nFin nForce: avagy sírjunk vagy nevessünk?

Az utóbbi időben igencsak felpezsdült a PC-s alaplapi chipkészletek piaca: mind az AMD, mind pedig az Intel processzorait támogató termékek gomba módra szaporodnak, és lassan oda jutunk, hogy a hirtelen ránkszakadt bőségben azt sem tudjuk, hova kapjunk, melyiket szeressük, mi több, az ezeket ajnározó többé-kevésbé rafináltan szövegezett PR-porhintés mögötti valós tartalmat alig-alig vagyunk képesek dekódolni, hiszen a szapora események, bejelentések puszta nyomon követése sem egyszerű feladat. Kissé ironikus, hogy a PC-ipar egyik legsötétebb éve ébresztett a gyártókban viszketést töménytelen mennyiségű vélt vagy valós újdonság kifejlesztésére. Lehet persze, hogy éppen az innováció segít a válságból történő kilábalásban, ám az is gyanítható, hogy ez az Intel által az irracionális bőség periódusának nevezett időszak egyben a kisebb gyártókat nehéz helyzetbe hozza majd. De ez más lapra tartozik, ha tartozik valahova egyáltalán.

A tesztünk alanyaiként felvonultatandó AMD platformot támogató lapkakészletek piacán különösképpen a tajvani VIA kergette őrületbe a felhasználókat, de elsősorban mégis az alaplapgyártókat és a konkurenciát, azzal, hogy miután éppen csak szilíciumba öntötte új termékét, máris újabb, A jelű revízióval rukkolt elő, mely a még ki sem hűlt korábbi változatnál is tisztább, szárazabb érzést nyújt. Jelen pillanatban például az alaplapgyártók kétségbeesve keresik (nem Susant, hanem) a lehetőséget arra, hogy megszabaduljanak a KT266A tükrében immár csekély vonzerővel rendelkező KT266 chipkészletből felhalmozott raktárkészletektől. Azok a teljesítményre éhes felhasználók pedig, akik röviddel annak megjelenése után beruháztak egy KT266-ra épülő alaplapba, most joggal bosszankodhatnak azon, hogy még frissnek mondható befektetésük alig néhány hónap alatt teljesen elvesztette értékét. A VIA-hoz hasonló huszárvágások a két kisebb tajvani gyártótól, a SiS-től és az ALi-tól sem idegenek, ám e cégek -- ha másért nem, hát a buzgalom vagy a gyártókapacitás limitáltsága okán -- e tekintetben könyörületesebbek a felhasználókkal. Az efféle stratégia azonban nincs jó hatással a vásárlói bizalom növekedésére.

S noha az AMD a Hammer processzorcsalád megjelenéséig kivonult az asztali lapkakészletek piacáról nyugdíjba küldve a sokunkat még a mai napig is jól szolgáló AMD 760-at, időközben új szereplők is megjelentek a piacon. A grafikus chipek piacán vezető és közkedvelt NVIDIA nForce névre keresztelt alaplapi lapkakészlet-zsengéje már hazánkban is kapható az ASUS és az MSI forgalmazóinak és persze az illegális csatornák bajnokainak a jóvoltából. És az e téren az NVIDIA-nál több tapasztalattal rendelkező kanadai ATi integrált grafikus vezérlőt tartalmazó A3 és A4 típusjelű northbridge-e is itt kopogtat már.

E tesztünkben igyekszünk némi segítséget nyújtani olvasóink számára az AMD Athlon/Duron processzorokhoz szánt, DDR memóriamodulokat támogató alaplapi chipkészletek tömkelegében való eligazodáshoz. Mielőtt azonban a dolgok közepébe vágnánk, érdemes megemlíteni, hogy noha már hazánkban is kapható olyan alaplap (pl. az ALiMAGiK 1 C revíziójára épülő ASUS A7A266-E), mely a specifikációk szerint hivatalosan is támogatja a DDR333 szabványt, jelenleg e szabvány elfogadottsága még gyerekcipőben jár. A többek között a memóriaszabványokat is felügyelő JEDEC (Joint Electronic Device Engineering Council) ugyan már áldását adta annak bevezetésére, de több gyártó -- többek között a VIA is -- még meglehetősen óvatosan közelít a kérdéshez. Ennek ellenére természetesen már léteznek DDR333-as memóriamodulok: többek között a tajvani Nanya és a Kingmax is gyárt ilyeneket. A jelenleg használatos hivatalos DDR memóriák adatait következő táblázat foglalja össze:

