Sony Ericsson Vivaz - de hisz ez egy Nokia!

Lássuk be, a Sony Ericsson az elmúlt évet gyakorlatilag anélkül zárta, hogy bármi maradandót képes lett volna letenni az asztalra: az Xperiából nem lett siker, a Walkman családba sem érkezett átütő újdonság, a korszakalkotónak titulált Satio, Aino és Yari triász pedig finoman szólva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A most érkező újdonságok közül az elsőt, a Vivazt gyakorlatilag a megjelenéssel egy időben volt alkalmunk kipróbálni.

Az érintőkijelzős Vivaz bizonyos szempontból bátor próbálkozás a Sony Ericsson részéről, hiszen a telefon napjaink legelterjedtebb mobil operációs rendszerére, a Symbianre épül. Volt már korábban is ilyen mobilja a japán-svéd gyártónak - például a fentebb már említett Satio -, a Vivaz azonban mind koncepcióját, mind piaci pozícióját tekintve az eddigi legjobban eltalált megoldásnak tűnik.

Nokia-e vagy?

A Vivaz egy jó arányokkal rendelkező, érintőképernyős kameramobil, mely a Symbian S60-as telefonok jól megszokott kezelőfelületét kínálja minimális változtatásokkal, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Maga a készülék sokkal kisebb, és kecsesebb formájú, mint a kissé bumfordira sikerült Satio: a telefon legvastagabb pontján 12,5 milliméter, emellett tömege mindössze 97 gramm.

Kézbe véve a mobilt persze azonnal tudatosul, minek köszönhető a csekély tömeg. A Vivaz burkolata teljes egészében műanyag, sehol nincsenek fémes betétek, díszítőelemek, ráadásul az 1200 mAh-s lítium-polimer akkumulátor sem foglal el nagy helyet a burkolat alatt. A műanyag hátlap teljes egészében lepattintható, a reteszeléshez komoly erő kell, ami azért jó, mert így nem hullik darabjaira a telefon leejtéskor, másfelől viszont kissé körülményessé teszi a szintén a hátlap alatt található memóriakártya (egy 8 GB-os microSD-típus) eltávolítását. Az anyagminőséggel és az összeszereléssel egyébként első ránézésre nincs baj, azzal kapcsolatban azonban komoly kétségeink vannak, hogy a fényes műanyag felületek jól bírják majd a hosszútávú gyűrődést.

A telefon előlapját szinte teljes egészében beborítja a 3,2 hüvelykes, 360x640 pixeles felbontású rezisztív érintőkijelző, alatta egy csíkban csak a hívás- és menükezelésre használható három alapgomb található. A Vivazon ezeken kívül összesen öt funkciógombot helyeztek el, melyek egyben jól jelzik a telefon rendeltetését is, ugyanis külön indítógombot kapott a videokamera és a fényképezőgép. Ez az egyike azoknak a Sony Ericsson telefonoknak, melyek végre-valahára szakítanak a cég által régóta használt, semmivel sem kompatibilis csatlakozóval, így a töltés és az adatkommunikáció immár microUSB-csatlakozón keresztül történhet, a headset pedig egy 3,5 milliméteres aljzatba illeszkedik.

A varázsszó: High Definition

A Vivaz igazi esszenciája azonban nem az előlapon, hanem a hátlapján található: itt lapul a telefon 8 megapixeles érzékelővel ellátott kamerája, mely képes 720p felbontású mozgóképfelvételre is. Utóbbi a készülék igazi erőssége, mind a design, mind a marketing erre a szolgáltatásra helyezi a hangsúlyt, ebből a szempontból a Vivaz a szép emlékű Cybershot széria hagyományait viszi tovább, persze sokkal praktikusabb formában és a kor követelményeihez igazított minőségben.

Mint említettük, a Vivaz a Symbian S60 5th Edition felületet futtatja, a Satio esetében jelentkező komoly szoftverhibákat és lassulásokat azonban sikerült némi optimalizálással és az izmosabb hardverrel ellensúlyozni, kiküszöbölni. A rendkívül ismerősnek ható kezelőfelület hatására ettől függetlenül folyton az volt az érzésünk, hogy egy Nokia okostelefont fogunk a kezünkben, amire véletlenül egy Sony Ericsson logót biggyesztettek a gyárban.

A készülék menürendszere és kezelése (leszámítva az oldalra lapozható home screennek nevezett főképernyőt) egy az egyben a symbianes Nokiáké, minimális átalakításokkal, ennek megfelelően a Vivaznál is jelen vannak az egyszerű szöveges párbeszédpanelek, melyek biztosan tetszenek a konzervatívabb vonalakat kedvelő felhasználóknak, az ő választásuk viszont aligha esik majd a kifejezetten fiatalos és dizájnos Vivazra.

Sajnos a kezelőfelületen a többszöri átalakítás és a néhány egyedire alakított dizájnelem ellenére is átjön, hogy nem érintőkijelzős telefonokra találták ki, jóllehet a PowerVR SGX grafikus maggal megtámogatott, 720 MHz-es Cortex A8 rendszerprocesszor minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a felület gördülékenyen jelenjen meg. Ez a cél részben meg is valósul, bár bizonyos menüpontoknál még így is lassúcska olykor a felület, emellett a kijelző tájolásának megváltozásakor kifejezetten komótos, mondhatni nokiás tempóban vált üzemmódot a telefon. Ezt a későbbiekben, szoftverfrissítéssel remélhetőleg tudja majd orvosolni a gyártó (a mi tesztpéldányunk is kereskedelmi változat volt).

