Verbatim Mediastation HD DVR - cipész, kaptafa

A Verbatim névről először inkább az adathordozók, mint a médialejátszók jutnak az eszünkbe, pedig a cégnek nem a MediaStation HD DVR az első ilyen terméke: az előd MediaStation Pro még tavaly ősszel mutatkozott be, a mostani készülék pedig elsősorban a felvételi képességek terülén nyújt többet elődjénél.

Az első ránézésre egész jól összerakott, 1 terabájtos merevlemezt tartalmazó MediaStation HD DVR egy nagyméretű és elég nehéz dobozban érkezik, melyben a lejátszónk kívül egy egyszerű útmutatót, a Nero Move It Essentialst, a h.264-es tömörítésű fájlok lejátszását lehetővé tevő szoftvert és a teljes kézikönyvet tartalmazó CD-ket, távirányítót és számtalan kábelt, valamint adaptert találunk. Ez utóbbiak gyakorlatilag az összes létező és használható csatlakozófajtát lefedik, van közöttük HDMI, komponens és kompozit is, az utóbbi persze sztereo hanggal kombinálva.

A Verbatim nem felejtette el az USB kábelt sem (a készülék számítógépre kötve külső meghajtóként működik), sőt, még kétirányú SCART/kompozit átalakítót és egy 802.11g szabványú USB-s hálózati adaptert is mellékelt. Két csavaros adapter gondoskodik arról, hogy az analóg vagy digitális adás vételére szolgáló antennához vagy a tévékábelhez is csatlakozhassunk. Mindössze két vezetéket hiányoltunk: egy Ethernet kábelt az otthoni hálózathoz való csatlakozáshoz (a 802.11g nem éppen a legjobb megoldás egy HD-s médiahálózathoz) és egy optikai átkötőt, hogy a digitális többcsatornás hangot az erősítőre küldhessük.

Ahogy a felsorolt kábelekből is kitalálható, a MediaStation HD DVR hátoldalán minden fontos csatlakozó megtalálható: a képjelet digitális (HDMI), komponens vagy kompozit formátumban, a hangot analóg sztereo illetve optikai vagy koaxiális digitális csatlakozón át küldhetjük a tévére, projektorra vagy más megjelenítőeszközre és a házimozi erősítőre. A számítógépre egy miniUSB port, a számítógépes hálózathoz Fast Ethernet csatlakozóval kapcsolódhatunk, ezen kívül pedig találunk rajta egy USB host foglalatot is a mellékelt WLAN adapterhez vagy külső tárolóegységhez. Képet felvenni a beépített tunerből vagy kompozit videobemeneten keresztül tudunk, ez utóbbihoz analóg sztereó bemeneten érkezik a hang is. Az előlapon egy nagyméretű kijelző, pár kezelőszerv (ezekkel a legtöbb funkció elérhető), egy második USB host port és egy kártyaolvasó van. Látható, hogy nehéz olyan eszközt találni, amit nem lehet összekötni a Verbatim lejátszóval.

Beállítás

Bekapcsolás után az első lépés a tuner behangolása – ahogy azt például egy tévé esetében is tennénk. Sajnos az első benyomások nem egészen pozitívak: a készülék hűtőventilátora és a beépített merevlemez is kifejezetten hangosan zúg. Az eszköz menüje egyébként barátságos, de a magyarítás csak félig készült el, több helyen is találkoztunk részben még angol menüpontokkal. Az analóg tuner képminősége sajnos csak a közepes szintet éri el, a digitális változatot pedig vételi lehetőség híján nem tudtuk kipróbálni. Mindenesetre az előbbi a nálunk fogható 47 csatornát mind megtalálta, és sikeresen be is hangolta.

Ami az egyéb lehetőségeket illeti, alapvetően ugyanolyan opciókkal találkozhatunk, mint bármelyik hasonló szórakoztatóelektronikai eszköznél: választhatunk képarányt, kimeneti formátumot a hang és a kép esetében, és így tovább. A hálózati paramétereknél megadhatjuk manuálisan is az IP címet, de rábízhatjuk azt a DHCP szerverre is. A rendszerbeállítás alatt megválaszthatjuk a készülék nyelvét vagy aktiválhatjuk a szülői felügyeletet. Sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy a konfigurációt az előlapi kijelző segítségével végezzük el – ez igazából semmilyen használható információt nem közöl azon kívül, hogy egy ikonnal mutatja: a beállítás menüben járunk.

