Kipróbáltuk: HTC Desire HD

A HTC Desire HD elsőre túl nagynak tűnik. Sokan vannak, akik szerint a 3,7" kijelzős Desire is túlméretes, de a HD pár perces tapogatása után szinte picinek hat. A hétköznapokban a 4,3 hüvelykes kijelzőméret már nem éppen praktikus, nem minden zsebben fér el a telefon, nehéz és az egykezes használat is elég macerás. Ellenben az okostelefon léptékkel óriási kijelző meghálálja magát, ha internetezésről, játékról, filmnézésről, vagy felhasználói programokról van szó, a gépelés nagyon kényelmes rajta, az apró virtuális billentyűk miatti elgépelésnek itt nyoma sincs már.

Tisztán elegáns monstrum

A kijelző majdhogynem kitölti a Desire HD teljes előlapját, alul épp csak marad hely a négy vezérlőgombnak, amit a Desire-ral ellentétben érintésérzékeny felületekkel oldott meg a HTC. Ha hátára fordítjuk a mobilt, akkor egy levehető fedőt találunk, ami alatt a SIM- és a memóriakártya helyét leljük, az akkumulátor azonban nem innen, hanem oldalról csúsztatható a készülékbe. A hátlap többi része nem távolítható el, masszívabbá téve az egész mobilt. A felső részen a 8 megapixeles kamera dudorodik ki, mellette pedig egy dual-led vakut találunk, ami a fotózás mellett zseblámpaként is kiválóan teljesít.

A legnagyobb Desire külleme viszonylag visszafogott, óvatosan elegáns. Az előlapon semmi hivalkodót nem találunk, az egyetlen, ami megtöri a sötét vonalakat, a hangszórót rejtő ezüst rács a felső élnél. A Desire-hoz képest a különbség mindössze annyi, hogy a 3,5 mm-es fülhallgató-aljzat fentről alulra került, a töltőcsatlakozó mellé, illetve elbúcsúztunk az optikai joy-tól. Ez utóbbit egyébként szinte soha nem szükséges és nem is praktikus használni azokon a mobilokon sem, ahol van ilyen. Az Android kezelőfelülete egyszerűen nem igényli az érintőképernyőn túl bármilyen más egyéb mutatóeszköz jelenlétét.

A Desire HD ránézésre a PDA-k hangulatát idézi, kiegészítve a sokkal modernebb formavilággal, illetve a fém és az üveg által adott plusz komfortérzettel. A nagy méret és a fémborítás nagyon jól áll a mobilnak, igaz a súlyt jelentősen növeli, nem kevesebb mint 164 grammot nyom a készülék. A hátlap az óvatos próbálkozásoknak ellenállt, s nem karcolódik, s ugyanígy a kijelző feletti réteg is rugalmasabbnak tűnik, mint elődjéé, a két hetes használat során egyetlen sérülés sem keletkezett rajta.

Csiszolt Desire

A méretet leszámítva nem különbözik jelentősen a Desire és a Desire HD, mindkettőnek 480x800 pixeles felbontású a kijelzője, mindkettőben van gyorsulásmérő, közelségérzékelő, illetve  multi-touch támogatás is. A processzor a HD változatban is a jól ismert Qualcomm Snapdragon 1 GHz-es modell, Hálózati képességeit tekintve a ismeri a Wi-Fi szabványok közül a 802.11 b/g mellett az n-t is, HSDPA-n 14,4, HSUPA-n pedig 5,76 Mbps maximumális le- és feltöltési sebességre képes.

Mindenképp meg kell említeni, hogy a Desire szűken mért belső memóriája után nem sajnálták a megabájtokat a mérnökök. A mobil belső tárhelye 1,5 gigabájt, így már nem kell kompromisszumokat kötni, ha olyan SD-re nem telepíthető programokat használnánk, mint a Firefox Mobile vagy a Skype for Android. Emellett 768 MByte RAM került még a telefonba, az adatoknak pedig a maximum 32 gigabájtos microSD-kártya lesz a helye. A csomagolásban egyébként a vásárlók találnak egy 8 gigabájtos kártyát, ami a legtöbb felhasználónak elegendő is lesz.

