Samsung Galaxy S - dehát ez egy androidos iPhone

A Samsung Galaxy S a kézbevétel pillanatában azt az érzést kelti, hogy “helló, úgy nézek ki, mint egy iPhone, de nem egy gagyi másolat vagyok”. A sötét króm színű, lekerekített szélű keret és a nagy érintőképernyő valóban az Apple eredeti dizájnkoncepcióját idézi, ami kritikusan fontos lehet egy olyan világban, ahol a laikusok minden full touch készülékre azt mondják, hogy iPhone. A mobil nincs túlbonyolítva, sem megjelenésben, sem a kezelőszervek tekintetében. A 4 hüvelyk átmérőjű kijelző már bárki számára kényelmes lehet a navigáláskor, a virtuális billentyűzeten való gépeléskor, de teljesen korrekt akár olvasáshoz és multimédia fogyasztáshoz is.

Az alsó gombsorra kettővel kevesebb elem jutott, mint a HTC androidos mobiljaira, lemaradt ugyanis a keresés és az optikai joy. Az igazat megvallva viszont pont ez a kettő, amit a Desire-n például soha nem használok, így egyáltalán nem hiányzik, sőt, örömteli, hogy nem zavarnak. Jobb oldalon a vissza, bal oldalon a menü gombok, ezek nem fizikailag lenyomható gombok, középen pedig egy süllyesztett home gomb található.

Érthetetlen dizájn bakik

Sajnos a Galaxy S oldalán már nagyobb káoszt találunk, ugyanis a power gomb a minden gyártónál megszokott felső élről jobb oldalra került, ráadásul ergonómiailag nagyon szerencsétlen helyre. Még 1,5 hét használat után is keresni kellett ujjal, mert pont nem ott van, ahol a mobilt természetesen megfogva keresnénk. Mivel ezt a gombot minden kézbevételkor meg kell nyomni, ezért folyamatos zavarkeltésnek számít a rossz elhelyezés. Arról nem is beszélve, hogy szemből nézve a mobil teljesen szimmetrikus, így gyakran sikerül fejjel lefelé felvenni.

A kellemetlenségért viszont kárpótol a mobil kialakítása. A Samsung nem okozott csalódást, s formára, kialakításra ismét egy szép terméket tett le az asztalra. A full touch mobilok előlapi jellegtelenségét ugyan nem próbálta feloldani, ahogy például a HTC igyekezett, viszont a hátlapon már több szabadságot kaptak a tervezők. A Galaxy S mindössze 9,9 mm vékony, azaz a Sony Ericsson X10-zel közel azonos méretű felülethez egy 3,1 milliméterrel csekélyebb vastagságot sikerült párosítani. Elsőre kézbe véve és a használat során is ez komolyan feltűnik. A mobil kecses, jól fekszik a tenyérbe, mégsem tűnik gyengének. A hátlap alján van egy vékony kidudorodás, ami lehet akár dizájn-elem, akár technikai kompromisszum is. Akár zavarónak is tűnhet, de inkább segíti a kézben tartást, mint nehezíti.

Szép és sudár

A hátlap a Samsung mostanság jellemző divatját követve nem homogén, hanem mondhatni “anyagában pöttyös”. Ízlés kérdése, hogy ez kinek tetszik, kinek sem. A felületet csak a fényképező, a hangszóró, illetve egy “Samsung” és egy “with Google” felirat töri meg. Összességében nézve a Samsung Galaxy S egy csábító mobil, ami hozza az iPhone által teremtett dizájn-sztenderdeket is, de közben mégis egyedi képes maradni. Ahogyan az olcsó kategóriában jelen lévő Samsung mobilok esetében, a szépség itt is képes önmagában eladni az eszközt, anélkül, hogy be kellett volna kapcsolni.

