Tömény jóindulat és amatörizmus: a Lanport-sztori

Nem tudom, emlékeznek-e az olvasók laptársunk cikkére, a cseh CZFree kezdeményezéséről. A cikk 2002 szeptemberében jelent meg, alig egy hónappal a Matáv-kedvezmények végleges megszűnését követően, még jócskán a modemesek forradalmi hangulatával jellemezhető időszakban. Nos, szinte ugyanebben az időben jelent meg hírünk a bámulatba ejtően sokszínű szolgáltatási palettával és reménykeltően kevés pénzért kínált Lanport szolgáltatásról.

A Lanport szolgáltatást nyújtó Infopoint Bt. azóta fizetésképtelenné vált (HWSW 2003. július 9.). A cég csődje voltaképpen nem sok felhasználót érint -- akik már ügyfelek voltak és akiknek beragadt az előlegük, összesen nem voltak száznál sokkal többen --, de egy illúzió elveszni látszik. Annak az illúziója, hogy a kispénzű felhasználók összefogásával és némi saját munka belefeccölésével meg lehet szabadulni a telkók és a monopolszolgáltatók hajmeresztő marketingjétől, hogy -- ha nem is 99,99 százalékos rendelkezésre állással, de -- lesz valamilyen Matáv (Vivendi, Hungarotel stb.) független internet-hozzáférése az embernek.

Mert bizony a Lanportra vágyó előfizetők közül nem is egy szembesült azzal, hogy ha internetre van szüksége, saját munkájával is hozzá kell járulnia. Ki a szerelőket fuvarozta saját pénzén, ki a kiépítésnél szorgoskodott, mikor látták, hogy pusztán az előleg befizetése nem elég.

Így, a Lanport indulása után majd' egy évvel az ember már okosabb, és látja, mennyire kísérteties hasonlóságot mutat a CZFree és az Infopoint kezdeményezése. Persze a Lanport indulásakor ezt még csak sejteni sem lehetett. Rendezett hátterű vállalkozásnak tűnt az Infopoint Bt., tipp-topp honlappal (egy fricska azoknak, akik szerint a HONLAP a minden és az alapján osztanak gagyi és profi címkéket), ígéretes árakkal és még ígéretesebb ígéretekkel.

Szó nem volt arról, hogy a leendő előfizető majd maga mászik a tetőre antennát forgatni, vagy veri a szöget saját falába, hogy rendben legyen a kábelezés. Korrekt szerződés, korrekt ár, korrekt szolgáltatás -- volt az ígéret. Most, hogy ez dugába dőlt és a folytatás is bizonytalan, érdemes elgondolkozni, van-e reális esélye ma Magyarországon egy önszerveződő, nem profitorientált internetszolgáltató elindításának? Vannak-e olyan emberek, akik a maguk munkáját is bele mernék tenni az internetkapcsolatuk kiépítésébe?

[oldal:Hibák, hibák, hibák]

Nézzük a hibákat. Az Infopoint Bt. a számára bérelt vonalat biztosító szolgáltató viszonteladójaként úgy véli: nem kell Hírközlési Felügyeleti (HÍF) jóváhagyás. Ha pedig nincs HÍF jóváhagyás, nincs vállalkozási feltétel sem, ha pedig ez sincs, akkor egy szolgáltató-előfizető vitában nem is tud a Hírközlési Felügyelet segíteni, marad a Fogyasztóvédelem vagy a bíróság. A UPC adatforgalmi korlátozása irányította rá a figyelmet, hogy az előfizetők nem olvassák el szerződéskötés előtt a vállalkozási feltételeket. Ha pedig nincs is ilyen, akkor nem kérdeznek rá: miért nincs?

Erről a nagy tanulságról sokszor ejtettünk már szót a HWSW hasábjain. Mindazok, akiknek beragadt az előlegük, akik elégedetlenek a szolgáltatással, bizony egy kicsit maguk is hibásak, hiszen a szolgáltatás jogi biztosítéka a Hírközlési Felügyelet határozata lenne, mely igazolja, hogy a szolgáltatást annak minden paraméterével együtt a hatóságnak bejelentették, azt a HÍF megvizsgálta, jóváhagyta. Ha ilyen papírt egy ajánlattevő nem tud felmutatni -- megismételjük az örök tanulságot -- nem szabad szerződni, nem szabad előlegezni, ott kell hagyni a csudába.