Van benne DLNA és DivX is

Multiméda terén sem kell szégyenkeznie a mobilnak, ugyanis nem csak az Android Froyóhoz járó Adobe Flash 10.1 boldogítja a vásárlókat, hanem a mobil képes külön trükkök nélkül DivX, XVid, WMV9, H.263 és H.264 fájlok lejátszására is, emellett DLNA-támogatás is helyet kapott benne. vagyis mobilról egyszerűen, Wi-Fi-n keresztül lehet képeket, filmeket streamelni az erre alkalmas tévékre. A hagyományok tisztelői is örülhetnek, ugyanis van sztereó FM-rádió is, illetve, akik videórögzítésre is szeretnék használni a mobilt, azok megtehetik, maximum 720p felbontásban.

A Desire HD leírásában vastagon szedve szerepel, hogy Dolby Mobile és SRS WOW HD hangmodullal van felvértezve, de a teszt során sajnos kiábrándítóak voltak a  tapasztalataink voltak ezzel kapcsolatban. Ahogyan a normál Desire esetében is a hangszóró és a fényképező volt a két gyenge pont, itt is tovább öröklődött a probléma. A mobil nem szól szépen, fülhallgatóval is csak közepes minőséget produkál.

A másik gyengesége a Desire HD-nak az akkumulátor, ugyanis annak ellenére, hogy egy 4,3 hüvelykes Super LCD kijelzőt, 1 GHz-es processzort és gyors Wi-Fi-t kell hajtania, mégis mindössze 1230 mAH-s kapacitású. Az eredeti Desire, ami szintén sokat szenved  aktív használat mellett a lemerülés terhétől 1400 mAH-es akkumulátorral jön, ehhez képest a Desire HD komoly visszalépés.

Bizonyára helytakarékosság vagy a súly miatt hozták ezt a döntést a mérnökök, de ennek megvan az ára. A médiafogyasztás, filmnézés, internetezés vagy játék, amikre egyébként igazán jó a mobil, nagyon hamar, néhány óra alatt képesek megenni a rendelkezésre álló energiát. Ha valaki Desire HD vásárlásra adja a fejét, akkor mindenképp érdemes azonnal egy külső pótakkut is beszereznie, amivel menet közben is lehet tölteni az eszközt. A HTC érezte, hogy ez így nem jó, ezért a Sense felület alá bekerült egy Power Saver nevű funkció, ami bizonyos akkumulátor töltöttség alatt az általunk megadott dolgokat (pl. GPS, Wi-Fi, 3G, Live háttérkép) kikapcsolja, így nyerve még némi plusz üzemidőt.

A szoftver zseniális lett

Az igazi kincsesbánya viszont nem a hardverben, hanem a szoftverben van, ugyanis a HTC a Desire HD-val nem csak egy újabb vasat dobott a piacra, hanem a manapság legfontosabb területen, szoftverben is erősített. Az új HTC Sense bővelkedik az újdonságokban, felsorolni is nehéz őket.

Az első érdekesség, hogy maga a felület komplexebbé vált, s ebben a verzióban már nem csak háttérképet, de egész témákat tudunk cserélni a felületen (skin), beleértve a virtuális gombokat, kereteket és a hangszetteket is. A főképernyőn a Widget hozzáadása gomb helyett így egy "Personalize" menü jelenik meg, ahol tételesen áttekinthetjük és módosíthatjuk a megjelenés minden részletét. Jelenleg 6 különböző skin közül választhatunk, de remélhetőleg ez jobb ütemben bővül majd, mint a HTC widgetek sora.

A második érdekesség főleg a kinyitható QWERTY-s Desire Z kapcsán lesz majd érdekes, de végre a HTC támogatja a fekvő módot a nyitóképernyőn is, s mostantól minden widget és felület képes elfordulni és helyesen megjelenni így is. Egy hiánypótló kiegészítés is megjelent a notification bar felületén, ahol immár az épp futó programok listája jelenik meg, amit eddig a menü gomb hosszú lenyomásával tudtunk csak előcsalni. A multitasking így sokkal hatékonyabb lesz, hiszen a home screenen nem látható programot is visszahívhatunk két mozdulattal. Mindezeken túl a felhasználók kapnak egy újragondolt levelezőklienst is, illetve a kamera alkalmazás is megújult, s össze lett kötve egy gyors képmanipuláló programmal is.

A teljesítmény tekintetében nehéz tetten érni a fejlődést, de úgy tűnik, mintha a Desire-hoz képest is finomabb, gyorsabb, reszponzívabb lenne a felület, bár ez nem biztos, hogy akkor is megmarad, ha belakjuk a Sense-t és teleaggatjuk widgetekkel és a háttérben folyamatosan futó alkalmazásokkal. A boot idő viszont jelentősen csökkent, a Froyo által hozott gyorsabb kikapcsolással együtt már egészen vállalható megoldás az is akár, hogy amikor nincs szükség rá, kikapcsoljuk a mobilt.

