NetPincér: van még lehetőség az éttermi szakmában
Hogyan fejlődött egy kollégiumi startupból több országra kiterjedő nagyvállalkozássá egy hazai kezdeményezés? A NetPincér.hu alapítójával és ügyvezetőjével, Perger Péterrel beszélgettünk.
A NetPincér 1999-ben, mindössze 500 ezer forintból kezdte a működését, a tavaly pedig már 450 millió forint volt az árbevétele, a közvetített árbevétel 3,5 milliárd forintot tett ki. Összesen 1,7 millió rendelést bonyolított le 2009 folyamán a félmillió regisztrált felhasználó a 2500 partnerétteremben. 2008-ban még \"csupán\" egymillió volt a rendelések száma, és közel 200 ezres a felhasználói bázis. A cég fő bevételi forrása a rendelések utáni jutalék , ami 5-10 százalék között mozog, országonként és forgalomtól függően változva. Ezen felül az éttermek havidíjat fizetnek, illetve egyszeri regisztrációs díjat is alkalmaznak a budapesti éttermeknél, erre a korábbi rossz tapasztalatok miatt volt szükség.
HWSW: Az Önök cége kapta az Ernst & Young \"Jövő ígérete\" díját 2009-ben. Mit gondol, miért pont ebben a kategóriában nyertek, ha a vállalkozás 1999 óta létezik?
Perger Péter: A díjnak nagyon örültünk, a négy díjból (Az év üzletembere, A jövő ígérete, Merész újító, Példakép) ez illik a vállalkozásunkra a legjobban, főleg azért, mert maga a vállalkozás is felívelő pályán van. Úgy gondolom, a díjat azért kaptuk, mert a NetPincér évről évre folyamatosan bővíti a szolgáltatási palettáját és a piacait. Ha minden igaz, ennek a gyümölcsét, a tényleges kiterjedését a jövő hozza el. Most nyolc országban működünk, de szeretnénk, ha minél több országban meghonosodna az internetes ételrendelés. Reméljük, hogy a NetPincér lesz az, aki ha nem is most, de a jövőben akár ezt világszinten meg tudja valósítani.
HWSW: Honnan indult a vállalkozásuk, és mit értek el?
NetPincér
Perger Péter: A vállalkozás egy kollégiumi szobából indult, tehát ez nem garázscég, hanem koleszvállalkozás (nevet), és oda tart, hogy világszerte elismert ételrendelési, éttermi szakportál legyen. Tehát az a cél, hogy egy olyan helyet tudjunk biztosítani az éttermeknek, ahova érdemes felkerülni, legyenek akár Magyarországon, akár bármelyik másik országban a világon.
HWSW: Mennyire egyedülálló a NetPincér?
Perger Péter: Vannak a miénkhez hasonló cégek, én főként Európa-szerte, illetve az arab térségben ismerem a versenytársakat. Amerikában szintén van két-három vállalat, akik hasonló dologgal foglalkoznak. De hozzá kell tenni, hogy két kézen meg lehet számolni, hányan vannak világszinten, akik ezt komolyan művelik. Nincs sok olyan cég, aki ezt a profilt választotta, és képes volt több országban is működni, illetve képes volt olyan volument elérni, ami alapján azt lehet mondani, hogy működő e-kereskedelmi vállalkozás. Európán belül Dániában, Hollandiában, Franciaországban és Németországban van komoly versenytársunk.
HWSW: Mik a további tervek? Van még valamilyen lehetőség a bővítésre a hazai piacon, vagy most már inkább külföldre fókuszálnak?
Perger Péter: A hazai piac bővítési lehetőségét jól mutatja a Torkos Csütörtök akció, amelynek a szervezésében mi is részt vettünk. Felvittük 1200 olyan étterem adatait a rendszerünkbe, amelyekben féláron lehet enni a megadott napon. Ezekbe az éttermekbe interneten is lehetett asztalt foglalni a mi rendszerünkön keresztül, a torkoscsutortok.hu oldalon. Ez az akció azt mutatja, hogy igenis van még lehetőség arra az éttermi szakmában, hogy olyan területekre lépjünk be az internet segítségével, amit még más nem próbált ki, vagy nem igazán hódított meg.
Elsősorban az a célunk, főleg Magyarországról kiindulva, hogy ne csak egy házhozszállítási portál legyünk, hanem egy éttermi portál, ami akkor is segít az embereknek, amikor otthon ülnek, de akkor is, amikor ki akarnak mozdulni, akár egy jó vacsorát vagy egy jó ebédet elfogyasztani. Magyarország a legfejlettebb ebből a szempontból, amelyik szolgáltatás itthon beválik, főleg azt visszük ki külföldre.
HWSW: Milyen informatikai háttér szükséges egy ilyen vállalkozáshoz? Milyen infrastruktúrával indultak, és ehhez képest hol tartanak most?