Elnevezés	Működési frekvencia	Elméleti max. adatátvitel
PC1600 (DDR200)	200 MHz DDR	1,6 Gbyte/sec
PC2100 (DDR266)	266 MHz DDR	2,1 Gbyte/sec
PC2700 (DDR333)	333 MHz DDR	2,7 Gbyte/sec

[oldal:nForce, seu vanitas innovationis]

A magyar ugarnak már csak sajátja, hogy az itteni nyirkos burjánhoz csak idővel képesek alkalmazkodni a nyugati világ kifinomult termékei. Nem véletlen, hogy az ugar egyik legsötétebb zugában fetrengő HWSW-nek -- az édes ígéretek ellenére -- sem sikerült minden potenciális tesztalanyt kézre kerítenie. Ezért hiányzik a következő áttekintésből a tajvani SiS és ALi két legújabb csodája: a SiS745 és az ALiMAGiK 1 C. De minthogy az ezekre épülő alaplapok hazánkban egyelőre csak korlátozottan hozzáférhetőek, vigaszt nyújthat olvasóinknak, hogy itt van ellenben a régóta várt és kellően nagy felhajtással beharangozott NVIDIA nForce.

El kell mondani, hogy az nForce -- ahogy azt a gyártótól már megszokhattuk -- valóban innovatív termék, és számos olyan újdonságot vonultat fel, melyek némileg talán felrázhatják a többi gyártót is. A történelem ugyanis arra tanít, hogy az NVIDIA-t lebecsülni nem kifizetődő dolog. Mivel is kérkedik hát az NVIDIA első alaplapi chipkészlete, mely tulajdonképpen nem más, mint az Xboxban is alkalmazott lapkakészlet PC-s mutációja?

Nos, elsőként talán a TwinBank memória-architektúra emelendő ki. E kétcsatornás memóriavezérlő lehetővé teszi, hogy az IGP (integrált grafikus processzor, vagy hagyományos nevén northbridge) 128 biten érje el az egyébként 64 bites DDR rendszermemóriát, aminek révén elérhetővé válik a ma még mágikusnak ható 4,2 Gbyte/sec-os sávszélesség.

Mielőtt azonban tévesen arra következtetnénk, hogy e sávszélesség teljes egészében a 64 bites rendszerbusszal megáldott processzor rendelkezésére áll, szólni kell arról, hogy az NVIDIA elsősorban azért tartotta szükségesnek e technológia implementációját, mert teljes joggal szűkösnek vélte a hagyományos 64 bites buszt egy nagyteljesítményű integrált grafikus processzor (GeForce2 MX) memóriaéhségének kiszolgálásához. A TwinBank eredményeként létrejövő maximálisan 4,2 Gbyte/sec adatáteresztő képességgel rendelkező memóriabuszon tehát osztozik a processzor, az integrált vagy különálló grafikus processzor és a PCI buszra illesztett vezérlők (pl. UATA-100-as merevlemez[ek], a hálózati vezérlő, a hangprocesszor stb). Ez a megoldás kétségkívül a legkifinomultabb a jelenlegi SMA (shared memory architecture) chipkészletek körében, minthogy lehetővé teszi a processzor és az AGP busz számára a konkurens memóriahozzáférést, de maga a CPU önmagában csak indirekte profitál belőle -- ahogy az majd a teszteredményeken is látszik.

Szintén lényeges újítás az AMD HyperTransport technológiájának első kézzelfogható implementációja, és az ezzel részben kapcsolatba hozható StreamThru hálózati architektúra. Amint az már régóta ismert volt, az nForce IGP-jét és MCP-jét HyperTransport kapcsolat köti össze, mely maximálisan 800 Mbyte/sec-os sávszélességet kínál. Ez a SiS által kifejlesztett MuTIOL (Multi-Threaded I/O Link) architektúra kivételével az összes jelenlegi megoldásnál nagyobb, s mondhatni bőségesen elegendő adatáteresztő potenciállal rendelkezik.