Teljes értékű navigáció

A legnagyobb dobás viszont a navigáció, amit alaposabban is megvizsgálunk majd egy külön cikkben, de azért annyit érdemes tudni, hogy a HTC egy teljes értékű, magyar nyelvű hangmodult is tartalmazó turn-by-turn navigációt épített a Sense alá.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

Machine recruiting: nem biztos, hogy szeretni fogod Az AI visszafordíthatatlanul beépült a toborzás folyamatába.

A navigációnál először egy keresést futtatunk le, ami után választhatunk, hogy a HTC "Premium Navigation" szolgáltatásával vagy a Google Maps Navigationnel szeretnénk haladni. Magyarországon a választás egyértelmű, hiszen a Maps ilyen formában nem működik itt, a HTC navija viszont meglepően jól teljesített. A térkép átlátható, nem bonyolult, kimondottan szép, az útvonaltervezés gyors, s a beállítási lehetőségek messze elmaradnak mondjuk egy iGO Primo szintjétől, de a legfontosabbak itt is adottak.

A hangnavigáció magyar nyelven csak kicsit művi, az első napokban megmosolyogtató néhány utasítása a programnak, de egyébként egyértelmű, az időzítések teljesen helyükön vannak, nehéz eltévedni mellette. A Google Maps esetében komoly hiba, hogy a manőverekre túl későn figyelmeztet, s adott esetben maga az ikon is kis csúszásban van a valósághoz képest. Itt erről szó sincs, minden korrektül működik, hozza a PNA-kon megszokott szintet. A térképek offline is rendelkezésre állnak, de a frissítés az adatkapcsolaton keresztül történik, viszont a Google Maps Navigationnal ellentétben ez nem jelenti azt, hogy minden esetben újra letöltődnének az adatok.

Online kapocs

A másik nagyágyú a navigáció mellett a HTC Sense online vezérlő felülete. A minta bizonyára a Microsoft My Phone megoldása volt, hiszen itt is képesek vagyunk távolról vezérelni a telefont, megcsörgetni, zárolni, törölni, illetve a GPS-adatok alapján megkeresni térképen, hogy hol hagytuk. Emellett távolról is át tudjuk irányítani a hívásokat és az SMS-eket, ami azoknak jó, akik alkalomadtán otthon felejtik a mobiljukat. A weben egyébként is megjelennek az üzenetek is (SMS), illetve a HTC Footprint alkalmazásnak a bejegyzései és a teljes névjegyzék is szinkronizálódik ide. Ez nem azonos a Google-fiók névjegyzékével, de a mobilon keresztül szinkronban tartható a kettő. Egy másik androidos HTC-mobilra való áttéréskor pedig minden egyszerűen átvihető.

A webes felületen bónuszként elérhető még a HTC HUB is, azaz nem kell feltétlenül a mobilon keresgélni csengőhangokat, háttérképeket vagy skineket, hanem böngészőből le tudjuk ezt vezérelni, ha pedig megvan a kívánt elem, akkor egyszerűen leküldjük a telefonra. A probléma talán csak annyi, hogy saját hang és képfájlok nem vihetőek át innen, pedig a laikus felhasználóknak ez nagy segítség lenne, illetve kicsit gyér még a kínálat. A HTC androidos alkalmazásokat is gyűjtöget és ajánl, azaz valóban igyekszik magát kiszakítani a Google halálos öleléséből.

A többi ugyanaz

Magáról az Android 2.2 Froyóról, a Sense eddig is meglévő képességeiről, illetve az egyéb képességekről sok szót nem érdemes ejteni, ezekkel kapcsolatban már számos korábbi tesztben hosszasan értekeztünk, itt is pontosan ugyanúgy működnek a dolgok. Amit érdemes kiemelni, hogy a teszt alatt minden szinte tökéletes volt, nem sikerül megakasztani a Desire HD-t, a felület kiválóan működött, minden a helyén van, igazi élmény volt kézbe venni a nagy méretű mobilt. A vásárláskor a számlát kézbe venni viszont már nem olyan vidám dolog, ugyanis közel 170 ezer forintot kell fizetni a Desire HD-ért, az 40-50 ezres különbség viszont nem indokolt a normál Desire-rel szemben.