De nézzük a szolgáltató hibáit. A Lanport továbbüzemeltetésére készülő német cég tulajdonosa, Jáki Antal szerint mintegy ötmillió forinttal támogatta a Faragó Sándor által gründolt kezdeményezést. Mint minden szolgáltatás, ez is arra az elvre épít, hogy adott földrajzi körzetben minél több az előfizető, annál rentábilisabb szolgáltatni. Egyszer kell kitelepíteni az eszközt, egyszer kell szerelni, és sok ügyfél fizet majd érte.

Gondoljunk bele, mennyire ritka, hogy egy szolgáltató nem korlátozza a végponton üzemeltetett számítógépek számát. Ez azt jelenti, hogy egyetlen panelházi előfizetéssel akár 40-50 lakást is el lehet látni internettel -- feltéve, ha a helyi hálózat kiépítést az előfizetők vállalják. Értelemszerű, hogy tíz embernél több már nem fog megelégedni az -- ugyan csak négyezer forintos, ám -- mindössze 64k-t garantáló hozzáféréssel, de a nagyobb sávszélességért vállalt 10-20-30 ezer forintokat szétosztva sem drága az internet.

Nos az elv helyes, de arra nem ad senki garanciát, hogy egy adott panelház tetejére szerelt berendezés alatt majd tolongani fognak a leendő előfizetők. Nem volt előzetes piackutatás, felmérés -- de hát miből is lett volna?

Egyetlen ember nem működtethet internetszolgáltatót. Az infopointos Faragó Sándornak ezt is magának kell megtapasztalnia, miután egy személyben ő az ügyvezető, hálózatépítő, supportos és minden, ami egy internetszolgáltatónál dukál. Nem csoda, hogy nem is sikerül időre bekötni az előfizetőket. Ha van vállalkozási feltételek, még rosszabbul is járhatott volna Faragó (és talán jobban az előfizető): a szerződés késedelmes -- 30 napon túli -- teljesítése esetén ugyanis mindenütt kötbér illeti meg a leendő ügyfelet. Így marad lehetőségként egy újabb üzleti hiba elkövetése: annyi hónapos ingyenes internet, ahány havi késés. Noha a bérelt vonalért fizetni kell, a tulajdonos lemond bevételei egy részéről. Nyilván működőképes lenne a modell több száz már fizető ügyféllel a háttérben, de százötven jelentkezővel és mindössze tucatnyi bekötött felhasználóval öngyilkosság.

Mindezeket tetézik olyan, az üzemeltetés során felmerülő előre kiszámíthatatlan problémák, mint a márkás, ám részben hasznavehetetlennek bizonyuló eszközök, vagy -- szegény embert az ág is húzza -- az egyik előfizetőre irányított antenna elé egy nap alatt felhúzott toronydaru.

[oldal:Új realizmus]

Nem csoda, hogy a fenti rossz döntések szép lassan felemésztik a betéti társaság amúgy sem túl nagy tőkéjét, s a kölcsönt is. Ehhez társul még az ügyfelek egy részének rossz fizetési morálja (a kiszámlázott 330 000 forintnyi szolgáltatási díjból az utolsó hónapban már csak kilencvenezer folyik be), s eljut oda a szolgáltató ügyvezetője, hogy azon kell töprengenie: a mobiltelefon-számláját fizesse be vagy inkább a bérelt vonalét? Az utóbbi mellett dönt, s hamarosan elérhetetlenné válik ügyfelei számára.

A német cég tulajdonosa hamar átlátja az egyre rosszabb helyzetet -- ebben segíti, hogy Faragó maga hívja fel, közölve vele, hogy nem tudja visszafizetni határidőre a kölcsönt. Jáki Antal tehát Magyarországra siet, és megpróbálja menteni, ami menthető. Mint korábban elmondta lapunknak: maga is számítástechnikával foglalkozik, elkötelezettnek érzi magát mindaz iránt, amivel a szakma kényelmesebbé tudja tenni a mindennapokat.

