EIT: Siker a kudarcban Európa jövőjéért
Magyarország nemrégiben megszerezte a jogot, hogy felállítsa első uniós intézményét, az Európai Innovációs- és Technológiai Intézetet (EIT). A politikusaink boldogok, a sajtó büszkén számolt be a hírről, arról viszont nem szólt a fáma, hogy miként is került hozzánk az intézmény vagy arról, hogyan működik majd és milyen gyakorlati előnyökkel szolgál hazánk számára.
A téma alapos áttekintéséhez szerkesztőségünk Dr. Boda Miklóssal készített interjút, aki a Budapesti Műszaki Egyetem volt rektori tanácsadója, címzetes egyetemi tanára, az NKTH volt elnöke, korábban pedig a svéd Ericsson hálózati kutatási igazgatója, nem utolsó sorban pedig az EIT vezetőtanácsát kiválasztó független jelölőbizottság egyetlen magyar tagja.
Kellene a gyorsulás
A közvélemény nagy része onnantól követheti az EIT megalakulásának történetét, hogy Lengyelországgal vívtunk csatát az intézményért. A közös innovációs erőfeszítések ötlete viszont már évekkel ezelőtt felmerült. Egy olyan intézménynek a felállítása, mely a technológiai és tudományos fejlődést szolgálja, bármikor hasznos lehet, az EIT ugyanakkor szerepe ennél sokkal lényegretörőbb. Öt évvel a Lisszaboni-szerződés megkötése után ugyanis, mikor az aláíró tagországok összejöttek elemezni a 10 éves felzárkózási terv félidei eredményeit, kiderült, hogy az nagyon nem működik. Az EU nemhogy gyorsított volna a rivális régiókhoz képest, de még tovább lassult. Akármi történik a közeljövőben, a szerződés lejártakor senki nem fogja elérni az eltervezett szinteket.
A sikeres jövő záloga lehet az új intézet
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke ezen szeretett volna változtatni. 2006 februárjában éppen ezért egy EU-s megnyitórendezvényen tartott beszédében bejelentette, hogy létrehozzák az "Európai Technológiai Intézetet". Barroso akarata az volt, hogy az új intézményrendszer "a világ minden tájáról érkező vállalatokat és lángelméket vonzó pólusa legyen". A politikus bízott benne, hogy az intézet egy kritikus tényező lehet a Lisszaboni Szerződésben foglaltak betartásához.
Az MIT a minta
Az Egyesült Államok K+F tevékenysége mindig is példaértékűnek volt tekinthető, nem véletlen tehát, hogy a létrehozandó EIT riválisa kívánt lenni az olyan agytrösztöknek, mint amilyen a massachusettsi MIT is. Eközben oda kellett figyelni, hogy az ázsiai tigrisek megdöbbentő tempóját is megpróbálják felvenni, főleg, hogy Kína annak ellenére, hogy az ország nagyrésze még mindig nyomorúságos körülmények között él, de több elméleti- és alkalmazott tudóst, illetve mérnököt termel, mint a felsőoktatás fellegvárának tartott öreg kontinens egészében.
Az ötletet tehát mindenki üdvözölte -- meséli az EIT történetét Dr. Boda Miklós --, de hamar egy tipikus európai problémába ütköztek: az önző, különálló országok mind a saját érdekeiket szerették volna véghezvinni ebben is. Jacques Chirac, akkori francia elnök és Dominique de Villepin, francia miniszterelnök tapsolt az ötlethez, és már keresték is a telket hozzá Párizs mellett, míg néhány EU parlamenti képviselő Strassbourgot favorizálta.
Barroso: Nem lesz ez így jó...
Tipikus európai civakodás
A britek féltették klasszikus egyetemeik hírnevét, ezért inkább egy széttagozott, virtuális hálózatot képzeltek el. A Cambridge-i Egyetem szerint a már meglévő Európai Kutatói Tanács költségvetését kellett volna növelni és nem egy új testületet felállítani. A szkeptikusok pedig egyszerűen azt mondták, hogy "Ez egy fura megközelítése a dolgoknak. A fentről lefelé szervezett innovációnak még az elképzelése is oximoron" -- derült ki az akkori Guardianból.
A nagypolitikán kívül szerencsére voltak szakemberek, akik nem hagyták kihűlni az ötletet. Dr. Boda Miklós tudóstársaival együtt kidolgozott egy ígéretes megoldást, ami az EU versenyképeségi miniszteri szavazáson azonban nem tudta megszerezni a kétharmados támogatást. A "Top Centres of Excellence" projekt lényege az lett volna, hogy az EU az új területekkel kapcsolatban akár tematikánként külön is, elhatározza, hogy összegyűjti egy helyre a legjobb kutatókat, létrehoz nekik egy ideiglenes intézetet, ahol néhány év alatt tető alá hozhatnak egy adott projektsorozatot, elérhetnek eredményeket, majd visszamehetnek saját egyetemükre, akadémiájukra. A lényeg, hogy dinamikusan kezelve, mindenkor meglegyen egy helyen a kritikus tömeg tudósokból és vállalatokból is egyaránt.