A StreamThru révén pedig lehetővé válik, hogy mind az integrált, mind pedig a külön kártyán helyet kapó hálózati vezérlő a legoptimálisabban érje el a rendszermemóriát a több isochronous (időfüggő) csatornát támogató architektúrának köszönhetően. Ezt segíti elő továbbá, hogy a hagyományos lapkakészletekkel ellentétben az nForce-ban a memóriakérelmeket elbíráló, ütemező egyetlen arbiter található a northbridge-ben, és így a southbrigde arbiterje által okozott esetleges késedelmi ciklusok kiküszöbölhetőek.

Megemlítendő még a DASP (Dynamic Adaptive Speculative Pre-Processor), mely hangzatos elnevezés egy olyan intelligens, az ICP-ben helyett kapott teljesen futószalagelvű logikát takar, mely a processzor memóriakérelmeinek sémáit elemezve a kihasználatlan memória-sávszélesség függvényében saját cachce-ébe tölti be a várhatóan később igényelt adatokat. E hardveres előbehívás (prefetch) révén tovább csökkenthető a memóriaelérés okozta késleltetés, hiszen sikeres becslés esetén az IGP a rendszermemória megkerülésével saját cache-éből képes az adatokat a processzor cache-ébe továbbítani. A dokumentációk szerint így egyes kérelemtípusok késleltetése akár 40-60%-kal is csökkenthető. Más kérdés, hogy e logika miként képes együttműködni az Athlon XP és Morgan magos Duron processzorokban is megtalálható hardveres előbehívással.

No és persze végül, de nem utolsósorban említendő az MCP-ben megbúvó APU (Audio Processing Unit), mely ebben az árkategóriában egyedülálló módon képes valós idejű Dolby Digital kódolásra -- köszönhetően dublini székhelyű Parthus Technologies MediaStream elnevezésű DSP-jének. A meglehetősen erőforrásigényes Dolby Digital kódolásnál igen jó szolgálatot tehet a HyperTransport nyújtotta többlet. Az erőteljes audioprocesszor jellemzőit a következő táblázat foglalja össze:

Ezek természetesen a legerősebb nForce, az nForce 420-D (Dolby Digital-támogatás) jellemzői. A chipkészletnek azonban vannak olcsóbb, kevesebb szolgáltatást nyújtó változatai is. A kizárólag 64 bites memóriabuszt támogató chipsetek neve nForce 220 és nForce 220-D (Dolby Digital), míg a twinbankos nForce 420-D-nek is van Dolby Digital-támogatás nélküli változata, az nForce 420.

Mindez igen ígéretesen hangzik, de lássuk, a valóság mennyivel zordabb az elméletnél.

[oldal:Az nForce élni fog]

Szerkesztőségünknek az MSI minden földi jóval megáldott K7N420 Pro típusjelű, nForce 420-D chipkészletre épülő alaplapjára sikerült szert tennie egy teszt erejéig. Ugyanakkor tudomásunk szerint nForce 220(-D) chipkészletet felhasználó lapokat még egyetlen gyártó sem jelentett be, mi több, az ASUS-on és az MSI-n kívül egyetlen gyártó sem tolongott azért, hogy elsőként dobhassa piacra nForce-os termékeit. Elképzelhető, hogy jelen esetben a kivárás később bölcs taktikának bizonyul majd. Az MSI-től egyébiránt megtudtuk, hogy egyelőre nincs is tervbe véve nForce 220-as alaplapok piacra dobása, minthogy ezek potenciális piaci fogadtatását többnyire csupán a csúcskategóriás termékek hatástanulmányainak elkészülte után érdemes vizsgálni.

