Törölte Rock processzorát a Sun

A Rock kódnéven ismert projekt eredetileg egy processzortechnológiai kutatásnak indult, majd a klasszikus UltraSPARC vonal továbbfejlesztési problémái, történetesen a Millennium projekt törlését követően valódi termékfejlesztéssé avanzsált -- mindez mintegy 5 évvel ezelőtt történt. A rendkívül ambiciózus újításokat felvonultató architektúra feladata az lett volna, hogy megfordítsa a Sun balsorsát, és újra versenyképessé tegye a UNIX-szerverek világában, felvéve a versenyt az IBM Power és a HP Integrity rendszerekkel, egyúttal minimalizálva az x86-os gépek okozta lemorzsolódást.

Túl sokat akart a szarka

Az olyan, korábban csak akadémiai és ipari kutatásokban látott processzortechnológiák, mint a magok 4x4-es elrendezésű klaszterizációja és az egyes klaszterekben megosztott L1 tárak, a spekulatív többszálúsítás, a tranzakcionális memóriakezelés vagy az árnyékfonalakkal megvalósított soronkívüli végrehajtás együttes hatása papíron egy rendkívül ütőképes chipet ígértek. A cél az volt, hogy egy masszívan párhuzamos, ám egyszálú végrehajtásban is erős architektúrát hozzon létre a Sun -- a rengeteg újítás azonban egyúttal hatalmas kockázatot is jelentett.

A Texas Instruments 65 nanométeres csíkszélességű félvezetőgyártási eljárását megcélzó, 16 magos Rock architektúrája a számtógépes szimulációkban rendkívül ígéretesnek mutatkozott, azonban egy ilyen komplexitású chip esetében a legerősebb, még megfizethető szuperszámítógépekkel sem lehetséges néhány kilo- vagy megahertznél magasabb valódi órajel elérése -- emiatt valódi kódok lefuttatásával nem lehet az architektúra viselkedését teljességgel feltérképezni.

[ ] A Rock architekturális finomságai

A szimulátorokból visszakapott eredmények bizakodásra adtak okot a cégen belül. A chipek terveit 2007 elején véglegesítették a mérnökök, vagyis ekkor hagyta el az úgynevezett tape-out fázist a Rock, és került próbagyártásba, az első példányokat még Jonathan Schwartz elnök-vezérigazgató is büszkén ünnepelte blogján. Rövidesen beindultak a laborokban az első Supernova rendszerek az első Rock chipekkel, és megindult a validáció. Az eredeti tervek szerint a Supernova kódnevű szerverek 2008 második felében jelentek volna meg, a következő hónapok során azonban egyre nyilvánvalóbbá vált a Sunnál, hogy ez nem reális ütemterv, a rendszereket finomhangolni kell, így szépen lassan megkezdték a csúszás kommunikációját, 2009-et emlegetve.

A Rockon dolgozó mérnökök mindeközben lényegében azzal töltötték 2008-at, hogy megpróbálták versenyképessé tenni a chipet és a Supernova rendszereket -- nem is a konkurenciával, hanem a Sun saját termékkínálatával. Az erőfeszítések végül hiábavalónak bizonyultak, a szimulátorokon jól mutató technikák, mint a hardveres árnyékfonalak (scout threading), a valódi kódokon a reméltnél sokkal kisebb gyorsulást eredményeztek, vagyis fundamentális problémák voltak az architektúrával. A Sun teljesen elhallgatott a Rockkal kapcsolatban, ahogyan próbálta minimalizálni a károkat, és csendben törölte a Rock utódainak fejlesztéseit, aminek a Sunon, a Solaris-bázison kívül az azokat gyártani hivatott TSMC sem örülhetett.

Az arcvesztés tompítása érdekében a Sun az elmúlt hónapokban még úgy tervezte, hogy idén ősszel kiadja a Rockot és a Supernova rendszereket, valahova a Fujtisuval közösen fejlesztett  M-sorozatú Sun Enterprise és a Sun Fire (UltraSPARC T1, T2) szerverek közé pozicionálva őket. Végül azonban úgy döntött a cég, hogy ennek semmi értelme, a Rock és a Supernova egyszerűen nem versenyképes. Nem csoda, hogy Mark Tremblay vezető tervező még azelőtt elhagyta a céget, és a Microsofthoz került, hogy a Rock termékké válhatott -- normál esetben a vezető tervező a chip tömeges piacra dobásáig a projekttel marad.

Nem adják fel

A Sun a dollárszázmilliós projekt megszüntetésével felszabadult erőforrásait átcsoportosítja, hogy felgyorsítsa a Niagara vonal fejlesztési ütemtervét, mintegy 6-9 hónappal előrehozva a jövőbeni chipek megjelenéseit. A cég a jövőben visszatér a klasszikus recepthez, és a korábbi UltraSPARC II/III/IV konzervatívabb fejlesztési megközelítését porolja le, és ennek szellemében viszi tovább a Niagara ágát. Az elképzelések szerint egy közös processzortechnológiai fejlesztési mederből több derivatív termékvonal ágazik majd le. A cél az, hogy a célpiacon futtatott kódok igényeit szem előtt tartva hozzák létre a végleges chipeket, így például lehet kevesebb de erősebb maggal rendelkező (skálázódó nagygépek), vagy sok de gyenge magos processzorokat (jelenlegi Niagara) is alkotni egy viszonylag hatékony, moduláris megközelítéssel, mely áramköri építőelemek, megoldások egy közös készletén alapulna.

Mi szükség van minderre, ha a Fujitsu adja jelenleg is a nagyvállalati Solaris/SPARC-gépeket? A japánok a Sun legnagyobb sajnálatára nem hajlandóak hosszútávú elkötelezettségről tanúbizonyságot tenni az amerikaiak irányában, így a terméktervek horizontja mindössze három év körüli, erre pedig nem alapozhat a Sun, melynek továbbra is a legnagyobb klasszikus UNIX-bázisa van a világon. Jelenleg az SPARC64 VII két derivatívájának megjelenése biztos csak, a többiről folynak a tárgyalások.

Larry Ellison közbeszólhat

Hatalmas kérdőjel azonban, hogy az Oracle mihez kezd majd a Sun lassan egy évtizede versenyképtelen és eredménytelen processzorfejlesztéseivel -- a Niagara vonal az Afara Websystems felvásárlásának eredményeként született meg. A Sun-Oracle tranzakció nem zárult le, így továbbra is tökéletesen bizonytalan, mihez kezd a processzorokkal Larry Ellison, a Rockkal és a jövővel kapcsolatos döntésekbe egyelőre nem szólhatott bele a szoftveróriás. A hivatalos álláspont a Sunon belül az, hogy az Oracle meghagyja a Sunnál lévő, egyelőre kevéssé publikus, valamint szupertitkos processzor-/szerverfejlesztési ágakat, mivel mindegyiknek lehet helye a piacon.

[ ] Számít, sőt épít a Sun hardverrészlegére az Oracle

Sok múlik azon, hogy Ellison akar-e az Oracle-ből \"egy következő IBM-et\" csinálni, ahogyan fogalmazott a HWSW-nek egyik forrása, vagy egy reggel ránéz a nyereségességre, és egy mozdulattal kidobja a processzorfejlesztéseket az ablakon. Minden eddigi kudarc ellenére azonban addig sem riad vissza a Sun, hogy agresszív processzorfejlesztési próbálkozásai legyenek -- de hogy a jelenlegi folyó projektek eredményeznek-e valaha termékeket, még a jövő zenéje.