Zsebibabák: hét apró MP3-lejátszó tesztje

A statikus memóriával szerelt MP3-lejátszók hajnala az 1990-es évek végére tehető. A gyártók piacként főleg a sportolókra számíthattak, akiknek a mozgó alkatrészeket tartalmazó eszközök nem feleltek meg a jelentős rázkódás miatt.

Az első lejátszók drágák és nagyon kevés memóriával szereltek voltak, azonban az elmúlt 5 év alatt végbement fejlődés eredményeképpen a mai tesztünkben szereplő hét készülék között már MP3-, WMA- és ASF-lejátszót, digitális diktafont, vonalbemeneti felvevőt, rádiót és külső meghajtót is egyben felvonultató termék is megtalálható.

Magyarországon most kezd igazán kialakulni az MP3 lejátszók piaca. Az a piac, ami a tengerentúlon már igen fejlettnek mondható, Koreában született és alakul nap mint nap. Az amazon.com internetes áruházban 16 oldalnyi MP3-lejátszót találunk, Magyarországon meg jó, ha 16 különböző típus van. Mindenesetre az InfoPatika, az ATCOMP és a Pentatrade jóvoltából most hét különböző, nálunk is kapható darabot veszünk górcső alá.

Lássuk a versenyzőket!

	I-Bead 150	iRiver FP590	Xclef MT200	Xclef MT500	Creative MuVo	Chic MP-30	Mambox P505
Beépített memória	256 MB	256 MB	256 MB	256 MB	128 MB	64 MB	128 MB
MP3 lejátszás	+	+	+	+	+	+	+
VBR MP3 támogatás	+	+	+	+	+	+	+
ID3 támogatás	+	+	+	+	-	+	+
Ékezetek	-	+	?	?	-	?	?
WMA támogatás	+	+	+	+	+	+	-
ASF lejátszás	-	+	-	-	-	-	-
WAV lejátszás	?	?	-	-	-	-	-
FM tuner	+	+	-	+	-	-	-
* Felvétel filetípusa	WAV (ADPCM)	REC (MP3)	-	MP3	-	-	-
Line in	-	+	-	+	-	-	-
* Felvétel filetípusa	-	REC (MP3)	-	MP3	-	-	-
Line Out	-	+	-	+	-	-	-
Direkt PenDrive support	+	-	-	-	+	-	+
Plug'n'Play	+	-	-	+	+	-	+
Diktafon funkció	+	+	+	+	-	+	+
* Felvétel filetípusa	WAV (ADPCM)	REC (MP3)	VOC (WAV)	VOC (WAV)	-	WAV (ADPCM)	WAV (ADPCM)
Áramforrás	Beépített Li-Ion	Beépített Li-Ion	1x AA	1xAAA + 1x AA	1x AAA	Ni-Mh	1x AAA
Elem tartóssága	14 óra	28 óra	9 óra	max 30 óra	12 óra	12 óra	15 óra
Letöltés sebessége	900 k/s	800 k/s	500 k/s	750 k/s	?	?	?
Feltöltés sebessége	250 k/s	600 k/s	400 k/s	160 k/s	?	?	?
Firmware frissítés	+	+	"- (?)"	+	-	-	+

A CD-ről dolgozó MP3 lejátszók ma már kényelmetlenül nagynak mondhatók, nehézkesek, bár az kétségtelen, hogy egy CD-lemez költséghatékonyságával még egyetlen statikus memóriát használó lejátszó sem vetekedhet. A jelenlegi tesztünkben szereplő készülékek közel kulcstartó nagyságúak, legalább 64 MB, de némelyek 256 MB belső memóriával rendelkeznek, és a legtöbbjükben megfér még egy diktafon és egy digitális rádió is.

Következő oldalaink szereplői az iRiver iFP-590, az i-Bead 150, az XClef MT-200, az XClef MT-500, a Creative MuVo, a Chic MP-30, valamint a Mambox P505 típusú hordozható audiolejátszók.

[oldal:XClef MT-200]

Az MT-200 a koreai XClef terméke, a tesztben szereplő négy lejátszó közül ez a legolcsóbb. Ha a formája többeknek esetleg nem ismeretlen, az azért van, mert a Freecom is ezeket a kis eszközöket veszi meg OEM-ként, és szitázza rá a nevét, valamint adja tovább drágábban.