A full extrás MSI K7N420 Pro

Az alaplap az MSI-től már megszokott igényes csomagolásban és körítéssel örvendeztet meg bennünket. Található a lapon egy UTP hálózati csatlakozó az MCP integrált vezérlője számára, kapunk mellé egy külön panelen elhelyezett SPDIF kimenetet, valamint szintén külön panel tartalmazza a két extra USB csatlakozót és a D-Bracket diagnosztikai LED-eket. Hiányzik azonban a többcsatornás analóg audiokimenet, mely nélkül -- amennyiben nem rendelkezünk külső Dolby Digital erősítővel -- csupán sztereóban élvezhetjük az NVIDIA APU nyújtotta extrákat. Az ASUS e tekintetben figyelmesebb volt, hiszen egy ACR kártyát biztosít A7N266-E típusjelű alaplapjához, melyen az SPDIF kimenet mellett megtalálható a 6-csatornás hangzás kihasználásához szükséges 3 kimenet is.

A laphoz kapott kézikönyv szintén a cégre jellemző dicséretes buzgalommal lett összeállítva. Mi több, feltétlenül érdemes tanulmányozásra, kiváltképpen a memóriamodulok helyes elhelyezéséről szóló fejezet, mely láthatóan sebtében került a kézikönyv utolsó lapjaira. Ugyanis a memóriamodulok konfigurációja kész mizéria. Már amikor az első képek megjelentek az nForce chipkészletes alaplapokról, azon tanakodtunk, hogy ha már kétcsatornás memóriavezérlővel rendelkezik a lapka, ugyan miért található 3 (azaz páratlan számú) DIMM foglalat az alaplapokon. Akkoriban még úgy gondoltuk, hogy ez csupán a referencialapok sajátja: de tévedtünk. Minden jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható alaplapon 3 DIMM foglalat található, ami elméletileg 1,5 Gbyte memória fogadására elegendő. Ám sajnos a képlet nem ennyire egyszerű.

Mint megtudtuk, a 3 DIMM foglalat az nForce nem részletezett architekturális korlátaiból fakadóan szükséges: feltehetően ezért nincs 2 vagy éppen 4. E szerencsétlen konstelláció azonban azt jelenti, hogy amennyiben ki szeretnénk használni a 128 bites TwinBank előnyeit, máris csupán 1 Gbyte memória a maximum. A kézikönyvből fény derül arra, hogy kizárólag a DIMM 1 és DIMM 3 (az ASUS lapok esetében pedig a DIMM 1 és DIMM 2) foglalat együttes használata esetén érhető el a 128 bites vezérlés. Ajánlott továbbá e foglalatokba azonos méretű és azonos márkájú modulokat illeszteni. Ám sajnos ez még nem minden.

Némi további érdeklődés után ugyanis azt is megtudtuk, hogy az optimális memóriateljesítmény elérésének további szabályai vannak. Ha csupán egyetlen modult illesztünk az alaplapba, azt feltétlenül a DIMM 1-es vagy DIMM 3-as foglalatba kell helyezni. Mert ugyan ekkor a memóriabusz csupán 64 biten üzemel, ehhez képest is katasztrofális teljesítményesés következik be, ha nem így járunk el. Ha a DIMM 1 és DIMM 3 foglalatba helyezett modulok mérete nem egyezik, akkor a kisebb modul méretének kétszerese 128 biten, a fennmaradó memóriarész azonban csak 64 biten kommunikál az IGP-vel. Továbbá ha lennénk oly balgák, hogy 3 modult kívánunk az alaplapba helyezni (ezzel szintén 64 bitre korlátozva a sávszélességet), ügyelnünk kell arra, hogy a DIMM 1-ben lévő modul mérete a másik kettőben lévő összegét adja ki. Nos, egyszerű és világos, ugye? Ritkán találhatni olyan alaplapi chipkészletet, melynek memóriakonfigurálási módszertanáról akár szakdolgozatot, netán doktori disszertációt is lehetne írni. Azt hiszem, az Xbox fix hardverkonfigurációjáról történő átültetés hagy némi kívánnivalót maga után -- és természetesen ez nem az MSI-nek, sem nem az ASUS-nak, hanem kizárólag az NVIDIA-nak róható fel. Ugyanakkor az alaplap szolgálhatna némi információval azzal kapcsolatban, hogy milyen üzemmódban is működik a memóriavezérlő.

