Miért bukott meg a Windows Vista?

A pletykák szerint heteken belül gyártásba megy a Windows 7, amelynek megjelenése világszerte október 22-én esedékes. A szoftver a Microsoft talán leghányattatottabb sorsú és legtöbbet szidott termékét, a Windows Vistát váltja le. Megpróbáljuk számba venni, milyen körülmények és döntések vezettek ahhoz, hogy a Windows Vistából a Microsoft talán legtöbbet szidott terméke lett.

Hosszú fejlesztési idő

A Windows Vista elődje, a Windows XP 2001 októberében jelent meg, a Vista fejlesztése pár hónappal korábban, májusban kezdődött el. Az akkor még Longhorn kódnéven ismert operációs rendszer az eredeti tervek szerint a Windows XP ráncfelvarrott változata lett volna és 2003-ban kellett volna megjelennie. A Longhorn fejlesztése azonban igen lassan haladt, részben azért, mert a Microsoft folyamatosan fejlesztőket csoportosított el a projektről a Windows XP és a Windows Server 2003 gatyába rázására, a biztonsági hibák kijavítására.

A Longhornnal túl nagy kockázatot vállalt a Microsoft, ugyanis az eredeti tervek szerint az operációs rendszer nagyon sok újdonságot tartalmazott volna (pl. WinFS fájlrendszer, új .NET keretrendszer), amiket a Longhornnal párhuzamosan fejlesztettek. Mivel a Longhorn erőteljesen függött más projektektől, ezért azoknak a késése, csúszása a Longhorn időzítésére is kihatással volt, másfelől a kód szinte kezelhetetlen méretűre és bonyoltultságúra hízott. Ennek végül az lett az eredménye, hogy 2004 nyarán, vagyis 1 évvel a Longhorn eredetileg tervezett megjelenése után a Microsoft úgy határozott, az eddig kifejlesztett kódot eldobva az alapoktól újraírja az operációs rendszert.

A "Longhorn reset", ahogy cégen belül hívják, számos tervezett funkció halálát is jelentette egyben, többek között a WinFS-ét.. Ekkor 2006 karácsonyát tűzte ki megjelenési dátumként a Microsoft, hogy aztán 2006 márciusában kénytelen legyen a premiert 2007 januárjára halasztani. A Vista végül 2007. január 30-án került az üzletekbe, több mint 5 évvel az XP után. A megjelenést követően a Microsoft rendre a Vista eladásai adataival próbálta alátámasztani a termék sikerességét, azonban a szoftverből nem azért adtak el több százmillió példányt mert a vevők szerették, hanem mert nemigen volt más választásuk, a boltokból egycsapásra eltűntek az XP-s gépek.

Megváltozott hardverpiac

Amikor 2001-ben elkezdődött a Vista (akkor még Longhorn) fejlesztése, a processzorpiac négyötödét uraló Intel még biztos volt benne, a Pentium 4 alapját szolgáltató NetBurst mikroarchitektúra akár egy évtizedre elegendő tartalékot szolgáltat az órajel és így a teljesítmény növeléséhez. A cég távlati terméktervein 8-10 GHz-es processzorok szerepeltek, valószínűleg a Microsoft mérnökei is annak tudatában álltak neki a Longhorn fejlesztésének, hogy mire a termék piacra kerül, a polcokon 3-5 GHz-es processzorokkal szerelt PC-k sorakoznak majd. Ma már tudjuk, hogy a processzorpiac azóta mekkorát változott, az egyszálú teljesítmény helyett előtérbe került a többszálú feladatvégrehajtás, a Longhorn specifikálásakor azonban "nem ezt beszélték meg" a mérnökök. Valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy a Vista jóval erősebb hardvert igényelt a Windows XP-nél.