Tulajdonságlistájáról kiabálnak a diktafon, MP3/WMA és bővíthetőség szavak, nekem mégis az apró mérete tűnt fel először. A ketyere roppant észrevétlen, egy kisebb tenyeret sem tölt ki, emellett vékony és nagyon könnyű. Műanyag háza ellenére jól és stabilan össze van rakva az MT-200. 256 MB belső memóriát kapunk a pénzünkért, amit sajnos csak a saját programjával kezelhetünk, ráadásul szerzői jogokra hivatkozva az MP3 fájlok nem másolhatóak tetszőleges mennyiségben vissza a gépre. A készülék sajnos nem ismeri a mappák fogalmát, mindenesetre a programmal felmásolt albumok mind 01-Számcím1.mp3, 02-Számcím.mp3 stb. formátumúak voltak, és nem keverte össze őket lejátszás alatt. Az ID3 tagokat megjeleníti, valószínűleg az album vagy a szerző tag alapján tippelhette, hogy a másik 01-el kezdődő zene egy másik sorba tartozik.

Pozitívum, hogy a mappák hiánya miatt a kezelőfelület megmaradhatott letisztultnak, csak egy "Prev" és egy "Next" gombot találunk a számok közötti előre, illetve hátra lépkedéshez. A "navigációs funkció", amit annyira reklámoz a doboz, csak annyi, hogy a kijelzőn egyszerre látjuk 3-4 állománynevet, és fel-le mozoghatunk köztük. Sajnos a számon belüli pozícionálás nem megoldott, "könyvjelzőt" nem tudunk elhelyezni, nincs resume és az MT-200 igen lassan teker, ráadásul a tekerési gyorsaság állandó, nem gyorsuló, ahogy talán elvárható lenne.

Ha kifogytunk a tárkapacitásból, egy maximum 128 MB méretű SmartMedia memóriakáryát még betolhatunk a gépbe. A kártya behelyezési módja egy kicsit természetellenes, ugyanis látszatra egyenesen az elektronikába kell beletolni. Az elemtartó felett van egy kis rés, oda pont becsusszan, még ha elsőre féltem is tőle. Az elemtartót biztosító kis műanyag pöcök sajnos nem tűnik a legtartósabb dolognak, de legalább van.

Az MT-200 elég gyorsan kiismerhető, egyszerű a kezelése, a kabátzsebben sem volt gond az apróbb műveletek elvégzése. A készülék diktafonja egygombos egyszerűséggel kapcsol be a REC gomb nyomvatartása mellett, ha éppen nem játszunk valami zenét. Ha igen, akkor azt az egy fájlt az MT-200 már le is törölte. Az első 2-3 letörölt szám után már tudni fogjuk, hogy csak "Pause" vagy "Stop" módban kapcsolhatunk diktafon módra.

A diktafon tesztjére egy egyetemi előadás második padsorát használtam, ahol is a padra rakva próbálhattak meg a készülékek elkapni az előadó hangjából annyit, amennyit bírnak. Sajnos az XClef kis csodagyereke itt elég rosszul vizsgázott, az előadást sikerült ugyan felvenni, de elég gyatra minőségben. Háromféle minőségi opció van, de a legjobb minőségi beállításon is visszaköszön az alulmintavételezést eláruló dongó, búgó, mély hang. Mindenesetre az MT-200 a dolgát ellátta.

A felvétel saját formátumba történik, a PC-re átrakva a saját programjával, WAV-ba alakul. A készülék valószínűleg valamilyen ADPCM kódolást használhat, mert a 90 perces felvétel mindössze 62MB méretű lett.

A diktafonban tapasztalt tompa, élettelen hangzás sajnos MP3 módban is megmaradt, a hangminőség bizony kívánnivalót hagy maga után. Ez a hozzáadott fülhallgatóval is hallható, de csak a stúdióminőségű fejhallgatót felvéve vált nyilvánvalóvá. A készüléknek gondja támadt a 256 kb/s minőségű MP3 zenékkel is, percenként 1-2 hibát vétett a dekódoló, amit egy rövidke pattanással és tizedmásodperces ugrásokkal jelzett. Ezek a lejátszók még a 64 MB-os hőskorszakban készültek, tehát valószínűleg arra számítanak, hogy a felhasználó maximum 128 kb/s-ra konvertált zenéket kíván meghallgatni, arra pedig a hozzáadott, egyébként nagyon kényelmes füles tökéletesen elegendő, jazzkoncertek hallgatására külső hangrendszeren viszont alkalmatlan.

Negatívumként kell még megemlíteni az igen halovány háttérvilágítást, ami csak teljes sötétben teszi láthatóvá az egyébként nagy kijelzőt, erős napfényben vagy alkonyatkor bizony az ösztöneinkre vagyunk bízva. Sajnos rádió nem jutott még a készülékre, de ne akarjunk mindent ennyi pénzért. Minden felsorolt negatívuma ellenére fontosnak tartom megjegyezni, hogy az MT-200 az átlagfelhasználó igényeit tökéletesen kielégítheti.

