Szigetkártya = menő

A Szigetkártya tesztüzeme túlment azon a határon, hogy azt mondjuk rá, észrevétlen volt. Elméletileg minden egyes kereskedőnek legalább egy terminált kellett vállalnia, s lehetőséget kellett adni arra, hogy aki szeretne, ne készpénzzel, hanem az RFID-alapú elektronikus utalvánnyal fizessen a Sziget fesztivál területén. Nagy átlagban azt lehet mondani, hogy működött a dolog, azok a felhasználók, akik kipróbálták, elégedettek voltak, s a kereskedők jó része is egy kevés duzzogás után elfogadta. A HWSW egy alapos teszt során vizsgálta meg az állítólag problémás kereskedők hozzáállását, megkérdeztünk sok szigetlakót is és szóba elegyedtünk több kártyaosztogató hosztesszel is.

Mi ez?

A Szigetkártya a Metapay nevű cég és a Sziget közös projektje, aminek keretében a fesztivál látogatóknak lehetősége van arra, hogy egy bankkártya méretű műanyaglapot használjanak fizetésre a megszokott készpénz helyett. A kártya lelke egy RFID chip, a kártyák párja pedig a Sziget majdnem minden vendéglátóhelyén kihelyezett terminál. A kettő találkozásának eredménye pedig a sör, ahogy a lenti képen is látható.

A rendelés ugyanúgy zajlik mint készpénzes vásárlás esetén, fizetéskor azonban nem bankjegyek cserélnek gazdát, hanem a kereskedő a terminál billentyűzetén beüti az összeget, a vevő ezt a  kijelzőn ellenőrizheti, odatartja kártyáját, az összeget levonják az egyenlegéből, majd búcsúzóul a fennmaradó egyenleg is megjelenik. Mindez alig 6-8 másodpercet vesz igénybe, maga a fizetés pedig alig két másodperc. A módszer kényelmes, biztonságos, bár vannak hátulütői is.

Nagy buli, nagy teszt

A Balaton Sound fesztiválon még csak alig több mint 100, a Szigeten viszont már szinte minden vendéglátóhelyen lehetett használni a kártyát, s ugyanilyen arányban növekedett a feltöltőpontok száma is. A rutinos játékosok már a bejárat mellett átvehették és feltölthették kártyájukat, de aki nem tudott a lehetőségről, vagy csak később jött rá, hogy szüksége van erre, az a fesztivál területen belül is szinte bárhol megtalálta a rikító sárga bódékat, ahol kártyát kaphatott, egyenleget tölthetett, vagy esetleg problémáira kereshetett gyógyírt, illetve a buli végén, ha maradt pénz a kártyán, akkor ugyanitt válthatta vissza. A Metapay statisztikái szerint a fesztiválon közel 12 ezer kártyát használtak aktívan a látogatók, s körülbelül 70 ezer tranzakciót kezeltek a fesztivál során a kihelyezett 300 terminálon. A kártyát az általunk megkérdezett felhasználók általában 5-10 ezer forinttal töltötték fel, a vásárlások tekintetében pedig a beszámolók szerint egy átlagos kör 1000 forint volt.

Ugyan az idei év csak egy teszt volt, ezért kár lenne komoly kritikával megbélyegezni a Metapay kártyát, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy esetleges kizárólagos fizetési megoldásként való szerepléshez van még mit fejleszteni. Habár a technológia az esetek nagy részében kifogástalanul működik, az ügyfélszolgálat, a tájékoztatás, támogatás még fejlesztésre szorul.

Nem elég butabiztos

A megkérdezett szigetlakók közül nem akadt senki, aki teljesen tisztában lett volna azzal, milyen funkciók érhetőek el a Szigetkártyával. Volt, aki azt hitte, ha elhagyja, akkor bukta az egyenlegét, nem tudták, hogy be lehet regisztrálni a kártyát, így elvesztés esetén letiltható. A tiltás pár perc alatt végigfut a rendszeren, ettől fogva a régi kártya nem használható többé, a felhasználó pedig kap egy újat, természetesen a korábbi egyenlegével. A Metapay szerint általában nem volt gond ezzel a folyamattal, kivételt talán az az extrém eset képez, amikor valaki négyszer hagyta el a kártyáját, s néha két kártyája is volt.

Szintén sokan nem tudták, pedig a részletes tájékoztatóban benne volt, hogy a megmaradó összeg visszaváltható, így valószínű, hogy sokan vagy leitták a teljes egyenlegüket, vagy egy kis összeget hagytak maximum. Ez ilyenkor az üzemeltető bevétele marad, ugyanis a fesztivál vége után már nincs lehetőség visszaváltani az összeget. Bár technikailag megvalósítható lenne a fesztiválok közt átvihető egyenleg, de jogi akadályok miatt erre nincs lehetőség.

