Átfogó útmutató kezdő rendszergazdák számára

Marcel Gagné: Linux rendszerfelügyelet, Kiskapu Kft., 2002. Kartonált, 655 oldal, 6440 forint

A Kiskapu gondozásában megjelent Linux rendszerfelügyelet hiánypótló munka, több szempontból is. Egyrészt remek összefoglalás, a Linux rendszerek működtetésének minden fontos mozzanatára kitérő útmutató, másrészt egy kedvelt, a linuxos világban jól ismert szerző alapműve, amely angol nyelvterületen már jelentős sikert aratott. Marcel Gagné neve itthon is ismerősen cseng, hiszen a Linux Journal hazai testvérlapjának számító, szintén a Kiskapu által kiadott Linuxvilág magazin rendszeresen közli a kanadai szerző receptjeit Fogadó a Linuxhoz című rovatában.

A könyv meglepően kompakt, a Linux rendszerek karbantartásának és üzemeltetésének valóban minden területét tárgyalja, bár a címe többet sejtet, mint amiről valóban szó esik a kötetben. A Linux rendszerfelügyelet olyan felhasználóknak készült, akik már valamilyen szinten ismerik ezt az operációs rendszert, vagy dolgoztak már másmilyen UNIX rendszeren, és szeretnék alaposabban megismerni ezt az operációs rendszert is; ugyanakkor a kellően elszánt, teljesen kezdő linuxosok is haszonnal forgathatják.

A szöveg és a példák legtöbbje disztribúciófüggetlen, amennyiben bizonyos feladatokat teljesen másképp kell elvégezni a különféle Linux-változatokban, a szerző több módszert is bemutat, így kár is lenne azt javasolnom, hogy ezt vagy azt a disztribúciót szerezzük be, mielőtt elmélyülünk a szövegben (néha érezhető egy kis húzás a Red Hat felé, de mivel ez a piacon a legnagyobb disztribúció, megbocsátható). A szerző tanácsát azonban mindenképp fogadjuk meg: "legyen kéznél egy Linux-rendszer, amin dolgozhat az olvasó".

A megfelelő Linux kiválasztásához a második fejezet nyújt segítséget, innen megtudhatjuk, hogy mi fán terem a Red Hat, a SuSE, a Mandrake, a Slackware, a Debian és a többiek. A harmadik fejezet témája: hogyan segíthetünk magunkon, avagy hol találhatunk a kézben tartott könyvön kívül további segítséget, míg a negyedik fejezet egy általános telepítési folyamaton vezet végig, ahol röviden szó esik a telepítő lemez indításától kezdve a telepítés tizenegynéhány mozzanatán át a biztonsági indítólemez készítéséig minden fontos lépésről. De a lényeg mindezek után következik.

A könyv tíz és ötven oldal közötti méretű, általában jól emészthető fejezetekből áll, összesen huszonhat ilyen fejezetünk van, ezeket függelék és tárgymutató egészíti ki, a könyv egésze, ahogy már említettem, rendkívül átfogó, tényleg mindenről szó esik benne, ami a rendszer működtetéséhez szükséges. A példák először mindig parancssorosak, míg a fejezetek végére csaknem mindig előkerül néhány grafikus eszköz is. A negyedik fejezet után a következő témákról olvashatunk:

• Parancsuralom a Linux felett (alapvető parancsok és parancssori tudnivalók, jogok, csővezetékek, folyamatok, vi)
• Démonok és futási szintek (inittab, rc-szkriptek, chkconfig)
• Felhasználók és csoportok (groupadd, groupdel, useradd, userdel)
• Lemezek és fájlrendszerek (fájlrendszer, inode, fsck, fájlrendszerfa, mount, umount, kvóták)
• Az X és a grafikus felület (bejelentkezéskezelők, ablakkezelők, Xresources, xinitrc stb.)
• Internetelérés telefonos kapcsolaton keresztül (ppp, kppp, eznet, wvdial, rp3)
• Programok beszerzése, lefordítása és telepítése (./configure, make, make install, dpkg és apt-get, rpm, installpkg és removepkg)
• A rendszermag fordítása és helyreállítása (menuconfig, xconfig, lilo)
• A nyomtatás (szűrők, printcap, lpc, lpq, lprm, gs, gv)
• Parancsfájlok írása és parancsnyelvek (bash)
• Önműködő folyamatok -- egyszerűbb felügyelet (crond, crontab, at, ncftp, wget, expect)
• Eszközök és még több eszköz (mknod, cdrecord, sane, mt)
• Biztonsági mentés és helyreállítás (cpio, tar, dump és restore)
• Hálózatok felügyelete (TCP/IP, CIDR, ifconfig, route, netstat, bind, NFS, autofs, NIS, NTP)
• Segédeszközök, segédeszközök és további segédeszközök (linuxconf, webmin, egylemezes Linux, VNC)
• A puding próbája 1. (Apache, PostgreSQL, Perl DBI)
• A puding próbája 2. (diald, fetchmail, ipchains, sendmail)
• A Windows és a Linux összekapcsolása (samba, swat, wine)
• A rendszer naplói (logrotate, syslogd, logcheck, webalizer)
• Számítógépes biztonság (ssh, ssl, gpg, mod_ssl)
• Biztonság: harc a rendszerért (inetd, nmap, tcpdump, portsentry, ipchains, traceroute)
• Teljesítményfigyelés és -hangolás (uptime, top, free, vmstat, ps, /proc, hdparm, time)

[oldal:Megéri?]

Figyelemre méltónak tartom az olyan, hagyományosan elhanyagolt területekkel foglalkozó fejezeteket, mint amilyen a rendszernaplókról, illetve a linuxos nyomatatásról szóló fejezetet, és érdekesek a számítógépes biztonságról szóló részek is. Azt azonban tudnia kell az olvasónak, hogy minden fejezet csak bevezetés az adott témakörbe, ha a megadott példák nem működnek egyből, akkor bizony a részletekért már más könyvet kell felütnünk, vagy a rendszerre telepített elektronikus dokumentációhoz kell fordulnunk, tehát ne várjuk el ettől a könyvtől, hogy vi-mesterré vagy hálózati guruvá válhatunk a segítségével.

Az eredeti...

Ha már a hálózatok szóba kerültek: minden fejezet tömör, de a hálózatokról szólót túlzásnak tartom. Ötven oldalban bemutatni a TCP/IP hálózatok működését, a hálózati rétegbeli címzést, az alhálózati maszkokat, a hálózati interfészeket, az útválasztást, a DNS működését és konfigurálását, a zónákat, az NFS működését és konfigurálását, az autofs-t, a NIS működését és konfigurálását (és ez még nem minden, amiről szó esik ebben a fejezetben): túlzott egyszerűsítés, tekintve, hogy egy rendszergazda számára létkérdés, hogy mennyire van otthon a hálózatkezelés rejtelmeiben. Célszerűbb tehát a Linux rendszerfelügyeletet egyfajta összefoglalásnak tekinteni: eligazít, megmutatja, merre indulhatunk el.

További problémát jelenthet, hogy az angol kiadás 2001 őszén került a boltokba, vagyis másfél éve. Azóta több dolog is változott a Linux világában, ma már csak elvétve találni olyan Linuxot, amely inetd-t használ xinetd helyett, ipchains-t iptables helyett, de például a fájlrendszerekről szóló fejezet sem tesz említést a modern naplózó fájlrendszerekről, és még sorolhatnánk.

...és a fordítás

A fordítás általában korrekt, a hazai informatikai könyvek színvonalát mindenképp meghaladja, de időnként zavaró az a szerkesztői irányelv, amely szerint lehetőleg minden idegen eredetű szót száműzni kell a szövegből. Szerintem ilyen purista túlkapás a partíció és kvóta újbóli lefordítása is, hiszen ezek a kifejezések már több operációs rendszer magyar nyelvű változatában is szerepelnek, régi szakszavak, fölösleges őket lemezrészre és tárkorlátra cserélni. Összeségében mégis csak jót lehet mondani a könyvről, stabil alapokat nyújt a professzionális felhasználói szint eléréséhez.