[oldal:XClef MT-500]

Az MT500 a cég erősebbik terméke, ezen már van digitális FM-tuner is. A kor előrehaladtát jelzi, hogy nem SmartMedia, hanem Secure Digital/MultiMedia Card memóriakártyával bővíthető a kicsike, ilyen típusú memóriakártyából jelenleg 512 MB-os a legnagyobb. Az MT-500 már jóval korrektebb darab mint az MT-200, a lejátszó maga szép megjelenésű, ugyanakkor a rajta található műanyag "pöcögtetők" nem valami impozánsak. Az egyetlen kifejezetten gyengén sikerült dolog a kijelző.

Háttérvilágítás nélkül még elmenne, de ha sötét van és kell a világítás, akkor invertálja a kijelzőt, mint a régi Palm tenyérgépek, és alig látszik bármi is. Egy ilyen kategóriájú eszközbe igazán rakhattak volna egy rendes háttérvilágítást.

Az MT-500-ban semmi olyan problémával nem találkoztam, mint az MT-200-nál, nagyon szépen és tisztán szól, a maximális hangereje fülhallgatóval rövid időn belül halláskárosodást okozhat. Kiküszöbölték az MT-200 problémáit is, van mappatámogatás, van gyorsuló tekerés, de még nincs könyvjelzőzés és a mappák elérése néhol bonyolult lehet. A készülék a nem .mp3 kiterjesztésű fájlokat nem játssza le, hiába vannak ott a mappában, a felhasználó nem látja, de ez így van jól. A rádió szépen szól, állítható 100 vagy 50 kHz-enként. Rádió módban viszont nem jelenik meg a hangerő, valamint más beállítások. A rádiónak van "térerő-érzékelője", amivel az adás erősségét jelzi.

A készülékhez kapunk egy kis programot, mellyel kezelhetjük az MT-500-as belső kapacitását, de az eszköz USB-s külső meghajtóként is használható. A mellékelt szoftverrel lehet még a firmware-t frissíteni és a memóriát formázni is. Sajnos a programot nem tudtam működésre bírni, így csak fájlok másolására és törlésére volt lehetőségem. A memóriát lehet formázni a készülékről is, a szabad helyet pedig a menüben megmutatja az MT-500. A memória bosszantó tulajdonsága, hogy hihetetlenül lassú. Egy 100 MB-os albumot több, mint 10 percig tartott felmásolni, ember legyen a talpán, aki felmásol rá egyszerre 768 MB-nyi anyagot.

A gyártó rendkívül érdekes ötletekkel spékelte meg a készüléket. A bővíthető memória mellett lehet hozzá kapni külön távirányítót és extra "AA" elemtartót is, mellyel a maximális készenléti idő akár 30 órára terjeszthető ki, sajnos ennek használatával a készülék vastagsága is megpuplázódik, a súlyról pedig már ne is beszéljünk. A távirányító egyébként szinte teljes értékű lejátszásvezérlést képes megvalósítani, Hold, Play, Stop, Pause, Next, Prev és hangerőmódosító gombok várnak a bárhova odacsiptethető eszközön. Hátrányuk a kis tartozékoknak, hogy egyesével kell megvásárolni őket.

Bosszantó apró tervezési gondatlanságokkal van tele az egyébként nagyon jól összerakott és kialakított készülék. A hangerőszabályzót például a hangosításhoz balra kell nyomva tartani, miközben az LCD-n a csík jobbra halad -- teljesen logikátlan megoldás. Másik kis kellemetlenség, hogy a távirányító bedugott állapotban pont eltakarja a vonalbemenetet, tehát ilyenkor ez a rész nem használható. Rádió módban nem találtam "auto preset" lehetőséget, tehát a készülék nem képes a csatornák automatikus behangolására.

Az MT-500-as nagyon szép hangot ad ugyanazon a fülesen, amit az MT-200-hoz is mellékel a cég, tiszta és szép felvételeket készít a rádióadásból, a diktafonról és a vonalbemenetről is. Egy szavunk sem lehet a minőségre. Előnye, hogy rögtön MP3-ba kódol bármit, hátránya, hogy a menüben csak Low/Mid/High minőségi beállítások közül választhatunk, a bitráta nincs kiírva az opciók mellé, ezt majd lejátszáskor látjuk először. Remélhetőleg a firmwarefrissítési lehetőség megoldja a szoftveres problémákat. A kezelőfelület amúgy elég intuitív és praktikus, a 2 "pöcögtetővel" szinte minden fontos dolgot gyorsan elérhetünk. Nagyon stabil, szolid készüléknek bizonyult az XClef MT-500, bátran ajánlom minden kedves vevőjelöltnek.