A kereskedőknek is van még mit tanulni

A borravaló kérdése is több felhasználónál sötét folt volt, s nem jutott eszükbe, hogy ha szeretnék a vendéglátóegységet jutalmazni, akkor ugyanúgy, ahogy egy nagyobb címlet adása esetén oda kell csak mondani hogy "kétezerből", és a pultos azt üti be a gépbe. A kereskedők legnagyobb szívfájdalma pont az, hogy az eddig kényelemből adott borravalók eltűnnek, hiszen aki eddig azért nem kért vissza aprót, hogy az ne húzza a zsebét, az a kártyás tranzakciónál nem fog borravalót adni.

Az elektronikus fizetés egyik előnye, hogy regisztrálható minden fizetés, ennek ellenére többször tapasztaltuk, hogy egyes kereskedők a terminálba beütik az összeget, de a pénztárgépbe már nem, ami a számlaadási kötelezettség elmulasztását jelenti. Erre az APEH és a fogyasztóvédelem ellenőreinek kell odafigyelni, igaz ha kizárólagos fizetőeszköz lenne a Metapay kártya, akkor a két rendszer forgalmának és tételeinek meg kellene egyeznie, így csak a hibrid rendszer egyik hibája az ilyen csalás lehetősége.

Csalás és ámítás

A kereskedők egy részének nem okozott problémát a kártyaolvasó és a terminál használata, mégis sok olyan eset volt, ahol tiltakozás, ellenállás, akadékoskodás fogadta az új eszközt. Előfordult több helyen, hogy a kereskedő nem a pultra tette az olvasót, így a felhasználónak oda kellett adnia a kártyát, a kereskedő eltűnt vele, majd visszaadta, így viszont a rendszerbe épített jóváhagyási rész kiesett, s nem lehetett tudni, hogy tényleg azt az összeget vonták-e le, mint amennyit kellett volna. A lázadó kereskedők közül voltak páran, akik vélhetőleg szándékosan rossz összegeket, értelemszerűen többet húztak le a kártyákról, főleg a VIP-részlegben, ezzel igyekezve bizonyítani, hogy ez nem egy jó megoldás. Nem nehéz elképzelni, hogy a 4 cl-es pálinka 700 forintos ára mögé "véletlenül" odakerül még egy nulla, bár ilyen esetről nincs tudomásunk, ez csak egy extrém feltételezés.

Extrém esetnek minősült az is, amikor az egyik pultos lány a mobiltelefonját szerette volna tölteni, ezért a terminált kihúzta, a töltő pedig ment annak a helyére. Ez idő alatt az adott standon a kártyás fizetés szünetelt. Saját magunk lepleztünk le egy olyan esetet is, ahol az olvasó ugyan kint volt a pulton, de egy rikító "out of order" felirat takarta le a kijelzőt, s nem is voltak hajlandóak elfogadni a kártyát. A Metapay rendszeréből természetesen látszott, hogy az adott terminál nagyon is működik.

Felfedve magunkat, kérdőre vontuk a vendéglátóhely tulajdonosát, aki azt a választ adta, hogy két alkalommal az először sikeresnek jelzett tranzakcióról 1 perccel később mégis sikertelen jelentés érkezett vissza, amikor a vevő már messze járt a sok itallal együtt. A kocsmáros ezeket az összegeket ahelyett, hogy a help deskkel egyeztetve íratta volna jóvá, levonta a pultosok fizetéséből, akik ezek után értelemszerűen nem akarták használni a kártyás rendszert. Pedig a kereskedő elmondása szerint csak a csütörtöki napig több mint félmillió forint forgalmat realizáltak a kártyás vásárlásokkal.

Kell a jó támogatás

A beszélgetés után értesítettük a kártyás céget, s körülbelül 15 perccel később megérkezett a Metapay support személyzete, hogy megvizsgálják, megoldják az esetet. Kiderült természetesen, hogy a fent leírt szituáció nem történhet meg, a rendszer azonnal visszajelez, akár sikeres akár sikertelen a tranzakció. Amennyiben a terminál meghibásodik, azt azonnal cserélik, illetve ha például rosszul dugták össze a kábeleket vagy bármi egyéb gond van azt is orvosolják. A kereskedő egyértelműen hibás az önkényesség és a negatív hozzáállás okán, viszont a Metapay is tanulhatott az esetből, hogy legközelebb a support telefonszáma ne csak a szerződésen legyen rajta, hanem például a terminálon is, így mindig szem előtt van. Az eset igazi mintapélda, amiből látszik, hogy a több ezer éves készpénz nehezen helyettesíthető. Még a problémás kocsmáros is hasznosnak tartotta a megoldást, csak hiba esetén azonnal félretette. Tanulni kell, tanítani, s magyarázni.

Semmi nem lehet elég butabiztos, ez tény, és az igaz, hogy egy pultosnak nem kell tudnia, hogy a terminálba előbb kell bedugni az áramot és utána az USB-kábelt vagy fordítva. Egy működő, éles rendszerben elengedhetetlen, hogy egyértelmű GY.I.K. legyen minden terminál mellett, ahol az összes problémás eset megoldási folyamata elérhető. Ugyanez szükséges a felhasználói oldalon is. Hosszú leírás vagy szóbeli ismertetés helyett kulcsszavakkal operáló, érthető, könnyen felfogható használati utasításra van szükség.

