HTC Hero: androidos hős

Egyedi külső

A Hero háza teljes egészében műanyagból van, nálunk a fehér változat járt, itthon ezt forgalmazza a Vodafone is, ezen kívül még barnában kapható a készülék. A fehér Hero a kijelző körüli fekete kerettel és az ezüst díszcsíkkal kicsit a birodalmi rohamosztagosok egyenruhájára emlékeztet. A HTC szerint a teflonbevonat miatt a burkolat könnyen tisztítható, hogy van-e teflon vagy nincs, azt nem tudjuk megállapítani, azt azonban igen, hogy a műanyag ház inkább olcsó hatást kelt, nem illik egy 150 ezer forintos készülékhez. Hogy hosszú távon mennyire strapabíró a teflonbevonat, egyelőre nehéz lenne megmondani, de a nálam töltött majdnem egy hónap után egyáltalán nem látszanak rajta a használat nyomai.

A telefon formája érdekes, a G1-hez hasonlóan ebben is van egy kis hajlítás, ami épp elég ahhoz, hogy kitűnjön a tömegből. Szép vagy sem, ezt mindenki döntse el, de hogy egyedi, jellegzetes dizájn, az biztos. A hajlítás nem csak a formát dobja fel, hanem praktikus is, ugyanis ennek köszönhetően akár kijelzővel lefelé is letehetjük a telefont, a képernyő nem ér le. A 3,2” érintőkijelző egyébként sajnos gyorsan gyűjti az ujjnyomokat, főleg így nyáron, izzadt kézről, ami főképp napfényben rontja az olvashatóságot, no meg az esztétikumot. Érdemes egy szemüvegtörlő kendőt beszerezni és rendszeresen áttörölni a képernyőt.

A kijelző 320x480 pixeles, de csak közvetlenül egy 800x480-as felbontású képernyőjű telefon mellé téve tűnik fel, hogy ennél azért jobbakat is gyártanak manapság. Az érintésekre megfelelően érzékenyen reagál a képernyő és a telefon, egyáltalán nem kell megnyomni a felületet hogy érezze az ujjunkat, elég hozzáérni vagy végigsimítani. Kezelőszervből nincs túl sok, a kijelző alatt hat kis gomb és egy, a BlackBerrykéhez hasonló görgetőgomb található. A gombok formáján és elrendezésén látszólag nem agyaltak sokat a HTC-nél, kicsit esetlegesen vannak elhelyezve, a formatervezők láthatóan nem akartak álmatlan éjszakákat tölteni a rajzasztal felett, inkább elfogadták az első javaslatot és elégedetten hazamentek.

A négy gomb közül kettő a hívásfogadásra és -befejezésre használható, egy a főképernyőre visz (hosszan nyomva a feladatkezelőbe), illetve van egy \"vissza\" gomb. A másik kettő már érdekesebb, egyik az éppen megnyitott alkalmazás menüjét tárja elénk, a másik pedig a kereső, amely szintén kontextusfüggő: ha a böngészőben nyomjuk meg, a weben keres, ha a névjegyzékben akkor az ismerőseink között, a levelezőben a levelek közt, SMS-ek közt, és így tovább. A görgetőgomb szinte teljesen felesleges, a Hero teljesen jól irányítható ujjal, legfeljebb akkor lehet rá szükség, ha egy beírt szövegben, például e-mailben vagy SMS-ben szeretnénk a kurzort mozgatni.

A Hero bal oldalán egy két irányba billenthető hosszú gombot találni, de sajnos sem felirat, sem piktogram nem tájékoztat a funkciójáról, szerencsére nem kell atomtudósnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, ez a hangerőszabályzó. A telefon tetején egy 3,5 mm-es aljzatba csatlakoztathatjuk a mellékelt sztereó headsetet vagy saját fülesünket, alul pedig a HTC által jó ideje használt USB-csatlakozót találjuk - kár, hogy ez nem szabványos microUSB, de annyi baj legyen. A memóriakártya foglalata a hátlap alatt van, cseréjéhez tehát szét kell szedni a telefont. A nálunk járt készülékhez 2 gigabájtos microSD kártyát kaptunk, de akár 8 gigabájtossal is elbír a Hero. Fontos tudni, hogy zenéinket, képeinket, videóinkat és más állományainkat csak a memóriakártyán tudjuk tárolni és az utólag telepített alkalmazások is ide kerülnek.