Infopark: Koncentrált tudás?
Egy ilyen modell előnye, hogy nem előfeltétele egy projekt elindításának az, hogy eleve egy helyen legyen a fent említett kritikus tömeg, hanem a networking hatásnak köszönhetően mindig a szükséges helyen tűnik fel a szükséges mennyiségű szakértelem, illetve annak is a krémje. Az egyetemek is nyugodtak lehettek volna, mert nem veszítik el a szakembereiket, csak úgymond kölcsönadják őket. A terv egyébként a világ számára az atombombát is adó Manhattan Project mintájára készült el, ahol szintén a megvalósítandó célon volt a hangsúly.
Önveszélyes felzárkózók
Megdöbbentő, hogy ez a terv gyakorlatilag a dél-európai és kelet-európai országok ellenállásán bukott meg, pedig éppen ezek a helyek profitálhattak volna belőle a legnagyobbat. Megvalósulása esetén több kisebb kutatóközpont jöhetett volna létre, akár meglévőek mellett, akár egyfajta zöldmezős beruházásként, odavonzva a kutatók eredményeivel kalkuláló kockázati tőkét és fejlesztőcégeket is, befogadva az egyetemek szellemi tőkéjét.
A tekintélyelvűséget követő országokban a kutatásért felelős csúcspolitikusok nemtetszése vagy a helyi akadémia féltékenysége viszont megfúrta a lehetőségét is annak, hogy ilyen központok szóródjanak szét szerte Európában. Dr. Boda Miklós szerint ez egyfajta kudarc az Uniónak, de ennek a kudarcnak a nyomában jöhetett létre az az intézet, ami végül hazánknak sikert jelentett.
[oldal:Lassan nyerhet Budapest]
A Top Centres of Excellence projekt kidolgozásában a magyar kutató mellett dán, angol, svéd szakemberek is részt vettek, s közösen döntöttek úgy, hogy újra nekifutnak egy ötlet kidolgozásának, de ezúttal számolnak a politikai mellett a tudományos és szakmai véleményekkel is. Az alapötlet végülis megvalósult, ha kicsit másként is az Europai Parlament rendelésére, az eredmény pedig az, melyet ma Európai Innovációs és Technológiai Intézetként ismerünk.
Központ és tanítványai
Dr. Boda Miklós elmondta, hogy ekkor is ragaszkodtak a hálózat alapú rendszerhez, de szükség volt egy adminisztratív központra -- ez lett végül Budapest. Emellett pedig szatellit egységeket, úgynevezett "Knowledge and Innovation Communities" hálózatot hoznak majd létre, ahol a valós szakmai munka folyik majd. Az EIT a KIC-ek felállításával, az innovációs akciók menedzsmentjének referenciamodelljét szándékozik kialakítani, melyből 2013-ig maximum 3-5 darab valósulhat meg.
A KIC-ek célja, hogy egy helyen fogja össze egy kutatási tematikához tartozó kutatás-fejlesztési, oktatási és üzleti elemeket. A korábbi elképzeléshez képest a különbség annyi, hogy nem feltétlenül lesz minden kutató egy helyen, hanem hálózatosan kapcsolódnak egymáshoz a csoportok. A kutatott tematikák több, mint valószínű, hogy a klímaváltozás, az energia és az infokommunikáció területei lesznek.
Az ötletek bölcsője
Miért Budapest?
Elméletileg ugyan nincs kizárva, hogy Magyarországon is alakuljon ilyen KIC, de a 18 fős bizottság döntése alapján kiválasztott helyszínek előreláthatólag Európa legjobb egyetemei lesznek, hazánk pedig még a Top 100-ban sincs benne egyik intézményével sem. Az innovációs intézet adminisztratív fejét megkaparintani nagy tudományos-diplomáciai siker volt, de kár azt gondolni, hogy ez csodát tenne. Sokan gondolják, hogy a 12 természettudományi Nobel-díj is közrejátszott a döntésben, de látni kell, hogy az Utrechti Egyetem önmaga fel tud mutatni ugyanennyit.
Éppen ezért nem a fenti a helyes indoklás Budapest kiválasztására. Közös döntés volt, hogy olyan helyen valósuljon meg az EIT, ahol még nincs más EU-s intézmény, továbbá fontosnak látták a modern gondolkodás terjesztését az új csatlakozók között, hazánk pedig földrajzi adottságai miatt kiváló helyszín ebből a szempontból is. Az igazán fontos érv viszont a kohéziós gondolkodás, hisz az EU számára kulcskérdés a keleti blokk felzárkóztatása.
