A Google legnagyobb bukásai

A Google-filozófia szerint, a politikusnak belátni, hogy téved, gyengeséget sugárzó tett, míg egy mérnöknek szükségszerű, hogy az esetek legalább felében ne legyen igaza. Ha valakinek mégis mindig igaza lenne, akkor egyrészt nem tanulna belőle semmit, a kísérletnek nem lenne igazi értelme, másrészt, ha valaki mindig sikert arat, az biztos, hogy nem kockáztat eleget. A rizikó pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki akkorát robbantson, mint tette azt a Google több ízben is.

A Google ezt annyira komolyan gondolta, hogy a többi nagyvállalattal szemben nem drága és hihetetlenül megbízható szerverekre építették szolgáltatásaikat, hanem sok tízezernyi olcsó PC-re, amelyek gyakran lerobbannak. Viszont a cég számít a hibára, elfogadja azt, s a tervezésnek köszönhetően semmilyen gondot nem okoz, ha az egyik gép egyszer csak elhalálozik. Ugyanez igaz a fejlesztésekre is, hiszen projektjeik egytől-egyig mini-ötletelésként kezdték, s sosem arról volt szó, hogy egy újdonságra azonnal dedikáltak volna több száz fejlesztőt, elkészítették volna az elképzelt terméket, majd piacra dobták. Ha így lenne, akkor a hiba megengedhetetlen volna, s a cég pontosan olyan unalmasan, de magabiztosan haladna előre, ahogy teszi azt például a Microsoft.

Nem tudni melyik tojás kel ki

A Google-nél ehhez képest 2-3 fős csapatokban indul egy projekt, amihez nem kell felsőbb vezetői jóváhagyás, nem kell kalkulálni azonnal jelentős kiadásokkal sem. Ha az elképzelés tetszésre talál, akkor még több erőforrásban részesülhet, és ha túléli a belső szűrőket, akkor zöld utat kaphat a publicitás irányában, és jöhet a felívelés. Általában az új termékek, mikor a hétköznapi emberek elé kerülnek, akkor már túl vannak ezen a szakaszon, s egy kis közegben már kiderült, hogy a funkció működhet, a terv jónak ígérkezik, s meg is valósítható. Ez azonban még mindig nem jelent automatikus győzelmet, ezt bizonyítja az is, hogy csak gyorsan végiggondolva, legalább egy tucatnyi olyan projektet tudunk említeni, ami nagy durranásnak ígérkezett, majd mégis a kukában landolt. A tapogatózó, kíváncsi Google viszont úgy tűnik, hogy nem csak azt engedheti meg magának, hogy nagyokat hibázzon, de azt is, hogy ezt ne tartsa cikinek.

Az elmúlt évekből pedig van bőven példa kudarcokra. Wave, Lively, Buzz, Answer, Jaiku, Page Creator, Dodgeball, Wiki Search, Video, Google X, Catalog, Web Accelerator, Audio Ads, Notebook, sőt, ha nagyon szigorúak akarunk lenni, akkor a Latitude és a Nexus One is ide tartozhat, de ezek esetében nem lehet egyértelműen állítani, hogy nem értek célt.

Van, amire már nem is emlékszünk

A felsorolás legtöbb elemére sokan bizonyára már nem is emlékeznek, elevenítsük fel csak nagy vonalakban, hogy mivel fürdött be a nagysikerű Google. Az egyik legrövidebb életű termék a Google X volt, ami 2005-ben tűnt fel, s alig egy napot élt. A termék a Google kereső kezdőoldalának egy feltuningolása volt, ami leginkább a Mac OS X kezelőfelületét utánozta. A Google még egy kis versikét is írt az OS X dicséretére, ami ma már elképzelhetetlen lenne.

