Bemutató: nem okoz csalódást az olcsó Intel SSD

Már megint esesdézés?

A merevlemezek kiváló szolgálatot tesznek a kapacitásigények kielégítésében, és lényegében évente másfélszer-kétszer akkorára hízik a kapacitásuk. A mikroelektronika észvesztő fejlődési ütemével szemben a mechanikus működésű merevlemezek azonban képtelenek voltak lépést tartani, és mára teljesen leszakadtak sebességben a processzor, memória vagy akár a hálózat áteresztőképességétől. Ez a PC- és szerverfelhasználást egyaránt sújtja. Mechanikus felépítésük miatt ráadásul nem miniatürizálhatóak hatékonyan, érzékenyek a mechanikai behatásokra, valamint zajosak is.

Erre a problémára válasz az SSD, amely a HDD teljesen transzparens helyettesítője, mind fizikai,  mind számítástechnikai értelemben. Az, hogy az elmúlt évek során az SSD-k előtérbe kerültek, nem köszönhető másnak, mint a NAND technológia szakadatlan fejlődésének, ami egyre olcsóbbá és gyorsabbá tette azokat. Miközben tisztán elektronikai működésük révén az SSD tervezéstől függően több nagyságrenddel is gyorsabb lehet egy merevlemeznél, terjedésük a várakozásokat alulmúlja, amit viszonylagos ismeretlenségük mellett a piac árérzékenysége magyaráz. Az Intel X25-V megszületését ez hívta életre, mivel a vállalat igyekezte a lélektani 100 dolláros (eurós) határ alá szorítani a kategóriát. Magyarországon az X25-V ára bruttó 30 ezer forint körül alakul, amivel a legolcsóbb, használható kapacitású SSD-k egyike.

Csodák természetesen továbbra sincsenek, az alacsony árért kapacitással fizetünk, az X25-V csak 40 GB, valójában formázottan 37 GB adatot tud tárolni - ezúttal nem a bináris-decimális váltás közti eltérésről van szó, fizikai kapacitása valóban 40 GB, míg a névleges tárterület a tizes számrendszerben megadott 40 GB, a kettő közti különbség adja a biztonsági tartalékot, ha egy-egy blokk írhatósága idő előtt kiesne. Alacsony kapacitása miatt az Intel nyilvánvalóan rendszermeghajtónak szánja az SSD-t, nem pedig adattárolásra, ezzel a kompromisszummal pedig jó vétel lehet nemcsak notebookokba, hanem asztali PC-kbe is, egy vagy több merevlemez mellé.

Bár az PC SSD-piacon igencsak nagy a tumultus, az etalont az Intel képviseli, valamint kiváló termékekkel rendelkezik a Samsung és a Toshiba, ezek a cégek azonban láthatóan elsősorban a PC-gyártókra koncentrálnak, és kevésbé foglalkoznak a komponenspiaccal. Az Intel saját tervezésű kontrollerével és erősen párhuzamos, 10 csatornás chipszervezésével különbözteti meg magát a többiektől.

Olcsó és finom

Nincs ez másként az X25-V esetében is, ez is a nagyobb X25-M testvérek felépítéséhez hasonlít, itt azonban csak 5 csatornán fér hozzá a kontroller a chipekhez, vagyis mintha félbevágta volna az Intel a 80 GB-os X25-M modellt - az X25-V ugyanúgy 34 nanométereres 2 bites MLC NAND flash chipekre épül, mint a nagyobb modellek. Szerencsére a teljesítmény nem esett vissza felére, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy az X25-M-ek effektív sebességét már korlátozhatja a 3 gigatranszfer/s sebességű SATA II felület.

Adatlapja szerint az X25-V akár 25 ezer darab 4 kilobájtos véletlenszerű olvasási műveletre képes másodpercenként és 2500 írásra. Folyamatos szekvenciális olvasási teljesítménye 170 MB/s, míg az írási 35 MB/s. Ez azt jelenti, hogy papíron a 80 gigabájtos X25-M véletlenszerű olvasási sebességének 70 százalékát hozza, írásban a 38 százalékát, szekvenciálisan pedig 68 és 50 százalékos a mutató - cserébe viszont felébe kerül. Az X25-V tehát biztosan nem sebességbajnok, azonban nem is ez a célja, hanem hogy sokak számára megfizethető áron kínáljon drasztikus gyorsulást a számítógép mindennapi használatában, vagyis a bootolásban, alkalmazások indításában, fájlok megnyitásában és mentésében, vagy éppen másolás és tömörítés alatt.