Perger Péter: Azt most is meg lehet nézni az interneten, hogyan nézett ki a kollégiumi időkben az oldal, az 1999.netpincer.hu címen. Nemrég voltunk tízévesek, ennek alkalmából vadásztuk elő az archívumból a tíz évvel ezelőtti állapotot. Ez egyébként ma már kizárólag nosztalgikus célú oldal, semmi funkciója nincsen, de érdemes ránézni. Ez egy bérelt tárhelyen üzemelt, tehát semmifajta saját infrastruktúránk nem volt, félig-meddig internet sem volt akkor Magyarországon. Ez ugyanúgy működött akkor is, mint most: ha van egy kis céges honlapom, bérelek neki tárhelyet. Annyi a különbség, hogy akkoriban sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségek. Mára már húsz szerver üzemelteti a teljes infrastruktúránkat, ebbe nem csak Magyarország tartozik bele, hanem az összes többi ország is
HWSW: Milyen tendenciákat lát a jövőben az e-kereskedelem terén?
Perger Péter: Van egy elég csúnya fekete pont itthon ezen a téren, a legutóbbi példa erre a PPO-botrány (az autopalyamatrica.hu oldallal kapcsolatos automatikus banki levonások után kipattant felháborodás - a szerk.). Ha a magyar piacot nézzük, minden egyes alkalommal, amikor éppen bontogatná a szárnyait az e-kereskedelem, sikerül valami olyan szereplőnek beletenyerelnie, aki pár évvel visszaveti a fejlődési folyamatot. De alapjában véve kedvező a tendencia, az emberek egyre több dolgot vesznek igénybe, egyre többen ismerik fel, hogy az internet másra is használható, mint a hírolvasás vagy az e-mailezés.
De azt gondolom, hogy ez a fajta szolgáltatás-orientáltság, ami jelenleg megfigyelhető, nem csak az e-kereskedelemre fog hatni. Abszolút pozitív a jövőképünk. Az, hogy ez milyen gyorsan, vagy milyen széles körben tud elterjedni, az az én véleményem szerint már nem is azon múlik, hogy az internet milyen fejlődési stádiumban van. Kicsit azt érzem, 2010-zel egy olyan évet írunk, amikor a hardveren fog múlni, hogy az internet milyen gyorsan megy előre. Az, hogy a tévékbe be tudják építeni az internetet, szerintem annyit tudna előre lendíteni az egészen, mint amikor annak idején a szélessáv megjelent. Az idei CES-en már bemutatták az első olyan tévéket, amik alkalmasak arra, hogy azokon böngésszük a netet. Egy-két évet kell majd arra várni, hogy a gyakorlatban is megjelenjenek ezek az eszközök és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások.
HWSW: Általános vélekedés mostanában, hogy a cégeknek, különösen az online vállalkozásoknak be kell építeniük a kommunikációjukba a közösségi médiát (Twitter, Facebook, esetleg iWiW). Önök hogyan élnek ezekkel a lehetőséggel?
Perger Péter: Létrehoztunk Facebook-profilt, és Twitteren keresztül is sok száz ember követi a NetPincér bejegyzéseit. Tehát elkezdtük használni ezeket a csatornákat minden országban, általában az akciókat népszerűsítjük, illetve egyéb információkat osztunk meg rajtuk keresztül. Ettől függetlenül nekünk mint e-kereskedőknek az a platform nem képvisel túl nagy jelentőséget. Ennek az az oka, hogy a mi fő kommunikációs platformunk az ügyfélszolgálat. Ha valakinek valamilyen problémája van, teljesen természetes, hogy nem a Twitteren vagy a Facebookon fogja azt leírni a nagyvilágnak, hanem felveszi a kapcsolatot az ügyfélszolgálattal, ők fogják megoldani a vásárló problémáját. Tehát a kifelé történő kommunikációban használjuk ugyan a közösségi médiát, de az interaktív kommunikáció terén arra törekszünk, hogy azt házon belül tarthassuk, az ügyfélszolgálatunk segítségével.
HWSW: Ön személy szerint használja ezeket a közösségi oldalakat? Ha igen, mire?
Perger Péter: Elsősorban a családon belüli dolgokra használom őket. A nagyközönség felé történő publikálás kicsit távol áll tőlem, én nem vagyok az a típus. Lehet, hogy az az oka ennek, hogy ezt már egy másik generáció használja, akik kiállnak az utcára és tulajdonképpen kiabálnak magukról. Ettől függetlenül családon belül jópofa dolgokat lehet csinálni a közösségi oldalakon.
HWSW: Otthon szoktak főzni, vagy a NetPincérről rendelnek?
Perger Péter: Rendszeres használója vagyok a NetPincérnek, átlagembernek tartom magam ebből a szempontból. Heti négy-ötször rendelek, a többi alkalommal itthon oldjuk meg a főzést. Ha azt nézzük, ez tulajdonképpen a harmada a heti 14 főétkezésnek.