Szintén 2005-ben hívták életre a Google Video-t, ami egy ideig egészen jól megfért a 2004-es YouTube mellett, de a ma is legnépszerűbb videómegosztó egy év alatt megdöbbentő vereséget mért, s a két fiatal egyetemista által alapított szolgáltatás 2006-ban már piacvezető volt. A Google ezután rekordnak számító 1,86 milliárd dollárért megvásárolta a YouTube-ot, a saját szolgáltatását, illetve az ezzel együtt bevezetett videoformátumot is kikapcsolta 2007-ben. Érdekes adalék, hogy hiába szerezte meg a legnagyobb videómegosztót, az éveken keresztül masszív veszteséget termelt a cégnek, s a Google tudta, hogy jó lóra tett, de kísérletek sorozata dőlt dugába, s nem sikerült egy ütős üzleti modellt a szájt mögé tenni.

Internetreform

A régi internet világát is többször próbálta sikertelenül megreformálni a Mountain View-beli cég. 2002-ben indult a Google Catalog, ami nyomtatott katalógusokat tálalt kereshető, online formában. A szolgáltatás mindvégig béta fázisban maradt, s hét évre volt szükség arra, hogy a cég rájöjjön, hogy nyomtatott katalógusokat, prospektusokat csak olyanok használnak, akik egyébként sem képesek az internetet használni.

Ugyanígy bukás volt a Web Accelerator, ami a Google állatorvosi lova is lehetne. A proxy szolgáltatás gyorsabb weboldal-betöltést ígért, kihasználva a kereső cég gyorsítótárazási megoldásait. A Web Acceleratorral kapcsolatban viszont már 2005-ös indulásakor a teljes ellenállási repertoár bevetésre került, ami manapság a Google-t sújtja: egyrészt a működési hibák és a kidolgozatlanság miatt sok volt az ügyfélpanasz, másrészt komoly személyiségi jogi mizéria is kialakult, ráadásul a felhasználók nem tudtak YouTube videókat nézni, arról nem is beszélve, hogy a betárcsázós internet halványulásával teljesen feleslegessé vált a megoldás. Így 2008-ban végleg búcsúzott tőle a cég.

A webes eszközök területén ugyan számos sikert is halmozott a Google, de egy-egy botlást is meg lehet említeni. Az egyik, szintén tipikus példa a vállalat viselkedésére. 2006-ban úgy érezte, hogy ideje betörni egy újabb piacra, mégpedig a weboldal szerkesztők világába. A főleg az Adobe és a Microsoft által uralt területre egy laikusoknak szánt cloud alkalmazással szállt be a Google, amivel ugyan korát megelőzte, de maga a funkció felesleges volt, ugyanis a modern internetező már nem készít weboldalakat, hanem erre specializált szolgáltatásokat vesz igénybe, ahol template-ekből gyárt magának saját felületet, esetleg egyszerűen regisztrál egy profilt egy blog oldalon, vagy egy közösségi szolgáltatásban. 2008-ban így ezt is elkaszálták.

Ugyanúgy, ahogy 2009-ben, az akkor három éves Google Notebook eszközt, amivel a felhasználók a weben lelt szövegeket, képeket, linkeket saját dokumentumokba rendezhették. Ez is egyfajta híd szolgáltatás volt, ami az interneten a valós világban meglévő eszközöket kereső felhasználóknak akart kedvezni, de ahogy a katalógust, ezt is alig használta valaki. A bezáráskor a néhány rajongó szomorú volt, de vigasztalhatja őket, hogy a Notebook továbbra is elérhető, csak nem fejlesztik tovább.

A közösségi internet nem a Google erőssége

A fenti bukfencek ugyan sokaknak emlékezetesek, de a legnagyobb arculcsapások a Google-t mégsem ezeken a területeken érték, hanem a számára is új "web 2.0-ás", közösségi platformokon. Mai szemmel nézve a Google itt erősen lemaradt, de ha valaki figyelte az eseményeket, akkor tudhatja, hogy a cég erősen próbálkozott, s mindig az első sorban nyomult, de megbotlott, s ezután a friss, új ötletekkel operáló cégek tiportak rajta.