A teszteredményeket megelőlegezendő íme egy apró összehasonlító táblázat, mely a különböző memóriakombinációk által a SiSoft Sandra alatt nyújtott Mbyte/sec teljesítményt mutatja be:

	DIMM1 + DIMM3	Csak DIMM1	Csak DIMM2	Csak DIMM3
ALU	910	859	672(!)	859
FPU	930	878	694(!)	877

Mint látható a TwinBank kihasználásával körülbelül 5-6%-os teljesítménynövekedés érhető el, míg általános szabályként vonható le, hogy egy modul használata esetén a DIMM 2 messze elkerülendő. A később bemutatandó teszteket ennek figyelembevételével -- és hogy a maximális teljesítményt préseljük ki a lapból -- két modullal végeztük el.

Ám mielőtt elfogultsággal vádolnának, megemlítem, hogy a driverek telepítése problémamentes. De azért a meghajtók esetében is találhatunk egy-két érdekességet.:)

Az árulkodós eszközkezelő

Amint a képen is látható, az MCP IDE-vezérlőjéhez nincs saját driver: a hardver a Microsoft általános meghajtóprogramját használja. Ez sajnos észrevehető (noha nem jelentős) negatív hatással van a rendszer teljesítményére, kiváltképp a merevlemezt gyakorta használó alkalmazások esetén (ld. a teszteredményeknél). Megemlítendő továbbá, hogy a fent is látható multimédiás eszközök két megszakítást foglalnak le maguk számára: az egyiket az Audio Codec, a másikat pedig a Dolby Digital kódolásért felelős APU.

Szívesen teszteltem volna az APU képességeit (mely egyébiránt valóban alig terheli a CPU-t), ám sajnos nem állt rendelkezésemre külső Dolby Digital erősítő. De hogy a driverek még nem kellőképpen kiforrottak, azt jól mutatja, hogy EAX-támogatásra nem tudtam rávenni az APU-t, melynek többcsatornás képességeit egyébként a PowerDVD 4 XP sem ismerte fel.

Itt a több csatorna, hol a több csatorna...

Annyit érdemes még megemlíteni a lappal kapcsolatban, hogy az integrált GeForce2 MX képminősége hagy némi kívánnivalót maga után, főleg magasabb (800x600+) felbontásokban sikerül elérnie a SiS315 által fémjelzett nem túlzottan magas színvonalat, míg teljesítménye elmarad az önálló kártyaként megvásárolható hasonchipes termékekétől. A BIOS kínál tuninglehetőséget, igaz, korlátozott mértékben. A rendszerbusz órajele 100 és 157 MHz között állítható olyan fix értékeknek megfelelően, melyek nem terhelik túl az AGP és PCI buszokat. A magfeszültség pedig szintén előre definiált értékek alapján -0,05, -0,02, Default, +0,02, +0,05 és +0,10 Voltra állítható.

Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az nForce platform még némileg kiforratlan, noha feltehetően nem késik sokat egy driverfrissítés. De egyelőre e chipkészletnek csupán jövő ideje van, és így azt mondhatjuk, hogy az örök Leninnel ellentétben az nForce csupán élni fog.

[oldal:Soltek 75DRV2 -- egy érett platform]

Az nForce-hoz képest a VIA KT266A már kiforrott technológiának mondható. Az e chipkészletre épülő, kereskedelmi forgalomban kapható alaplapok közül nálunk a Soltek SL-75DRV2 fordult meg.

SL-75DRV2

A Soltek az utóbbi időben bámulatos metamorfózison esett át: ezt tükrözi részben alaplapjainak keletiesen cifra, figyelemfelkeltő, kissé a Daniel Steele-regények borítóira emlékeztető csomagolása, részben pedig az a bőséges szolgáltatáskínálat, mellyel a vásárlókat halmozza el a cég. A példásan kivitelezett kézikönyv mellett ugyanis találunk a dobozban egy másik vaskos füzetet, mely a csomagban érkező valóban értékes segédprogramok (PC-cilin 2000, Virtual Drive, Partition Magic 6.0[!] és Drive Image 4.0) használatát könnyíti meg.

