Franciaország drákói szigorral csapna le a fájlcserélőkre
Amennyiben egy jogvédő szervezet vagy kiadó értesíti az internetszolgáltatót arról, hogy az egyik felhasználója tiltott anyagokat forgalmaz, először e-mailben, később ajánlott levélben kell figyelmeztetnie őt, ha ennek ellenére sem hagy fel az ördögi tevékenységgel, megszüntethetik az elérését.
Képtelenség, de mégis igaz
Annak ellenére, hogy számos ellenvélemény született, a javaslat a szakértők szerint könnyedén átmehet a törvényhozáson. Amennyiben valóban megtörténik, akkor Franciaországban komoly büntetésekre számíthatnak a jogvédett anyagokat fel- és letöltők. Amennyiben egy jogvédő szervezet vagy kiadó értesíti az internetszolgáltatót arról, hogy az egyik felhasználója tiltott anyagokat forgalmaz, először e-mailben, később ajánlott levélben kell figyelmeztetnie őt, ha ennek ellenére sem hagy fel az ördögi tevékenységgel, megszüntethetik az elérését.
Az internetszolgáltatóknak 3-12 hónapra kell megszüntetnie a számlákat egyébként fizető, az egyéb szerződéses feltételeket betartó felhasználókat, akikről egy központi "feketelista" is készül majd, így nem vándorolhatnának szolgáltatótól szolgáltatóig. Annak érdekében, hogy a felhasználók ne védekezhessenek azzal, hogy például otthoni Wi-Fi hálózatukon keresztül egy idegen töltötte le a jogvédett anyagokat, kötelező lenne a vezeték nélküli hálózatokat védeni, nyilvános helyeken (pl. internetkávézók, hotspotok) pedig csak olyan weboldalak lesznek elérhetők, amelyeket előzetesen a kormányzat jóváhagyott.
Ez volt az utolsó húzásod, kisfiam!
A kiadók ellentételeznek
Cserébe a jogtulajdonosok egy olyan gáláns ajánlatot tettek, hogy a törvény bevezetése után a francia DVD-premierek pár hónappal közelebb kerülnek a mozis bemutatóhoz, illetve a filmforgalmazók lemondanak a DRM-védelmek nagy részéről. A lemezkiadók nemzetközi szövetsége, az IFPI (International Federation of Phonographic Industry) szerint ez egy "csodálatos megállapodás".
"A jövőnk, ahogyan a filmiparé és egyéb médiumoké is, azon múlik, hogy fenn tudunk-e tartani egy legális üzletet a jogosulatlan ingyenes zene mocsarában" -- mondta John Kennedy, az IFPI vezérigazgatója, akit legutoljára a Pirate-bay perben láthatott a közönség tanúskodni. "Az elmúlt két évben a francia kormány vitte ennek a kritikus kihívásnak a zászlóját, felismerték, hogy az internetszolgáltatók bevonása nem egyszerűen szükségszerű, hogy megvédjék a szerzők és producerek jogait, de segíthet egy ésszerű és arányos megoldás létrehozásában, ami hatékonyan működik a gyakorlatban is."
IFPI: Helló, torrent világ!
Az Európai Parlamentnek nem tetszik, amit a franciák csinálnak
A demagógnak tűnő filozófiai szárnyalás nem győzte meg a kritikusokat, többek között az Európai Parlamentet a francia kezdeményezéssel kapcsolatban. Az Unió szerint a büntetés nagyon aránytalan az elkövetett jogsértéssel szemben, javaslatuk szerint kizárólag bíróság rendelhetné el a hálózatról való kizárást. Hiába a felsőbb dorgálás, a Sarkozy-kormány nem riadt vissza, s gond nélkül folytatják az ötlet jogosítását.
A francia AFP hírügynökség azt írja, hogy amennyiben átmegy a törvény, akkor Franciaország lesz a negyedik az Egyesült Államok, Írország és Olaszország után, ahol lehetőség van az illegális fájlcserélőket elvágni az internettől. Valójában viszont az Egyesült Államokban csak vizsgálják a lehetőséget, tárgyalnak róla, Írországban egy szolgáltató önként ment bele a kiadók játékába, az olasz kormány pedig szándéknyilatkozatot tett arra nézve, hogy követi a francia modellt valamikor a jövőben, de nem határoztak meg időpontot.
