Nagyot lehet bukni a webes videón

A Kreatív szervezésében ma zajlik a TV - Web - Mobil konferencia, ahol az előadók egy teljes napon át a három, illetve négy képernyő szerepét, jelentőségét boncolgatják. Az elmúlt 5-6 év során bekövetkezett technológiai változások, a sávszélesség ugrásszerű növekedése és a klienseszközök erősödése lehetőséget teremtett arra, hogy a sokáig megingathatatlannak vélt lineáris televíziós tartalmak méltó ellenfelet vagy inkább alternatívát kapjanak.

A webes videó evolúciójában a legjelentősebb pont természetesen a YouTube 2005 februári megalapítása, illetve az azóta tartó folyamatos  növekedése volt. A Google jó érzékkel vásárolta fel 2006 novemberében a szolgáltatást, miután belátta, saját Google Video rendszere nem versenyképes a fiatal startuppal. A YouTube sikerének kulcsa abban állt akkor, hogy kicsit szürke régióba menve nem ellenkezett túlzottan a zenei tartalmak feltöltése ellen, s egészen odáig engedte felhasználóit, amíg a nagy kiadók komoly pereket nem akasztottak a nyakába.

A YouTube lett az új MTV

A közösség által generált tartalom robbanásához szükség volt a kritikus tömegre minden szinten, amit a fent említett lépés hozott meg, gyakorlatilag a YouTube lett az új MTV. Ma már persze ennél sokkal szélesebb paletta áll a látogatók rendelkezésére, s a YouTube lett a videoalapú kommunikáció alfája és omegája. Igaz ez akkor is, ha hosszú ideig a szolgáltatás a Google számára veszteséget termelt, s nem igazán sikerült megtalálni a helyes üzleti modellt. Azt azonban a Google is érezte, hogy a felhasználók leláncolásából baj nem lehet, a sztenderd megteremtése biztosan előnyt jelent bármiben. Látszik ma, hogy a HTML5-kérdésben, a régi böngészők elleni kampányban, vagy éppen a VP8-ra való áttérésben is egy markáns eszköz a napi 2 milliárd videót kiszolgáló  szájt.

A hazaiak is megpróbálták

A nemzetközi tendenciák természetesen regionális szinten is lecsapódtak. A TV - Web - Mobil konferencián előadást tartó Dobó Mátyás (doransky), a Peer alapítója élesben élte át a 2005 utáni időszakot. A szerinte elhibázott koncepcióra épített Blogtér mellett akkoriban hívták életre a Videobomb szolgáltatást is, amely önmagától, különösebb erőlködés nélkül produkált jelentős organikus növekedést. A gyors felfutás után a Videobomb az Index tulajdonába került, s ma mint IndaVideo ismerjük.

A Videobomb mellett létrejött még több helyi videomgosztó, mint például a Videa, ami jelenleg a legnagyobb magyar szereplő. A YouTube tömegvonzásával azonban egyik kis szereplő sem tudott mit kezdeni, a hazai internetezők körében a legerősebb Videa elérése 25, az Indavideo pedig 22 százalékos, miközben a YouTube az internetezők 65 százalékához jut el. A Google egyértelműen elvitte a magyar piacot, de ugyanez jellemző egész Európában és persze az Egyesült Államokban is.

A közösségi média, illetve a felhasználók által generált tartalom a YouTube-ot felemelte, miközben a saját tartalommal erőlködő tartalomszolgáltatók nem tudtak versenyképessé válni. A felhasználó tartalom minősége ugyan rendszerint nagyon gyenge, de mennyisége révén a professzionális videótartalmat a földbe döngöli. Ezt az anomáliát először nem meglepő módon az Egyesült Államokban ismerték fel a piaci szereplők, amire jó példa a Hulu videószolgáltatás megjelenése. A fejlesztők ott nagy mennyiségű, a felhasználók számára érdekes, professzionális tartalmat tettek elérhetővé, amit megtámogattak egy nagyon erős reklám- és PR-kampánnyal. Ez a fajta hozzáállás temérdek pénzbe kerül, de 3 év alatt kiderült, hogy megéri. Monstanra az USA videópiacán megkapaszkodott a Hulu, s többek között a YouTube-ot is arra kényszerítette, hogy ebbe az irányba is nyisson.