Az alaplap -- többek között a Soltek lapjainál lassan alaptartozéknak mondható RedStrom Overclocking funkciónak köszönhetően -- kitűnően alkalmas tuningra. Nem csupán a rendszerbusz órajele, a szorzó és a magfeszültség állítható széles spektrumon, hanem egyben a BIOS-ban lehetőség nyílik a memóriaidőzítések ritka részletes buherelására is. Ez utóbbi esetében csupán arra kell ügyelnünk, hogy egy elhamarkodott mozdulattal könnyen elérhetjük, hogy a rendszernek még elindulni se legyen kedve. Természetesen nem véletlenül található az alaplapon a Clear CMOS jumper.

Az SL-75DRV2 ezen túlmenően nem tartalmaz (fölösleges) extrákat, csupán teljes mértékben kiaknázza a KT266A (VT8366A) northbridge és elsősorban mégiscsak a VT8233 southbridge nyújtotta integrált lehetőségeket.

[oldal:Az utánozhatatlan bajnok]

Minhogy az volt a gyanúnk, hogy a már korábbi tesztünkben is jól szereplő VIA KT266A referencialap olyan optimalizációkat tartalmaz, melyeket egy kereskedelmi forgalomba kerülő modellnél -- az elkerülhetetlen kompromisszumok miatt -- nehéz lenne reprodukálni, az érdekesség kedvéért etalonként használtuk fel a tesztben e sebességbajnokot. A végletekig lecsupaszított alaplap gyárilag CAS 2-es DDR modulokra lett belőve, sokat nem is piszkálgathatunk a BIOS-ban, igaz, különösebb okunk sincs rá.

Referencia és etalon

Itt említeném meg, hogy korábbi tesztünkben szóltam arról az érdekes hibajelenségről, mely Windows 9x/ME operációs rendszerek, NVIDIA GeForce3 chipes videokártyák és a Detonator XP meghajtók használata során jelentkezik. Röviden felidézve az ott leírtakat: e szerencsétlen konstelláció a grafikus teljesítményre igen rossz hatással lehet, ha nem járunk el körültekintően. Akkor még -- külföldi oldalak tanúsága szerint -- úgy tűnt, hogy e probléma kizárólag VIA chipkészletes alaplapoknál merül fel, igaz, ezeket egytől-egyig érinti. Meglepetésemre azonban ugyanezt tapasztaltam az nForce-os MSI K7N420 Pro esetében is. Azaz AGP csatolófelületű videokártya használata esetén az csak PCI 66 üzemmódban hajlandó működni, ami erőteljesen visszafogja a grafikus teljesítményt mind Direct3D, mind pedig OpenGL alatt. 256 Mbyte (és valószínűleg nagyobb) memória használata esetén gyógyírt jelenhet, ha a BIOS-ban az AGP Aperture Size méretét az alapértelmezett 64 Mbyte-ról 128-ra módosítjuk. Ugyanakkor immár bizonyosra vehető, hogy a hiba nem a VIA készülékében, hanem sokkal inkább az NVIDIA meghajtóiban keresendő.

[oldal:ECS K7S5A -- verhetetlen ár-teljesítmény]

Tesztünk következő alanya a bizonyos hiányosságai miatt gyakorta kritizált, ám mégis meglehetősen népszerű ECS K7S5A SiS735 chipkészletes alaplap. Korábban sokan viszolyogtak a tajvani SiS termékeinek használatától, de ma már -- legalábbis e lap esetében -- elmondható, hogy e chipkészlet az egyik legstabilabb és -problémamentesebb a mezőnyben.

Az ECS K7S5A

A SiS735 érdekessége, hogy a northbridge és a southbridge egyetlen chipbe lett integrálva: többek között ennek is köszönhető, hogy a MuTIOL (Multi-Threaded I/O Link) híd révén az nForce-énál is magasabb, 1,2 Gbyte/sec-os maximális point-to-point sávszélességet kínál.

