LG GD880 Mini - kis fekete estélyi
Az LG Mini, vagy jóval prózaibb jelzése alapján GD880 nem iPhone, és nem is androidos mobil, de nem is azoknak szánták, akik már belebolondultak az egyre divatosabb, multifunkciós "telefon-számítógépekbe".
A Minit minden bizonnyal egy olyan célcsoportnak szánták, akik már szeretnének többet kihozni a telefonjukból, mint a tárcsázás és az SMS, de nem akarnak holmi operációs rendszerekkel és AppStore-okkal vesződni. Személyes tapasztalatok következnek egy "smartphone light"-ról, Szabó-Kállay Anna, azaz scullly tollából - vagyis klaviatúrájából.
Megoszt, de nem rossz értelemben
Első ránézésre nem az jut eszembe egy ilyen telefonról, hogy Mini lenne, akkor inkább már Slim (a szerkesztőségben felmerültek további a tégla, a kocka és a névjegykártyatartó szavak is). Kicsinek ugyanis nem mondható, karcsúnak viszont annál inkább. Persze tulajdonképpen érthető, hogy mire is utal a jelzőből előléptetett márkanév, hiszen a viszonylag nagy méretű, 3,2 hüvelykes kijelzőjéhez képest a "test" tényleg kicsi, kevés a hasonló arányokkal rendelkező telefon.
Koi Tamás véleménye
Abban is megoszlottak a vélemények, hogy kinek állna jól a kezében a telefon. A HWSW-n belül azért is én kaptam meg tesztelésre a készüléket, mert a fiúk szerint inkább nőies, de akadt olyan hölgy ismerős, aki szerint férfias, és persze az uniszexre is sokan voksoltak. Én az utóbbi felé hajlok, azzal a kitétellel, hogy ettől még közel áll hozzám ez a külső. Ha a nőiességet keresem benne, akkor az a bizonyos egyszerű, de elegáns fekete kisestélyi jut eszembe róla, ami elvileg nem hiányozhat egy nő ruhatárából sem. Nem hivalkodó, de jó ránézni, megfogni, és valószínűleg évek múltán sem lesz ciki vagy idejétmúlt - már ami a külsőt illeti.
A Minit kézbe venni kifejezetten kellemes, a hátlap nagyon puha, szinte gumiszerű tapintású. A tesztkészülék már nyilvánvalóan járt másnál is előttem, de egy darab karcolást nem fedeztem fel rajta, alapvetően nagyon jól összerakottnak tűnik az egész berendezés.
Amivel vetíteni lehet
A fiúk ezúttal kerek-perec kijelentették, hogy nem érdeklik őket a műszaki részletek, inkább személyes élményekről és benyomásokról meséljek, ezért gyorsan megemlíteném, milyen látványos dolgokat lehet fél perc alatt megmutatni ebből a teszttelefonból az érdeklődő ismerősöknek. Annak, aki valamelyest ért a telefonokhoz, lehet mutogatni az újfajta szinkronizációt, vagy a Twitter és Facebook klienst, de egy egységsugarú felhasználónak hatásosabb egy mozgásérzékelős játékot az orra alá dugni, vagy megmutatni neki, hogy a widgetek átrendezése után csak meg kell rázni a telefont, és az ikonok szépen besorolnak egy rácsos mintába.
A legnagyobb sikert azonban a zárolt készülék gesztusokkal történő részleges feloldása aratta. Még mindig viszonylag kevesen ismerik azt a funkciót, hogy a lezárt telefon kijelzőjére egy előzőleg megadott formát rajzolunk ujjal, amire az ehhez beállított funkció ugrik fel. Már szinte mágikus élmény, amikor rajzolok a kijelzőre egy C betűt, erre felugrik a híváslista. Persze mindamellett, hogy villantani lehet vele, valóban hasznos is ez a funkció, nem kell billentyűzárat feloldani és a menüben bogarászni.
Mini a mindennapokban
Az alapvető mindennapi használat során jól teljesített a készülék, a telefonálással, SMS-ezéssel nem volt gond. Egy olyan apró probléma azért mégis akadt, hogy túl későn vettem észre egy nem fogadott hívást - de nem az én hibámból, erről ugyanis nincs külön felugró értesítés. Jelzi ugyan a készülék az ilyesmit a billentyűzáras képernyőn, illetve a három főképernyő közül az egyiken, de ha épp arra a főképernyőre nem nézünk rá, akkor bukjuk az infót. A billentyűzárat ugyanis akkor is ki lehet oldani a telefon tetején található gombbal, ha inaktív a képernyő.