Android

Bekapcsolás után a telefon elég lassan éled fel, majdnem másfél perc telik el, mire a Hero bekéri a SIM-kártya PIN-kódját, és további 10-15 másodperc, mire a főképernyőre érkezünk.Ez az első Androidot futtató mobiltelefon, amelyet a HWSW tesztelhetett, így pár szót érdemes ejteni a szoftverről. Az Android a Google vezetésével létrejött Open Handset Alliance égisze alatt létrejött, nyílt forrású mobiltelefonos szoftverplatform, amelytől nagyon sokat vár mindenki. A Windows Mobile, a Symbian OS, a Blackberry OS vagy éppen az iPhone Mac OS ellenfeleként harcba szálló operációs rendszert piaci elemzések szerint máris 3 százalékos részesedést szerzett, pedig eddig csak nagyon kevés Android-alapú készülék került az üzletekbe. Magyarországon a Hero az első, amelyet hivatalosan forgalmaznak, nem csak a tesztkészüléket biztosító Speedshop, hanem a Vodafone kínálatában is megtalálható.

A telefonon a Google Android 1.5-ös verziója fut, amelyre a HTC saját fejlesztésű Sense UI felhasználói interfészét telepítették. Ez a párosítás egy modern okostelefon összes funkcióját jól lefedi és egy ujjal is könnyen, egyszerűen használható, látványos felületet ad, amire jó ránézni és használni is jó. Kellően gyors is, persze vannak olyan alkalmazások vagy feladatok, amelyek indításakor vagy futtatásakor a kelleténél tovább gondolkodik a Hero. Ez egyébként valószínűleg fel sem tűnne, ha nem láttuk volna az észvesztően gyors iPhone 3G S-t.

A jól testre szabható felületen összesen hét képernyőre pakolhatjuk ki kedvenc alkalmazásaink ikonjait, illetve a számtalan widgetet, amely a telefonon megtalálható, részben a Google, részben a HTC jóvoltából. Ezek egy részét a HTC TouchFLO-ból már ismerhetjük, például az időjárást vagy a részvényfigyelőt, de van Twitter widget, naptár, fotóalbum, könyvjelzők listája és még sok más. A hét képernyő között az ujjunk jobbra-balra húzásával vagy a görgetőgombbal válthatunk. A képernyő alján három gombot látni, a középső (phone) nyitja meg a névjegyzékkel és híváslistával kombinált tárcsázót, a bal oldalival az összes telepített alkalmazást tartalmazó menübe jutunk, a jobb oldalival pedig az adott képernyőn levő widgeteket és ikonokat rendezhetjük.

A Sense UI lehetővé teszi, hogy akár több, egymástól eltérő sémát is használjunk, amelyek más widgeteket tartalmaznak más-más elrendezésben: a Work sémában például rögtön a nyitóképernyőn van a naptár, a Travelben két időzónát mutató órát kapunk és kezünk ügyében lesz a Google Maps meg a fényképező gyorsindítója, és így tovább. Saját sémákat is készíthetünk és ezeket el is menthetjük természetesen.

Szöveget bevinni a virtuális billentyűzeten lehet. Annak idején az egekig dicsértük a HTC Touch Pro2 virtuális keyboardját, sajnos a Hero esetében nem felhőtlen a boldogság,a 3,2 hüvelykes kijelző már túl pici ahhoz, hogy portré nézetben gyorsan és hibátlanul lehessen gépelni. Tájkép-módba forgatva a telefon már sokkal gyorsabb lehet a szövegbevitel, de sajnos ezt a módot nem minden alkalmazás támogatja, a Gmail és a böngésző, az SMS-kezelő például igen, de a Twitter például már nem. Ékezetes karaktereket bevinni a iPhone-hoz hasonlóan a virtuális billentyűk hosszú lenyomásával lehet.

A web az otthona

A Hero szoftverét nem csak a Google saját termékeivel integrálták, hanem a népszerű webes szolgáltatásokkal is. Ahogy a korábbi készülékeken megszoktuk, hogy értesítést kapunk egy nem fogadott hívásról vagy bejövő SMS-ről, itt már az új e-mailekre, Twitter-üzenetekre is figyelmeztethet az operációs rendszer, ha úgy akarjuk. Jópofa ötlet, hogy az értesítéseket (SMS-ek, elmulasztott hívások, Tweetek, e-mailek, stb.) egy közös panelen követhetjük figyelemmel, így egyetlen pillantással képet kaphatunk arról, miről maradtunk le, illetve egyetlen gombnyomással nyugtázhatjuk mindet.

