A vesztébe rohan a Twitter?
A MySpace egy kudarc. Ez a megállapítás talán már megállja a helyét. Az ma viszont még elég meredeknek tűnik, ha valaki a MySpace mögé az idei év lüktető webes szuperhősét, a Twittert is beírná a halálra ítéltek sorába. Az esély pedig megvan rá.
A Twitter és a MySpace nem összehasonlítható, hiszen teljesen különböző piacokon mozognak, leszámítva talán a \"közösségi\" jelzőt. A hasonlóság kicsit mélyebben bújik meg, mint maga a funkcionalitás: mindkét startup arra esküdött fel indulásakor, hogy valamit megváltoztat, s olyan funkciókat ad a felhasználók kezébe, ami még sosem volt eddig. A funkciók jöttek is, a MySpace az évek során egy innovációs masszává duzzadt, s a végén az identitászavar eredménye az lett, hogy a sokkal specifikusabb riválisok szép lassan leszakították és magukhoz csábították a tömegeket, az új belépőkről nem is beszélve.
Végzetes fejlődés
Az internetes zenével csak mostanság találkozók talán nem is hallottak arról, hogy hol lehetett 3-4 éve a legtöbb muzsikát fellelni. Ma már a Last.fm, a YouTube a menő, de a kisebbek is jönnek fel, mint például a Spotify. A közösségi létezés alapköveként a Facebook vitte el a stafétát, az önmegvalósításra pedig az egyre általánosabbá váló blogok bizonyultak alkalmasabbnak, mint a kusza MySpace.
Egyesek szerint a Twitter is pontosan efelé a végzet felé zakatol, hiszen egyelőre még egyszerű és áttekinthető, de már most sem lehet tisztán elválasztani a médiafunkciókat a személyes kommunikációtól vagy az önreprezentációtól. Sok lesz egy kicsit a jóból, a felhasználók pedig nem feltétlenül hisznek a konvergencia ilyen dimenzióiban. A rendszer viszont túl gyorsan nő és túl gyorsan változnak a körülmények és a lehetőségek. Cody Brown, egy fiatal New York-i médiablogger szerint a Twitter ugyan még fiatal, de máris menthetetlen. Túl nagyra nőtt, túl gyorsan, túl sok célra. \"2-3 év múlva a Twittert lenyomja majd néhány hasonló szolgáltatás, melyek üzleti modellje jóval fókuszáltabb és kiforrottabb lesz, ugyanúgy, ahogy a Facebook is elsöpörte a MySpace-t\" - mondja az önjelölt jós, Brown.
Aki sokat markol, keveset fog?
A forgatókönyv elfogadható érveket sorakoztat fel. Igaznak tűnik, hogy egy új kulturális gyakorlat, mint mondjuk a közösségi hálózatosodás, a kezdeti stádiumban még vakon repül. Nem biztos az sem, hogy az emberek azért használják, mert tetszik nekik, hanem inkább valószínű, hogy az újdonság, illetve a valódi verseny hiánya tereli egybe a korai befogadókat, illetve a velük együtt mozgó követőket. Elkerülni a biztos végzetet pedig csak úgy lehetne, hogy a startup folyamatosan figyeli a felhasználóit, s kiválaszt bizonyos célokat, s annak megfelelően következetesen fejleszt. Ehhez képest a hirtelen felkapott szolgáltatások tipikusan megpróbálnak minden igényt kielégíteni, s amőbaszerűen felfalni olyan funkciókat is, melyekhez semmi közük nincs.
Habár a Facebook és a MySpace nem tér el alapjaiban egymástól, hiszen mindkettő egy ismerkedős, beszélős, önmutogatós oldal, a Facebook elejétől kezdve hangsúlyozta, hogy mindenki legyen az az oldalon is, aki valójában is. Ráadásul a terjeszkedés nem véletlenszerűen indult el, hanem szigorúan kontrollált formában. Először csak a Harvard egyetemistáinak szólt, később minden amerikai egyetemistának, amikor pedig már kirajzolódtak a körvonalak, akkor elszabadulhatott. Persze elsőként a világon mindenhol az egyetemisták és fiatalok szabadultak rá, ami érthető az alapokat látva. Az univerzalitást követően pedig folyamatosan alakult át az oldal úgy, hogy az alapelveket megtartva is kielégítse az elvárásokat.
A Twitter ezzel szemben a MySpace-re hasonlít inkább, hiszen szinte üldözi az új felhasználókat, párhuzamosan terjeszkedik különböző piacokon. A vonzereje az addiktivitáson alapszik, illetve az egyszerűségen. 140 karakterre redukálja az üzenetek hosszát, de közben más kerítéseket nem nagyon emel a felhasználók elé. Ez szerencsés helyzet a kapcsolódó szolgáltatások fejlődése szempontjából, de szerencsétlen a kezdetek óta pénzügyi megoldások nélkül kószáló cég számára. Ma 44 millió felett van a tagok száma, ami megdöbbentő, de látva az elmúlt hónapok statisztikáit, s szembeállítva azokat a Facebook-éval, látszik, hogy a népszerűség és a siker a Twitter esetében törékeny és illékony.
Erősen kéne fogni a gyeplőt
Az angolszász területeken már elérte a kritikus tömeget a Twitter-felhasználók száma, s vannak szép történetek, amik alá támasztják az életképességét, de valójában lehetséges, hogy a Twitter csak egy új korszak mártírja, ami irányokat jelöl ki, s táptalaja lesz most még nem is létező vagy csak éledező ennél is zseniálisabb alkalmazásoknak. További magvas gondolatok a témában Cody Brown blogján, a codybrown.name-en, illetve magyar nyelven a Doransky.hu oldalon olvashatók.