Nők a hazai informatikai színtéren

Március 8-án a nőket ünnepelik világszerte, március 24-én pedig kifejezetten az informatikában és tudományos területeken dolgozó nők eredményeire hívja fel a tavaly indult, Ada Lovelace Day névre keresztelt mozgalom. A nevet Lord Byron lánya után választották, aki egyesek szerint az első számítógép-programozónak tekinthető, mások szerint \"csupán\" lefordította angolra az első mechanikai számítógép, az analitikai számolómű tervét, illetve részletes jegyzeteket készített hozzá. Bármelyik verzió is az igaz, az mindenképpen tény, hogy egy nő is segédkezett az informatika születésénél.

Ada Lovelace tevékenysége óta több mint másfél évszázad telt el, ám a nők jelenléte csupán az utóbbi években kezdett el számottevő növekedést mutatni az informatika területén. Arra voltunk kíváncsiak, milyen a hazai helyzet ezen a téren. Felmérések, számadatokkal teletömött kimutatások már bizonyára készültek a témában, ezért mi másképpen jártuk körül a kérdést. Négy olyan nőt kerestünk meg, akik informatikai cégek helyi kirendeltségeinek szakértői. Az ő személyes tapasztalatuk és munkakörnyezetük alapján közvetlenebb képet kaphatunk arról, milyen lehet ma Magyarországon nőnek lenni az informatikában.

Arányok akkor és most

A válaszadó hölgyek egy része már a felsőfokú végzettség megszerzése során érzékelte az eltérést a nemek arányában. Rönkös Judit, a Noreg Kft. vezető tanácsadója okleveles villamosmérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karának híradástechnikai szakán végzett, 1992 óta foglalkozik információvédelemmel, mely területen rangos nemzetközi vizsgákkal rendelkezik. \"Az évfolyamon 400 hallgató közül 35-en voltunk nők\" - mesélte.

\"A szakosodás után a Híradástechnika szakon jobb volt az arány, a 164 főből 21 volt nő, azaz 13 százalék a 8,7 százalékkal szemben. Ennek talán az lehetett az oka, hogy a lányok az átlagnál jobb eredményt produkáltak, és erre a legtöbbek által preferált szakra tanulmányi eredménytől függően lehetett bejutni. De az is hozzájárulhatott, hogy az Erősáram, illetve a Műszer szak a lányokat kevésbé vonzotta. A Noreg-nél az irodavezetőt nem számolva ketten vagyunk nők, a 11 százalék megfelel a fenti aránynak.”

Krausz Katalin tanácsadó az Oracle Üzleti Alkalmazások üzletágánál, ő először a Veszprémi Vegyipari Egyetem szerzett szervező vegyészmérnöki diplomát, majd posztgraduális képzés keretében a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen ipari közgazdászként diplomázott. Úgy érezte, a nők és a férfiak aránya egyenlő volt az egyetemeken, ahol a tanulmányait végezte. A munkahelyein, ahol már szorosabban foglalkozott számítástechnikai feladatokkal, a férfiak aránya egy kicsivel több volt, főleg a programozói és a fejlesztői területeken.

Egyed Kinga, a Microsoft Services üzletágának projektmenedzsere az ELTE TTK-n szerezte meg a diplomáját, illetve párhuzamosan közgazdásznak is képezte magát. Az egyetemen a nők-férfiak aránya nem volt feltűnően aránytalan, sokkal több nő volt, mint általában gondolnák. Ezzel ellentétben a munkahelyein ritkán dolgozott együtt nőkkel. Jelenleg a Services-en ketten vannak nők a konzulensi területen, természetesen az asszisztenseken kívül.