A TouchFLO 2-höz hasonlóan  a Sense UI-ban is olyan kontaktlista található, amelyet integráltak a Facebookkal, így a közösségi oldalon használt azonosítónk és jelszavunk megadása után a telefon le tudja tölteni az ismerőseink képeit, születésnapját, láthatjuk a legfrissebb üzeneteiket és megnézhetjük a feltöltött albumaikat is. A telefonnal készített fotókat is egyetlen kattintással megoszthatjuk a Facebookon, de akár Twitterre, sőt, Flickr-re és Picasára is egyből elküldhetjük, nem csak e-mailben vagy MMS-ben. A fotóalbum alkalmazásban sem csak a telefonon tárolt képeket tudjuk megnézni, hanem a Flickren és Facebookon megosztott albumokat is.

Az Android naptára is folyamatos összeköttetésben van a Google Calendarral. A készüléken levő bejegyzések automatikusan szinkronizálódnak a Google Calendarral, akár a telefonon, akár a számítógépünkön hozunk létre vagy módosítunk valamit, néhány másodperc után megjelenik a másik oldalon is. Ugyanez igaz a névjegyzékre is, amely a SIM-kártyán és a telefon memóriájában tárolt személyeket kívül a Google-kontaktokat is kezeli.

A névjegyzék erőssége, hogy rengeteg információt tárolhatunk el ismerőseinkről, gyengéje, hogy a neveket csak keresztnév alapján tudja sorrendbe rendezni, tehát legelöl lesznek az Adriennek és Andreák, a végén pedig a Zsanettek és Zsuzsák, és csak őket követik az ékezetes karakterrel kezdődő keresztnevű ismerősök, azaz az Ákosok, Ágik, Évák. E-mail kliensből rögtön kettőt kapunk, egyik egy általános POP3/IMAP kliens, másikkal a Gmailhez férhetünk hozzá. Nem túl meglepő hogy az utóbbi okosabb, kiválóan megjeleníti például a HTML-ben kapott üzeneteket is, amiknek a másik e-mail kliens csak a kódját mutatja meg. Cserébe a Gmailben nem lehet a HTML-üzenetekben zoomolni, tehát ha olyan HTML levelünk érkezik ami nem fér ki 320x480-as kijelzőre, abban csak görgetni tudunk, de egyben az egészet nem láthatjuk, mint a weboldalakat.

Böngésző

Okostelefonoknál kulcsfontosságú egy jó böngésző, szerencsére a Heróé nagyon jó, minden weboldallal elboldogul és még Flasht is támogat, bár csak korlátozottan. A weboldalakon látható animációkkal, menükkel, reklámokkal általában nincs gond, de a Flash videókkal már annál inkább: a YouTube ugyan működik, de más népszerű videomegosztók (pl. Vimeo) tartalmát vagy éppen az Index videóit már nem tudjuk a telefonon élvezni.

A görgetés sebessége weboldaltól is függ, egy Flash animációkkal megtöltött oldal már akadozhat, de összességében elég jó, bár az iPhone 3G S gyorsaságáról és érzékenységéről ne is álmodozzunk (igaz, az Apple telefonja egyáltalán nem támogat Flasht). A Hero kijelzője multi-touch, azaz több ujj érintését is képes kezelni, így az iPhone-hoz hasonlóan nagyíthatjuk vagy kicsinyíthetjük a képet a böngészőben (valamint a képnézegetőben, PDF-olvasóban, stb.) A gyors webezéshez persze gyors hálózat is kell, GPRS-en vagy EDGE-en kínszenvedés az internetezés, 3G-n már jobb, de az igazán jó élményhez HSPA vagy Wi-Fi kell. A Hero 7,2 megabites letöltést és 2 megabites feltöltést támogat legfeljebb. Modemként is használhatjuk a készüléket, ehhez a menüben csak engedélyeznünk kell az internet megosztását és persze a PC-re telepíteni kell a HTC Sync szoftvert, amivel egyébként az adatainkat is szinkronizálhatjuk (pl. az Outlookkal).