TV vs. online lapok

Magyarországon egyelőre az online tartalomszolgáltatók és a televíziók próbálkoznak saját tartalmat tolni a webre, de összefogott koncepció, sikeres üzleti modell nehezen fedezhető fel. A Webaudit projektigazgatójának előadásából többek között az derült ki, hogy a netes videók látogatottsága négy kritériumtól függ. Varga Károly szerint leginkább a téma befolyásolja a sikert, a minőségi videós tartalomnak gyorsnak, aktuálisnak kell lennie, amihez szerencsére is szükség van (ott kell lenni), de emiatt inkább az előre kalkulálható eseményekkor működik ez a forma.

A stílus is formálja a várható közönséget, erre jó példa, hogy az Index.hu, illetve aloldalainak sajátos feldolgozási módszerei ugyanazon témákban teljesen különböző közönségarányokat ér el, mint a többi médium, akár akkor is, ha ugyanazt a videót ágyazzák be egy anyagba. Jó példa erre a Daróczy Dávid temetéséről szóló anyag, amit a Story Online, Blikk, Velvet is egyaránt lehozott, mindhárom körülbelül 80 ezres nézettséget produkált a beágyazott TV2-es anyagnak, de a Velvet esetében mind a nemek szerinti felosztásban, mint az életkor alapján jelentős eltérés van a közönségben.

A már elkészült videó nem kerül plusz pénzbe

A televíziók előnye itt jelentkezik, hiszen a saját maguk által generált tartalmat az online felületükön elérhetővé téve egyrészt saját célközönségüket érik el, a beágyazás által viszont a tartalom, s egyben a videóba épített hirdetés is átvihető egészen más közönség elé. Hiába csak 70 ezer felhasználó nézte meg az eredeti szájton Liptay Claudia zokogását, összességében félmillió felhasználóhoz jutott el a többi oldal segítségével. Ez a szám pedig már versenyképes lehet a lineáris televízióadásokkal is. A nézettség persze függ a kontextustól és a címadástól is, ami megmarad az átvevő oldalak eszközeként. A tartalomszolgáltató akár azt is megteheti, hogy ugyanazt a videót több címmel, külön anyagokban tálalja teljesen más célközönségnek

Dobó Mátyás némileg szkeptikus ezekkel az adatokkal kapcsolatban, s arra hívja fel a figyelmet, hogy egy szolgáltatást nem vihet el a hátán néhány kiemelt anyag. A Webaudit elődadásban bemutatott példák mind valamilyen kritikus esemény leképezéséről szóltak, de valójában hiába mutat fel 50-80 ezres videóletöltési számokat bármelyik szolgáltató egyes videók kapcsán, ezzel az online tartalomszolgáltatók TOP20 listájába sem tud bekerülni. A sikerhez egy több százezres, tudatos, masszív közönségre van szükség.

A professzionális videó tartalmak előállítási költsége viszonylag magas, s a kiszámíthatatlanság miatt nehéz úgy dolgozni, hogy a videó mindenképp behozza az árát. A televíziós csatornák online platformon való terjeszkedése viszont könnyebb feladat, hiszen a már létrehozott tévés tartalom újrafelhasználása nem jelent újabb költségeket, míg az Index, Origo, Juj.hu vagy egyéb online szolgáltató tartalmainak önmagukat kellene eltartani. Az áttörés ezért leginkább a két nagy kereskedelmi tévétől várható, s idén talán már látunk valós eredményeket is, de egyelőre sem a TV2, sem az RTL Klub nincs az élvonalban. A TV2 az előadás szerint továbbra is egy marketingeszközként tekint az internetre, míg a konkurens RTL Klub egy új platformként tekint rá. Egy-két éven belül kiderül, kinek volt igaza.

