Kipróbáltuk: ZTE Blade, jó és olcsó

Egyre több ismerős keres meg azzal, hogy ajánljak neki egy igazán jó okostelefont, lehetőleg Androiddal. Amikor szóba kerül a Sony Ericsson Xperia X10, a HTC Desire vagy Legendet, esetleg a Motorola Milestone vagy a Samsung Galaxy S, felcsillannak a szemek: a képességek, kinézet és a teljesítmény lázba hozza a laikusokat is. Az izgalom egészen addig tart, amíg rá nem térünk az árakra. Ha nem számítjuk a szolgáltatói részletfizetéses és kedvezményes akciókat, akkor a fenti készülékek közül a legolcsóbb is kétszer annyiba kerül mint amennyit egy átlag magyar okostelefonra költ.

Eddig kevés volt az igazán okostelefon, majd most

Pár hónappal ezelőtt megjelentek ugyan az olcsó androidos mobilok, mindhárom szolgáltató kínálta a kínai Huawei valamelyik modelljét, vagy saját márkaneve, vagy a Red Bull brand alatt. Ezek tényleg filléres mobilok voltak, de a legtöbbjük vállalhatatlan minőségű, csúnyácska és hardveresen is gyenge volt. Tesztünkben az olcsó mezőny cudarul szerepelt, s csak az LG Optimus jelentett reményt a kevés pénzért vállalható mobilt venni akaróknak. A csúcsmodellek mellett azonban már érett, használható középosztály kezd felfejlődni, s jövőre várhatóan megjelennek a listaáron 25 ezer forint alatti készülékek is. Az új korszak első ígéretes darabja a Huawei-hez hasonlóan szintén kínai gyártó, a ZTE, ami a mobilhálózati eszközök (bázisállomások, átjátszók, stb) után a konzumer piacot is célba vette Európában.

A ZTE Blade feltöltőkártyás előfizetéssel már 38 ezer forintért hazavihető, ami korrekt belépő lehet mindenkinek az okostelefonok világába, előfizetéssel pedig akár 0 forintért is hozzánk vágják a T-Mobile-nál. A meglepetést viszont nem csak a mobil ára okozza, hanem az is, hogy a belépő kategóriában szokatlanul szép, kiforrott tervezés, viszonylag igényes anyaghasználat, elegáns kialakítás jellemzi. Egymás mellé téve néhány 100 ezer forintnál drágább társával nem ordít a különbség, sőt, egészen kellemesen néz ki a Blade. A dizájn egyetlen gyengéje a két szélen futó, krómszínűre festett műanyag, ami kissé zsibvásárinak hat, de sokaknak akár tetszhet is.

Az előlapon a kijelzőt egy fekete keret veszi körül, ami nem túl széles, de a széleken pont van annyi hely, hogy meg lehessen fogni a készüléket anélkül, hogy a kijelzőt megnyomnánk. Lent a szokásos négy gomb helyett viszont csak hármat találunk, a home, menü és vissza gombokat. A keresés gomb hiányzik, de ezt egyébként is kevesen használják. Felül a bekapcsológomb és a headset-csatlakozó bújik meg, jobb oldalon a hangerőállító gombok, illetve a külső hangszóró, a bal szélen a micro-USB port van, alul pedig mindössze a mikrofon található. A Blade borítása a kijelző körüli fekete részt leszámítva sötétszürke műanyag, ami jól ellenáll a karcolásoknak, pedig hordtuk kulccsal is egy zsebben.

Nyugaton AMOLED, Kelet-Európában csak TFT

A bekapcsolás után a csúcskategóriás készülékekhez szokott szem több dolog miatt is csóválhatja a fejét: a nálunk kapható verzióba csak TFT-kijelző jutott, pedig Nyugat-Európában AMOLED megjelenítővel árulják a Blade-et. A TFT valamivel tompább, kevésbé kontrasztos, kevésbé fényes képet és nem túl ragyogó színeket ad, de a 3,5 hüvelyk képátlójú érintőképernyő egyébként kellően reszponzív, az érintésre jól reagál, s annak ellenére, hogy csak TFT, nincs komolyabb probléma a fényerővel sem. A napsütésben persze nem látszik igazán jól a képe, de ez minden TFT-re jellemző.