[oldal:i-Bead 150]

Ez a kis ketyere a személyes kedvencem. Egy nagyon fontos dologban kiemelkedik a versenytársaitól: ez a kis készülék direkt pendrive, tehát egy az egyben be lehet dugni a gép USB csatlakozójába és már mehet is a másolás. Problémát jelenthet, hogy az USB csatlakozóba behelyezésnél a környező USB-s eszközöket el kell távolítani, azonban a gyártó mellékel a készülékez egy USB hosszabbítókábelt is.

Az i-Bead 150 kicsi és szép, gyönyörű tiszta kék háttérvilágított LCD-panel fogad a bejelentkező animáció után. A lejátszó mindössze 8,5 centiméter hosszú, egy zárt marokból nem lóg ki, ezért akár kulcstartónak is használhatjuk. Szerencsére a végén található nyakpánt-csatlakozó elbír egy nem túl vaskos kulcscsomót, a kiegészítőként kötelezően megvásárolandó bőrtok pedig megvédi a készüléket a karcolásoktól.

Az i-Bead teljesen puritán. Elsőre furcsálltam is, hogy hogyan lehet két gombbal és egy pöcögtetővel megoldani mindent, amit ez a "kis vacak" papíron tud: MP3-, WMA-, ADPCM WAV-lejátszás, diktafon, FM tuner, pendrive és persze a menü. A készülék kezelése egy kicsit körülményes, de megszokható. Az egy szem gombbal minden funkció elérhető, ami lejátszás közben kellhet (hangerő, ugrás, tekerés). Az ugrás a rövid jobbra-balra pöccentés a kapcsolón, a tekerés és a hangerő változtatása pedig hosszan húzott kapcsolót igényel. Így aztán egy párszor már elhajtottam a kedvenc számaimat, pedig csak egy picit akartam feljebb venni a hangerőt.

Az i-Bead memóriája sajnos nem bővíthető, de bekapcsoláskor egy üzenet tájékoztat minket a szabad kapacitásról. Sajnos ez a készülék is a lassú feltöltés problémájától szenved, a memóriáját 250 kb/s sebességgel tudtam adatokkal feltölteni. A készülék igazi plug and play, a hozzá járó CD-n nincs is semmi, csak egy memória-formázó program és a Windows 98-hoz szánt meghajtó. Lelkes francia srácok írtak egy i-Bead Ultime nevű programot, amivel USB kábelen keresztül a lejátszó minden beállítását megváltoztathatjuk, akár a rádióadók felcímkézéseét vagy az equalizerek saját személyre szabását is megtehetjük.

Kiemelkedően kell szólnom a rádió funkcióról. Nem csak a legtisztább, legtöbb adót megtaláló rádió van az i-Beadben a hét készülék között, hanem szédületes gyorsasággal is keres. Szabad keresési módban kb. 1 másodperc alatt ugrik a következő tiszta vételű rádióadóra, ha az 3-4 Mhz-en belül van, az egygombos "auto preset" felprogramozása pedig 15 másodperc alatt megvan. A vétel általában a legjobb volt az összes rádiós készülék közül, a felvétel minősége pedig nem hagy kívánni valót maga után. Az i-Bead a diktafonteszt során is rendkívül jól szerepelt, az ADPCM WAV kódolás ellenére 22 kHz-en is tökéletes hangzást és szép tiszta magas hangokat adott a felvétel, kb. 1 MB/perc minőségben. A felvett beszéd egy külön menüpontban játszható vissza (Voice Play).

Az i-Bead kapcsán szólnunk kell a felső gombról, ami programozhatóan mappát lép, SRS WOW effektet kapcsol vagy automatikusan diktafonra vált. Az SRS effektet optimalizálhatjuk fülhallgatóra, fejhallgatóra vagy otthoni audió rendszerre. Az Auto-EQ beállítás az ID3 tagben kódolt műfaj szerint állítja be a 10 EQ-beállítás közül azt, amely passzol a stílushoz. Sajnos az ID3 tagek megjelenítésekor a magyar ékezetes karakterek helyén egy szóköz karakter található a kijelzőn.