\"A magam részéről ezt nem bánom, a férfiakkal sokkal könnyebb együtt dolgozni, mint a nőkkel\" - mondta Egyed Kinga. A Microsoft projektmenedzsere úgy véli, azért választja kevés nő ezt a szakmát (még ha többen diplomát szereznek is), mert stresszes, mert félnek a kihívástól, és mert egy folyamatosan fejlődésben lévő iparágban egy nőnek nehéz naprakésznek maradnia, amikor már családot képzel el maga mellé. Nagyon sokat kell áldoznia az embernek a magánéletéből, ha versenyképes akar maradni a piacon. Ez egy nőről kevésbé képzelhető el, mint egy férfiról.

Vizhányó Lidia, a Novell rendszermérnöke a felsőfokú műszaki tanulmányait néhány év után felfüggesztette, és végül üzleti kommunikáció szakon diplomázott, de még mindig a tervei között szerepel egy második, műszaki diploma megszerzése. A kommunikáció szakon természetesen rengeteg volt a női hallgató. \"Ha a műszaki főiskolára gondolok, abban az időben valóban nem voltunk sokan lányok. Évekkel később jártam arra, és emlékszem, még meg is lepődtem, hogy mennyien vannak azok a lányok, akik informatikát tanulnak. A munkahelyemen is jellemzően kevesen vagyunk nők, de nem egyedüli az én példám\" – tette hozzá.

Család mellett is belefér

Természetesen a válaszadók is érzik, hogy az utóbbi években egyre nő a területen dolgozó hölgyek száma. Krausz Katalin is azt tapasztalta az elmúlt néhány év során, hogy a fiatal, felsőfokú végzettségű nők közül, akikkel együtt dolgozott a projektek során, többen érdeklődést mutattak a munkája iránt, majd valóban ebben az irányban léptek tovább. \"Az is igaz, hogy a családalapítás után ez a fajta munka már nem annyira csábító a nők számára, mert a gyerekek mellett az állandó utazásokat különböző ügyfelekhez nem biztos, hogy fel tudják vállalni. Persze ez is megoldható\" - vélekedett Krausz. \"Tapasztalatom az, hogy akik már ebben a szakmában kezdték el a munkát, azoknak nagyjából 80 százaléka GYED-GYES után vissza is tér erre a területre dolgozni.\"

Egyed Kinga a sajtóban korábban csakis arról olvasott, hogy ha egy nő gyereket szül, a karrierjének búcsút mondhat, hisz betöltik a helyét, és esélytelen visszaállni a munkába a szülést követően. Ő szerencsére ennek ellentétét tapasztalta. \"A munkahelyem szívesen visszavett a korábbi állásomba, támogattak a kezdeti nehézségek során és biztosították azt, hogy a kihagyott időszakot pótolhassam\" - emlékezett vissza. \"Azt gondolom, hogyha fair módon hagyjuk ott a céget a szülés előtt, akkor a cég is hasonló módon fog kezelni minket visszatértünkkor.\"

Előny vagy hátrány?

Megkérdezetteink sosem érezték különösebben hátránynak a munkájukban, hogy nők. De mi van az előnyökkel? Rönkös Judit úgy érzi, ilyesmit a nőkkel szembeni hagyományos udvariasság terén élvez alapvetően. \"Komoly hátrányát nem éreztem soha, de ennek lehet az is az oka, hogy soha nem akartam vezető pozícióba kerülni, nem is vagyok ilyen alkat, nem szeretek adminisztrálni, és a szakma mindig jobban érdekelt\" – mesélte. \"Egyetlen korábbi kivétellel mindig olyan főnökeim és kollégáim voltak, akik szakmailag egyenrangúnak kezeltek, udvariasak és segítőkészek voltak. Ahol egy régebbi munkahelyemen ennek ellenkezőjét, a féltékenység miatti folyamatos keresztbe tevést tapasztaltam – sajnos volt erre is példa, de érzésem szerint ez nem női mivoltomnak szólt – onnan inkább eljöttem, mert nem szeretem a konfliktusokat. Az ügyfeleknél pedig sokat számít, hogy milyen stílusban ad az ember tanácsot, meg kell találni azt a hangot, amelyik nem kioktató, de mégis érzi az ügyfél, hogy a vélemény mögött megalapozott tudás, javítani akarás van, és nem haszonszerzés.”