A kijelző felbontása 800x480 pixel, ami kiemeli a Blade-et a kategóriatársak közül, ennyi pénzért a Huawei (T-Mobile Pulse, Vodafone 845, Red Bull RBMK, RBM2) vagy az LG (Optimus) csak jóval kevesebb pixelt ad. A nagy felbontású kijelző áldás és átok egyszerre: a 2.1-es Androiddal érkező mobilban egy több éve piacra dobott, 600 MHz-es Qualcomm MSM7227-1 processzor dolgozik, ami néha láthatóan szenved a sok képpont kipakolásával - a videók lejátszása is problémás, ha nem kicsinyítjük őket bélyeg méretűre. A HWSW által korábban kipróbált Sony Ericsson X10 Miniben is 600 MHz-es processzor van, de ott jóval kisebb a felbontás, így nem érezni lassúnak. A ZTE Blade esetében viszont a menük és a programok esetén is érezni a gyengébb tprocesszort, leginkább a szoftverek indulása közben érhető tetten a komótosság, de ha egy program már fut, akkor teljesen rendben van.

Nem túl gyors, de vállalható

Az Angry Birds esetében például a hirdetések váltásakor megakad a játék, a pályák betöltése pedig néhány másodperccel tovább tart mint a csúcskategóriás készülékek esetében. Igazi halált az jelent a mobilnak, ha komolyabb weboldalakat nyitunk meg vele, ha sok a grafikus elem, a képernyő görgetése belassulhat. Tudva azt, hogy hamarosan megjön a Blade-re is a Flash 10.1-et is kezelni képes Android 2.2, lehetne félni teljesítmény problémáktól, de ebben az esetben az Adobe multimédia platformját nélkülözni kénytelenek majd a felhasználók, ugyanis a Blade ARM v6-os processzorát nem támogatja a Flash 10.1.

Így viszont a JIT fordító jótékony hatása miatt gyorsabb lesz a böngészés, és a Flash nem fogja visszahúzni azt. Jelen állapotában a mobil webes megjelenítése kielégítő, de az oldalak betöltése nem túl gyors. Tesztünkben az Index.hu betöltéséhez a Blade-nek Flash tartalmak nélkül 30-35 másodpercre volt szüksége, majd ezen az oldalon a gyors scrollozás (főleg háttérben futó egyéb alkalmazások mellett) döcög, a zoom pedig erősen akadozik. Ugyanez az Index.hu oldalbetöltés egyébként egy HTC Desire-ön 8 másodpercet vett igénybe Flash betöltésekkel együtt, a scroll és a zoom pedig a betöltés befejeztével teljesen sima.

Összességében egy kezdő okostelefon-felhasználó számára kielégítő lesz a teljesítmény, 38 ezer forintért meg tudjuk bocsátani, hogy az animációk nem teljesen simák, illetve azt, hogy néha várni kell. Arra viszont figyelni kell, hogy a nagy felbontás és a gyenge processzor kombinációjában a rendszer kényesebb lesz a háttérben futó folyamatokra is - felejtsük el a Live Wallpapert, és mindig figyeljünk oda arra, hogy a programokból tényleg kilépjünk (vissza gomb) és ne csak taskot váltsunk (home gomb).

Magas felszereltség

Ha valamit dicsérni lehet, akkor az a Blade felszereltsége. A 3,2 megapixeles autófókuszos kamera mellett találunk benne sztereó Bluetooth 2.1-et, sztereó FM-rádiót, GPS-t A-GPS támogatással, gyorsulásmérő és közelségérzekelő szenzort. Az előbbi a képernyő megfelelő irányba forgatásához, illetve a játékokhoz szükséges, az utóbbi pedig ahhoz, hogy a fülünkhöz emelve a telefont a kijelző kikapcsolhasson. A microUSB-port mellett találunk microSD memóriakártya foglalatot is, ami maximum 32 gigabájtos kártyákat fogad, a dobozban egy 2 ggiabájtos darabot mellékelt a gyártó.