A készülék nem cserélhető elemmel működik, hanem beépített lítium-polimer akkumulátora van, amit az USB portról 3 óra alatt tölt fel. Mivel lítium-polimer akkumulátor van benne, bármikor rátölthetünk. Az energiaforrás szűken másfél napos nyúzás után adta meg magát állandóra kapcsolt háttérvilágítással és folyamatos nyüstöléssel. Természetesen alvás közben nem használtam, de szerintem a gyári megadott 14 óra egy elég konzervatív becslés. Mivel az i-Bead az USB-ről tölt és várhatóan nem vagyunk mindig gép mellett, tartozékként kapható egy autós szivargyújtóra csatlakoztatható töltő és egy hálózati adapter is. Ezeket azért jó lett volna még az alapcsomagban látni, főleg ilyen ár mellett.

[oldal:iRiver FP-590T]

A tesztelt készülékek közül egyértelműen az iRiver a legokosabb. Mmindent tud, amit az eddig felsorolt összes készülék együtt, kivéve a direkt pendrive támogatást és sajnos külső meghajtóként sem csatlakozik a kedvenc oprendszerünkhöz. Mindenesetre a "Firmware Upgradable" logó ott virít rajta, és az iRiver a 390-es szériához is biztosította a pendrive támogatott firmware-t, szóval reménykedhetünk, hogy idővel ez is megoldódik. A feltelepített iRiver manager program teljesen Windows Explorer-szerű, de ennek ellenére szükséges, sajnos.

Az iRiver kijelzője teljes egészében megegyezik a RioVolt készülékek menüjével, ezt itt nem ismételném el. Egyedüli újítás az, hogy a VU-méter vagy hangszínkijelző helyett választhatunk szabad hely kijelzést is ugyanazon a helyen, esetleg 3 különböző görgetésistílust, ami szerintem teljesen felesleges, mindenesetre akinek kell, annak ott van. A menürendszerben is megvan minden, ami a RioVoltban volt, csak a rázkódásvédelmi beállításokat és a hasonló CD-specifikus dolgokat nem találtam meg. A navigáció kis megszokást igényel, mert a négyállású joystick kezelése a menüben nem a triviálisan gondolt módon történik.

A készülékek közül ezen van egyedül azonos csatlakozóra integrált digitális ki- és bemenet, ami egyszerre külső mikrofon csatlakoztatásához vagy digitális line out csatlakoztatásához is megfelelő. A diktafon-tesztemen egy kevés mély búgás van az egyébként tiszta hang alatt, talán az i-Bead tisztább hangot adott alapjáraton. A digitális csatlakozással és egy profi mikrofonnal viszont professzionális diktafont hozhatunk létre a kis készülékből. A próbált készülékek közül egyedül az FP-590T tudta a Resume funkciót, ami nyelvtanuláshoz nagyon hasznos lehet. Ez lényegében annyi, hogy kikapcsolás után a következő bekapcsoláskor ugyanott folytatja a készülék, ahol abbahagyta annak idején.

Az iRiver nagyon ráállt az igényes termékek, a rendes támogatás és a nemzetköziség témájára az elmúlt időkben, így nem meglepő, hogy az ékezetek gond nélkül megjelentek a kijelzőn, a készülék anyagai nagyon szolidak, nem recseg nem ropog semmi, első osztályú műanyagokból hozták létre mind a készüléket magát, mind a tokjait. A dobozban találunk egy töltőt, egy pár nagyon jó minőségű fülhallgatót, 2 hordozó tokot, line-in kábelt, nyakbaakasztót, CD-t és használati útmutatót. A maximális memória mérete ebben a szériában 1 GB, ami már több, mint egy CD. Cserébe az ára is jóval több, mint egy CD-é.

A készülék kiemelkedik a mezőnyből a 28 órás készenléti idővel kecsegtető beépített Li-Ion akkumulátorral, amit két nap alatt sem tudtam lemeríteni. Igaz, hogy az iRiver FP-590T nehezebb és kiterjedtebb is a többi készüléknél, de még így sem nehéz vagy zavaró a kabátzsebben. A csomagban van egy övre rakható nagyon szép műanyag védőborítás, valamint egy karpántos tok, ha valakinek kicsi lenne a zsebe.

[oldal:Creative MuVo 128 MB]

A hazai képviselet által szerkesztőségünkbe eljuttatott Creative MuVo MP3-lejátszó meglehetősen puritán. Még kijelzője sincs, a tesztelt hét készülék közül ez a legegyszerűbb kivitelű. Nagyszerűsége azonban éppen egyszerűségében jelentkezik. Az apró lejátszó nem bővíthető, memóriakártyát nem dughatunk bele, így meg kell elégednünk a készülék alap, 128 MB-nyi tárhelyével. Az egy darab "AAA" elemet tartalmazó, kék színű "elemtartóból" ki lehet húzni a memóriát is tartalmazó lejátszót, mely így beilleszthető egy USB portba.