Vizhányó Lidia sem emlékszik semmilyen kifogásra az ügyfelek részéről. Olykor egy-két esetben előfordult, hogy meglepetést sikerült leolvasnia az arcokról, ami a személyét illeti, de ezen a ponton gyorsan átlendültek. És hogy ez egyáltalán nem jelent problémát számukra, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy rendszeresen felhívják, és a tanácsát kérik a rendszereikkel kapcsolatban. Ami a munkatársakat illeti, kezdettől fogva jól tudott velük együtt dolgozni, ami azért is fontos, mert a projektek csaknem minden esetben csapatmunkát követelnek meg. \"Erősen szerettem volna bizonyítani, hogy igenis megállom a helyem ebben a szakmában, de így utólag azt gondolom, ez a megfelelési vágy csak a saját magammal szembeni elvárás volt\" - emlékszik vissza a kezdeti időkre. \"Akik körülvettek, semmilyen módon nem érzékeltették velem, ha valamihez nem értettem.”

Egyed Kinga sem találkozott soha a munkáltatói oldalon a kirekesztettség érzésével azért, mert nő. „Azt gondolom, hogy manapság jobban szeretnek női projektvezetőkkel együtt dolgozni, mert precízek, több dologra tudnak párhuzamosan figyelni és nem utolsósorban kommunikatívak” – mutatott rá. A projektmenedzser soha nem érezte, hogy megkérdőjelezték volna egy döntését csak azért, mert nő: \"Mindennek az a kulcsa, hogy az ember csak azon a területen merjen döntést hozni, amelyben kompetens. Még ha többször is azt éreztem, hogy egy döntést magam is meghozhatnék, mert szakmailag ismerem a hátteret, ezt nem teszem meg, mert tudom, hogy nem hangozna hitelesen a számból. Mindig vigyázni kell a határok betartására, és akkor nem kérdőjelezik meg az ember döntését.” Krausz Katalin is úgy érzi, inkább a teljesített feladatok minősége és a határidők betartása határozta meg az elismerését anyagilag és erkölcsileg egyaránt.

Mások nem furcsállják, sőt...

Válaszadóink környezete többnyire elfogadó és támogató a hölgyek munkájával kapcsolatban. \"A szüleimnek nehéz volt elmagyarázni, hogy pontosan mi is az amivel foglalkozom, de ez talán érthető is” – magyarázta Vizhányó Lidia. \"Mindenki más természetesnek találta a környezetemben.” Krausz Katalin nem kap különösebb visszajelzéseket erre vonatkozóan, bár néha kicsit csodabogárnak nézik, mivel a magánéletben nincsenek szakmabeliek a környezetében, ellentétben a másik két szakértővel, akik párja is hasonló területen dolgozik.

\"Talán egy kicsit büszke rám a környezetem\" – fejtette ki Rönkös Judit. \"A férjemnek, akivel együtt jártunk az egyetemre, és a gyerekeimnek is, akik így ismertek már meg, ez természetes. Amit a leginkább értékelnek, az talán a képességem a váltásra és az ambícióm a folyamatos tanulásra és vizsgázásra.”

Egyed Kinga szerint a környezete többnyire csodálkozik, hogyan tudja ezt csinálni, ugyanakkor már mindenki megszokta tőle. \"A párom is az IT szakmában dolgozik, így ő is mindent lát és megért, ha a munka szóba kerül\" – folytatta. \"A nehézség ebben a szakmában az, hogy nehezen teljesíthető napi nyolc órában, amit nyilván nem könnyű összeegyeztetni az anyasággal. Meg kell tanulni a napi munkát abbahagyni, mert befejezni szinte lehetetlen.\"