Apple iPad, ez meg mire jó?

Mi az iPad?

Azok, akik nem követték szorosan a részleteket, egy kis gyors áttekintés: az iPad egy 9,7 hüvelykes teljes érintőkijelzővel ellátott 1,3 centi vékony, 800 grammos tábla, amely az Apple A4 jelölésű, 1 gigahertzes rendszerchipre épül, amelyet kétség kívül a közel két éve felvásárolt P.A. Semi műhelyéből került elő. A lapkáról gyakorlatilag semmit sem tudni (a weben keringő részletek teljességgel megalapozatlanok és ellentmondásosak), így még az is vitatott, hogy ARM vagy PowerPC utasításkészletet használ, mivel a P.A. Semi korábban PowerPC chipeket produkált.

Az ARM verziót erősíti ugyanakkor, hogy az iPad minden eddigi iPhone-szoftvert futtat változtatás nélkül, vagy középre igazítva, vagy kinagyítva az 1024x768 pixeles felbontású panelen. Az iPad megjelenése is lényegében egy iPhone-ra hasonlít, és az operációs rendszere is annak egy módosított változatára épül - egy szó, mint száz, az iPad egy óriási iPhone, csak éppen nem telefon. Van tehát egy táblagépünk egy iPhone-szerű szoftverréteggel, amellyel nem tudunk telefonálni. A iPhone-szerűség olyannyira szó szerint értendő, hogy annak minden korlátjával rendelkezik az iPad is.

Az Apple szerint az iPad a legjobb eszköz a webezésre, levelezésre, fotók és videók fogyasztására. Ehhez képest a Safari böngésző itt sem támogat Flash-t, kézben fogva nem lehet a virtuális billentyűzeten értelmes módon gépelni, hiszen nem ér be középre a hüvelykujjunk, videózáshoz meg vagy megtámasztjuk valahol, vagy folyamatosan fogjuk - a csontsoványra fogyott Jobs a demó során elegánsan keresztbe vetette bal lábát a jobbon, úgy, ahogyan a férfiak többsége nem ül, és ahogyan egyetlen nő sem.

Tetézve az eddigieket, a készülék nem alkalmas több alkalmazás egyidejű futtatására, avagy multitaskingra. Ez azt jelenti, hogy miközben Flash-mentesen böngésszük a webet, vagy olvasunk egy könyvet, nem értesülhetünk róla, hogy esetleg keresnek minket e-mailen, chaten, vagy hívnak Skype-on. Nincs kamera sem, se SD kártyahely.

Szituációs gyakorlat

Munka után fogjuk tehát a fekete képkeretet, leülünk a kanapéra otthon, hogy böngészgessünk, majd megnézzük a Top Gear legutóbbi részét (a tévé foglalt, vagy nincs is lapostévénk), igaz, a 4:3-as kijelző miatt vastag fekete sávokkal alul és felül. Mikor már nem bírjuk tovább a lapockáknál és a nyakunkon jelentkező szúró fájdalmat, akkor szünetként gyorsan megnézzük a leveleket. Látjuk, hogy a barátaink megbeszéltek egy esti találkozót, amiről lemaradtunk, mert órák óta nem voltunk a chaten online - a notebook minek menjen, hiszen az iPad a legjobb eszköz webre, e-mailre, videóra.

Csalódottak vagyunk, de nem baj, mert a lány, akivel egy közösségi oldalon kacérkodtunk, küldött valamit. Lekattintjuk a linket, de nem tudjuk megnézni, mert egy Flash-alapú oldalról van szó. Most már minden mindegy alapon, orvosunk tanácsa ellenére befejezzük a Top Geart, majd ledőlünk aludni, mert holnap úgyis korán kell kelni egy reggeli meeting miatt. Azt már csak nyolckor tudjuk meg, hogy tízre csúsztatták, két órával többet aludhattunk volna. Meg akarjuk mutatni a kollégának a tegnap lőtt képeket, de nem lehet bedugni SD kártyát a gépbe.

Formai kivitelezésében maga az iPad egyébként a HP öt évvel ezelőtt piacra került TC1000 tablet PC-jére hasonlít, amely ugyanekkora, szintén rendelkezett rácsatlakoztatható billentyűzettel, így azt sem lehet mondani, hogy a formátumban újat alkotott volna az Apple, és hogy mások már ne próbálkoztak volna tabletekkel.

Mi ez akkor?

Ha nem az Apple terméke lenne, az iPad a valószínűleg egy rövidhírt ért volna meg a bigyóblogokon, és nem jutott volna messzebb, mint a CES vagy a Computex forgataga. De mivel mégiscsak az Apple termékéről van szó, ezért egyszerűen kell neki találni valami olyan felhasználási módot, ami igazolja létjogosultságát - szinte hallani az Apple elkötelezett híveit, \"hiszen az nem lehet, hogy ennek semmi értelme\"! Igaz, ami igaz, a fenti hiányosságok annyira fundamentálisak, hogy valószerűtlen, évek munkáját követően az Apple ekkora hibába futott bele.

