3G mobiltelefónia Magyarországon -- parkolósávban
Bármilyen meglepő, hazánk az egyetlen olyan ország az EU-hoz 2004-ben csatlakozni kívánók közül, mely még nem írt ki tendert a 3G-s licencekre. Ha megnézzük a harmadik generációs mobilhálózatokkal kapcsolatban álló országok listáját, olyan országokat találhatunk magunk előtt mint Észtország, Litvánia és Románia.
A harmadik generáció jön, lát és beköltözik, a kérdés csupán az, hogy mikor és hogyan. A mobil terminálok, mobilkészülékek gyártói 2004 második felére datálják azt az időpontot amikor a 3G-s telefonok tömeges elterjedése várható, s ez az időpont egészen véletlenül egybeesik az eddig kivárásra játszó mobilszolgáltatók harmadik generációs szolgáltatásainak kereskedelmi bevezetésének várható esedékességével.
Ami hónapokkal, egy évvel ezelőtt még kétséges volt, ma már teljes bizonyosság: a harmadik generációs hálózatokra szükség van. A felhasználók igénylik az új és jobb minőséget nyújtó szolgáltatásokat, a lényegesen gyorsabb, szélessávú adatátvitelt, a mobilszolgáltatók pedig ezen új szolgáltatások sikerétől remélhetik az előfizetői létszám és ezzel együtt a bevételek emelkedését.
A harmadik generációs mobilkommunikációban Japán jár az élen. Az országban egy nemrég készített felmérés szerint 76,3 millió mobilelőfizetőt tartottak nyilván, melyek közül már majdnem 8 millió felhasználó vett igénybe 3G-s szolgáltatásokat. Az ország 3 vezető mobilszolgáltatója közül a KDDI vezet 3G-ben: az ország harmadik generációs előfizetőinek körülbelül 95 százalékát ez az egy szolgáltató látja el. Az NTT DoCoMo előfizető létszáma az utóbbi hónapokban ugrott 412 ezer körülire, míg a J-Phone 2002 decemberében indított szolgáltatása még gyerekcipőben jár körülbelül 35 ezer fős előfizetői létszámával. Az NTT DoCoMo nem tétlenkedett az elmúlt időszakban, lakosságra vetítve több mint 90 százalékos 3G-s lefedettséget épített ki a szigetországban.
Európában 2003 lehet a mobil kommunikáció új időszámításának kezdeti pontja. Idén körülbelül 30-40 harmadik generációs, WCDMA technológiával megvalósított mobilszolgáltatás kereskedelmi indulása várható, melyek új szolgáltatások egész garmadáját kínálják majd a remélhetőleg fizetőképes ügyfeleknek.
[oldal:Parkolópályán]
A közelmúltban immár hagyományosan megrendezett Ericsson szakmai napon nyilvánvalóvá vált, hazánk felelős politikusainak és szakembereinek még ebben az évben színt kell vallaniuk, miként kívánják megoldani a harmadik generációs licencek kérdését. Az illetékes minisztérium előtt két út állhat: vagy drágán adja a 3G-s szolgáltatásokhoz szükséges frekvenciák licencét, vagy szinte ingyen nyújtja azt, s a forgalomból kíván részesülni. A döntés nem egyszerű, hiszen a közelmúltban oldalainkon is olvashatók voltak korai 3G-s szolgáltató(k) csődjéről szóló hírek, s egyetlen országnak sem lehet érdeke a "nemzeti frekvenciavagyon" elherdálása.Bármilyen meglepő, hazánk az egyetlen olyan ország az EU-hoz 2004-ben csatlakozni kívánók közül, mely még nem írt ki tendert a 3G-s licencekre. Ha megnézzük a harmadik generációs mobilhálózatokkal kapcsolatban álló országok listáját, érdekes felsorolást láthatunk:
Idén indultak el és már elérhetőek a 3G-s szolgáltatások Ausztráliában, Ausztriában, Olaszországban, Svédországban és Angliában, s még ebben az évben várható a 3G térnyerése Dániában, Németországban, Luxemburgban, Hollandiában, Norvégiában, Szlovéniában, Spanyolországban, Svájcban, Dél-Koreában és Tajvanon. Várhatóan 2004-től lesz elérhető a 3G Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Írországban, Portugáliában, HongKongban, Kínában, az Egyesült Arab Emirátusokban, Izraelben, Litvániában, Törökországban, Malajziában, Új Zélandon, Szingapúrban és az Egyesült Államokban.