A Blade Wi-Fi vezérlője a 802.11b/g szabványokat támogatja, azaz a leggyorsabb n-est nem, de a legtöbb helyen továbbra is a 802.11g az elterjedt ma még. A mobilinternethez, 3G-hez szükséges HSPA-modul viszont a csúcsmodellekhez hasonlóan támogatja a 7,2 Mbps letöltési és 5,76 Mbps-es feltöltési sebességeket. Ilyet a valóságban nehezen lehet elérni (ezek elméleti maximumok), de minden felhasználó biztos lehet benne, hogy a jelenlegi hálózatokból kihozhatja a legtöbbet, amit egy mobillal lehet. (Tekintsünk el a tesztjelleggel, kevés helyen üzemeltetett HSPA+ és LTE hálózatoktól).

A fényképező csak a kötelező kört futja meg, a 3,2 megapixeles kamerától nem kell és nem is lehet sokat várni. A kézből készített képek viszonylag tiszták, de életlenek lesznek, a szoftveres képjavító mechanizmus inkább ront a végeredményen, mint segít. Az élet apró történéseinek megörökítésére éppen alkalmas, de fontos alkalmakkor ne számítsunk rá úgy, mint egy kompakt fényképezőgépet kiváltó eszközre. A fényképező szoftvere is az alapokat hozza, azaz nincs benne túl sok beállítási lehetőség, de épp emiatt könnyű és gyors a használata. Videókat legfeljebb QVGA, azaz 320x240 pixeles felbontásban rögzít a Blade.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A kínai mérnökök a hardvert jól összerakták, sőt ez alatt nem csak a belsőségek bőséges kínálatát kell érteni, hanem azt is, hogy a mobil robusztus, jól kézre áll, jók az illesztések és nem félünk attól, hogy szétesik a kezünkben. A Blade tömege akkumulátorral és SIM-kártyával együtt mindössze 115 gramm. Az üzemidővel sem volt komolyabb problémánk, az 1250 mAh-es akkumulátor bőven bírta 1,5-2 napig, intenzív használat mellett persze ez is lemerül gyorsan. Intenzív alatt itt is a sok GPS-használatot vagy a jelentős mennyiségű letöltést, illetve a folyamatos játékot értjük.

Ez is csupasz

A szoftverek tekintetében viszont nem estek túlzásokban a fejlesztők, egy szinte teljesen szűz Androidot kapunk néhány extra alkalmazással és eredeti menükkel, mindenféle cicoma és kedves extra nélkül - szerencsére az Android Marketről letölthető programokkal bőven extrázhatjuk a telefont, egyedüli korlátot a 150 megabájt szabad alkalmazásmemória jelent. Így a mobil szoftverezése a felhasználó feladata lesz. Ez viszont nem egy szerencsés dolog, hiszen a laikus, a mobilért csak 38 ezret fizető ügyfél épp nem az, aki tudni fogja hová nyúljon a Market virtuális polcain.

A T-Mobile webshopjában a cikk megírásának pillanatában éppen készlethiányt jeleznek, ami jól mutatja, hogy a hazai piac mennyire éhezett egy olcsó, de vállalható minőségű androidos mobilra. A karácsonyi szezonban a ZTE szerint már több ezer darabot fognak értékesíteni belőle a magyar piacon, s jövőre ezen a modellen felül több ZTE mobilra is számíthatunk hasonló adottságokkal. Ha valakit csak az tart vissza a vásárlástól, hogy a TFT kijelző helyett egy AMOLED-et szeretne, az az eBay-en 45 ezer forinttól találhatja meg ZTE Blade vagy Orange San Francisco néven a nyugat-európai verziót, amelybe több memória is került.

I want you!

Ha valaki most ismerkedne meg az okostelefonok világával, akkor a Blade kitűnő választás, hiszen nem kell egy vagyont fizetni érte, s a következő mobilt már saját tapasztalatból, saját igények mentén tudja kiválasztani bárki. Értelemszerűen a készüléket úgy érdemes megvenni, hogy valamilyen adatcsomag is aktív legyen az előfizetés mellett, amivel ki lehet használni az Android képességeit.