Ha forma és színek esztétikumán túljutottunk, akkor sincs ok a csalódásra. A 4 hüvelykes, 480x800-as felbontású Super AMOLED kijelző pontosan azt hozza, amit vártunk tőle. Kristálytiszta, kontrasztos, világos kép. A fényes előlapi felület némileg rontja a napos időben való láthatóságot, vakító, pusztító napsütésben pedig természetesen ugyanúgy nem látszik a kijelzőn semmi, mint bármelyik másik mobilnál. A 4 hüvelykes, androidos kategóriában egyedüliként tud felmutatni AMOLED kijelzőt, amely nélkül nem érdemes már mobilt venni, ha el akarjuk kerülni az Retina Display-hez szokott iPhone 4 tulajdonosok lebecsmérlő tekintetét. Az AMOLED-del viszont el lehet, sőt, nem véletlen, hogy az Engadget szerkesztősége is a Galaxy S kijelzőjét mérte össze az iPhone 4-ével. Az eredmény pedig az, hogy a felbontásbeli különbségek csak közelről érződnek, igaz a Galaxy S kijelzője kevésbé fényes, illetve a színei talán túlvezéreltek. Egy normál TFT-vel, ami a legtöbb mobilban van jelenleg, viszont nem is érdemes összehasonlítani.

Van benne erő, de néha köhög egyet

A mobil szíve, a Samsung saját fejlesztésű és gyártású, ARM Cortex-A8 mikroarchitektúrájú processzora, amely 1 gigahertzes órajelen ketyeg, s ezzel elegendő teljesítményt szállít a 4 hüvelykes kijelzőn megjelenítendő elemek kiszolgálásához - a Hummingbird kódnevű chip az alapja az iPhone 4-et hajtó Apple A4-nek is. A teszt alatt többször tapasztaltunk ennek ellenére lassulásokat, s más Galaxy S tesztelőtől is ugyanezt a visszajelzést kaptuk. Alaposabb teszteknek kitéve a mobilt, kiderült, hogy a néha lassan betöltődő menük, a másodpercekig üresen álló listák nem kapacitásbeli problémából származnak. A mobil a szintetikus Linpack Android teszten bőven felülmúlta a HTC Desire-t, amivel viszont a legritkább esetben fordult elő akadozás. Úgy tűnik, hogy a Samsung által testreszabott Android 2.1-en belül lehetnek problémák, ami szomorú, mert elég gyakran összegabalyodik belül valami, ami rontja a felhasználói élményt.

Pedig normális esetben többnyire nagyon is reszponzív a készülék, a böngészője a Flash-tartalmakkal együtt az Index.hu főoldalt 2-3 másodperccel gyorsabban tölti be, mint a Desire, a Google Maps is szinte folyamatosan tölti az új térképeket, a Wi-Fi sebesség szintén kielégítő, sőt némelyik látványos menü, mint például a fotógaléria igazi bizonyítékot szolgáltat arra, hogy nyers erőben nincs hiány. A galériában az albumokhoz megjelenik egy-egy benne lévő fotó piciben, így sok kis fényképhalom rajzolódik ki, s ezek között scrollozva, az egész 3D-ben mozog.

Lakossági Android

A Galaxy S igazi erénye viszont messze nem a teljesítményben rejlik, sőt, valljuk be 100 felhasználóból 95 nem tudja értelmezni az ebben a kategóriában tetten érhető különbségeket. Ahogyan a HTC is leginkább a Sense felülettel csinálta meg a szerencséjét, amit még anno Windows Mobile platformon indított útjára, úgy a Samsung is a TouchWiz felülettel képes megkülönböztetni magát. A TouchWiz korábbi telefonokban is feltűnt már, illetve a badás Wave-ben is ez fogadja a felhasználót, így nem egy teljesen idegen konfigurációban kell gondolkodnia, annak, aki egyik Samsung mobilról vált a másikra. A Galaxy S-hez járó TouchWiz 3.0 számos újdonsággal köszöntött be, de a jól megszokott elemek is megmaradtak.