Amiről manapság a Facebook kapcsán kezd beszélni a világ, s ami a geekek számára az elmúlt év nagy dobása volt a Foursquare révén, az a Google boszorkánykonyhájában már 2005-ben megszületett Dodgeball néven. A mobil közösségi szolgáltatás célja pontosan az volt, mint, amit ma a Foursquare képvisel. Kapcsolatokat ápolunk, bejelentkezünk különböző helyszínekre, s megjegyzéseket fűzünk azokhoz. Csakhogy a Dodgeball fejlesztését vezető Google mérnök egyszer csak gondolt egyet, otthagyta a világcéget és megalapított a Foursquare-t. Úgy tűnik jól tette, hiszen a Dodgeballról még annyian sem hallottak, mint a Foursquare-ről, s később a kudarcot beismerve a Google a túl korán érkező szolgáltatását 2009-ben integrálta az akkoriban éledező Latitude-ba.

Dupla szívás

Hasonló a képlet a mikroblog területen is. A Google 2007-ben felvásárolt egy apró céget, ami Jaiku néven hasonló funkciót adott volna az embereknek, mint a Twitter vagy a Tumblr manapság. A fejlesztés azonban sosem ért célba, a Jaiku valójában el sem indult, majd látva, hogy más szereplők letarolják a piacot, 2009-ben a Google nyilvánosságra hozta a forráskódot és elhagyta ezt a terméket is.

Szintén közösségi szolgáltatás, bár sokkal régebbi a Google Answers, ami a Yahoo! azonos nevű szolgáltatására volt egy reakció. Itt pénzért lehetett feltenni kérdéseket, amire szakértők válaszoltak, de az embereknek ez nagyon nem tetszett, s továbbra is inkább a Yahoo-nál kérdeztek ingyen, akkor is, ha a válaszok gyakran erősen megkérdőjelezhetőek voltak. Ettől az eszköztől ezért már 2006-ban elbúcsúzhattunk. Ugyanígy a Second Life-ot utánozó Lively virtuális világ is jött, agonizált, majd eltűnt nyom nélkül. Mondhatni második helyről rajtolva a Google sem tud nyerni.

Kicsit túlzás volt a Wiki Search

A Wiki Search azonban még bennünk is lelkesedést keltett 2008 végén, hisz ennek segítségével a bejelentkezett felhasználók manuálisan rangsorolhatták a találati listájukat. Kitörölhették a nem tetsző elemeket, a többit pedig fel vagy le mozgathatták, s legközelebb a lista már ennek megfelelően jelent meg. Ez viszont túl bonyolultnak, rendkívül kevesek által használnak, így szintén feleslegesnek bizonyult, ezért a Google itt is hátrébb állt az agarakkal. Magyarországon ugyan csak tavaly óta elérhető, de idén már meg is szűnt, s most már csak kizárólag csillagozni lehet a kedvenc találatokat, illetve a kereső automata módon igyekszik profilt alkotni a kereséseink alapján, s beavatkozás nélkül rangsorol úgy, hogy a szokásainknak megfelelő találatokat kapjuk.

Sok egyéb apró ötlet is feltűnt, majd eltűnt, de összességében a Google képtelen volt a keresési piacon látott sikerét átmenteni a közösségi internet világába is. A Facebook darálója ellen nem tudott felmutatni semmit, s a két legcsúnyább bukás már itt érte a céget. A már-már elkeseredettnek tűnő próbálkozás kapkodásba, koncepcióvesztésbe és átgondolatlanságba fulladt, s a Wave és a Buzz már azonnal úgy írta be a fejekbe magát, mint a Google két elbénázott próbálkozása.

Wave és Buzz - a két legnagyobb csőd

Alapjában véve mindkét termék lehetne sikeres is. A Google Wave egy nagyon modern, kényelmes, komplex és az egyszerű szöveg korlátait átugró megoldást kínál a kommunikációra. Azzal viszont számolni kellett volna, hogy az alkalmazás sebessége nem lesz kielégítő az akkori böngészők és számítógépek és hálózatok teljesítményét alapul véve ahhoz, hogy valósidejű lehessen. Az sem elhanyagolható tény, hogy a legtöbb felhasználó, legyen az fiatal vagy öreg, teljesen kényelmesen elbeszélget e-mailben, chaten vagy a közösségi oldalakon keresztül, s a média sem szeretne ekkorát újulni. A Wave ugyan még működik, de a Google nemrégiben bejelentette, hogy kukába küldi ezt a projektet is.