A legutolsó felmérés szerint Európában 112 licenc talált napjainkig gazdára: míg Ausztriában 6-ot osztottak ki, Szlovéniában csupán egyetlen szolgáltató tervez 3G-s szolgáltatást indítani. Romániában 4-en neveztek a kiírt tenderen, Szlovákiában 3, a Cseh Köztársaságban 2, Lengyelországban 3 licencnek van már tulajdonosa. 2005-ben tervezik a kereskedelmi szolgáltatások indítását az észtek, valamint Litvánia, Horvátország, Románia és Csehország.
Hazánk nem véletlenül nincs a listán: megállapíthatjuk, hogy hazánk illetékes minisztériuma semmilyen jelét sem adta -- a fent említett Ericsson szakmai napig -- annak, hogy bármilyen koncepcióval rendelkezne e téren, az UMTS akkor aktuális listája szerint ugyanis az IHM még 2005-re sem tervezett kereskedelmi 3G-s szolgáltatásokat Magyarországon.
A szakmai napon az illetékes Informatikai és Hírközlési Minisztérium is képviseltette magát, így első kézből kaphattunk válaszokat a felmerült miértekre és hogyanokra. Kovács Kálmán miniszter elmondta, hogy időszerű a 3G-s szolgáltatásokról és tenderről beszélni, az idei év végéig a kiírásnak meg kell(ene) születnie, s ha ez az időpont tartható, 2005-re hazánban is megindulhatnak a kereskedelmi 3G-s szolgáltatások. Pataki Dániel államtitkár véleménye szerint a "késés" akár előnnyé is válhat, hiszen közeli piacokról, az EU-ból szerzett gyakorlati tapasztalatokkal vághatunk neki a 3G-s tendereknek, így a hátrányosnak tűnő sziuációból akár helyzeti előny is kovácsolható.
Abban minden érintett egyetértett: a 3G létjogosultsága ma már nem vitatható. Sugár András, a Westel Mobil Távközlési Rt. vezérigazgatója szerint a hazai piac telített, új előfizetőket csak új szolgáltatásokkal lehet szerezni és ehhez szükség van a harmadik generációra, az általa nyújtott nagyobb sávszélességre. Véleménye szerint elegendő tartalom található ma már a mobil szolgáltatásokhoz, már csak "sebesség kellene az élvezethez".
[oldal:WCDMA és EDGE]
Sebességet többféleképpen lehet nyújtani. Egy teljesen újonnan kiépített 3G-s rendszer horribilis összegekbe kerül, miközben a jelenleg használatos GSM rendszerbe fektetett pénz nem térül meg a szolgáltató számára. A mobilszolgáltatók alapvető érdeke olyan megoldások támogatása, melyek költséghatékonyak és ezzel a felhasználók pénztárcáját is kímélik, hiszen a fejlesztések számláját végül ők fizetik meg. Itt jön a képbe a GSM adatátvitel legutolsó mentsvára és vívmánya, az EDGE.Az Enhaced Data Rates for Global Evolution (EDGE) tökéletes megoldásnak tűnik a második és harmadik generáció közötti átmeneti időszakra, s teljesen "össszefér" a harmadik generáció alapjait képező IMT-2000 technikával. A ma használatosnál nagyobb adatátvitelt biztosító 8PSK (8-szintű fáziseltolás) modulációs technológiával lényegesen megnövelhető a terminálok, mobiltelefonok által elérhető adatátviteli sebesség.
Bármilyen hihetetlen, az EDGE terén élenjárók vagyunk. A Pannon GSM a közelmúltban jelentette be, hogy 2003. május 14-én végrehajtotta hálózatában Európa legelső nyilvános EDGE teszthívását. A tervek szerint nyár végétől akár már a Pannon GSM ügyfelei is kipróbálhatják a GSM hálózaton nyújtott szolgáltatás képességeit, hiszen a szolgáltató Budapest jelentős területét lefedő teszthálózatot épít ki.