A rendelkezésre álló közel 1 terabájt feltöltése többféle módon történhet: egyrészt a készüléket USB-n keresztül összeköthetjük a számítógéppel, és egyszerűen felmásolhatjuk rá a filmeket, zenéket és fotókat, másrészt a File Copy menü segítségével a magának a MediaStation HD-nek a segítségével a hálózaton, memóriakártyán vagy hozzá csatlakozó USB kulcson található tartalmakat egyszerűen átmásolhatjuk a belső merevlemezre (a File Copy egyébként minden irányban működik).

Lejátszás

Lejátszóként az eszköz körülbelül arra képes, amire a több hálózati médialejátszó is: a helyi vagy a hálózati tárolókon található filmek, képek és zenék lejátszására. Képes dekódolni az MPEG-1, MPEG-2, MPEG-4 formátumokat (ezen belül a DivX-et és az XviD-et is), és ha kell a HD felbontással is megbirkózik. A készülék képes a DVD-ről „lemásolt” VOB és IFO fájlokat, illetve az MKV és AVI konténereket is megnyitni. Amit viszont nem tud - és ez hatalmas hiba - az a h.264-es tömörítésű fájlok lejátszása. Erre csak akkor képes az eszköz, ha számítógépünkre telepítjük a mellékelt átkódoló programot, ami majd ezeket az állományokat menet közben átalakítja nekünk – persze így a MediaStation HD DVR már nem használható önálló médialejátszóként, hiszen folyton a PC támogatására szorul majd. Tekintettel arra, hogy a vásárlók nagy része alighanem a netről letöltött 720p vagy 1080p felbontású és 99 százalékban h.264-es MKV fájlok miatt vesz ilyen lejátszót, ez komoly hiányosság.

Maga a lejátszási funkció egyébként kényelmesen használható, egy jól áttekinthető menüből választhatunk a műsorforrások közül (csatlakoztatott USB kulcs, memóriakártya, merevlemez vagy hálózati hely). Kiválaszthatjuk, hogy az összes fájlt, vagy csak egy fajta médiaformátumot (például zenét vagy képet) jelenítsen meg a készülék, majd a távirányító illetve az előlapi gombok segítségével navigálhatunk a könyvtárak és a tartalmak között. A hálózati helyek esetében is gyors a folyamat, és a mi saját, két Vistát és egy Windows 7-et futtató számítógépet, egy NAS-t és egy másik médialejátszót tartalmazó hálozatunkon is minden megosztott mappához hozzá tudtunk férni. A feliratok kezelése is megoldott (az SRT, SMI, SUB és SSA formátumokat ismeri fel).

A használható fájlok esetében kapunk előnézetet is: a filmet elkezdi egy kis ablakban lejátszni, a fotónál (JPEG vagy BMP) egy kisebb változat jelenik meg, a zenefájloknál (ezek közül az MP3, WAV, WMA, OGG és AAC kódolás használható) pedig az ID3-as mezők adatait olvashatjuk le a képernyőről. Sajnos a készülék saját kijelzőjén ezalatt semmilyen információ nem jelenik meg, pedig pont zenelejátszásnál hasznos lenne, ha nem kéne a tévé képernyőjét használni a böngészéshez és a fájlok kiválasztásához.

Felvétel

A Verbatim MediaStation HD DVR igazi különlegessége a felvételi képessége. Rögzítésre a hálózati meghajtókon kívül bármi használható, a felvétel minősége pedig öt fokozatban (HQ /SP/LP/EP/SLP) állítható. Ezek közül a legjobb minőséget adó HQ beállítás 720x480 pixeles felbontást és 9800 Kbps-os video sávszélességet jelent, ezzel egy DVD-nyi helyre 1 órányi műsort rögzíthetünk. Az SP esetében 640x480-as felbontással 2 órát, a leggyengébb SLPminőséggel pedig 352x240 pixellel 6 órát képes tárolni ugyanekkora helyen. Az MPEG formátumú felvételek az adathordozó REC könyvtárába kerülnek, és mind a lejátszóval, mind egy közönséges számítógépes médialejátszóval lejátszhatók.

Felvételt készíthetünk egyetlen gomb lenyomásával azonnal illetve időzítéssel is (DVB-T adásnál természetesen az EPG is rendelkezésünkre áll). Nem hiányzik az időeltolásos (timeshift) felvételi opció sem, tehát a nézett adást bármikor megállíthatjuk és később folytathatjuk a tévézést.

Befejezetlen

Nehéz egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy tetszett-e a MediaStation HD DVR. A neten már 75 ezer forintért is megrendelhetjük, ami egy 1 TB-os tárhellyel rendelkező digitális merevlemezes felvevőért egész kedvező ár, ugyanakkor szinte minden szempontból\"befejezetlennek éreztük: a h.264-es tömörítéssel önállóan nem tud mit kezdeni, és a saját kijelző képességei sincsenek kihasználva például a zenelejátszónál.