Bár az olcsó internet-hozzáférés eszméjét Jáki egyáltalán nem veti el, az üzleti szemlélet itt már inkább érvényesül: ami már a megtérülést veszélyezteti, azt meg kell nyirbálni -- mondja, és jelzi, hogy a bruttó négyezer forintos legolcsóbb csomag ára sem lesz tartható. Haszonelvűséggel azonban nem lehet vádolni Jákit sem: noha az emelés 25 százaléknyi, az összeget tekintve belátható, hogy kevés helyen találni árban versenyképes csomagokat. Az új ár ugyanis 5 000 forint/hó.

Az új tulajdonos realistább: ragaszkodik a HÍF-engedélyhez, ám nem vállalja az infopointos adósságokat. Zsebből fizeti ugyan a bérelt vonali kapcsolatot, de csak addig, amíg van remény, hogy ha a szolgáltató már nem is, a szolgáltatás újra lábra állhat. Nem vállalja az előlegek visszafizetését, de nem zárkózik el attól, hogy ha a vállalkozás sikeressé válik, később rendezze azokat.

[oldal:A bizalom háromszöge]

Érdemes egy kicsit elidőzni a Lanport és utódvállalatának megbízhatóságánál is. Noha e sorok írója fel nem vállalhatja, hogy garanciákat adjon bárkinek is, jelzésértékű momentumokra fel lehet hívni a figyelmet. Emlékezetes az 547 millió forintos tőkével részvénytársasággá alakult Telnet internetszolgáltató körüli hercehurca: a cég egy időben eltűnt, az e-mailekre nem jött válasz, a telefont nem vették fel. Majd újból felbukkantak, mondván minden rendben, ám nemsokára az Internetszolgáltatók Tanácsa -- s cég adósságai miatt -- leválasztotta a szolgáltatót az adatkicserélő központról.

A Telnet honlapján a mai napig egy hang nem olvasható a történtekről. A meglévő és leendő előfizetők tájékoztatása vagy nem volt fontos, vagy kínosabbnak érezték a történeteket maguk tálalni, mint azt, hogy a médián keresztül értesüljenek az ügyfelek: valami baj van.

A kevésbé pénzesebb és jóval kevesebb előfizetővel rendelkező Lanport honlapján egy meglepően részletes tájékoztatás olvasható arról, hogy mi történt és várhatóan mi fog történni. Egy vállalkozás tulajdonosának érthető okokból sosem könnyű a nyilvánosság előtt vállalnia a fizetésképtelenség címkéjét, ám a Lanport megtette.

A napokban adtunk hírt a Vianovo leállásáról. Túl azon, hogy az üzemeltető nem tartotta fontosnak, hogy bármilyen formában tájékoztassa az oldal látogatóit arról, mi történt, az üzemeltető cég képviselője telefonban sem bizonyult közlékenynek. A Lanport-történet szereplői között egyetlen profi kommunikációs szakembert sem találni, de azt józan ésszel mindketten felmérték: itt most nem szabad hallgatni. Ha már baj van, az elvesztett bizalom szálait talán az őszinteséggel lehet leginkább újra összecsomózni.

Tény, aki egyszer megégette magát, legközelebb nem megy közel a tűzhöz. Mindazok, akik keserű szájízzel, beragadt pénzzel szálltak ki a Lanport-ügyből, valószínűleg sosem fogják támogatni a szolgáltatás továbbélésének ideáját. Ugyanakkor a cikk elején idézett CZFree-sztorira gondolva nem teljesen fantáziátlan a Lanport folytatása (feltéve persze, ha az árak és a szolgáltatások nem strukturálódnak át teljesen).

Nyilván az égési sérülések fokától függ annak a megítélése is, hogy az Infopoint vezetője mennyire volt tisztességes, jóindulatú, és hogy mennyire volt átgondolatlan, felelőtlen maga a terv. Lehet persze mondani: a pokolhoz vezető út is jóindulattal van kikövezve. A HWSW fórumán legendává érett infopointos szakadt kispolszkira gondolva egyet nem lehet mondani: hogy bármelyik résztvevő is gazdag emberként szállt volna ki a projektből.

Szólj hozzá a fórumban