Exkluzív: kipróbáltuk a világ első LTE-hálózatát
Szinte pontosan egy évvel ezelőtt indult el Svédország és Norvégia fővárosában a TeliaSonera LTE-szolgáltatása, mely elsőként mutatta meg a világnak, mire lesz képes a nem is olyan távoli jövő mobilhálózata. A stockholmi infrastruktúrát most nekünk is alkalmunk volt kipróbálni - az eredmény minden tekintetben lenyűgöző.
Stockholm több szempontból is különleges európai főváros: Svédország az Európai Unió egyik leggazdagabb tagállama, a jóléti állam fővárosa ennek megfelelően fullextrás szolgáltatásokat nyújt az ott élőknek - például télvíz idején alulról fűtik a sétálóutcákat és mozgójárda van a metróban. Itt található a világ legnagyobb mobilhálózati-eszköz gyártójának, az Ericssonnak a főhadiszállása, mindebből pedig természetszerűleg következik, hogy itt van a világ egyik leggyorsabb mobilnet-szolgáltatása is.
A két torony
Ami azt illeti, a svédek - az Ericsson hathatós támogatásával - mindenkinél előbb vágtak bele a Long Term Evolution, vagyis LTE-hálózatok kiépítésébe, és jelenleg is Svédországnak van a legkiterjedtebb ilyen hálózata, noha a szolgáltatás Norvégia fővárosában is elindult. A két főváros közt alapvető különbség, hogy míg Stockholmban az Ericsson építette a teljes infrastruktúrát, addig Oslóban csak a maghálózatot adja a svéd gyártó, a rendszer többi elemét a Huawei szállította. A kereskedelmi szolgáltatás mindkét országban tavaly decemberben indult, Svédországban idén év végére már 28, Norvégiában pedig három települést fedve le LTE-szolgáltatással.
Az LTE rendszerek kapcsán a témában jártasabbak számára többnyire az adathálózaton jelentkező lényegesen nagyobb letöltési és feltöltési sávszélesség, valamint a jelenlegi 3G-s hálózatokhoz képest hatékonyabb erőforrás-elosztás jut azonnal eszébe. Való igaz, tesztkörülmények közepette akár több száz megabites sávszélességet is el lehet érni LTE-hálózatokkal, a felhasználók azonban egy darabig biztosan nem fognak ilyen értékekkel találkozni. A hálózat ettől függetlenül lényegesen fürgébben reagál nem csak a nagyobb sávszélességnek, hanem a teljes IP-alapú forgalomból adódóan a vezetékes hálózatok szintjét elérő válaszidőnek köszönhetően - ez az, amit a szolgáltatók a manapság oly divatos "jobb ügyfélélmény" jelzős szerkezettel illetnek, ami mindent egybevetve nem is áll messze a valóságtól.
Karácsonyra készülnek a Telia üzletek: 4G a fa alatt
A szolgáltatók láthatóan egyelőre maguk sem tudják még pontosan, mivel lehet eladni nagyobb tömegeknek a fejlettebb szolgáltatást: a 3G-s korszak hajnalán a videotelefonálásban rejlő lehetőségeket gondolták a húzóerőnek, most a netes HD-videó streaming a sztár: Mi sem jártunk még olyan LTE-bemutatón, ahol ne vetítettek volna le legalább egy részletet az Avatarból, vagy valamelyik Harry Potter moziból - természetesen a mobilhálózatot felhasználva közvetítő közegként.
Pattogós svéd modell
Pedig az új generációs hálózat fürgesége már a legnépszerűbb internetes aktivitás, a böngészés során is azonnal nyilvánvaló, különösen olyan oldalak betöltése esetén, ahol a grafikus elemek sokasága, vagy a túlságosan nagyra hízott kód miatt a megszokott 3G-s mobilhálózatokon hosszú másodperceket kell várni a megjelenésre. Tipikusan ilyen magyar oldal az index.hu nyitóoldala, ami a stockholmi LTE-hálózaton a mérési helytől függetlenül valósággal berobbant a böngészőbe a címsorban leütött enter után.