A lejátszót a Windows XP gond nélkül felismerte, majd egy betűjelet társított a készülékben található memóriához, s ez Windows 2000 és Windows 98(SE) esetén sem történik másként. Utóbbi operációs rendszerhez a mellékelt CD-ről feltétlenül telepíteni kell a meghajtóprogramot.

Egyes lejátszókkal ellentétben a MuVon szabadon mozgathatóak az állományok, nincs gond az MP3 állományok letöltésével, másolásával sem, s természetesen bármilyen adatot szállíthatunk a készülék segítségével. A Creative MuVo lejátszója nem csak MP3, hanem WMA kódolású audioállományokat is lejátszik, ebben a formátumban pedig lényegesen jobban kihasználható a rendelkezésre álló kapacitás.

Az alig ujjnyi lejátszó a gyári specifikáció szerint legalább 12 órán át működtethető folyamatosan egy töltéssel, s ezt a paramétert a tapasztalat is igazolta. Elemcserére megfigyelésem szerint csupán másfél hetente volt szükség, miközben körülbelül napi egy órán át működött a készülék.

A lejátszó vezérlését az apró gombokkal kell megoldanunk. Mivel nincs kijelző, az üzemállapot visszajelzését egy apró led végzi. A készülék bekapcsolásához a lejátszást indító gombot kell hosszan nyomva tartani, az egyes számok közötti váltást és a számban történő tekerést végző vezérlőelemeket pedig e gomb mellett találjuk meg. A hangerő állításához két külön gombot helyezett el a gyártó a lejátszó oldalán, s itt található meg az ismétlést beállító gomb is. A vezérlési lehetőségek ezzel ki is merültek.

A 128 MB-nyi memória körülbelül 30 darab MP3 (128 kbit/s) vagy 60 darab WMA (64 kbit/s) kódolású állomány tárolására elegendő, ennél nagyobb bitráta használata esetén az állományok száma tovább csökkenhet. A készülék nem kezel könyvtárakat, ezért a lejátszani kívánt állományokat a meghajtó gyökérkönyvtárában kell elhelyeznünk. Ettől függetlenül a különböző könyvtárakba feltöltött állományokat, adatokat később bármikor letölthetjük a készülékből.

A MuVonak nincs diktafon funkciója, csak lejátszásra képes, azt viszont kitűnően végzi. A hangerő bőven elegendő, a hangminőség kifogástalan, a dekódolásban egyszer sem találtunk hibát. Kisebb és nagyobb bitrátájú, valamint változó bitrátájú MP3 állományok lejátszása közben sem hibázott a készülék, nem zavarta meg semmi probléma a zenehallgatást.

A kulcstartóra is helyezhető lejátszóhoz a Creative egy pántot mellékel, mellyel nyakba akaszthatjuk a készüléket, valamint egy CD-t is kapunk, melyen nem csak a Windows 98-hoz szükséges meghajtóprogramok, hanem egy MuVo Formatter nevezetű segédprogram is található. A programmal "szakszerűen" törölhetjük az MP3-lejátszó memóriamodulját.

[oldal:Perstel Chic MP-30]

A teszt következő, ATCOMP által biztosított alanya csupán 64 MB-os volt, azonban számos olyan jellemzője van, mely méltán válthat ki elismerést. A koreai Personal Telecom Inc. (Perstel) által fejlesztett lejátszó rendkívül könnyű, hiszen csupán 67,5 grammot nyom a behelyezett Ni-Mh akkumulátorral együtt. A lejátszónak rendkívül masszív felépítést ad az aluminium ház, egyes műanyag modellekkel szemben itt nincs kellemetlen ropogás, nyekergés.

A kék illuminátoros, háttérvilágításos, grafikus kijelzőn nem csak az állapotjelző ikonok jelenhetnek meg, hanem az MP3 állományok ID3 információi is. A szám címét és adatait általunk meghatározható sebességgel futtatja, görgeti a kijelzőn a készülék. A menürendszer vezérlését az oldalt található, korábbi készüléknél már megismert billenőkapcsoló végezheti, mely szintén nyújt léptetési és tekerési funkciókat is. A jóváhagyást az alaphelyzetben lévő billenőgomb megnyomása jelenti: ez a vezérlés némi gyakorlatot igényel, de könnyen megszokható.

A Chic MP-30 lejátszó MultiMedia Card memórikártyákkal tovább bővíthető, melyet az akkumulátor feletti nyílásba kell bedugnunk. A memória MP3, MP2 és WMA kódolású állományokkal tölthető fel és a készülék képes egyszerre kezelni a belső memóriát és a memóriakártyát. Az állományok feltöltésére és letöltésére külön alkalmazást mellékelt a Perstel, s a programmal együtt települ a driver is.

