2010 be nem váltott ígéretei - I. rész

3D tévé

Nagyjából egy évvel ezelőtt egy távoli bolygó nyurga, kék színű, hosszú farkú lényei forradalmat indítottak a mozikban: mindenki a na'vi-kra volt kíváncsi, fejfájás ide, hányinger oda, az Avatart egyszerűen látni kellett 3D-ben. A szórakoztatóelektronikai eszközök gyártói a hatalmas sikert látva felbátorodtak: ami működik a nagy vásznon, az működni fog a nappaliban is. A tévégyártók ambiciózus tervekkel kezdtek neki 2010-nek - kapóra jött nekik a mozis 3D-s korszak újbóli fellendülése, az egyre kisebb haszonnal értékesíthető lapostévék mellé végre fel lehetett venni egy olyan technológiát, melynek kifejlesztése és tömeggyártása nem igényelt nagy befektetést.

A Sony már tavaly novemberben azt vizionálta, hogy három éven belül tévéinek fele 3D-s lesz. A Samsung később csatlakozott, de a koreaiaknak jobban sikerült meglovagolniuk a hype-ot, így ma már a legtöbb laikus meg van róla győződve, hogy a 3D-s televízió valójában Samsung-találmány. Mindenesetre ha a mostani trendek folytatódnak, a Sonynak, a Samsungnak, illetve a többi gyártónak is újra kell írnia az előrejelzéseket, a térhatású képet nyújtó tévé ugyanis egyáltalán nem fogy olyan jól - statisztikák szerint az amerikai háztartások 1 százalékában van csupán 3D-s tévé, és csupán 8 százalékukat foglalkoztatja komolyan, hogy ilyen berendezést vásároljon a közeli jövőben.

Az érdektelenség több okra vezethető vissza, melyek közül elsőként az eszközök magas árát lehetne említeni, de a szemüvegviselés kényelmetlenségei, valamint az élettani hatások (tengeribetegség, fejfájás, szemfáradás) is közrejátszhatanak abban, hogy a nagy többség továbbra is a hagyományos lapostévét választja.

A fentieken túl problémát jelent a tartalmi támogatás szinte teljes hiánya: a tartalomszolgáltatók nem szívesen költenek dollár százmilliókat arra, hogy 3D-ben forgassanak, az eszközgyártók viszont addig nem képesek áttörést elérni az eladásokban, amíg nem lesz nagyobb választék a filmekből, vagy a 3D-s csatornákból. Az otthoni kiadványok nagy része B-kategóriás animációs filmekre korlátozódik (itthon például jelenleg öt ilyen film vásárolható meg, majd tízezer forintért cserébe), a világon fogható 3D-s tévécsatornákat pedig egy kézen meg lehet számolni. A helyzetet nem könnyíti meg, hogy egy évvel a bemutató után sem került a boltokba az Avatar 3D-s változata Blu-ray-en,

A 3D-s tévék számára a másik reménysugarat a videojáték-ipar jelenthette volna idén, de hiába lett felruházva minden szükséges képességgel a PlayStation 3, a 3D-s játékok száma egyelőre ha lehet még a 3D-s Blu-ray moziknál is korlátozottabb. Mindent összevetve a 3D-s tévé 2010 végén távolról sem az a sikersztori, amit a tévékészülékek gyártói egy éve elképzeltek, bár tény, hogy mindez nem jelenti azt, hogy teljesen reménytelen a technológia - más kérdés, hogy ha az Avatar-lufi kipukkan, mi fogja meghozni újból az áttörést.

Google Wave, Buzz, Chrome OS

A Google idén sok téren ért el komoly sikereket, elég csak a Chrome-ra és az Androidra gondolni, de az egyik legfontosabb területen bukást könyvelhet el. A közösségi webbel kapcsolatban hallottunk nagy ígéreteket, terveket, de már év közepén látni lehetett, hogy a webes óriás megrekedt. Az első nagy arculcsapást akkor osztotta ki magának a Google, amikor a Wave-et tavasszal az érdektelenségre hivatkozva kénytelen volt bezárni. Jól kifundálták, hogy mire lehet szükség egy következő generációs kommunikációs platformban, de egyrészt túl bonyolult, túl komplex lett a szolgáltatás, másrészt a zárt, de kritikus tömeg nélküli rendszer eleve halálra volt ítélve.

A pofon párját a Facebook osztotta ki, amikor bemutatta az új Messages szolgáltatását. A koncepció hasonló: össze kell fésülni a különböző kommunikációs felületeket, s integráltan kell tálalni a felhasználók elé. A Facebook lemarta a felesleges részeket a Wave koncepciójából, s csak a legalapvetőbb gondolatokat tartotta meg, a 600 milliós felhasználói háttér pedig gondoskodik arról, hogy akkor is sikeres legyen, ha önmagában nem állna meg a szolgáltatás.

A Google 2010-ben, látva a Wave elmúlását egy másik kezdeményezéssel is nekiment a közösségi webnek, mégpedig a Buzz-zal. Adatvédelmi problémák miatt eleve rossz rajtot vett a tartalommegosztó szolgáltatás, s ezek után hiába csiszolták a fejlesztők, az online közösségi intelligencia elkönyvelte rossznak. Egyes kisebb közösségekben működik a Buzz, de áttörő sikert nem tudott elérni, leginkább azért, mert a funkciói megtalálhatóak a Google Readerben, Twitteren, Facebookon és egyéb már működő helyeken. A Buzz nem adott többet, s nem adott jobban, ezért ez is a feledés homályába merül szép lassan. A Google közben készül a Google.me közösségi felülettel, amiről gyakorlatilag semmi biztosat nem tudunk - viszont minden egyes nap, amíg nem jelenik meg, közel egymillió új Facebook-felhasználó lesz a világon, s egyre jobban megszilárdulnak a most működő modellek, amiket nem lesz egyszerű feltörni.