De mi is akkor az iPad? Az nyilvánvaló, hogy az iPad nem lehet elsődleges kommunikációs platform, és csak azok számára megfelelő netezésre, akik célirányosan és korlátozottan használják a webet. Az iPad leginkább akkor állja meg a helyét, ha egy olvasó-néző céleszköznek soroljuk be.

Az iPad nem okostelefon, nem is számítógép, nem kommunikátor. Egy olyan céleszköz, amellyel nézegethetjük a webes újságokat, térképeket, fotókat, elektronikus könyveket, nézhetünk videókat is, de játszhatunk is. Egy sokoldalú elektronikus olvasó, amellyel mellesleg meg lehet írni egy-egy emailt, vagy chatelni - ebben egy külön megvásárolható billentyűzet is segít.

Úgy tűnik tehát, az Apple lényegében belépett az elektronikus olvasók piacára, úgy hogy azonnal kibővítette, továbbgondolta a kategóriát. Az iPad részben attól több az eddigi tablet PC-knél, amelyek egy évtized alatt sem tudtak áttörést elérni, hogy jóval kevesebb tud, jóval egyszerűbb, célirányosabb, így olcsóbb, kisebb, könnyebb lehet - és jobban kommunikálható is a piac felé.

Másrészt az Apple sikeresen építette fel mára hatalmassá duzzadt tartalomdisztribúciós rendszerét, az iTunes-t, amely az iPad esetén is kulcselem, hiszen ezen keresztül érhetjük rá el a fizetős tartalmakat, legyen szó zenéről, filmekről, sorozatokról, elektronikus könyvekről vagy különféle alkalmazásokról. A iPad kibővült az iBooks alkalmazással, amelyen virtuális polcra rendezve érhetjük el a könyveinket, vagy újakat vásárolhatunk az online boltban.

A negyedik kijelző

Az iPad tehát nem az eddigi számítógépek alternatívája, az Apple nem egy új netbookot, nem is tablet PC-t mutatott be, hanem egy újabb \"kijelzőt\". A vállalatok évek óta cséplik szorgosan a \"három kijelző\" fogalmát, amivel a mobiltelefon, számítógép és televízió képernyőire utalnak. Úgy tűnik, az Apple megalkotta a negyedik kijelzőt is, amelyen keresztül a médiaipar és a fogyasztók találkozhatnak. A Wi-Fi és 3G kapcsolódási képességnek, az alacsony tömegnek és 10 órás akkuidőnek köszönhetően lényegében bárhol és bármikor olvashatunk magazinokat, könyveket, nézhetünk filmet, böngészhetjük a fotókat, vagy hallgathatunk zenét.

A nagy kérdés persze az, hogy az Apple-nek sikerül-e jelentős tömegeket rávenni arra, hogy egy komplett PC árát fizessék ki egy újabb céleszközre (500 dollárról indul az amerikai ár), vagy hogy egyáltalán beválik-e az iPad, mint elektronikus olvasó. Ez ugyanis, bár elsőre talán nem úgy tűnik, alapvető kérdés a készülék sikerességében.

Ha nem kellemes rajta szövegeket olvasni, legyen szó webes újságról vagy elektronikus könyvről, akkor gyakorlatilag okafogyottá válik minden más képessége is, hiszen azokat más eszközön, notebookon vagy okostelefonon kényelmesebben elvégezzük.

Annak érdekében, hogy szó szerint jó legyen ránézni az iPadre, az Apple IPS típusú TFT-LCD panelt alkalmaz, amely a notebookokban tipikusan található TN paneleknél jóval jobb betekintési szögeket, színhűséget és kontrasztot produkál, cserébe drágább és némileg lassabb. A LED háttérvilágítás tovább segíthet abban, a kibocsátott fény minél természetesebb, és a lehető legkevésbé fárasztó legyen, és a kijelző hosszabb ideig tartó nézése se legyen kényelmetlen.

Kétségtelen, hogy az elektronikus papírból készült kijelzők képességeit nem érheti el az iPad, elképzelhető azonban, hogy elég jól szolgál majd ahhoz, hogy sokoldalúsága ellensúlyozza hátrányait a kontraszt, az ergonómia, a súly és az árazás terén - a 6 hüvelykes Amazon Kindle II vastagsága kétharmada, ára fele, tömege harmada a iPadének. A konklúzióhoz szükséges lesz majd gyakorlati tapasztalatra is, a legtöbben azonban kétlik, hogy a iPad kijelzőjétől néhány óra folyamatos olvasás után ne folyjon ki az ember szeme.

Az Apple kiterítette a lapjait, a tét nagy. Nincs más hátra, minthogy a piac eldöntse, kell-e neki egyáltalán dedikált elektronikus médiaolvasó, és ha igen, akkor az Amazon és a Sony szövegorientált, vagy az Apple multifunkcionális megoldását választja-e - vagy egyáltalán mire akarja használni az iPadet. Te mire használnád?