Az EDGE a rendelkezésre álló frekvenciatartomány használatával akár 384 kbit/s adatátviteli sebesség elérését is lehetővé teszi, mely már szélessávú kapcsolatnak nevezhető vezetékes szolgáltatások körében is, nemhogy a mobiltelefóniában. A GPRS-hez hasonlóan az EDGE-nél is csomagkapcsolt adatátvitelről beszélhetünk. Thomas Sidenbladh, az UMTS alelnöke egy gyakorlati példával illusztrálta az EGDE sebességét: az Egyesült Államokban kiépített tesztrendszer 2 időrés felhasználásával 100 kbit/s, 4 időrés felhasználásával pedig 200 kbit/s adatátviteli sebességet ért el, míg a ma használatos GPRS adatátvitel 2 időrés esetén körülbelül 26, 4 időrés esetén 52 kbit/s sebesség elérésére képes.
Az EDGE kulcsfontosságú előnye, hogy viszonylag olcsón, kis kockázattal beilleszhető a jelenleg használt második -- két és feledik -- generációs GSM/GPRS hálózatba, s igen hatékonyan használja ki a meglévő kommunikációs berendezéseket. A rádiós hálózat nem változik miatta lényegesen, s csupán szoftvercserére lehet szükség. Érdekesség, hogy a Nokia által szállított UltraSite bázisállomások, melyek a Vodafone országos GPRS szolgáltatását tették elérhetővé, képesek lehetnek az EDGE, sőt, a WCDMA kommunikációra is.
Az EDGE tehát elegendő sávszélességet nyújthat az új 3G-s szolgáltatások bevezetéséhez, miközben biztosítja a folyamatos átmenetet a WCDMA (Wideband Code Division Multiple Access) harmadik generációs átviteli megoldáshoz, mellyel a ma használt eljárásoknál lényegesen gyorsabb adatátvitel érhető el a rendelkezésre álló frekvenciatartomány sokkal jobb kihasználása mellett.
A WCDMA az IMT-2000 előírásainak megfelelő szélessávú rádiótáviteli technika, melyet az UMTS (Universal Mobile Telekommunications System) és a Japán ARIB 3G szabvány ír le. A WCDMA-t kifejezetten 3G-s szolgáltatásokra, videotelefóniára, nagy sávszélességú adatátvitelre optimalizálták és a 2 GHz-es sávban jelöltek ki számára rádiófrekvenciás tartományt.
Egyetlen 5 MHz szélességű WCDMA csatorna használatával több szolgáltatás adatait lehet egy időben továbbítani 8 kbit/s-tól kezdve akár 2 Mbit/s sebességgel, így a felhasználó készüléke több szolgáltatást is nyújthat egy időben: miközben a telefonja nagy sebességgel tölti le az adatokat az internetről, az erre felkészített mobiltelefon kiváló minőségű videotelefonálást is lehetővé tesz majd. A WCDMA csúcssebessége a későbbiekben akár 8 Mbit/s is lehet.
[oldal:Japánban már négyig számolnak]
Miközben Európában még csak a 3G lehetséges jelenéről és jövőjéről elmélkedünk, Japánban az NTT DoCoMo szakemberei már a negyedik generációt fejlesztik. A legfrissebb információk szerint leghamarabb 7 év múlva, 2010-ben tűnik reálisnak a gigászi sebességet nyújtó 4G bevezetése a szigetországban. A kísérletek szerint újabb nagyságrenddel növekedhet az elérhető maximális sávszélesség, míg letöltési irányban 100 Mbit/s adatátviteli sebességről beszélnek a szakemberek, a feltöltési irányban maximum 20 Mbit/s-ról szólnak a híradások.Az NTT DoCoMo még 1998 áprilisában kezdte meg a 4G-s mobilkommunikációval kapcsolatos kutatásait, s napjainkra a laboratóriumok mélyén található tesztrendszerek a fenti, elképesztő sebességeket produkálják. A cég bázisállomásból és mobilkészülékekből álló komplett rendszert fejlesztett ki, melyet folyamatosan tesztel. Az International Telecommunication Union Radiocommunication Sector (ITU-R) napjainkban dolgozza ki a jövő rendszereivel kapcsolatos kereteket, elképzeléseket, az alapvető technológiák kifejlesztésére pedig a 2005-ös évet tűzték ki célul.
