Popcorn Hour NMT C-200 - egy doboz mind helyett

Míg a videomagnókból, DVD-lejátszókból még könnyű volt nagy mennyiséget eladni, addig az újabb Blu-ray lemezeket használó asztali eszközök már nem fogynak ilyen gyorsan. Ez persze nem meglepő, hiszen időközben rendkívül egyszerűvé vált a HD-filmek interneten való beszerzése (akár legális, akár illegális forrásból). A gyártók válasza erre a különféle hálózati adapterekkel és DLNA-képességekkel rendelkező lejátszók és tévék piacra dobása volt, és megjelentek az olyan dedikált hálózati médialejátszók is, mint például a WD TV Live, ASUS O!Play – vagy éppen a Popcorn Hour NMT C-200.

Maga a Popcorn Hour nem ismeretlen márka ezen a területen, a cég korábbi modellei (a HWSW által is kipróbált A100, A110 és így tovább) kifejezetten népszerűek voltak, köszönhetően a kiváló funkcióknak. A hozzájuk hasonló módon Syabas alapra készülő C-200-nak már valamivel nehezebb dolga lesz, na nem azért, mintha nem tudna eleget, hanem azért, mert időközben a versenytársak száma is megnőtt.

Álruhás asztali lejátszó

A Popcorn Hour C-200 a gyártó jelenlegi csúcsmodellje, és azok számára készült, akik már meglévő szórakoztatóelektronikai eszközeik közé szeretnék bepakolni, így méretei és dizájnja olyan, mint bármelyik házimozi-erősítőé vagy asztali lejátszóé. A szálcsiszolt alumínium előlap és az állítható fényerejű, kék háttérvilágítású pontmátrixos kijelző kifejezetten profi kinézetet kölcsönöz neki, egyedül a számítógépes Blu-ray meghajtó lóg kicsit ki a képből normál műanyag burkolatával – jobb lett volna ezt egy külön fedél mögé helyezni. A meghajtó maga egyébként kiszerelhető, és egy 3,5”-es SATA merevlemezt fogadni képes fiókkal helyettesíthető (sőt, a készülék megvásárolható a BD-olvasó nélkül is), ezen kívül pedig az optikai meghajtó alatt egy további, 2,5”-es SATA hely is van, amelyben az általunk tesztelt készülékben volt is egy merevlemez.

A gép egyébként ezeken kívül is bővíthető, a fedőlapot eltávolítva ugyanis kiderül, hogy egy külön USB port áll belül rendelkezésre a Blu-ray Live használatához szükséges Flash memória számára (ide bármilyen, 2 GB-nál nagyobb USB kulcsot bedughatunk, és akkor már meglesz a tárhely a Live tartalmakhoz). Ezen felül látható még egy, a mobil számítógépekből ismerős mini-PCI kártyahely is, amelybe WLAN adaptert tehetünk, így vezeték nélkül is csatlakozhatunk a helyi hálózathoz. Erre egyébként megoldást nyújthat az is, ha USB-s adaptert csatlakoztatunk a hátul található USB portba, de valójában egyik változat sem ideális: a nagy sávszélességet igénylő tartalmakhoz jobb, ha a gigabites sebességre képes vezetékes kapcsolatbál maradunk.

A lejátszó következő érdekessége a rádiófrekvenciás távirányító, ami a hagyományos infrás változatokkal szembern akkor is működik, ha nincs közvetlen rálátás a készülékre így ha úgy akarjuk, akár el is dughatjuk magát a lejátszót. Hátránya viszont, hogy a sok univerzális, több készüléket is kezelő rendszertávirányító infrás, így ha már ilyenünk van, a Popcorn Hourt csak akkor tudjuk irányítani vele, ha megvesszük az infrás kiegészítőt hozzá. Maga a távvezérlő egyébként kifejezetten jól sikerült darab, a gomboknak saját háttérvilágítása is van, tehát sötétben is használható.

Bekötések

A C-200 hátoldalán komoly csatlakozóerdő fogad bennünket. A képjelet a legjobb minőségben az 1.3a szabványú, és Deep Color valamint Dolby TrueHD és DTS-HD MA kompatibilis HDMI-porton keresztül kaphatjuk meg, míg a hangot külön az optikai és koaxiális digitális kimeneten is. Az analóg oldalon kép szempontjából teljes a sor (komponens, S-Video és kompozit kimenet is van), míg a hangok esetében csak sztereó áll rendelkezésre, analóg többcsatornás kimenet viszont nincs – azaz akinek nincs külső dekódere, be kell érje a sztereó hanggal.