Az alaplap maga azonban gyártójához méltatlan puritán csomagolásban szerezhető be. Az egyszerű kartondobozban a driver CD-n és egy szegényes, nem éppen ékes angolsággal írott kézikönyvön kívül csak a szükséges kábeleket találhatjuk. Egy ilyen mind külsőleg, mind egyéb tulajdonságait tekintve tetszetős lap ennél többet érdemelne -- még akkor is, ha ára már-már szemtelenül alacsony.

Régóta ismert és sokat kárhoztatott hiányossága ezen túlmenően a K7S5A-nak, hogy a processzor túlhajtására semmiféle lehetőséget nem kínál. Noha a BIOS-ban megtalálhatók a szükséges opciók lenyomatai, sem a magfeszültséget, sem a szorzót, sem pedig rendszerbusz sebességét nem módosíthatjuk. A cég képviselőitől azonban azt az információt kaptuk, hogy a SiS745 chipkészletre épülő K7S6A esetében e hiányosságokat már pótolni fogják.

Sokaknak akadt gondja továbbá azzal, hogy az alaplapnak nem minden revíziója birkózik meg az Athlon XP processzorokkal. Akik biztosak szeretnének lenni abban, hogy az Athlon XP gond nélkül működik a lapban, vásárlás előtt ellenőrizzék a doboz oldalára ragasztott matricán található sorozatszámot, amely többnyire valahogy így fest: D17EA139xxxxx, ahol a 39 a gyártási hét jelölésére szolgál. A cég állítása szerint a 39. vagy annál későbbi héten gyártott lapokat már felkészítették az Athlon XP fogadására. Ezeken továbbá található egy XP feliratú matrica is a Socket A foglalat közvetlen közelében.

[oldal:Egy régi motoros és a tesztkörnyezet]

Csupán összehasonlítás végett került bele tesztünkbe a már hivatalosan nem gyártott, ám még mindig jól teljesítő AMD 760 chipkészletre épülő ASUS A7M266. Minthogy ez az alaplap már sok tekintetben elavultnak mondható, nem érdemes kitérni esetleges előnyeire és hátrányaira.

ASUS A7M266 tuninglehetőséggel

Hardverkörnyezet
Processzor	AMD Athlon XP 1700+ (1,466 GHz)
Alaplap	ASUS A7M266
	ECS K7S5A
	MSI K7N420 Pro
	Soltek SL-75DRV2
	VIA KT266A referencia
Memória	2 x 256 Mbyte Samsung DDR SDRAM
Merevlemez	Seagate Barracuda ATA III 20 Gbyte
Videokártya	Leadtek WinFast GeForce3 TD
Szoftverkörnyezet
Operációs rendszer	Microsoft Windows ME
Driverek	NVIDIA Detonator XP (21.83)
	VIA 4-in-1 4.35v
Tesztprogramok	3DMark 2001
	Quake3: Arena v1.17
	SiSoft Sandra 2001
	BapCo SysMark 2000
	StreamD

Lássuk hát azt, amire a legtöbben kíváncsiak: a puszta számokat!

[oldal:Szintetikus tesztek]

SiSoft Sandra CPU

SiSoft Sandra Multimedia

SiSoft Sandra Memory

StreamD

	MSI K7N420 Pro	ECS K7S5A	Soltek 75DRV2	ASUS A7M266	VIA KT266A
Copy32	780,49	688,17	727,98	646,46	790,63
Copy64	831,17	646,46	727,10	646,46	844,08
Scale	901,41	771,08	809,10	780,49	902,41
ADD	914,29	834,78	836,24	793,39	914,29
TRIAD	923,08	761,90	824,74	761,90	904,73

A SiSoft Sandra leginkább használható mutatója kétségkívül a memóriateszt, mely nagyjából megbízhatóan enged arra következtetni, hogy milyen teljesítményt is várhatunk az alaplaptól a valós alkalmazások futtatása során. Mind ennek alapján, mind pedig a StreamD tanúsága szerint az MSI K7N420 Pro végez az élen: egyedül a felturbózott VIA referencialap szorongatja meg ebben a tekintetben. Ugyanakkor érdekes eredményeket nyújt a Sandra processzor- és multimédiás teljesítményt vizsgáló tesztje. Ezekben az nForce-os lap nem hogy nem kiemelkedően, hanem kifejezetten gyengén teljesít. E tesztek alapján a VIA KT266A és a Soltek lapja tűnik egyértelmű befutónak. De mindezen mutatóknál többet mondanak a valóságos alkalmazások alapján készült tesztek.