Minden IP-cím mögött egy kiskalóz lapul?
Eközben az Egyesült Királyságban már lesöpörték az asztalról az efféle szankcionálást, Új-Zélandon pedig a közvélemény ellenállása miatt elhalasztották a törvény hatálybaléptetését Igaz, ha életbe lépett volna, akkor is jóval enyhébb lenne, mint a francia változat. A "Création et Internet" például olyan passzusokat tartalmaz, melyek szerint még az otthoni internetfelhasználóknak is kötelező lenne minősített biztonsági szoftvereket telepíteni és használni, azért, hogy a hálózatuk megfelelően védett legyen és senki se hivatkozhasson arra, hogy a jogvédett anyagoket nem ő, hanem a Wi-Fi-n lógó ismeretlen töltötte le.
Jöhet a Wi-Fi rendőrség?
Ugyanez vonatkozik a nyilvános hotspotot üzemeltetőkre is, hiszen azt az utat is el akarja vágni a törvény, hogy az emberek leugorjanak a sarki kávézóba és ott töltsék le a napi betevő filmadagjukat. A francia kulturális miniszter, Chrstine Albanel a parlamenti vita során maga mondta, hogy a nyilvános Wi-Fi szolgáltatók csak egy ellenőrzött listán szereplő weblapok elérését engedélyezhetik.
[oldal:Barátok jönnek-mennek, az ellenségek gyűlnek]
A kritikusok ezt képtelenségnek tartják, azt mondják, "a tömjünk be minden lyukat, a következmények pedig kit érdekelnek" stratégia csak azt mutatja, hogy a francia kormány mennyire messzire képes elmenni azért, hogy védje a "szerzői jogi ipar" érdekeit. Az sem probléma, hogy a felvázolt logika, ami szerint a BitTorrent-hálózatokat vizsgálnák, magával vonzza a lehetőséget (sőt kényszert) a webes forgalom mély adatcsomag-vizsgálatára is, legyen szó streaming médiáról, normál letöltésekről akár.
Nagyon nem XXI. századi szemlélet
"Ez egy visszalépés a centralizált, államilag irányított hálózat felé, ami a valóságban épp annyira kivitelezhetetlen, mint amennyire félelmetesen hangzik" -- mondta Jérémie Zimmermann, a La Quadrature du Net ("A net négyszögesítése") nevű, a szabad internetért küzdő lobbicsoport társalapítója. "Ez egy jó példa arra, hogyan képes egy kormány törvényt hozni ugyanazzal a nemtörődömséggel és elavultsággal, mint ahogyan a szórakoztatóipar próbálja meg igazolni saját magát. Mindannyian, mint ahogyan ez a törvény is, bukásra vannak kárhoztatva."
Az 1951-ben alapított, Que Choisir fogyasztóvédelmi szervezet online lapján ennél is szókimondóbban fogalmaz a közelgő törvénnyel kapcsolatban, mely szerintük internetezők millióit kezeli úgy, mint a bűnözőket. A szervezet a törvényt egyenesen a franciák által az I. Világháború után kiépített Maginot-vonalhoz hasonlítja, melyről létrehozásakor áradoztak a hazafiak, a II. Világháború kezdetén pedig a német tankok úgy mentek át rajta illetve mellette, mintha ott sem lett volna.
Kár volt megépíteni, nem működött
Lenne ésszerűbb alternatíva
A Que Choisir ehelyett a vélhetően nem működő megoldás helyett inkább azt tartaná korrektnek, ha a felhasználók átalányt fizetnének a filmekhez és a zenéhez való teljes hozzáférésért. Ilyen ötlete az aktivisták mellett a kiadóknak is volt korábban, bár a bürokratikus gondolkodás és az önző osztozkodási gyakorlat miatt mindig is kósza gondolat maradt. Larry Kenswill, a Universal Music Groups alelnöke, illetve az UMG eLabs vezetője 2006-ban egy interjúban mondta el, hogy ha az Egyesült Államokban minden háztartás az internetszámlával együtt fizetne havonta 5 dolláros átalányt, az 100 millió háztartással számolva évi 6 milliárd dollárt jelentene, ami majdnem annyi, mint a teljes amerikai zenepiac együttvéve.
