, alacsony késleltetésű HSPA. Az OnLive képességeit jkét éve a Crysis futtatásával demózták, vagyis akár a legbonyolultabb játékokkal is lehet játszani anélkül, hogy "erőműre" lenne szükség. Az OnLive játékokhoz hasonló módon érhetünk el multimédia tartalmakat is a Flyerről, de arról egyelőre nem szól a fáma, hogy ez mely országok lakóit érinti.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A közösségi és a játékos funkciók kiemelése a Flyert a nevéhez méltóan repíti fel a mezőny elé, s ha jobban átgondoljuk, akkor ez a tablet nem is a Galaxy Tabbal vagy a Motorola Xoommal versenyez a vevők szívéért, hanem inkább a Sony PSP-vel, vagy épp a többi konzollal. A megközelítés nem biztos hogy életképes, de az eladási számok, illetve további modellek megjelenése vagy elmaradása jól mutatja majd a következő 6 hónapban, hogy mennyire sikerült forradalmat csinálni.
A Facebook-mobil minden tini zsebének kelléke
Ha már forradalom, akkor jöjjön az olcsóbb kategóriás mobilok világa, ahová mindenki a Facebook-mobilokat várta. Ha nem is egészen a várt formában, de úgy tűnik megérkeztek, a közösségi oldal és a tajvani mobilgyártó együttműködésének eredménye a Salsa és a ChaCha, amelyeken dedikált Facebook-gomb található. Ez szerencsére nem csak egyszerűen megnyitja a weboldalt vagy a klienst, hanem szituációtól, kontextustól függően másképp viselkedik. Ha a telefon böngészőjében egy weboldalon vagyunk, akkor a Facebook-gomb megyomásra megosztja azt a profilunkon keresztül, ha egy személynél használjuk, akkor üzenni lehet neki, de hosszan nyomva azonnal megjelenik a Facebook Places check-in lehetősége. A QWERTY-s ChaCha és a full touch Salsa egyaránt a fiatalabb közönségnek szól, s ezt a Facebook-gomb mellett a dizájn és a mobilok képességei is mutatják.
Az Egyesült Államokban a tinédzserek a BlackBerryért is rajonganak, s valószínűleg az olcsón elérhető ChaCha is kedvencük lesz. A billentyűzet fogása kényelmes, nagyon gyorsan lehet gépelni rajta, köszönhetően a gombközöknek, illetve a nyújtott gomboknak, amiket könnyen el lehet találni őrült tempójú chatelés közben is. A másik Facebook-mobil, a Salsa pedig inkább egy Legend- utánérzés, csak kicsit kiegyenesedve és az unibody fémház nélkül.
Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.
A Salsa 3,4 hüvelyk, a ChaCha pedig 2,8 hüvelyk átmérőjű kijelzőt kapott, ami 320x480, illetve 480x320 felbontást jelent egyik, illetve másik gépnél. A ChaCha esetében ez nagyon jónak számít, a Salsánál viszont rossz érzésünk támad a nagy kijelző és a kis felbontás miatt. Processzorban sem erős egyik jószág sem, a tavaly gyakran felbukkanó 600 MHz-es Qualcomm processzorok kerültek a burkolat alá. A célcsoportot a tinik alkotják, akik elsősorban kommunikálni akarnak, nekik ez aligha okoz problémát, ahogyan az 512 megabájtos belső memória sem. A két kis mobil pár héten belül megjelenik, Android 2.4operációs rendszerrel, de a vevőknek valószínűleg sokkal érdekesebb, hogy várhatóan olcsók lesznek, jól használhatóak, egészen jól néznek ki és strapabírónak is tűntek.
Szélesedik a kínálat
Új bejelentéseivel a HTC megmutatta, hogy nem csak az órajel növelésével vagy több memóriával, több processzormaggal lehet eladni egy új termékcsaládot, hanem funkcióval, szolgáltatással. A sajtóesemény után a különböző modelleket bemutató HTC-dolgozók kommunikációjából az derült ki, hogy egyre kevésbé támaszkodna a HTC az Androidra és egyre jobban a saját maga által létrehozott szolgáltatási körökre. A tablet esetében erős húzás, hogy a Honeycomb helyett maradtak a régebbi, telefonokra optimalizált verziónál csak azért, hogy a Sense-t ne kelljen kidobni.
Az elmúlt években az okostelefon-gyártóknak volt honnan feljönni, a kapacitív kijelzős korszak kezdeti próbálkozásai után az Apple üldözése közben mindenki nagyon igyekezett. Most a meglevő képességek csiszolgatásán van a hangsúly, az átfogó fejlesztések helyett inkább a rétegigények kielégítése felé megy el több gyártó, köztük a HTC is, ráadásul a tajvani cég szép lassan kitaposta magának az utat, amivel egyértelműen megkülönbözteti magát a többi cégtől. Ezt figyelembe véve a HTC az Androiddal mégsem lovagol a pokol felé, sőt, akár vissza is fordulhat és a pár éve ismeretlen klónozó cégként kezdő, de jelenleg már az öt legnagyobb okostelefon-gyártó közt számon tartott vállalat még mennybe is mehet.