Japán, Kína és Korea nemrég indította el a negyedik generációval kapcsolatos Beyond 3G kezdeményezését, melyet az újabb generációs kommunikációs eszközök és megoldások fejlesztésére hoztak létre. Az úgynevezett E-Japan stratégia olyan célokat fogalmaz meg, mint például a nagy sebességgel mozgó járműveken történő megbízható adatátvitel kifejlesztése, mely már a 3G során is fejfájást okozott a szakembereknek.
A japán szolgáltatók nem véletlenül érdekeltek az újabb generáció kifejlesztésében, hiszen Japánban költenek a felhasználók a legtöbbet a mobil kommunikációra. A japán szolgáltatók rendelkeznek a legmagasabb ARPU (előfizetőnkénti átlagos nyereség) mutatókkal az egész világon. A japán szolgáltatók bevételének körülbelül 20 százalékát a mobil adatátviteli szolgáltatások generálják, s az összbevétel több mint 50 százalékát a tartalmi szolgáltatások biztosítják. Ebből az összegből bizonyos százalékkal részesednek a tartalomszolgáltató vállalatok, hiszen a megjelenített tartalmat nem a mobilszolgáltató fejleszti.
[oldal:3G és a Wi-Fi]
A harmadik generációs szolgáltatásokhoz szükséges infrastruktúra, háttér meglehetősen sokba kerül. A technológia sajnos szenved néhány megoldandó problémától, mint például az előbb említett gyorsan mozgó, autóban található terminál esete, amikor az adatátviteli sebesség drasztikusan csökken, vagy éppenséggel nullára redukálódik. Ugyanígy problémát okoz a 2 GHz-en nyújtott 3G szolgáltatás városi lefedettségének biztosítása, a betonból, vasbetonból készült falak csillapítása, a beltéri szolgáltatás, mellyel kapcsolatban már a Vodafone (1800 Mhz-es GSM technológia) ügyfeleinek is vannak tapasztalatai.A fenti technikai problémák miatt természetesnek tűnik az igény, hogy olyan új készülékek és szolgáltatások kerüljenek piacra, melyek képesek optimális és költséghatékony megoldást nyújtani a megfogalmazódott problémára. Célszerű IP-alapú technológiára gondolni, hiszen mind a 2,5 G-nél (GPRS), mind a 3G-nél (EDGE, WCDMA) IP-alapú kommunikációról beszélhetünk, így természetesen mi más jutna eszünkbe, mint a robbanásszerű terjedés előtt Wi-Fi technológia, noha egyes elemzők igen szkeptikusak a Wi-Fi hotspotok, nyilvános hozzáférési pontok jövőjét illetően.
A Wi-Fi kapcsolódási felület implementálásával -- legyen szó a mobilszolgáltató által telepített hotspotokról vagy szerződött partnerekről -- kifejezetten nagy sebességű adatátvitel biztosítható a Wi-Fi bázisállomások által lefedett területeken, melyek jellemzően épületen belül találhatóak, ott, ahol egyébként is nehézkes a 3G-s szolgáltatások költséghatékony megvalósítása. Mielőtt azonban a 3G-t temetnénk a Wi-Fi miatt, ne felejtsük el: nagy területek homogén lefedésére a Wi-Fi nem alkalmas, az Ericsson szerint egyetlen harmadik generációs bázisállomás körülbelül 10000 -- nem tévedés, tízezer -- rövidebb hatótávolságú Wi-Fi eszközzel lehetne kiváltható.
Az ügyfél a kiszolgáló technikai felület változásáról csak a letöltési sebesség változásából és a készülék visszajelzéséből informálódhatna, a jelenleg megfogalmazódó hitelesítéssel kapcsolatos fejlesztések, formálódó megoldások a felhasználó kényelmét tartják szem előtt. A képet tovább árnyalhatnánk a vezetékes szolgáltatókkal is, hiszen mi lehetne olcsóbb a már kiépített, nagy sebességű elérést biztosító rézdrótos megoldásnál, gondoljunk csak a Verzion Avenue legújabb telefonjára és szolgáltatására, bár a "One" hibrid készülék egyelőre csak második generációs mobilszolgáltatásokat kínál tulajdonosának.
A harmadik generációs tender kiírásáig, lezárásáig és elbírálásáig, valamint az új szolgáltatások beindulásáig sajnos mindez csak álom marad számunkra. Egyedül az EGDE gyors hódításában bízhatunk, ha a közeljövőben szeretnénk mobil, hordozható, szélessávú elérést biztosító szolgáltatásokat igénybe venni.