Architektúraváltás

Mivel az XP után a Vista teljesen új kernelre épül és a nagyobb biztonság érdekében alapvető változtatásokat tartalmaz (pl. User Account Control), ezért számos régebbi alkalmazás nem működik alatta. Ez jórészt nem a Microsoft hibája, hanem azoké a fejlesztőké, akik a Microsoft által kiadott útmutatókat figyelmen kívül hagyva tervezték meg programjaikat: az egyik leggyakoribb gondot az okozza, hogy egy alkalmazás csak adminisztrátori jogosultságokkal fut. A Vistára váltó vásárlók számára azonban ez szinte mindegy: ők csak azzal szembesülnek, hogy a régi szoftverük sokszor nem megy az új operációs rendszer alatt, és mivel az egyenletben az operációs rendszer a változó, kézenfekvő a redmondiakra kenni az egészet. A Microsoft egyébként a Windows 7 kernelének verziószámát is azért állította 6.1-re, mert a mai napig vannak olyan szoftverek, amelyek a kernel verziószáma alapján állapítják meg, milyen operációs rendszer fut alattuk és a 7.0 verziójú Windows 7-en nem indulnának el, ragaszkodnak a "Windows 6.x"-hez.

A drivermodell megváltoztatása is a biztonságot, illetve a megnövelt stabilitást szolgálta. A Microsofthoz beérkezett visszajelzések szerint a Windows XP lefagyását leggyakrabban a (grafikus) driverek okozták, ebből tanulva a Vistában a meghajtómodellt úgy módosították, hogy a driverekkel kapcsolatos problémák ne érintsék az operációs rendszer alapjait. A Microsoft minden igyekezete ellenére az eszközgyártók azonban rendkívül lusták voltak és a Windows Vista megjelenésekor még számos népszerű hardverhez nem volt megfelelően kiforrott driver, amit a vásárlók jogosan vettek zokon. A meghajtókkal kapcsolatos problémák számtalan ponton megkeserítették a felhasználók életét, legyen szó akár a noteszgépek energiatakarékos funkcióinak használatáról, nyomtatásról vagy éppen a Creative hangkártyáinak beüzemeléséről.

Rossz név

A Vista valójában nem annyira rossz operációs rendszert mint azt sokan hiszik. A Microsoft azonban fejlesztés közben elkövette azt a hibát, hogy túl sok előzetest, félkész verziót engedett kiszivárogni, amelyek a fájlcserélő hálózatokon keresztül gyorsan elterjedtek. Ezekkel a félkész verziójú szoftverekkel aztán sokan kezdtek kísérletezni, és többnyire rossz tapasztalatokat szereztek, amelyet a szoftverek állapota miatt alighanem az eszközmeghajtók hiánya is okozott. A kísérletező kedvű geekek bizalmát elvesztő Vista számára innentől nem volt megállás a lejtőn, a fórumokon, közösségi oldalakon szájról szájra járt az információ, hogy mennyire rossz és lassú a Vista, így sokan eleve negatív előítéletekkel közelítettek hozzá.

Ezt a MIcrosoft egy kísérlettel be is bizonyította, bár a hírverésen kívül nem sokra ment vele. A redmondi cég egy fókuszcsoportos kutatás keretén belül 140 olyan felhasználó véleményét kérte ki az operációs rendszerről, akik korábban nem próbálták, de látatlanban is utálták. Ezeknek az embereknek aztán megmutattak egy új operációs rendszert, a "Mojavét", amelyet egy rövid demó keretében ki is próbálhattak: a legtöbbjük el volt ragadtatva a képességeitől. Azt már csak a végén árulták el a Microsoft képviselői, hogy a Mojave nem létezik, az érintettek valójában a Vistát próbálták ki. A "Mojave" demója előtt mindenkit megkértek, hogy egy tizes skálán értékeljék a Vistát, az új operációs rendszer átlagban 4,4 pontot kapott, a Mojavénak viszont 8,5 pontot adtak a felhasználók, vagyis bizonyságot nyert, hogy a Vista problémája elsősorban az előítéletekből fakad.