A Hero szoftverkínálata alapból sem szegényes, van Google Maps, Gtalk, YouTube-kliens, Office-fájlok megtekintésére használható QuickOffice, számológép, naptár, ébresztő, hangrögzítő, valamint a beépített giroszenzort használó golyóterelgető játék. Aki ennél többre vágyik, a telefon menüjéből elérhető Android Marketen keresgélhet, de valószínűleg csalódás fogja érni. Hiába a nyílt platform, a szabadon elérhető fejlesztői készlet, az Android még távolról sem közelíti a Symbian, a Windows Mobile vagy akár az iPhone szoftvertámogatottságát, letölthető programból egyelőre nincs túl sok és minőségük sem veri az egeket, még a magasra értékelt szoftverekre érkezett felhasználói visszajelzések között sok panaszt lehet olvasni például váratlan lefagyásokról.

Hiába van beépített GPS, nincs egy igazán jó navigációs szoftver sem Androidra, mint amilyen az iGO, a TomTom Mobile vagy éppen a Garmin XT. Persze a Google Maps azért használható, valamint a Footprints nevű program, ami afféle útinapló, ahol minden bejegyzés egy fotót, a készítésének földrajzi koordinátáit, illetve megjegyzést tartalmaz. Ezzel számon lehet tartani, hol jártunk, mit láttunk, mi tetszett és mi nem. Ötletes.

Multimédiából csak elégséges

Multimédiás telefonként a Hero nemigen villoghat. Kamerája 5 megapixeles és autófókuszos, de a készített képek minősége távolról sem tökéletes, ráadásul rossz fényviszonyok közepette semmi sem segít, nincs egy árva LED-segédfény sem. A helyzeten az sem segít, hogy a Herót fényképezéshez kézbe véve külön vigyázni kell, hogy bal kezünk ne takarjon bele a lencsébe. Összességében látszik, hogy nem fényképezésre hegyezték ki a telefont. Kamerájával egyébként videót is felvehetünk, 352x288 pixeles felbontásban, 15 fps sebességgel, ami olyan mintha nem is lenne. Az előlapon nincs kamera, videotelefonálni így nem tudunk, bár ez aligha hiányzik.

Zenelejátszó persze van a készülékben, amivel az iPodokhoz hasonlóan már a lemezborítók között lapozni is lehet, de előadók, szerzők, stílusok és albumok és playlistek szerint is csoportosíthatunk. Jópofa ötlet, hogy az éppen hallgatott számot egyetlen kattintással beállíthatjuk csengőhangnak. Hangszínszabályzót nem találtunk, pedig az erőtlen hangzáson jó lett volna kicsit állítani: úgy látszik, elsősorban nem zenelejátszásra lőtték be ezt a készüléket. FM-rádió sincs. Nagyon hiányzik egy XviD/DivX-lejátszó, ami nem csak előre telepítve nincs, hanem az Android Marketen sem.

Feledékeny, de így is tetszett

A Hero 1350 mAh-s lítiumion akkumulátora még folyamatosan bekapcsolt Wi-Fi mellett, intenzív nyúzással is legalább két napot bírt nálunk egy feltöltéssel, de volt hogy hármat is, az akkus üzemidővel tehát nincs gond. Amivel van, az inkább a fent említett néhány apróság, illetve egy elég nagy hiba: a nálunk töltött idő alatt egy forró augusztusi délután a telefon az összes tárolt nevet és telefonszámot elfelejtette, amivel ismételt szinkronizációval sem lehetett segíteni, csak a gyári állapotba reseteléssel és szinkronizálással.

Ennek ellenére nagyon megszerettem a Herót, és bátran ajánlom mindenkinek, aki egy modern okostelefont szeretne érintőképernyővel és valamiért sem az iPhone, sem a windowsos készülékek nem tetszenek neki. Az Android sokat tud, reméljük a szoftverfejlesztők is rákapnak és elkezdenek szaporodni a jobbnál jobb alkalmazások a a Marketen. A HTC-féle Sense UI egy látványos, könnyen és logikusan kezelhető, átlátható felület, amit jól integráltak a mai népszerű webes közösségi szolgáltatásokkal. A Hero jó hardver ehhez, elég gyors és nem is néz ki rosszul, a kamera gyenge minősége is megbocsájtható neki.

A tesztkészüléket a Speedshop biztosította. Köszönjük!