A Buzz esetében pedig a személyiségi jogok beáldozása a rendszer instant működése érdekében volt óriási hiba. A Buzz a felhasználók Gmail használati szokásai alapján követőket és követetteket adott hozzá a profilokhoz, amiből 2 nap alatt óriási botrány keveredett. A Google úgy érezte, hogy nagy a nyomás, s a Twitter és a Facebook által gerjesztett megosztási lázba nem lehet becsatlakozni egy teljesen új szolgáltatással, de az igyekezet visszaütött. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb felhasználó már nem szeretne még egy platformot belakni, s még egy helyen felépíteni a hálózatát, főleg úgy, hogy funkcióiban szinte teljesen redundáns a Buzz a többihez képest. Ugyan itt még nem történt meg a hivatalos gyászszertartás, de a 2010-ben bemutatott termék pontosan ugyanazon a pályán halad az érdektelenség felé, mint ahogy a Wave tette.

Legalább ennyiszer büntették is a piacot a sikerekkel

Ha a legnagyobb mellényúlások után sorra vennénk a kisebbeket, illetve a még bölcsőjében halált halt próbálkozásokat, akkor akár egy könyvet is meg lehetne tölteni a megemlékezéssel. A Google a keresőjével és az ahhoz kapcsolódó hirdetési rendszerével óriásit robbantott, de látszik, hogy nem minden válik arannyá, amihez hozzányúl. A folyamatos próbálkozás és a kísérletek viszont kellenek ahhoz, hogy olyan rendszerek szülessenek, mint ami miatt a világ egyik legismertebb webes márkájaként nézünk a cégre.

A Google Docs/Apps például a Microsoftot is belekényszerítette az ingyenes webes dokumentumkezelés világába, az Android képes volt felnőni az iPhone-hoz és a két platform együtt csinált viccet a Symbianból és a Windows Mobileból, az Analytics mára világszerte a legmeghatározóbb webes statisztikai szolgáltatás, s számos egyéb sikert is a Google neve mellé lehet írni, a Gmail pedig szép lassan utoléri a két ősi szereplőt, a Yahoo-t és a Hotmailt. A felnőtté váló cégről sokan azt gondolták, hogy megváltozik, lassul és kiszámíthatóbb lesz, de attól, hogy szem előtt van és a világnak elvárásai vannak vele szemben, attól nem hagyott fel a kísérletező viselkedéssel.

"I get knocked down, but i get up again, Youre' never goin' keep me down"

A jövőre nézve látszik, hogy a webes startup cégek könnyen megváltoztathatják a trendeket, s még az óriás pénzmaggal rendelkező Google sem képes szebb, jobb, a felhasználók kedvére inkább való alkalmazásokat fejleszteni, viszont a nagy számok törvénye alapján a több tucatnyi kísérlet biztos, hogy nem marad eredmény nélkül. Ha valaki temeti a kudarcok miatt a Google-t akkor valószínűleg nagyot téved, főleg akkor, ha megnézzük, hogy a fenti felsorolásban lévő bukták következő epizódjai hogyan épültek be már sikerként.

A Google Video helyett ma már a YouTube megy teljes erőbedobással, A Notebook funkcionalitását már megleljük a Docs-ban, A Google X-et hiányolók használhatják a Google Desktopot vagy az iGoogle-t, a WikiSearch értelmes megoldásai megmaradtak, a Dodgeball pedig a Latitude-on keresztül a Maps-be épül be egyre erőteljesebben. A Google hibázik, a Google tanul, s egyelőre úgy tűnik akármilyen nagyot porzott néhány megbotlása, nehezen lehet megállítani.