A felhasználó számára láthatatlan újdonságok

A Windows Vistában főleg olyan fejlesztések kaptak helyet, amelyek a Windows XP kapcsán felmerült problémákat próbálták javítani. A Windows XP legsúlyosabb gondja mai szemmel visszatekintve a biztonság, illetve annak hiánya volt, ennek megfelelően a Vista főleg ezen a téren lépett előre, gondoljunk csak a BitLockerre vagy a User Account Controlra. A XXI. század elején azonban a biztonság nem vonzó szolgáltatás egy operációs rendszerben, hanem alapkövetelmény. Az időközben vállalati felhasználás helyett a fogyasztókat központba állító informatikai piacon a biztonságos működést lehetetlen vállalkozás volt vonzóvá tenni a vevők szemében, akik számára a Vista nem volt több mint egy lassabb, a meglevő szoftverekkel és hardverekkel inkompatibilis Windows XP.

A szoftverben kevés a fogyasztók számára vonzó funkció és azok is jobbára láthatatlanok maradtak, a kezelőfelület is csak annyit változott az elődhöz képest, hogy a Windows XP-hez szokott felhasználó elsőre nem találjon meg semmit. Az Aero Glass interfész, a Windows Explorer apró fejlesztései, az univerzális keresés, a Windows Sidebar, a szülői felügyelet funkciók vagy éppen az operációs rendszerben megtalálható alkalmazások (Paint, WordPad, Minesweeper, stb.) kis módosításai és az új programok (Mail, Photo Gallery, Calendar) olyan kis előrelépést képviseltek az XP-hez képest, amivel egyedül az Apple tud eladni egy új operációs rendszert.

A Windows 7 a Vistából profitál

A Vista és a Windows 7 látszólag tűz és víz: a 7 időre meg fog jelenni, a korai visszajelzések pozitívak sőt lelkesek, a szoftver még régebbi hardvereken is jól fut és kompatibilis a korábbi szoftverekkel is, a kiadott viszonylag kevés számú előzetes pedig stabil, jól használható. Ez sok szempontból a Vistának köszönhető, a Windows 7 ugyanis a Windows Server 2008 továbbfejlesztett kernelére épül, ami pedig a Vista leszármazottja, vagyis az architektúraváltással járó fájdalmak a Windows 7-et nem, vagy csak kevéssé érintik. A régi alkalmazások kompatibilisek maradnak, a driverek működnek és a Windows 7 összességében egy kiforrott termék benyomását kelti. Ez részben annak köszönhető, hogy az alapjait a Vistával lerakták, másrészt meg mert a Vista megjelenése óta eltelt több mint két év, a kompatibilitási problémát okozó szoftverek és hardverek jelentős része pedig kikopott a használatból, így fel sem merül hogy esetleg nem működnek Windows 7 alatt sem.

Az új operációs rendszert fejlesztését az a Steven Sinofsky irányítja, aki annak idején az Office több generációjának készítését is sikeresen levezényelte. A vállalaton belül vasszigoráról ismert szakember kinevezése a Windows 7 fejlesztőcsapatának élére egyértelműen azt üzeni, a Microsoft nem akar még egy Vista-fiaskót és az új szoftvernek értelmes határidőn belül el kell készülnie. A nyilvános állásfoglalás kezdetben az volt, hogy a Windows 7 a Vista után 3 évvel érkezik, azonban időközben nyilvánvalóvá vált, hogy a fejlesztések a vártnál sokkal jobban haladnak, így a szoftver 2010 eleje helyett 2009 őszére elkészülhet. A szoftver készültség állapotát mi sem mutatja jobban annál, hogy az októberi premierre már a magyar változat is a boltokban lesz, a Vista esetében a lokalizált verzió egy hónappal az angol után jött.

Sokak szerint a Windows 7 az az operációs rendszer, aminek a Vistának kellett volna lennie  Az biztos, hogy a Windows 7 sikeréhez elengedhetetlenül szükséges a Vista, de azt már sosem tudjuk meg, hogy mi történik a Windows 7-tel, ha a Vista jól sikerül.