Sajnáltatják magukat

Nagy Andrea a TV2 képviseletében hosszasan panaszkodott arról, hogy a mobilos és a webes tartalomfejlesztés továbbra sem megtérülő. Szerinte, ha bármely tévés konzorcium olyan üzleti hatékonysággal dolgozna mint a Hulu vagy a YouTube, akkor a befektetők azonnal kihátrálnának mögülük. Az elmúlt években hiába léptek az online vagy a mobil felületre tévés tartalmakkal, egyik sem lett nyereséges. Pedig \"valahogyan ki kell fizetni a súlyos milliókat, amibe az a tartalom kerül\". Nagy Andrea szerint ez a hirdetésekből nem lehetséges.

Az online szereplők és a webes videó esélyeit rontja a reklámpénzekért folytatott versenyben, hogy a jelenleg domináns hirdetési modellek, amik az egyedi látogatókra és az átkattintásra koncentrálnak, nagyon nem kedveznek a mozgóképes tartalomnak. Nagy Andrea szerint hosszú távon a megoldás a fizetős tartalom, de a magyar felhasználók egyelőre nem hajlandóak fizetni online tartalomért. Jelenleg a hazai fizetős tartalmak többsége nem hordoz értéktöbbletet, egyszerűen gyenge minőségűek, legyen szó akár írott, akár videós anyagokról.

A külföldi trendeket figyelve viszont lehet bizakodni hosszú távon. Az iPad körüli felhajtásból nálunk valószínűleg nem csapódik le semmi, lévén egy apró piac vagyunk, s az iPad-penetrációnál sem kell nagy számokra számítani. Az okostelefon viszont már nálunk is robban. Dobó Mátyás becslései szerint iPhone-ból 50-100 ezer darab van már most Magyarországon, androidos készülékekből pedig 50-80 ezer. Ezek a számok pedig nagy hirtelenséggel növekedhetnek a közeljövőben. Dobó szerint igaz, hogy eddig is voltak internetképes mobiltelefonok, de ezek \"egyszerűen szarok voltak\". Az iPhone és az Android platform viszont alkalmas valódi mobil médiafogyasztásra. Amint ezen eszközöknek aránya kimozdul a néhány százalékos határról, érdemes lesz kalkulálni velük, érdemes lesz építeni rájuk.

A nagy kérdés, hogy a \"bennszülött\" online tartalomszolgáltatók hogyan veszik fel a harcot a nagy háttérrel rendelkező kereskedelmi tévécsatornákkal. Itthon még idén kiderülhet, hogy a jó \"helyismerettel\" rendelkező Index és Origo versenyképes tud-e maradni a több millió nézővel és még mindig jobb likviditással rendelkező televíziókkal, akik viszont nagyon esetlenül mozognak az interneten, s a tartalom továbbosztása szempontjából erősen meg van kötve a kezük.

Ez a harc sem lesz a végső

Hámori Barbara, az Origo képviselője szerint ez egy csata, amit meg kell vívni. Ha lesz pénz, ha a hirdető odaáll az online tartalmak mögé, akkor sikerre lehet vinni ezt a területet. A tévés szereplők csalódásához vezethet viszont, ha egyszer az online platform eljut arra a szintre, hogy a köztes lépcsőfok kihagyásával közvetlenül a tartalomgyártótól jut el a megjelenési felületre a videós tartalom. Ha nem kell a tévék befektetőinek magas profitelvárását is kitermelni, akkor a fogyasztók igényeihez is közelebb kerülhet a fizetős tartalom ára, illetve ha a szolgáltatás valódi felhasználói igényekre épül, és nem \"fejőstehénnek\" szánják, a nép szintén sokkal jobban jár.