Kenswill és a hozzá hasonló gondolkodású emberek azóta is hallatták a hangjukat egy-egy esetben, de az IFPI, illetve az amerikai zenekiadókat tömörítő RIAA tevékenysége látszólag semmit sem változott az évek során, mindössze annyit sikerült előrelépni, hogy ma már nem perelnek be tömegével magánszemélyeket illegális zeneletöltés vádjával. A francia politika pedig nemhogy ellenállni nem akar az amerikai magáncégek arroganciájának, hanem egyenesen támogatja törekvéseiket. Az Európai Parlament hiába figyelmeztette kétszer a franciákat, ennél többet nem tehetett, hiszen az EP-vel ellentétben valós hatalommal is rendelkező Európai Bizottság francia nyomásra visszautasított minden próbálkozást, ami megakadályozhatta volna Franciaországot abban, hogy létrehozza ezt a törvényt.
A népnek nem tetszik
Az ASVA üdvözli a francia példát
A HWSW megkérdezte Kálmán Andrást, az ASVA (Audiovizuális Művek Szerzői Jogait Védő Közcélú Alapítvány) vezetőjét, hogy vajon Franciaországot követve Magyarországon lehet-e realitása egy ilyen szabályozás bevezetésének. Kálmán szerint az ASVA nagyon is motivált lenne egy hasonló megoldás támogatásában, de jelenleg "nincs olyan klíma Magyarországon, ami lehetővé tenné ennek kivitelezését".
Az ASVA-vezető szerint "el kell felejteni, hogy az internet egyenlő a szabadsággal. Az internet egy lehetőség, ahol ugyanúgy illik betartani a szabályokat, mint a valóságban. Olyan ez, mint egy nagy teljesítményű autó, amivel nem lehet száguldozni az utakon, pedig képes lenne rá". Kálmán András így szívesen látna egy olyan törvényt itthon is, ami nem állami, hanem iparági kontroll mellett lehetővé tenné az illegális fájlcsere szankcionálást.
Copyright Kapitány, szolgálatára!
Kálmán András szerint az internetkapcsolat felfüggesztése nem lehet opció, az ASVA inkább a jelentős sávszélesség-korlátozás mellett tenné le a voksát. Ugyanakkor fontos lenne az is, hogy megjelenjenek azok az üzleti modellek is, amelyek reális alternatívát kínálnak a felhasználók számára -- vélekedett az ASVA vezetője. A szervezet egyébként ellenzi az átalánydíjas jogdíjfizetés intézményét az internetkapcsolatok esetén, hiszen az ugyanolyan ellenérzéseket keltene, mint az adathordozókra kivetett jogdíjak kérdése. Kálmán úgy gondolja, hogy a helyes út a fogyasztással arányos fizetési modell.
Magyarország szerencsére még ezt sem képes végigvinni
Egyelőre Magyarországon viszont kár gondolkodni is azon, hogy mi lenne a jobb megoldás, hiszen nemhogy egy törvény életbe léptetéséhez, de annak előkészítéséhez, szövegezéséhez, tárgyalásához sincs meg a szükséges akarat, képesség. Így itthon marad a félmegoldás, minden fájlcserével kapcsolatos visszaélés esetén egy eseti háromlépéses tesztet kell elvégezni ahhoz is, hogy megállapítható legyen a jogsértés, a szankcionálás pedig kizárólag jogi úton történhet. Emellett pedig az adathordozók után beszedett jogdíjak továbbra is alibit biztosítanak az állampolgárok számára a magáncélú felhasználáshoz köthető letöltéseikhez.
Véleménye van?