Carina Axelsson, a TeliaSonera kommunikációs igazgatója lapunknak elmondta, ő is használja egy ideje az LTE-t és tapasztalatai szerint a végfelhasználók nagy részének pont a böngészési sebesség javulása adja el a szolgáltatást. A Telia egyébként prémium szolgáltatásként értékesíti az LTE-t, a maximális elméleti sávszélesség 80 Mbps, és 18 hónapos hűségvállalás esetén havonta 499 svéd koronát, vagyis nagyjából tizenötezer forintot kell fizetni érte. Hűségszerződés esetén a modem (egyelőre egyetlen, Samsung gyártmányú kapható) is ingyen jár, egyébként 3445 koronába, vagyis körülbelül 105 ezer forintba kerül, amit egy összegben kell kifizetnie a vevőnek.
A kommunikációs vezetőnél természetesen rákérdeztünk arra, mi a helyzet a peer-to-peer felhasználókkal, ami a Pirate Bay és a Kalózpárt hazájában teljesen kézenfekvő kérdésnek tűnhet. Az illetékes szerint a p2p az LTE hálózatokon is jelen van, de egyelőre kevesebb vizet zavar, éppen ezért a havi 30 gigabájtos fair use policy még nem kötelező érvényű. Axelsson az üzleti modellel kapcsolatban a HWSW-nek kifejtette: az LTE lehetőséget ad arra, hogy a szolgáltatók nagyfogyasztóknak, így például tévétársaságoknak értékesítsenek garantáltan nagy sávszélességű csomagokat. A Teliának egyébként ezzel együtt is egyelőre csupán néhány ezer LTE-ügyfele van, a szárnyait bontogató szolgáltatás tehát még nem tömegtermék.
Hogyan mértünk?
Ami a szolgáltatás technológiai részleteit illeti, az Ericsson által felépített rendszer az urbanizált területek lefedésére leginkább alkalmas 2,6 GHz-es frekvenciasávban üzemel. Az átviteli közeg és a végberendezések elméletileg akár 100 Mbps sávszélességet is képesek elérni, a mérések során azonban legfeljebb 49 Mbps letöltési sávszélességet mértünk, ami arra enged következtetni, hogy az egy terminálon elérhető sávszélesség 50 Mbps-re van korlátozva a Telia hálózatán. Méréseink alapján kijelenthető, hogy az LTE-re a hagyományos 3G-s szolgáltatásokkal szemben jellemző a letöltési és feltöltési sávszélesség (jobb) egyensúlya, az esetek nagy részében a két mért sebességérték nem különbözött lényegesen egymástól.
Méréseink
Ahogyan az a technológia működéséből várható volt, a maximális sebességek megnövekedésével egyre szélesebb tartományban szórnak az értékek. Innen nézve úgy tűnhet, hogy egyre kiszámíthatatlanabb a szolgáltatás, ami igaz, ha egy adott sebességet várunk el. A számokból azonban az is kiviláglik, hogy ha a szolgáltatás színvonalát vizsgáljuk, akkor egyértelműen sokkal magasabbra került a léc, és még a rosszabb esetekben is kiváló sebességeket tapasztalunk.
A Samsung USB-s modeme akcióban
Ünnepi mix a bértranszparenciától a kódoló vezetőkig Négy IT karrierrel kapcsolatos, érdekes témát csomagoltunk a karácsonyfa alá.
A mérési tapasztalatok szerint a maximális letöltési sebesség meghaladta a 49 Mbps-ot, míg a minimális is 9 Mbps felett volt, az esetek 75 százalékában pedig legalább 25 Mbps sávszélességgel teljesített az LTE mobilhálózat, míg az esetek negyedében 31 Mbps feletti átlagos gyorsaságot produkált. További bizonyítékként a szolgáltatás robusztusságára, a leglassabb helyszínen is átlagosan 17 Mbps feletti értéket produkált az öt mérés.