[oldal:Alkalmazás- és játéktesztek]

Bapco Sysmark 2000

A Sysmark meglehetősen intenzíven használja a merevlemezt a hosszú tesztelési idő közben. Nem véltetlen, hogy a Microsoft IDE driverrel meghajtott MSI K7N420 Pro jó memóriamutatói ellenére is igen gyengén teljesít. Ismét vitathatatlan a KT266A elsőbbsége.

3DMark 2001

Quake3: Arena v.1.17

A játékok alatt azonban részben változik a helyzet. Egyrészről kitűnik, hogy a VIA referencialap erőteljesen e tesztek futtatására lett optimalizálva, nem véletlen a verhetetlen memóriaátviteli rekord. A második és harmadik helyért pedig a szintén jó sávszélesség-mutatókkal rendelkező MSI K7N420 Pro és a Soltek 75DRV2 versenyez.

[oldal:Melyiket szeressem?]

Nem egyszerű feladat ítéletet hirdetni egy ilyen erős mezőnyben. Minthogy mindegyik platform maximálisan stabilnak mondható, a nyújtott szolgáltatások, valamint az ár/teljesítmény mutató alapján kell mindenkinek magának döntenie. A legújabb és egyben legdrágább versenyző, az MSI K7N420 Pro nem teljesít rosszul, de messze nem egyértelmű a fölénye. Amint arról a bevezetőben is írtam, az nForce platform jelenleg még messze nem tűnik kiforrottnak. Nincs mese: macerás a memóriakonfigurálás, gyermekcipőben járnak a driverek (noha az NVIDIA nem arról ismert, hogy ne adna ki frissítéseket), és egyáltalán, ennyi pénzért többet várna az ember.

Úgy érzem, hogy az nForce-szal az NVIDIA némileg elkésett. Elkésett, mert jelen pillanatban AMD processzorokhoz a leggyorsabb chipkészlet a VIA KT266A. Ugyanakkor nehezen lehetne az nForce-ot olcsó integrált termékként eladni. Hiszen akinek van pénze megvásárolni az MSI K7N420 Prot, az feltehetően nem az integrált grafikus vezérlőt használja majd, ahogy gyaníthatóan a sokat ígérő, de még nem teljesen funkcionális APU helyett is más hangkeltő megoldást választ. Mindezek alapján azt kell mondanom, hogy nForce-ot csak az vásároljon, aki megszállott NVIDIA-rajongó, és szívesen látná alaplapi chipkészletein is a cég logóját. Más indok jelen pillanatban aligha szól e termék mellett.

Bátran ajánlható azonban a Soltek VIA KT266A chipkészletes alaplapja, mely mind a teljesítmény, mind pedig a szolgáltatások tekintetében kimagaslik a mezőnyből. Akiknek pedig nem feltétlenül fontos a legnagyobb teljesítmény, ám annál inkább tényező az ár, igen jó befektetéshez juthatnak az ECS K7S5A megvásárlásával. E lap ár-teljesítmény viszonya messze a legjobb.

Elrettentésképpen pedig álljanak itt a tesztben szereplő alaplapok bruttó árai:

• ASUS A7M266: 48.925 Ft
• ECS K7S5A: 25.975 Ft
• MSI K7N420 Pro: 71.275 Ft
• Soltek SL-75DRV2: 45.650

A Soltek és MSI lapokat a Kelly-Tech Kft., az ECS lapját az Elitegroup Computer Systems, míg a VIA referencialapot a VIA Technologies bocsátotta rendelkezésünkre, amiért ezúton mondunk köszönetet. Köszönet illeti továbbá a szegedi FEFO Kft. és a FreeSector Számítástechnika munkatársait a teszt során nyújtott segítségükért.

Szólj hozzá a fórumban!