Nagy nevek
A nemrégiben bejelentett EIT első feladata a 27 tagország jelöltjei közül egy 18 tagú bizottság felállítása. Ebben Dr. Boda Miklós mellett Günter Stock professzor, a Berlin-Brandenburgi Tudományos Akadémia elnöke, Dr. Cecilia Schelin- Seidegård, a svéd Királyi Technológiai Intézet vezetője, és Ronan Stéphan professzor, a franciaországi Compiegne Technológiai Egyetem (UTC) elnöke vett részt.
A kiválasztási folyamat Dr. Boda Miklós elmondása alapján függetlenül, szakmai szempontok alapján zajlott. A négy szereplő mindegyike abban volt érdekelt, hogy egy hatékony szervezet jöjjön létre. Itthon ugyan támadták a Magyarországról bekerült Dr. Magyar Bálint, korábbi oktatási miniszter, később a Nemzeti Fejlesztési Tanács elnök személyét, de Boda szerint Magyar Bálint szakmailag megfelelő, reformer alkat, a rossz megítélés alapja inkább a magyar közszférában megkötött kényszerű kompromisszumok miatti presztízsveszteség. Szerkesztőségünk információi szerint a szakpolitikus mellett az MTA is indított saját berkein belülről jelölteket, akik túl konzervatív szemléletűek lettek volna egy ilyen modern irányzatú szervezetbe, illetve az üzleti szférából is volt a listán jelölt, például az egyik hazai szoftverfejlesztő cég nemzetközileg is elismert vezetője.
Vissza Európát a világtérképre!
Megalakulása után a 18 tagú bizottságnak az első évben a keretek meghatározása volt az elsődleges feladata. A működési stratégiák kidolgozása után a pályázati kritériumrendszer meghatározása várt rájuk. A budapesti helyszín elfogadása után, a szeptember 15-én tartott első hivatalos találkozón pedig megválasztották az igazgatótanács első elnökét, Martin Schruumanst, aki a holland Philips K+F vezetője is volt egyben. Köszöntőbeszédében az új vezető azt mondta: "Közismert tény, hogy Európában nagyon erős az agyelszívás, a legjobbjainkat csábítják el, és ezt a folyamatot meg kell állítani. Itt az ideje, hogy Európa visszakerüljön a világtérképre."
Kelet-Európában talán furcsának hat, hogy egy újdonsült tudományos és politikai intézet vezetője egy multinacionális cég volt vezetője is egyben, de a XXI. századi elvárásoknak való megfeleléshez az is hozzátartozik, hogy ez a szervezet pontosan úgy működik mint egy piaci cég igazgatótanácsa. A napokban megatartott soronkövetkező ülésen például a 18 tagból kiválasztanak négy "ügyvezetőt", akik havonta találkoznak majd, és az operatív feladatokért leszenek felelősek. A 18 fős társaság ritkábban tud összeülni, hiszen mind külön országokban, külön területeken dolgoznak, s a feladatuk nem is egymás bámulása, hanem időszakosan határozott stratégiai döntéseket hozni, mely közvetlen kihatással lesz az innovációs folyamatok irányára.
Itt az EIT
Figyelemkeltés Budapesten
Habár Budapest valóban csak adminisztratív szerepet tölt majd be, tehát emiatt nem árasztják el az országot fehérköpenyes tudósok, közvetetten viszont van jelentősége annak, hogy ide került az EIT. Dr. Boda Miklós szerint a multinacionális vállalatok leányvállalatait érintheti első körben az új lehetőség. Az anyacég felfigyel Magyarországra, s mivel szeretnek minden esetben fizikailag is közel lenni a tűzhöz, ezért erősíthetik az itteni jelenlétüket K+F területen is.
Egy anekdotával élve, a korábban az ericssonos igazgató Dr. Boda elmesélte, hogy anno a svéd cég sem azért kezdett itt kutatást Magyarországon, mert az itteni Ericsson piaca olyan nagy lett volna, hanem mert kint Stockholmban Boda bevonta az ottani kutatókkal együtt az itteni egyetemi kollégáikat. Ezt követően pedig a Nokia is "kénytelen volt" követni Kelet-Európába riválisát. Örök érvényű szabály, hogy a cégek ilyen szempontból is egymás után rántják a másikat.
Amennyiben ilyen folyamatokkal sikerül mondjuk egy témára 20-30 tudóst összegyűjteni, akkor megvan a kritikus tömeg és igazi tudományos fellegvár alakul. Ha viszont a hazánkra jellemző egy-két éles elme tűnik fel mindössze egy adott időben, akkor a nagy egyetemek vagy cégek azonnal rárabolnak, és megveszik őket kilóra -- ezért van sok-sok magyar származású, de amerikában ténykedő tudósunk. A KSH adatai szerint Magyarországon egy aktuálisan futó kutatásra 0,7 kutató jut, holott 14 lenne az ideális. Ezen az EIT sem tud változtatni, de a koncentrált tudás jó hatással lehet hosszútávon a hazai gazdaságra és tudományos életre.
További források: Euractiv, EU Bizottság Press, The Guardian, The Wall Street Journal, NKTH, HVG, Origo