Ennél is nagyobb fejlődés jelentkezik a feltöltési sávszélességre nézve, aminek jelentősége a felhasználói élmény szempontjából kiemelten fontos, tekintve, hogy a HSPA-hálózatok e téren viszonylag gyengén teljesítenek, és mindez negatív kihatással van a késleltetésre is. A stockholmi LTE legalább 7,5 Mbps feltöltési átlagsebességet mutatott a mérésekkor, és egészen az elképesztő 35,2 Mbps-ig is felkúszott. Az esetek háromnegyedében 8,3 Mbps vagy feletti feltöltési átlagsebesség mutatkozott, de két helyszínen is 30 Mbps feletti uplinket kaptunk folyamatosan.
A legfontosabb azonban mindenképpen az, hogy a késleltetések még lejjebb szorultak, méghozzá jelentősen, és elérik egy vidéki, vagyis a gerinctől távoli ADSL-hozzáférés szintjét. A Telia stockholmi LTE hálózata az összes helyszínen és az összes méréskor rendkívül alacsony pingeket produkált, a legrosszabb érték is 33 milliszekundum lett, de az esetek háromnegyedében 31 alatti pingeket láttunk.
Ezzel valóban pattogós böngészést, a vezetékes szélessávnál megszokott oldalbetöltődési gyorsaságot tapasztaltunk, és ez már bármilyen gyors online játékra is használható. A technológia mélyelemzése nélkül lényegében az a teljes hosszában, a rádiós rétegtől kezdődően IP-alapú hálózati architektúrának, valamint a nagyobb feltöltési kapacitásoknak köszönhetően redukálódó átviteli időknek köszönhető.
Eldugott antenna egy belvárosi házon: kerülik a feltűnést
Gyere le velem a föld alá!
Az Ericsson berendezésieből kiépített hálózat fizikai sajátossága emellett, hogy az eszközök gyakorlatilag teljesen láthatatlanok. Mindez egyrészt abból fakad, hogy az LTE infrastruktúra esetén a kabinetek száma, valamint azok mérete is jelentősen csökkent a 2G-s és 3G-s rendszerekhez képest, másrészről a tervezőmérnököknek sikerült olyan diszkréten elhelyezniük a stockholmi óvárosban az antennákat, hogy azok csak az avatott szem számára láthatók. Az utcákat besugárzó rendszerek ereszcsatornák mellett vagy alatt simulnak az épületek falára, a magas házakról, vagy kéményekről kitüremkedő antennaerdőnek itt nyoma sincs. A Kista nevű ipari zónában - ahol az Ericsson főhadiszállása is található - van ellenben földhővel hűtött (!) bázisállomás, ami valódi technológiai kuriózum.
Jó, de mikor lesz ilyen itthon?
A stockholmi mérések kapcsán minden mobilnetezőben felmerülhet a kérdés, hogy ez a technológia mikor gyűrűzhet be hazánkba. Nekik jó hír, hogy már itt van, igaz egyelőre csupán egy kisebb teszthálózat formájában, melyet a T-Mobile és az Ericsson szakemberei közösen hoztak létre. A budapesti hálózati teszt lényegében ugyanazokkal a paraméterekkel, és ugyanazokkal az eszközökkel üzemel, mint a stockholmi éles hálózat, igaz, a szolgáltatóknak egyelőre nem állnak rendelkezésre azok a frekvenciák, melyeken az LTE szolgáltatást el lehetne indítani.
Hogy ez a helyzet mikor változhat, azt egyelőre senki nem tudja pontosan megmondani, a 2,6 GHz-es frekvenciablokkok megpályáztatása azonban aligha történik meg záros időn belül Magyarországon. Ma optimista becslések szerint 2012-ben jöhet el az az idő, amikor a svéd hálózathoz hasonló műszaki színvonalú rendszerek élesbe állhatnak Magyarországon - addigra már nem csak Svédországban és Norvégiában, hanem a legtöbb balti államban, emellett a nagy nyugat-európai országokban is működik majd LTE-szolgáltatás, melyet jobb híján kénytelenek vagyunk mi is úgy értékelni, hogy ez az a technológia, mely a mobilnetezést igazán felhőtlen élménnyé varázsolja.