A készülékbe feltöltött MP3, MP2 és WMA állományok későbbi letöltésére -- a Rio készülékekhez hasonlóan -- nincs lehetőség, arra azonban igen, hogy adatokat is hordozzunk a lejátszóval. Furcsa megoldás ez, hiszen az MP3 számok hurcolását egy egyszerű zip-tömörítéssel meg tudjuk oldani, viszont érthetetlen módon azt megakadályozzák, hogy szállítás közben meg tudjuk hallgatni őket.

A PC-s kezelőprogram további kényelmet is nyújt, ugyanis külön-külön panelen láthatjuk a belső memóriát és a behelyezett memóriakártyát, s ennek megfelelően külön is kezelhetjük őket. Fontos tudnivaló, hogy a készülék MMC memóriakártyáról maximum 256 kbit/s-os bitrátájú audioállományok megszólaltatását támogatja.

A lejátszóhoz 1450 mAh kapacitású akkumulátort mellékel a gyártó, melyhez speciális, elnyújtott formája miatt külön töltőt is kapunk. A töltő intelligens, nem engedi túltölteni az akkumulátort. Az üzemidő kellően hosszú, rendszeres használat esetén is közel egy hétig működött a készülék.

A Chic MP-30 lejátszó diktafonként is üzemelhet, 34 kbit/s-os bitrátájú ADPCM tömörítéssel rögzíti a mikrofon jeleit. A diktafon funkció hangminősége elfogadhatónak mondható, bár nagyobb távolság esetén már túl alacsony a mikrofon érzékenysége, jelentősen megnő a zaj. A lejátszó hangminőségére nem lehet panasz, kellő hangerő és torzításmentes, tiszta hang kényeztette füleinket.

Az ízlésnek megfelelő hangszín beállítását 6-sávos equalizer segítette, mely számos előre elkészített beállítással is rendelkezik. A készülékhez mellékelt fülhallgató átlagos minőségű volt, egy jobb fejhallgatóval lényegesen szebb hangzást nyújtott a lejátszó. Dekódolási hibával itt sem találkoztunk és a készülékre felmásolt sokféle, állandó és változó bitrátájú MP3 állományokkal sem adódott semmi gond.

A lejátszó meglepően ízléses kivitelű csomagjában a készülék mellett egy USB kábel, meghajtó- és kezelőprogramot tartalmazó CD-lemez, hordtáska, fülhallgató, töltő és újratölthető akkumulátor foglalt helyet.

[oldal:Mambox P505]

A Mambox P505 hordozható lejátszót a győri Pentatrade-től kaptuk tesztelésre. A műanyag kivitelű készülék a MuVohoz hasonlóan USB-kulcsként dugható a számítógépbe a védőkupak eltávolítása után. A nálunk járt változatban 128 MB-nyi memória volt megtalálható, de a gyártó honlapja szerint létezik 256 MB-os változat is belőle.

A lejátszó kék színű háttérvilágítással rendelkező, 96 x 32 pixeles, grafikus LCD-kijelzővel szerelt, melyet néhány vezérlő gomb egészít ki. A menürendszer vezérlését itt is billenőkapcsolóval oldották meg, mely a hangerő állítását és a számok közötti ugrást is megoldja. Sajnos a megbízható kezelést itt is tanulni kell, hangerőállítás helyett gyakran elugrottunk az éppen hallható számról. A lejátszó bekapcsolását, a menüelem kiválasztását és a lejátszás elindítását és megállítását a nagy méretű gombbal végezhetjük el.

A Mambox P505 lejátszó Windows XP operációs rendszer alatt rögtön feltölthető adatokkal és MP3 állományokkal, sőt, mivel könyvtárszerkezetet is támogat, ezért azokat is létrehozhatunk. A mellékelt CD-lemezen Windows 98 meghajtóprogramot is találhatunk.

A készülékre feltöltött állományok kezelését a speciális EZ-Navigator menürendszer segíti, mely a PC-s intézőkhöz hasonló könyvtárstruktúra megjelenítését teszi elérhetővé a csupán két soros grafikus kijelzőn. A funkció szükségessége kétségbe vonható, bár tény, hogy a könyvtárak közötti navigációt könnyebbé teheti ez a módszer.

A lejátszóra másolt állományok, adatok ennél a típusnál nagyobb biztonságban lehetnek, mivel egy 4-jegyű PIN-kóddal védetté tehetők. Ennek a funkciónak személyes adatok hordozása közben vehetjük igazán hasznát. A védelem nem csak lopáskor tehet nagy szívességet, hanem mindennapi használat során is, egy asztalra helyezett lejátszóhoz ugyanis nem feltétlenül csak a tulajdonosa férhet hozzá.

