Számháború a telefonos adományvonalak között

Az egyik legkényelmesebb segélyezési formának tartott telefonos adakozást választó magyarok két nagy, kiemelten fontos, nemzeti ügyet támogató segélyvonalat hívhatnak. A 1749 számon elérhetőt  a három hazai mobilszolgáltató, valamint az Invitel és a UPC üzemelteti, a 1752-t pedig a 2005-ben létrejött Nemzeti Segélyvonal Alapítvány (NSV). A Telenor, a Vodafone, és a UPC előfizetői azonban kizárólag a 1749-et hívva tudnak a bajba jutott árvízkárosultaknak adakozni.

Adakozási adok-kapok

A jó szándék támogatása látszólag tehát mindenkiben megvan, az NSV mégis az előfizetők \"fogva tartásával\" vádolja a Telenort és a Vodafone-t, a szolgáltatók válaszul elfogadhatatlannak és zsarolónak nevezik az alapítvány utóbbi hetekben tanúsított magatartását. Az NSV ügyvivője, Enyedi Nagy Mihály lapunkhoz eljuttatott, meglehetősen kemény hangú állásfoglalásában leszögezi, a telefon közmű, és kapcsolási díj ellenében nem tagadható meg a közcélú használata. Az alapítvány szerint a 1752-es hívószámra az árvízkárosultak megsegítésére három hét alatt legalább 360 ezer hívás érkezett be, de további 300 ezer kudarcba fulladt, mivel a Vodafone, a Telenor és a UPC ügyfelei nem tudják hívni ezt a számot.

A három mobilszolgáltató által létrehozott 1749-es számra a legfrissebb, ma kiadott statisztikák szerint két hét alatt több mint 240 ezer hívás vagy SMS érkezett, az ezekből befolyó összeget - közel ötvenmillió forintot - száz százalékban a Magyar Vöröskeresztnek utalják át a szolgáltatók. Az NSV ezzel szemben saját hatáskörén belül, illetve az alapító okiratban foglaltak szerint határoz arról, hogy a beszedett összeget hogyan osztják szét a társult alapítványok, karitatív szervezetek közt (a társult szervezetek közt megtalálható a Magyar Vöröskereszt, de tag a Baptista Szeretetszolgálat és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is).

Költséges különbségek

Az NSV alapító okiratának 9.4-es pontja szerint az úgynevezett \"cél szerinti tevékenységre fordítható bevételekből\" mindenekelőtt az adományok összegyűjtésével kapcsolatos költségeket és az alapítvány működési tevékenységének költségeit (ide tartoznak például a tévéhirdetések és más, fizetős médiamegjelenések is) kell finanszírozni, a dokumentum azonban nem határozza meg az arányokat, vagyis az alapítvány képviselőit leszámítva előzetesen senki nem tudja pontosan, hogy a befolyt összeg mekkora része jut el a bajba jutottakhoz.

Bár a két érintett mobilszolgáltató korábban többször is tárgyalt az NSV-vel a csatlakozásról, mára biztossá vált, hogy a Vodafone nem kér az alapítvánnyal való együttműködésből, és jó esély van rá, hogy a Telenor is hasonló elhatározásra jut. Mindegyik érintett szolgáltatótól megpróbáltuk megtudni, hogy miért nem csatlakoztak az NSV programjához, az operátoroktól azonban többnyire politikailag korrekt, kitérő válaszokat kaptunk. A Telenor szerint a 1749-es adományvonal működése \"hatékonyabb\" mint az alapítvány által üzemeltetett rendszer, a norvég tulajdonú operátor emellett leszögezte: elfogadhatatlannak tartja az NSV \"agresszív\" megközelítését.

A Vodafone szerint itthon több lehetőségnek és szervezetnek is helye van az adományozás területén, a cég ezzel együtt hangsúlyozta, hogy a távközlési szolgáltatók közös adományvonalát, a 1749-et támogatja, kiemelve, hogy ebben a rendszerben az adományok teljes összege eljut a rászorulóknak. A Vodafone mindemellett saját előfizetői számára is létrehozott egy adományvonalat május 15-én (1771), mellyel két szervezetet, valamint ideiglenes katasztrófahelyzet esetén a rászorulókat lehet támogatni. Ennél az adományozási módnál is az ügyféltől levont összeg száz százaléka jut el a rászorulókhoz.

Ez a nemzet nem az a nemzet

A mobilszolgáltatók képviselői mellett Szűcs László, a többek között vezetékes telefonszolgáltatást is üzemeltető UPC szóvivője a HWSW-nek elmondta, a legfőbb problémát az okozza, hogy a \"nemzeti segélyvonalat\" úgy indították el és úgy hirdetik, hogy az valójában még nem állt össze nemzeti segélyvonallá. A UPC állásfoglalása szerint a 1752-es számmal kapcsolatos minden, az ügyfelek körében tapasztalható \"félreértés\" és bosszúság az NSV hiányos tájékoztatásából ered.

Lapunk tudomása szerint az érintett szolgáltatók elsősorban azt kifogásolják, hogy a befolyt összegek nem száz százaléka jut el a rászorulókhoz, és átláthatatlan, hogy pontosan hová kerülnek az adományok. Ez a karitatív tevékenységeket rendszeresen végző, hírnevükre különösen kényesen ügyelő szolgáltatók számára többnyire vállalhatatlan, és kommunikációs szempontból rendkívül nehezen kezelhető állapot.

Bár az adományvonalak kapcsán nyilvánvalóan nem jelenthető ki, hogy a jó szándék mellett bármelyik felet üzleti megfontolások vagy más, kifejezetten öncélú pénzszerzéssel kapcsolatos célok vezérelnék, egyértelmű, hogy a magyar adományozási kultúra kialakulása és megerősödése szempontjából rendkívül káros a két telefonos adományozási lehetőség láthatóan komoly szembenállása, versenye.