Az alsó régióban a szokásos ikonsor fogad minket, amivel elérhetjük a telefon funkciót, a névjegyeket, üzeneteket és az Android alkalmazások teljes listáját. A Home Screen kezelés itt annyiban különbözik a többi androidos megoldástól, hogy a fő-fő képernyő nem középen van, hanem egyszerűen a bal oldalon az 1-es számúval kezdődik. Maximum 7 képernyőt definiálhatunk, de nem kötelező ennyit aktívan tartani, egyszerűen lehet elvenni és hozzáadni is. A Home gomb kétszeri megnyomásával bárhonnan az első számú főképernyőre lép vissza. A csúsztatás mellett a képernyő tetején lévő pöttyökre bökve közvetlenül is elérhető viszont bármelyik.

Praktikus, de nem mindig trendi

Widgetek terén is kellemes meglepetések érik a felhasználót, majdnem mindenre van egy saját, jól kidolgozott megoldás, legyen szó kapcsolattartásról, vagy tartalommegosztásról. A “Barátaim éppen” például az eddig általam látott legjobb kedvenc kontakt kezelő. A régi pörgetős névjegytartó analógiájára készült, s legfontosabb barátaink kontaktjait berakva, körbe körbe lehet tekerni az ikonokat. A fotó mellett feltűnik a legutóbbi közösségi oldalról jövő állapotfrissítés, egy klikkel lehet hívást kezdeményezni, illetve jegyzetet írni a névhez. A képre kattintva pedig a kontakt oldalon találjuk magunkat.

Hasonlóan jól működő megoldás a Feeds and Updates, ahová Facebookot, MySpace-t és Twittert lehet bekötni, s az üzenetek mellett adott esetben a kommentek száma, vagy a reply és RT lehetőség ikonjai is megjelennek. A HTC hasonló widgetjével ellentétben ez működik is, beállítható az automata frissítés is, az egyetlen baja, hogy rózsaszín a keret, s ezt nem is lehet átállítani.

Ötletes megoldás a Write and Go widget is, amelybe bármilyen szöveget beírva választhatunk, hogy milyen kimenete legyen. Elmenthető jegyzetként, küldhető üzenetként (sms/e-mail) vagy akár a közösségi oldalakon állapotfrissítésként is közölhető. Nem kell mindennek külön ikonokat kitenni, a szöveg az egy forrásból indul. A probléma itt is ugyanaz, mégpedig a fura fa mintás dizájn. Nem túl trendi, de meg lehet szokni. Az angol nyelven kommunikálóknak viszont óriási segítség lehet a swype, amely bekerült ebbe a mobilba is. A virtuális billentyűzeten nem feltétlenül kell klikkelgetni a betűkre, hanem az ujjunkat húzgálva, a program összerakja szavainkat. Nagyon gyorsan és viszonylag pontosan lehet vele írni, kár, hogy egyelőre magyar szótár nem volt alatta. Szerencsére nem kell váltogatni a beviteli módok között, akár szavakon belül is lehet egyik részt swype-pal, a másikat pedig pöcögtetve beírni.

Dél-Korea mindenre gondol

Ezek mellett van még egy Days nevű widget, amely látványos (és ez kivételesen tényleg jól néz ki) módon összegzi napjainkat. Egybe gyúrja a különböző forrásokból, naptárakból jövő eseményeket, illetve az aznapra vonatkozó jegyzeteket. Lapozni a napok között egyszerűen úgy lehet, hogy az ujjunkkal letoljuk az aktuális nap lapját “felülről”. A Daily Briefing hasonló ehhez, csak épp RSS-feedekkel és adatbázisokból lehet etetni. Összefoglalja a napi várható időjárást, tőzsdeinfókat és fontos híreket, és persze a naptár szerint következő eseményünket. Egy szép és jó óra viszont hiányzik belőle, mert amit a Samsung gyárilag csomagolt, az nem túl jól használható. Szerencsére a Marketben százával vannak óra widgetek, a cikkben lévő képeken is egy letöltött darab szerepel és nem a gyári Samsung.