A 3,2 hüvelykes kijelzőn tájképállásban megjelenő virtuális billentyűzettel eleinte nem egyszerű mutatvány gépelni, nem véletlen, hogy a Sony Ericsson rövidesen piacra dobja a mobil QWERTY-s változatát is (Vivaz Pro). A fizikai billentyűzettel is ellátott Vivaz-változat mellett a hozzánk most eljutott alapmodellnek ezzel érzésünk szerint meglehetősen rövid életciklusa lesz, hacsak nem figyel oda különösen az árazásra a gyártó.

A Vivaz nem csak az alap operációs rendszert, hanem a gyári alkalmazásválasztékot tekintve is sok szempontból a Nokia megoldásaira hajaz, ami egyben a platformnak azt a nyilvánvaló előnyét is hangsúlyozza, hogy a kiforrott rendszerhez temérdek alkalmazás érhető el. Az alapcsomag része a Vivaznál a legnépszerűbb közösségi szolgáltatásokhoz hozzáférést adó Facebook- és Twitter-kliens, melyek külön fület kapnak a főképernyőn. A kamera- és videofunkciókat YouTube és Picasa-integráció teszi teljessé. A Vivaz emellett megkapja a Sony Ericsson telefonokból jól ismert, XMB-alapú menüvel felvértezett médialejátszót is.

A mobil a 3,2 hüvelykes, viszonylag nagy felbontású kijelzője révén jól használható böngészésre is, a gyári, symbianes böngésző tudását és funkcióit tekintve megint csak az újabb Nokia okostelefonokon megtalálható változat. A Vivazban gyors, 10,2 Mbps letöltési és 2 Mbps feltöltési sávszélességű HSUPA-modem található, emellett WLAN-kapcsolaton keresztül is csatlakozhatunk az internethez. Az oldalak letöltési sebességét ettől függetlenül nem a kapcsolat sebessége fogja meghatározni: a gyári böngésző finoman szólva nem a legfürgébb megoldás a piacon, de legalább helyesen jeleníti meg az oldalakat.

A telefonban GPS-vevő is szériatartozék, és bár cseppet sem lennénk meglepve, ha az ellenkezője bizonyosodna be, mindenesetre az alap szoftverkínálatnak nem része az Ovi Maps térképalkalmazás. Helyette van Google Maps és a WisePilot GPS-szoftvere, ami tartalmaz Magyarország-térképet is, a navigációs rendszer éves előfizetési díja teljes Európára azonban 100 euró, ami az ingyenes Ovi Mapshez hasonlítva nem tűnik bombaüzletnek.

Zsebkamera

Állókép- és mozgókép-felvételi rendszere szerencsére kiemeli a szürkeségből a telefont. Talán ez az első olyan, általunk kipróbált mobil, aminél kifejezetten sajnáltuk, hogy a tesztfotókat az adott időjárási körülmények közepette voltunk kénytelenek elkészíteni: a 8 megapixeles kamerával maximum 3264x2448 pixeles felbontású fényképeket készíthetünk, többféle képaránnyal. A kamera mozgását stabilizátor korrigálja és van LED-es fényforrás is, ami a videóhoz is használható. Az autófókuszos rendszer tud arcérzékelést is, viszont nem képes arra, ami az érintőkijelzős mobiloknál alap kéne legyen: az érintéssel vezérelt fókuszálásra.

Sony Ericsson Vivaz tesztfotók [+]

A Vivaz kamerája meglepően jó felvételeket készít, a fényképek az érzékelő méretét meghazudtolóan alig zajosodnak, emellett a fehéregyensúllyal és a kontraszttal, valamint a szaturációval is meg lehetünk elégedve - már ha nem helyezzük irreális szintre az elvárásainkat. A telefonnal készített, 720p felbontású videók is kitűnő minőségűek, legalábbis nem ehhez szoktunk egy mobiltelefontól. Persze továbbra sem ezzel a mobillal fogunk filmet forgatni, de rövid, maximum néhány perces klipek elkészítéséhez tökéletes megoldás.

A Sony Ericsson Vivazzal készített tesztvideó

Végre!

A Sony Ericsson Vivaz hosszú idő óta az első olyan mobiltelefon a gyártótól, mely bizonyos funkcióit tekintve komoly elismerésre, sikerre számíthat. A Vivaz sokkal jobb készülék, mint bármelyik korábbi érintőkijelzős Sony Ericsson okostelefon, a szintén symbianes Satio-t pedig hamar feledésbe küldheti - a gyártó szerencséjére. Az a helyzet, hogy a készülék legnagyobb ellenfele éppen házon belülről érkezhet a Vivaz Pro képében, amit aligha lehet majd drágábban eladni nagyobb tömegeknek, mint a megjelenésekor 120 ezer forintos Vivazt.

Ettől még tagadhatatlan tény, hogy a Symbian platform kiválasztása ehhez a készülékhez nem feltétlenül a legjobb húzás a Sony Ericsson részéről, az elavult, nem érintőkijelzőkre kihegyezett alaprendszer és kezelőfelület kissé lerontja az összképet. Nem beszélve arról, hogy a telefon sokat veszít az egyéniségéből is, amin az egyedi kezdőképernyő sem nagyon tud változtatni. A Sony Ericsson Vivazt egyértelműen az átlagot jóval túlteljesítő (mozgó)képrögzítési funkciója emeli a mezőny felé, ha ez nem lenne része a készüléknek, nehéz dolga lenne.