Koi Tamás véleménye
Ez alapvetően jó és kényelmes, csak így lemaradunk fontos infókról, amit máshol nem raknak szem elé. A kapacitív érintőkijelző szintén nagyon jól működött, finom érintésre is pontosan reagált, bár néha kicsit lassan, persze ez már nem a képernyő, hanem a szoftver hibája volt. Napfényben is tűrhetően lehetett látni a 480 x 854 pixeles kijelzőt, noha valószínűleg még többet javított volna a láthatóságon, ha lehet változtatni a menü stílusán és a fekete hátterén, de erre sajnos nem volt lehetőség. Multitouchra is képes a kijelző, ez a böngészés, internetezés közben gyorsan működött, a képek nézegetésénél már picit lassabb volt. Sajnos az ujjlenyomatok eléggé meglátszanak a kijelzőn, használat előtt és után folyamatosan törölgetni kell. Az előlapon egyébként egyáltalán nincs hagyományos gomb, ami elsőre ijesztőnek tűnhet, ám az egyhetes tesztidőszak alatt nekem egyetlenegyszer sem hiányzott. Az akku kábé három napot bírt viszonylag mérsékelt használat mellett.
Nyalánkságok
A készüléket viszonylag erős "consumer-felszereltséggel" indították útra az LG tervezői, megpróbálva a megcélzott felhasználói csoport igényeihez igazítani a telefont. Mivel a Mini nem elsősorban tech-guruk és profi mobilosok választása, a hétköznapi életben is egyre gyakrabban használt okostelefon-funkciókról van szó. Az öt megapixeles kamera működése például rengeteg beállítással variálható, bár a képminőség még mindig nem éri el egy digitális fényképezőgép szintjét (mint a mobiltelefonok legtöbbjében), és sajnos a vaku is lemaradt.
Műholdas helymeghatározó modul is dolgozik a Miniben, üröm az örömben azonban, hogy a zárt operációs rendszer miatt ezt csak a beépített Google Maps-szel használhatjuk. Apropó, zárt rendszer: ilyen formában egyértelmű a hátrány a kifejezetten okostelefonos operációs rendszerekhez, például az Androidhoz képest: a Mini funkcióit csupán az LG által készített kis widgetekkel tudjuk bővíteni, ám a letölthető minialkalmazások száma egyelőre elég kicsi. Persze a Facebookhoz és a Twitterhez van widget, nehogy a Minit használó fiatalabb korosztály lemaradjon egy gyors lájkolásról vagy retweetelésről, amikor épp nem számítógép előtt ül. A böngésző egyébként a HTML5-öt is támogató, WebKit alapú Phantom, amely bár nem éri el a mobilos Opera szintjét, de használható, és kifejezetten gyors megoldás. Emellett persze hallgathatunk zenét, nézhetünk (akár DivX) videót, ez már alapkövetelmény egy ilyen célcsoportnak szánt okostelefonban.
Mayday, mayday, we are Syncing
Az LG is belopja a manapság minden szinten egyre divatosabb cloud fogalmát a telefonba: ez az LG Air Sync funkció, amelynek segítségével egy internetes fiókkal szinkronizálhatjuk az adatainkat, amit aztán bárhonnan el tudunk érni. Ennek a legnagyobb gyakorlati haszna az lehet, hogy ha otthonhagyjuk a telefonunkat, a netes fiókban még ugyanúgy hozzáférünk az adatokhoz, például a fontos telefonszámokhoz. A funkció valóban könnyen és egyszerűen használható: az LG Air Sync oldalon kell regisztrálni egy fiókot, majd a fiók adatokat megadni a telefonon a Sync programban, és már mehet is a szinkronizálás. A névjegyeket pillanatok alatt behúzta a fiókba a rendszer, de természetesen csak a telefonmemóriában tárolt névjegyekkel foglalkozott, a SIM-re mentettekkel nem.
Nem csak PIM adatokat (névjegy, naptár, feladatok, jegyzetek) lehet az Air Sync-kel szinkronizálni, hanem böngészési előzményeket, képeket és szöveges fájlokat is, illetve akár a gépről megváltoztathatjuk a mobil háttérképét a webes felület segítségével. A naptár szinkronizációjánál sajnos akadt némi “bug”. Van olyan lehetőség, hogy a Google Naptárral is összehangoljuk az Air Syncet, ami alapvetően pozitívum, viszont érdekes módon az ismétlődő bejegyzéseimet nem húzta át a rendszer, csak az egyszerieket. Ha eltekintünk ettől az apróságtól, illetve attól, hogy a webes felület néha lassan működik, egész jól használható az Air Sync.
Összegzésül tehát, a nyolcvanezres árkategóriában induló LG Mini egy kicsit kevesebb, mint egy androidos okostelefon, vagy épp egy iPhone, de másra is való, és persze másoknak. Az elsősorban fiataloknak kitalált készülékben nem kell "agyalni" a rendszerrel kapcsolatban, előre gyártott, ám látványos funkciókat kapunk, így a kisebb hiányosságok mellett is elmondható, hogy saját célcsoportja számára jó választás.