Alkalmazások szintjén is kitett magáért a dél-koreai csapat, hiszen az eBook olvasó, egyedi e-mail kliens, Facebook alkalmazás, FM Rádió, a már korábban említett galéria, kibővített valóság alkalmazás, napló, fájlkezelő, egy kezdetleges zenelejátszó, illetve egy korrekt, teljes egészében Microsoft Office kompatibilis dokumentum kezelő/szerkesztő is került a mobilba. Mivel a konzumer felhasználók nagy része soha nem telepít magától programokat, ezért ennél a modellnél kifejezetten fontos szempont, hogy ne csupaszon érkezzen az Android. Természetesen a szokásos Google alkalmazások, illetve Androidos alapvetések itt is megtalálhatóak, kivéve azok a funkciók, amikre a Samsung önmaga is adott választ.

Pont ott

Így a TouchWiz és a sok egyedi alkalmazás miatt akár külön bűvészkedés nélkül, vagy bármilyen androidos tapasztalat nélkül is bátran el lehet kezdeni használni a mobilt, működni fog. Az apró döcögések, lassulások, akadások, melyek időnként előjönnek, pedig talán megbocsáthatóak, talán sokaknak fel sem tűnnek. Az pedig külön kényelmes, hogy a fenti értesítési menüt lecsúsztatva a legfontosabb kapcsolók is megjelennek, így a Wi-Fi és a Bluetooth kapcsoló, illetve a rezgő és néma mód is. Két apró, de szintén szellemes megoldás a fényképező és a képernyőzár feloldás, amit még mindenképp meg kell említeni. A képernyő feloldását mindenki olyan irányba teheti meg, ahogy épp kényelmes, ugyanis gyakorlatilag egy áttetsző téglalapot kell “letolni” a képernyőről, ami sokkal elegánsabb megoldás, mint a Sony Ericsson X10 ujjgyakorlata a kanyarívvel. A fényképezőnél pedig a szokásostól eltérő módon a kép nem akkor készül el, ha lenyomjuk a virtuális gombot, hanem amikor elengedjük. A megnyomás után fókuszál, majd az ujjunkat elvéve elkészül a kép - nagyon jó.

A Galaxy S nagy kijelzője sok használat esetén természetszerűleg követeli magának a több energiát, de az 1500 mAh-ás akkumulátor jól vizsgázott. Normál használat mellett egy nap alatt (reggeltől estig) körülbelül 50-70 százalékot merül, ha aktívabbak vagyunk az adatforgalom terén, vagy GPS-szel navigálunk, akkor persze nem árt kéznél tartani egy töltőt vagy egy micro-USB kábelt. Nem lehet elmenni viszont amellett, hogy a Galaxy S meglepő módon 8 gigabájt belső memóriát is kapott, s ezt bővíthetjük még ki microSD kártyával is.

Neked is jó lenne

Az állítás, miszerint ez egy igazi konzumer termék, megállja a helyét akkor is, ha a hardvert, akkor is, ha a dizájnt és akkor is ha az alap szoftverezettséget vizsgáljuk. A műanyag borítás elsőre kicsit olcsónak tűnhet, de közben strapabíró, s a fém hanyagolásának köszönhetően a súlya is mindössze 119 gramm, ami ebben a kategóriában szép érték. Nem véletlen tehát, hogy hazájában, Dél-Koreában 10 nap alatt több mint 200 ezer darabot adtak el belőle, s valószínűleg az Egyesült Államokban is népszerű darab lesz, főleg azért, mert minden mobilszolgáltatónál elérhető. Nálunk a T-Mobile fogja forgalmazni biztosan, bár előfordulhat, hogy másik szolgáltatónál is feltűnik. Hálózatfüggetlenül viszont kissé borsos ára van, közel 150 ezer forintot kellene fizetni érte, amit sokallunk, akármilyen kellemes a készülék.