Az USB 1.1 specifikációnak megfelelő illesztő korlátozott feltöltési és letöltési sebességet nyújt, az alacsonyabb, 128 MB-os kapacitás miatt azonban ez még nem igazán hátrány. A lejátszó maximum 256 kbit/s-os állandó, vagy változó bitrátájú MP3 dalok lejátszására képes, WMA és WAV állományokat nem támogat.

A hangzást itt is többsávos equalizerrel tehetjük ízlésünknek megfelelővé, vagy választhatunk az 5 előre definiált beállítás közül. Lehetőség nyílik egy-egy szám, illetve az összes dal ismételtetésére, valamint a készülék menüjéből le is formázhatjuk a beépített memóriát. A rendelkezésre álló hely erejéig felvételeket is készíthetünk a beépített mikrofon segítségével, tehát diktafonként is alkalmazható a készülék.

Az energiaellátást egyetlen "AAA" méretű alkáli elem vagy akkumulátor biztosítja, akár 15 órán keresztül. Az akkumulátor élettartamát nagyban befolyásolhatja a grafikus kijelző megvilágítási ideje, melyet célszerű alacsonyra állítani.

Az akkumulátor nélkül 25 grammot nyomó készülék kivitelezése lehetne egy kicsit jobb, a műanyag festése ugyanis rendkívül gyorsan kopásnak indulhat. A kijelző kontrasztja sem éri el a Chic lejátszóét, bár a célnak még megfelel. A hangminőség nagyon jónak mondható, azonban egy probléma jelentősen árnyékolja a képet, ez pedig az MP3 állományok dekódolási hibái.

Lejátszás közben néhány állományba hajlamos volt belefagyni a készülék, néha kattanások, csippanások zavarták a zenehallgatás élményét. A lejátszó belső programja frissíthető, azonban a gyártó oldaláról a teszt időpontjában még nem lehetett letölteni frissítést. A hiba okát sajnos nem tudtuk kideríteni, mivel a hibásan dekódolt és hibátlanul lejátszott állományok között azonos paraméterűek is voltak.

A lejátszó csomagjában közepes minőségű sztereó fülhallgatót, meghajtóprogramot tartalmazó CD-lemezt, kézikönyvet és egy AAA elemet találhatunk a nyakba akasztást lehetővé tévő pánt mellett. A gyártó opcionálisan tartótáskát és egy kisebb USB hosszabbítót is mellékelhet a lejátszóhoz.

[oldal:Értékelés]

Ha valaki az értékeléstől azt várja, hogy egyértelmű győztest hirdessünk, az csalódni fog. Egyértelmű nyertes nincsen. A mai tesztben részt vett hét különböző eszköz mind eltérő igényeket szolgál ki, mindenki döntse el a saját igényei alapján, hogy melyik az ő készüléke.

Ha valakinek a kitűnő rádió és direkt pendrive kapcsolat kell, annak az i-Bead 150 a nyertes. Amennyiben valaki nyelveket tanul vagy nyelvórákat és más diktafon utáni feldolgozási munkát végez, és kell neki a hosszú üzemidő, akkor a "resume" funkció miatt az iRiver terméke a legjobb.

Ha valaki hosszú üzemidőt szeretne, valamint a CD-it legrabbelni MP3-ba, de nincs számítógépe, annak az XClef MT-500-es lesz az ideális választás. Ha valaki olcsón akarja megúszni a vásárlást és nincs szüksége a rádióra, csak a sok memóriára, akkor az XClef MT200 vagy a Mambox P505 lehet a megfelelő társ.

Alapvető igények kielégítésére, az utazás, metrózás, vonatozás közbeni zenehallgatásra elegendő lehet az egyszerű, de kifogástalanul működő Creative MuVo is, s természetesen ne feledkezzünk meg a fémházas, nagy és szép kijelzővel szerelt, bővíthető, szintén nagyon megbízható Chic MP-30-ról sem: utóbbi modell ára talán mind közül a legalacsonyabb.

A lejátszók a felsorolt forgalmazóknál kaphatók, ahol az aktuális árakról is érdeklődhetünk. Az InfoPatika termékeinél külön kimelhető az értelmes, helyenként saját fordítású, magyar nyelvű leírás, s természetesen minden termékre egy év garancia jár. A felsorolt cégeknél természetesen nem csak ezek a lejátszók kaphatók, jónéhány más, olcsóbb és drágább modell közül választhat a leendő vásárló, s reményeink szerint ez a választék jövőre talán még tovább bővülhet.

Szólj hozzá a fórumban!