Az Intel legkisebb SSD-je nem okoz csalódást. Bár viszonylag olcsó, nem tévesztendő össze más márkák alacsony áron kínált termékeivel. Véletlenszerű olvasási műveletekben az X25-V továbbra is brillírozik a merevlemezekkel szemben, a HD Tune Pro mérései szerint (friss telepítésű Windows 7 Enteprise 32 bit platformon, Toshiba Satellite T130, 4 GB RAM,  Pentium SU4100 processzor) 4 kilobájtos kiolvasásból mintegy 9 ezerre képes másodpercenként, szemben például a 2,5 hüvelykes mobil merevlemezek tipikusan 50-100 közötti műveleti gyorsaságával. Írási sebessége ugyan ennek töredéke, 1400-1600 közt szórt másodpercenként, ez még mindig egy nagyságrenddel gyorsabb a merevlemezekénél. A keresési idő, 0,1 milliszekundumnál is gyorsabb lehet, míg merevlemeznél jók vagyunk, ha üzem közben nem haladjuk meg a 20 milliszekundumot, vagyis kétszázszor több idő kell a mechanikának a kereséshez.

Az Intel X25-V sebességelőnye random olvasási műveletek alatt

HD Tune Pro (Transzfer méret és IOPS)

^{100% = Toshiba MK3263GSX 320 GB 2,5\" SATA merevlemez}

Az Intel X25-V előnye a keresési időben (seek time)

HD Tune Pro

^{100% = Toshiba MK3263GSX 320 GB 2,5\" SATA merevlemez}

Az X25-V 1 MB méretű fájlokból is összeszed másodpercenként több mint kétszázat, a hozzáférési idő pedig ilyen terhelés mellett is átlagosan 5 milliszekundum alatti. A nálunk járt Intel X25-M 11 ezer 4 kilobájtos műveletre képes, és 250 darab 1 megabájtos fájt olvasott be egy másodperc alatt, vagyis az X25-V itt a \"nagy testvér\" teljesítményének rendre 80 és 90 százalékát hozza olvasási műveleteknél. Tendenciózusan nagyobb különbség rajzolódott ki a méréseinkben a teljesen randomizált műveletek alatt, vagyis mikor véletlenszerű méretű kiolvasásokat végzett az SSD véletlenszerű adatokon. Ekkor az X25-V csak a nagyobb testvér sebességének felét tudta nyújtani, amit nem magyarázhat más, mint a fele szélességű architektúra, vagyis a kontroller a memóriachipekhez 5 csatornán fér hozzá, nem tízen.

Érezhető a gyorsulás

Mindez mit jelent a gyakorlatban? Azt, hogy például egy friss telepítésű Windows 7 Enterprise, hálózattal együtt 18 másodpercen belül kész desktopot ad, miután a BIOS átadta a bootolást, és 7 másodpercen belül leáll, vagyis hasonló sebességet érünk el, mint hibernálás használatával. Az alkalmazásindítási időkre jellemző, hogy a notóriusan lassan induló OpenOffice.org csomag is másodpercek alatt feláll, a Writer hidegindítással 4 másodperc elteltével már használatra jelentkezett - ez egy merevlemezzel könnyen eltarthat 15 másodpercig is. A Firefox 3.6 mindössze 2 másodperc alatt indult, a milliónyi beolvasást végző GIMP 2.6-nak pedig 8 másodpercig tart a betöltődés, és 38 másodperc alatt olvasott be egy 3,6 gigabájtos képet.

A fájlok másolásakor és tömörítéskor (a forrás és cél is az X25-V), hacsak utóbbi esetben nem a processzor a limitáló tényező, az írási sebesség korlátoz, amely szemben a specifikáció által megadott 35 MB/s sebességgel szemben a mi méréseink szerint 44-45 MB/s. Megtaláltuk tehát az X25-V leggyengébb pontját, a folyamatos írási sebességet, ahol a szkeptikusok fanyalgásra valót találnak majd a magas ár/kapacitás mutató mellett. Egy jobb merevlemez képes ekkora sebességre önmagára való másolásnál, míg külső forrásból ennek kétszerest is elérheti.