Végre nem kell szívni az apróval

Az általunk megkérdezett új felhasználók, legyenek külföldiek vagy magyarok, az alapokkal általában tisztában voltak, s lelkesen használták a kártyát. A leggyakrabban, ahogyan a szintén Szigetkártya-használó Zimány Linda is, azt emelték ki, hogy végre nem kell az aprópénzzel és a visszajáróval bíbelődni, s azt, hogy sokkal gyorsabbá válik a fizetés. Egy másik lány, aki percekkel a kérdésünk előtt jutott kártyájához, megfogalmazta azt a félelmet, hogy a készpénzt jobban átlátjuk, nem költünk olyan felelőtlenül. Ugyan a pre-paid kártyán nem szaladhatunk mínuszba, de nem mindegy, hogy az estére szánt összeget mennyi idő alatt merítjük ki.

A rutinosabb felhasználóknak már ezeknél összetettebb problémáik voltak. Többen jelezték, hogy nehéz a társasági italozás menedzselése, hiszen általában egy ember megy a pulthoz, s készpénzből össze lehet dobni a kört, de a kártya esetében csak egyvalaki tud fizetni. Összetartó társaságok ezt úgy oldották meg, hogy egy közös kártyát tartottak, amire mindenki bedobta a pénzt, egyéb esetekben pedig a következő körös visszahívás módszere működik. Pénzt egyik kártyáról a másikra egyelőre közvetlenül nem lehet tenni, csak akkor, ha az egyikről levesszük, a másikra visszatesszük, de a jövőben elképzelhető, hogy fejlődik a platform.

Kell a több terminál

Addig is a kényelmes fizetés előnyére kell gondolni, ami a tesztidőszakban nem mindig volt kényelmes. Mivel a legtöbb helyen csak egyetlen terminál volt, ezért előfordult, hogy a sorba beállva sikerült 6 méterre a termináltól kerülni, ami tömegben szinte leküzdhetetlen távolság, főleg a frissen szerzett italokkal. Ha ott hagyjuk a fizetés erejéig, akkor vissza is kell érni, ha meg magunkkal visszük, akkor a pultos kap szívrohamot, hogy vajon tényleg odamegyünk-e fizetni, vagy eltűnünk a tömegben. Amíg kevés terminál van, illik egyből odaállni mellé, ezzel a gesztussal a kereskedő is pozitív emlékkel gyarapodik, és nekünk is kényelmesebb.

Sikerült hosszasan elbeszélgetni egy hosztesszel is, akinek a feladata az volt, hogy a hátsó körúton agitálja az embereket, s próbálja megismertetni velük a Szigetkártyát. Tapasztalatai szerint a külföldiek sokkal nyitottabbak voltak az újdonságra, s több esetben vitték is a kártyát, míg a magyar vendégek között a leggyakoribb válasz a "hagyjál már" volt. A legtöbben meg sem hallgatták hogy miről van szó, azt hitték, hogy egy újabb kéretlen reklámba futottak bele. A külföldi-magyar ellentét érződik a leszólítás mellett a tényleges használatban is. A nyugat-európai fesztiválozók egy része szinte kereste a kártyát, s a "top up point" feliratot meglátva pontosan tudták, hogy miről van szó. Egy eléggé ittas külföldi interjúalanyunk kusza mondatokba ágyazva azt fogalmazta meg, hogy szereti a kártyát, mert ott lóg a nyakában, nehéz elhagyni és nagyon részegen is tud vele még fizetni.

Like

A Metapay természetesen szintén gyűjtötte a visszajelzéseket, s kérdőíves kutatással igyekezett felmérni a helyzetet. Az eredmények alapján a fesztiválozók 82 százaléka könnyen meg tudna barátkozni a készpénzmentes fizetéssel. Sőt a válaszadók 78 százaléka szeretné, hogy jövőre is legyen ilyen, 55 százalék pedig abban is benne lenne, ha a chip a karszalagban lenne és nem egy külön kártyán. A válaszadók 27 százaléka azt emelte ki, hogy a kártya használata egyszerűbb mint a készpénzé, 26 százalék szerint biztonságosabb, 24 százalék szerint pedig gyorsabb. Ha viszont javítani lehetne, akkor a legtöbben több terminált szeretnének, illetve lehetőséget arra, hogy ne készpénzzel lehessen csak feltölteni, hanem bankkártyáról is.

Az idei fesztiválnak vége, most jön a Metapay és a Sziget szempontjából is az időszak, amikor levonják a tanulságokat, s az, hogy mennyire volt sikeres a teszt, az nem a kérdőívekből fog kiderülni, hanem abból, hogy jövőre találkozunk-e a megoldással szélesebb körben vagy sem. A jelenlegi formájában kicsit riasztó lenne, ha csak ezzel lehetett volna fizetni a Szigeten, de nem a technológia, hanem a kereskedők és a felhasználók tudatlansága miatt. Kis oktatással, célratörőbb tájékoztatással és gördülékenyebb támogatással viszont ütős eszköz lesz ez.