Ami a filmek tárolására, hordozására szolgáló külső tárolókat illeti, ezek számára elöl és hátul két-két USB 2.0 csatlakozó áll rendelkezésre, eSATA azonban nincs, és a gép belső merevlemezének feltöltésére szolgáló USB-Slave port is lemaradt (így a filmek felmásolására az Ethernet használható) – vagy akár ki is szerelhetjük a HDD-t.

Mindenevő

Ahogy a cég korábbi modelljeinél, úgy a C-200-nál is nagyon kell erőlködni, hogy olyan fájlt mutassunk neki, amit nem tud lejátszani. Ráadásul, mivel ebben már a 667 MHz-es Sigma Designs SMP8643-as processzor dolgozik, olyan bitrátájú (akár 90 Mbps feletti) anyagokat is akadozás nélkül tud lejátszani, amibe az olcsóbb lejátszóknak beletörik a bicskája. Az interneten elérhető, letölthető formátumok közül gyakorlatilag mindennel hiba nélkül boldogul, legyen szó MKV, M2TS, VOB, AVI vagy éppen ISO formátumú DVD vagy BD-lemezekről. A többcsatornás hang, feliratok, minden hiba nélkül jelenik meg, és a teljes Blu-ray licencnek köszönhetően rendesen, menükkel együtt nézhetjük meg a BD-filmeket is.

^{Kattintásra galéria nyílik}

A filmeken belüli navigáció is kényelmes, nemcsak többfokozatú gyorskeresés van, de megadott időpontra is ugorhatunk. Az esetleg félbehagyott műveket a lejátszó megjegyzi, és legközelebb ott folytatja, ahol abbahagytuk a filmnézést.

A készülék hálózati oldala, és annak beállítása is barátságosra sikerült: a DHCP-től kapott IP-cím megszerzése után nyugodtan böngészhettük a hálózaton megosztott nyilvános mappákat, a jelszót igénylőkhöz pedig a felhasználónév és jelszó megadásával szintén hozzáférhettünk. Erre azonban valószínűleg csak ritkán lesz szükség, mert a sokat használt könyvtárakhoz külön meghajtókat rendelhetünk, így nem kell böngészni, csak kiválasztani azt a főmenüből. A közönséges Windows-megosztások mellett a készülék UPnP AV, Windows Media Connect, WMP NSS, Bonjour, és NFS meghajtókhoz és streamekhez is tud csatlakozni.

Extrák

A Popcorn Hour C-200 egyik elsőre nem is annyira értékelt, de mégis rendkívül hasznos szolgáltatása a külön LCD-kijelző. A legtöbb hálózati médialejátszó zenehallgatásra nem ideális, mert kijelző hiányában nem látjuk, hogy mikor melyik számnál tartunk, nem tudunk a könyvtárak között böngészni, ezekhez muszáj folyamatosan bekapcsolva tartani a tévét például egy buli alatt. A C-200 esetében viszont erre egyáltalán nincs szükség, sőt, a kijelző melletti gombokkal még a navigáció is megoldható, tehát a távirányítót is eldughatjuk a becsípett vendégek elől.

A másik hasznos extra a www.networkedmediatank.com online oldalon szerveződő közösség, amely rengeteg érdekes kiegészítővel, katalógusprogrammal látja el a Popcorn Hour gépeit, akár letölthető formában, akár a készülék menüjéből elérhető Media Service Portalon keresztül. Magán a készüléken található előre telepítve pár szolgáltatás is, így például FTP-szerver illetve Usenet- és Bittorrent-kliens is, tehát a letöltési feladatokat is rábízhatjuk, nem muszáj egy külön számítógépet üzemeltetni mellette. Utóbbi szolgáltatások persze csak akkor működnek, ha van merevlemez is a gépben).

Vaskos pénztárca kell

A C-200 az eddigi legjobb médialejátszó, amit valaha próbáltunk – ám egyben a legdrágább is, BD-olvasóval szerelt változata merevlemez nélkül 122 500 forintba kerül, míg ugyanez optikai meghajtó nélkül 97 500 forintba kerül. Mindehhez számítsuk hozzá még a HDD árát (amit érdemes is megvenni, ha minden képességét ki akarjuk használni), és így máris ott tartunk, hogy valamelyk olcsóbb készülékekből 3-4 darabot is megvehetünk egyetlen PCH C-200-ért cserébe. Még Popcorn Hour a kisebb modellje, a (funkcióit tekintve egyedül a BD-lejátszásban gyengébb és kijelző nélküli) A-200 is jóval olcsóbb, kevesebb mint 50 ezer forint – azaz valójában a prémiumárat csak akkor érdemes kifizetni, ha teljes körű Blu-ray funkciókat is szeretnénk.

A Popcorn Hour NMT C-200-at a lejatszo.hu -tól kaptuk kölcsön.