Érdemes tudni azonban, hogy ezt az X25-V már egész kis fájloknál képes magából kiadni, ami közel sem mondható el a merevlemezekről, amelyek idejük nagy részét a pozicionálással fogják tölteni, főként ha a fájlok szétszórva találhatóak a tányérok felületén. Ha egy megfelelően gyors célra mozgatunk adatot (RAM vagy RAID tömb) az X25-V-ről, akkor a sebesség 4 megabájtos fájlok esetében 150 MB/s, nagyoknál, például filmeknél, 180 MB/s körül alakul.

Zárszó

Akinek asztali PC-je van, és egész nap nem csinál mást, mint nagyméretű fájlokat másol fel és alá, annak kétségtelenül nem igazán érdemes SSD-kkel foglalkoznia, mindenki másnak azonban melegen ajánljuk, hogy gondolja át, hogyan használja gépét, és mitől is gyorsulna annak használata, és legközelebb milyen komponens fejlesztésére költi a pénzét. Súgunk: ha nem tudunk arról, hogy az általunk használt szoftverekhez erős processzor kellene, akkor valószínűleg sokkal jobban járunk egy SSD-vel, mint gyorsabb processzor vagy számítógép vásárlásával.

Amit nehéz számszerűsíteni mérésekkel, az az, hogy mennyivel válaszképesebb az SSD-s rendszer akkor, ha közben súlyos lemezműveleteket végez. Nem számít, ha közben másik alkalmazás indul, települ, fájlokat mentünk vagy másolunk, a magas fokú műveleti párhuzamosság lehetővé teszi, hogy probléma nélkül használjuk továbbra is a gépet, miközben merevlemezek esetén mindenki ismeri a tüneteket: idegesítő akadozás, \"homokórázás\".

Ehhez hozzájön a hangtalan és vibrációmentes működés és az alacsonyabb fogyasztás, a végeredmény pedig egy szebb, boldogabb élet. Az SSD nem egyszerűen gyorsabb, minőségi változást hoz a PC használatában, és az árak folyamatos esésével hamarosan mentálhigiéniai minimummá válik. Az év második felére érkezik az újabb áresés vagy kapacitásnövelés, ugyanis az Intel és a Micron beindította a 25 nanométeres chipek termelését. Az új chipek ráadásul gyorsabb ONFI 2.2 felülettel rendelkeznek, amelyek sokkal nagyobb sebességű elérést is lehetővé tesznek, így csökkenthető az adott teljesítményhez szükséges flashmemória lapkák száma.

Sokszor szó esik az SSD-k fáradásáról, mivel a NAND flash chipek cellái, amelyek csapdába rejtik az információt jelentő elektronokat, az írási ciklusokkal egyre inkább fáradnak, mivel a 0 és 1 közti töltéskülönbség csökken a kapu elektronokkal történő \"elszennyeződésével\", végül megkülönböztethetetlenné válnak. A vezérlő fáradáskiegyenlítő algoritmusa és esetleges tartalékkapacitásnak köszönhetően az Intel az X25-V-re is vállalja a napi 20 GB írás esetén az 5 év használati időt - jelen sorok írójának Windows XP rendszere naponta ennek a kvótának nagyjából ötödét fogyasztja el, 4 gigabájtot, napi 9-12 óra üzem alatt.

Végeredményben az X25-V teljesíti azt, amit vállal: sokak számára megfizethető áron képes drasztikusan megdobni egy nem túl régi PC sebességérzetét, különösen, ha notebookról van szó. Amennyiben kapacitásigényünk nem haladja meg a 40 gigabájtot, vagy lehetőségünk van csak ritkán szükséges adatainkhoz NAS vagy más külső tároló használatára, úgy 30 ezer forintból 1-2 évvel meghosszabbíthatjuk gépünk életciklusát, amelynek válaszképessége és sebességérzete új gép benyomását fogja kelteni, különösen, ha a fejlesztést összekötjük az operációs rendszer frissítésével, például az SSD-barát Windows 7-re térünk át. A modernizáció költsége ekkor már inkább 70 ezer forint körül jár, de egy ilyen néhány éves rendszer akár még használhatóbb is lehet, mint egy új merevlemezes modell - vagyis megspórolhatjuk az új PC-k beszerzését.

A tesztben szereplő Intel X25-V SSD-t a Takforsys jóvoltából kaptuk, köszönjük nekik.